2016. szeptember 26., hétfő

Teréz körút: sajtótájékoztató után

A szög az tényleg valami egészen más. A szombati robbanás kapcsán tartottak egy sajtótájékoztatót. Így most már legalább két alternatív történetünk van a robbanásról. Az egyik szerint egy használaton kívüli üzlethelységben, a másik szerint az utcán a rendőrök ellen merényeltek.

Az első verziót látszik erősíteni az, amit a HVG írt korábban, szemtanúkra hivatkozva. Az olvasóját idézve ezt írta: „A nő szintén eszméleténél volt és amikor el akartuk látni a nő sérülését a földön fekvő kollégája szólt, hogy nem súlyos, és inkább mentőt hívjunk”. S egy korábbi állítás arról szólt, hogy a nő a fején sérült meg valami repesztől. Papp Károly már azt a történetet fűzi tovább, amely egy zacskós férfivel indult. Akiről később kiderült, hogy valamit utána dobott a rendőröknek. Itt már szöges bombáról beszélünk, ami nyílt terepen, utcán robbant.

Valamiért meg bevillannak azok a képek a szögesbombás terrorakciókról, amelyek alapján nem könnyebb sérültek hevernek a robbanás környezetében. Nem véletlenül volt a kartács az ágyús hadviselés legrémesebbje. Mindent visz. S ami marad, az roncsolódik. Személy szerint örülök, hogy a rendőrök túlélték. De azért úgy gondolnám, hogy akin keresztül siet egy marék szög, az nem igazán beszélget mentőhívásról. Ha pedig ez a szög a fején keresztül használja a légteret, akkor az eszméletnél levése is kétséges.

Nem szeretnék a kéretlen és felkészületlen utcai szakértőkhöz csatlakozni, de a a két alternatív történet több ponton ütni látszik egymást. Mintha még nem egyezették volna, hogy honnan fognak ráfordulni a „migránsok vadásztak rendőrökre” szöveg országútjára. Azért alakul. Talán a parlamenti Grimm-bizottság összehívása segítene.

A rendőröknek jobbulást!


Andrew_s
Comments on Facebook

2016. szeptember 25., vasárnap

Népszavazás előtti robban(t)ás

A szabálysértő
A szög az valami egészen más. Éjjel meg robbantottak. Jószerivel már mindent. Van verzió arról, hogy gázrobbanás volt a Teréz körútnál, és arról is, hogy szögekkel töltött csőbomba. Ami biztos, hogy két rendőr súlyosan megsérült. Minden emberi sajnálatom, és együttérzésem az övék. De...

A „De” nem a rendőrökkel kapcsolatos. Akkor sem, ha csak rosszkor voltak rossz helyen, és akkor sem, ha odaküldték őket járőrözni. S akkor sem, ha óvatlanul lehajoltak valami gazdátlan csomaghoz. Mert ez utóbbi esetben a kiképzőké a felelősség. Ha pedig esetleg az a verzió igazolódik be, hogy a környéket előbb kezdték lezárni, mintsem a robbanások bekövetkeztek volna, akkor pedig az őket odaküldő tisztté. Különösen, mert Simicskó úr már valamelyik nap megígérte: terrortámadás márpedig lehet. A színpadon levő pisztoly márpedig el szokott sülni. Egy kormánynak nagyon jól jövő terror-ígéret pedig már szinte olyan, mint a pisztoly a színpadon. Azzal a különbséggel, hogy a színpadi játéknál mindenki tudja, hogy csak színház. Mint az egész világ. Esetleg Mátrix. Az egész világ. S benne a számítási hibák okozzák a lebukást.

A robbanás kapcsán már születtek összefoglalók, és elég szomorú, hogy számos reakció nyitva hagyja a lehetőséget: a kormány monománja is lehet a robbanás mögött. Amennyiben ők robbantottak az ő érdekükben, a nagy semmi ellen. Ez nem csak akkor szomorú, ha beigazolódik. Tulajdonképpen sokkal rosszabb, hogy a hazai hatalom honosaiból simán kinézhetőnek tartják többen az ilyen jellegű provokációkat. Ha beigazolódik, akkor morális tekintetben akkor is hazaárulás, a haza polgárainak biztonságérzete ellen elkövetett árulás, ha majd csak sikerül néhány szerencsétlen nyakába varrni. Tulajdonképpen a kormány azzal jár a legjobban, ha sikerül bebizonyítani a gázrobbanásos elméletet. Beleértve azt is, hogy a gázrobbanás szórt szét néhány szöget. Mely elmélet mellé felsorakoztatható érvként, hogy a két rendőr megsérült. Súlyosan megsérültek, de élnek. Amit a kartácsaknák, mint ami a szögesbomba is, áldozatai elég ritkán mondhatnak el magukról.

Azt meg befele szakadó rácsok mondhatják el magukról ritkán, hogy a belül robbanó gáz detonációjától rohannak a lökéshullámok befele. Ahelyett, hogy kifelé igyekeznének. Viszont van olyan beszámolómorzsa, amely több robbanást is hallani vélt. Egy kicsi itt, egy kicsi ott. Középen meg a rács, amelyik azt sem tudja már szegény feje, hogy merre is görbüljön. Megátkozván a napot, amikor odarakták. Különösen, mert akkor, ha a hatalomnak nem érdeke valamiért a teljes nyíltság, akkor az a bizonyos rács tehet majd mindenről. Ami még mindig jobb, mint az, ha a két sérült rendőrt tenné majd mindenért felelősnek valaki. Esetleg a szögeket. Elvégre azok garantáltan ott voltak. Valószínűleg a vallomást is megtagadták a terhükre róható szabálysértés, az illetéktelen légtérhasználat, ügyében.

Addig meg röpködnek tovább a variációk a robbantásra. Jelenleg most éppen egy zacskós alakot keresnek, és a szögekkel töltött csőbomba teóriája is befutó helyre került. A Nol.hu az összefoglalót meg azzal vezeti fel, hogy: „A rendőrség segítséget kér, a TEK és a kormány egyelőre hallgat a szombati budapesti robbanásról”. Amiből a rendőrséget értem, hogy a lakosság segítségét kéri. A TEK-től meg a kormánytól viszont nem tudom mit várnak. A TEK fontos ojjektumokat őriz, és nem ér rá ilyesmire. Meg ők elhárítók, és nem kivizsgálók ugyebár. A kormányból legfeljebb a belügyér mondhatna valamit. De Pintértől a várható reakció: várjuk meg a vizsgálatok végét. A kormány, mint olyan mi a fenét mondhatna? Ha nincs benne a keze, akkor okkal hallgat. Ha benne van, akkor meg pláne. Akkor meg?

Ami biztosnak tűnik. A népszavazás előtt jól jött egy robbanás, amiről egyelőre azt tudjuk, hogy két rendőr megsérült, és szögek használták illetéktelenül a légteret. A menekültek pedig még ettől készülhetnek valami provokációra, az ország meg a szavazásra. Együtt.


Andrew_s
Comments on Facebook

2016. szeptember 24., szombat

Demagógisztáni napló: Pannóniai morálfogyta

Immanuel Kant
Forrás: Wikipedia
A népszavazás közeledik. Egyelőre az érckakas nyugton van, és a déli szél se nagyon dühöng. Csak az éj kezd egyre sűrűbbé válni. Nem is annyira a kora délutánban, mint amennyire némely fejekben látszik kavarogni a fényhiány. Sokszor tradicionálisan.

Az egykori rezsibiztost például a legnagyobb jóindulattal is nehéz lenne gyors helyzetfelismeréssel, konzekvens gondolkodásmóddal meggyanúsítani. Azonban ezek azok a hiányok, amelyek egy kontraszelektált, személyi kultuszos, diktatúrában a biztos túlélés jelei. Amíg nem kell valamiért bűnbakot produkálni. De Németh Szilárd láthatóan nem áll még ezen a szinten. Neki még megadatik, és a nyújtott teljesítmény alapján még jó darabig meg is fog adatni a mikrofonhoz jutás, illetve a megszólalás lehetősége. Legutóbb például azt mondta, hogy a DK plakátjain Brüsszelből üzentek. Ha másért nem, akkor azért, mert ő (Németh Szilárd), illetve Ő (Orbán Viktor) úgy látja. Annak alapján, hogy a plakátokon S&D logója látható. Amire a DK magyarázata az, hogy az EP-képviselőik költségkeretének egy részét költik a kampányra.

Mely utóbbi kicsit zavaros magyarázatnak tűnik, de valószínűleg egyszerűen, és gyorsan igazolható. Az említett költségkeret felhasználásának nyilvánossá, illetve nyilvánosabbá tételével. Mellyel például kapásból vernék orrhosszal a Fidesz legutóbb szolgálatba helyezet kampány-asszonyát. Pelczné Gáll Ildikó, aki a Fidesz alelnöke is, Mezőkövesden gondolta egy kicsit cikizni az Európai Uniót. Valószínűleg azért, mert most ezt kapta pártfeladatnak. Azzal a csatolt véleménnyel, amit képviselnie kell. Ellentétben azzal, hogy viszonylag rövid gondolkodás után rájöhetett volna a kötelező kvóta hiányára. Valamint arra is, hogy Orbán, illetve Szijjártó is simán aláírt mindent, amit az orra elé tettek. Mert egy dolog innen pofázni, és magyar nyelvű gyűlölet-matricákkal kampányolni, és megint más dolog Brüsszelben kockáztatni a haverok pénzét. Esetleg a pártcsinovnyikokét. Mert Pelczné Gáll Ildikóról nem csak azt érdemes tudni, hogy a Fidesz alelnöke, hanem azt is, hogy a fizetését az Európai Parlamentben viselt tisztségéért, alkalmasint Brüsszelből kapja.

Németh Szilárd logikáját követve tehát megállapíthatjuk, hogy Pelczné szövegéből Brüsszel világlik elő. Mely következtetés alternatívája lehet még az, hogy a Fidesz-csinovnyik kartársnő értékcserét hajtott végre. Útban Mezőkövesd fele felvette a pártirodából a képviselendő vélemények kötegét, és cserébe leadta ugyanott a gerincét. Így egy cseppet sem zavarja már, hogy ugyanonnan eszik, ahova a dolgát végzi. Elvégre a gondolatszemétben turkáló gerinctelenség gondolatokkal nem fáradó állapotában ez már talán nem is olyan zavaró. Ez a jelenség különben nem annyira új, mert már a 2014-es választások környékén is látszott: van az az EP-fizetés, amiért a Fidesz és a Jobbik EP-képviselői hajlandók elviselni a Brüsszeli elveket. Ott. S szidni ugyanazt. Itt. Alaptörvény-piszkálással. Mert mindez olyan jó fej dolog lehet. Még akkor is, ha a moralitása szinte semmi.

Ha pedig moralitás. Érdekes lenne például azt is megtudni, hogy Németh Szilárd szerint ki szólt a Tiszaszigeten aktívkodóknak. Mert az valószínű, hogy nem az EP intézkedett úgy, hogy hamisított plakátokat kell terjeszteni. Meghamisítva a DK eredeti falragaszait. Amelyekkel ugyanúgy lehet egyet érteni, vagy nem egyet érteni, mint a MKKP kétségtelenül humoros plakátjaival. Azonban egy más szervezet nevében, annak nevével jelzett hamis plakátokat terjeszteni morálisan akkor is irathamisítás, ha a hatalom jogszabályait addig csavargatják, amíg büntetés helyett kitüntetést fognak kapni az elkövetők. Esetleg csak egy kis pénzbírságot, amit összedobnak majd a pártirodán számukra.

Önmagában talán nem is a büntetés, illetve az elkövetők személye az érdekes. Ahogy az MKKP fiatalkorú aktivistáját a minap megütő hiperbátor taxis esetében sem. Sokkal inkább jelzésértékű az, hogy ez előfordulhat. Az, hogy egy politikai nézetkülönbség morálisan alig alulmulható módon való kifejezését megengedhetőnek érzik némelyek. Azt, hogy a másik, akár fizikai megfélemlítése még belefér. Ahogy belefér a hamisítással elért lejáratás is Tiszaszigeten. S ez az, ami jelzés értékű. Az, hogy a hatalom képviselőinek viselkedése a jelek szerint azt a morális üzenetet közvetíti, hogy számukra minden őket szolgáló tett szép, és híveiknek minden megengedhető. Az annyi aggódással őrzött kultúra pedig nem igazán ez lenne. Csak a Fidesz köreiben az a jelek szerint.


Andrew_s
Comments on Facebook

A királylány csatlakozása

Szeptember 30.-ára egy olyan demonstrációra hívják az embereket, mely egy emberséges Magyarországért egy humánusabb hazai jövőért szól majd a tervek szerint a Kossuth téren. „Lásd meg az embert!” címmel, a Facebook-on is lehet jelezni a csatlakozási szándékát annak, aki tud, képes és hajlandó részt venni a demonstráción.

A várható részvétel mértékén nyilván lehetne előre fanyalogni, de az ismert hazai közállapotok között a demonstráció ténye is igen komoly eredmény lehet. Az ország ugyanis lassan leküzdi magát arra a szintre, ahol a demokráciadeficit mértéke már a legkisebb humanitárius szándék-nyilatkozatot is méltánylandóvá teszi. Különösen azon néhány száz, esetleg néhány ezer háborús menekült esetében, akikbe belerúgni, akik nyomorát kampánycélokra felhasználni mostanában trendi a kormányzati oldalon. Annyira, hogy a kormány kötelékébe szegődött lelkész éppen úgy szembeköpi a vatikáni főpásztor tanítás-értelmezését, ahogy a magát kereszténynek nevező párt csinovnyikjai, és a goebbelsi magasságokba szárnyaló pártpublicista. Az utóbbi keresztes lovagnak is kinevezve. Talán csak azért, mert a főinkvizítor címére Erdő tart igényt. Tulajdonképpen csak azt értem egyre kevésbé, hogy miért nem átkozta még ki vagy Erdő, vagy Semjén a pápát.

Jó lenne persze azt látni, hogy a menekültekben a kezdetektől az embert látó Ferenc pápát követve, a kereszténység hazai egyházai egymást beelőzve csatlakoznak az említett demonstrációhoz. De még álnaív sem szeretnék lenni. Fel sem tételezek ilyen tülekedést azoktól a vallási szervezetektől, amelyek a neohorthyzmus bronzfétisének lelkészi avatásakor sem tiltakoztak túl hangosan. A kezdeményezők között ugyanakkor örömmel fedeztem fel a TASZ-t, illetve a Magyar Helsinki Bizottságot. Különösen azok után, hogy B. Zs. kitüntetése után meglepett a hallgatásuk. Ahogy hiányoltam akkor a tanárok tüntetés-szervezőinek a Tanítanéknak a megszólalását is. Azért is, amit korábban írtam: a pedagógia jellegénél fogva a humánus értékeket kell, hogy képviselje. Ahogy az egészségügy is. Ezért talán furcsa lehet, hogy a mostani demonstráció szervezői, illetve első csatlakozói között is hiába kerestük volna a Tanítanék mozgalmat, illetve a feketeruhás nővérkét.

Az igazsághoz azért hozzá tartozik, hogy a Tanítanék esetében megtörni látszik a jég. A mozgalom nevében ugyanis napvilágot látott egy közlemény, amelyben bejelentették a csatlakozásukat a „Lásd meg az embert!” demonstrációhoz. Rögtön az első mondatban azzal indokolva a csatlakozást, hogy szeretnék „felhívni a figyelmet arra, hogy a menekültek ellen folytatott gyűlöletkampány morálisan és pedagógiailag is rendkívül aggályos”. S ezzel csak egyet érteni lehet. Legfeljebb kicsit kerek szemekkel rácsodálkozva arra, hogy eddig miért nem volt számukra világos ugyanez. Amikor hallgattak. Amikor nem határolódtak el a szélsőségesektől. Amikor a Jobbik fórumán vendégszereplő résztvevővel a színpadon szerveztek tanár-megmozdulásokat. De most kimondták egy közleményben, és lehet, hogy ez lesz az a kis lépés, ami az első a korábbi lépések újragondolása felé. Mely első lépésecske hitelességét csak növelte volna, ha a közleménynek, miként a mozgalomnak „arca” van. Ha, mondjuk Törley Katalin, illetve Pukli István is a nevüket adták volna hozzá.

De nem szeretnék telhetetlennek tűnni. Emberileg teljesen elfogadom, hogy az említettek még nem tették meg az említett első lépéseket. Elvégre Pukli februárban még az illiberálisan autoriter eszme embere volt egy akkori interjú alapján. Legutóbb pedig a kormány felé tett egy sasszét. Egyszerűen lehet, mert miért ne lehetne, hogy még nem jutott döntésre. Hezitál még. A Tanítanék által most, mások által jóval korábban felvetett, morális minimum, valamint az igazgatói szék, illetve a megválogatható, a nyelvüket akár farpofák közé is szorítani hajlandó beosztottak kényelme között. Ahogy a tanárok egy Facebook-csoportjában is még kérdés, hogy „Elmenjünk?”.

Egyelőre inkább örüljünk egy kicsit annak, hogy talán tényleg megtörik a jég. Talán. Talán nem törli el a jelen pillanatot egy újabb, a Tanítanék, vagy a pedagógia más szervezetei irányából érkező, interjú, vagy nyilatkozat. Mert gyors egymás utánban kár lenne ennyi hitelességi pofont elszenvednie a tanár-szervezeteknek.

Andrew_s
Comments on Facebook