2018. január 19., péntek

Tüntetne a diákok farvízén a Tanítanék

Kedves Tanítanék!

Látom, hogy szerveznek egy tüntetést 2018. január 28. ára. Azzal a címmel, hogy „Békét és szabadságot az iskolákban!”. Azon a szóvégi „n”-betűn nem rugóznék. De azon igen, hogy Önöket orcabőrrel jól ellátta az úr! Egy jó tanárnak elsődleges feladata, hogy a rábízott gyermekeket ne frusztrálja. Az iskolai béke, az osztályon belüli nyugodt légkör a tanár felelőssége. Ha az iskolában nem képesek a gyermek frusztrálása nélkül tanítani, akkor ez a tanárok, az Önök felelőssége. A szabadság is. A ma ötvenesek olyan iskolarendszerben tanultak, ami a jelenleginél sokkal kötöttebb volt. Azért nem lennék elég bátor azt kijelenteni, hogy minden ma középkorú ember ostoba barom maradt az iskolákban. Nagyon sok függ a tanár alkalmasságától.

Kedves Tanítanék! Emlékeznek még a 2016-os esős, februári tüntetésre? Emlékeznek arra, hogy melyik felszólaló szólt a tanárok alkalmasságának a kérdéséről? Nyertek! Magam sem emlékszem. Önök ettől a kérdéstől úgy félnek, mint a tanárok szakszervezetei. A rettegés foka az ördög és a tömjén viszonyához hasonló. Emlékeznek még, hogy melyik felszólalójuk fejtette ki a részletes, a regnálóval szemben alternatív megoldásokat tartalmazó oktatáspolitika vázát? Nyertek! Magam sem emlékszem. Egy tucat pontot skandáltak, és olyan, a tanárok hátán ismertségbe mászó önjelölt vezéreknek asszisztáltak, mint Pukli. Emlékeznek még rá? Emlékezzenek!

De arra is, hogy a folyamatos, semmitmondó, programot adni nem képes tüntetésekkel miként sikerült kifárasztani a tanárok jogos elégedetlenségét. Arra is, hogy miként sikerült elérni a tanárok meg nem szólítását. Amikor a nagy országos cigiszünet támogatására még a tanárok többségét sem sikerült megszólítani. Arra is, hogy váltig a 2010 előtti állapotokat emlegették sokan. A 2010 előtti oktatáspolitika is a kontraszelektált iskolának kedvezett. Nem volt jó. Igaz több párna volt talán a ketrecben. A mostani oktatáspolitika csapnivaló. De ennek az oktatáspolitikának a tanárok a végrehajtói. Az iskolákban a katedrán lehet, a katedrán kell tudni működni. Ha egy osztályból nem alakul közösség, ha egy osztály nem dobja ki a besúgóit, ha egy osztályban nem csillan meg az érdeklődés szikrája, ha egy osztály hülyébben, zaklatottabban jön ki az óráról, mint bement, az a tanárok felelőssége. Tudom, ez nem tetszik. Mert Önök másért tüntetnek.

Lehetőleg sokszor. Egy kicsit. Egyre kisebbet. Önök, akarva, vagy akaratlanul, de a hatalmat szolgálták a tanártüntetésekkel. Miért nem ülnek a CKP barlangjában és nyalogatják a sebeiket? Esetleg Önök úgy érzik, hogy megszólították a tanárok nyolcvan százalékát? Maguk szerint a szülők hány százaléka szolidáris Önökkel? Azokkal, akik a szakmaiságot, mint toronyba zárt, és zártkörűvé varázsolt egylet megmondását gondolják. Esetleg úgy gondolják, hogy a szülőkkel érthetően kommunikálható programmal álltak elő? Hogyne! Fenn van az interneten. Valahol. Örülünk. Örüljünk? Ha Önök, illetve a tanárok úgy gondolják: a politikai elittel megbugázott programot majd csak végrehajtja valaki, akkor mennyivel jobbak a jelenleginél. Mennyivel kevésbé gondolnak a szülők feje fölött dönteni a következő generációról?

Önök most tüntetést szerveznek. Remek! Remekül meg lehet osztani az elégedetlenséget. Remekül rá lehet ülni egy mások által kezdeményezett tüntetés farvizére. Remekül vissza lehet kéredzkedni a média pár perces hírblokkjaiba. Önöknek remek. De a semmibe vezető tanártüntetések, a gyakorlatilag program nélküli tanármegvezetések, a szülők tömegeinek meg nem szólítása után ehhez azért pofa kell. Baromi vastag bőrrel! Emlékezzenek Puklira, és mindazokra, akik felszólaltak a színpadon. Alig van olyan, akire érdemes emlékezni. Akire érdemes, arra sem Önök miatt.

Nem azért, mert az iskolarendszer jó. De, azt hiszem, Önök tehetnek a legkevesebbet róla, ha valaha jobb lesz.


Andrew_s
Comments on Facebook

2018. január 18., csütörtök

Vasfüggöny, vasfüggöny, te csodás

Forrás: 24.hu
A magyar országgyűlésben új menekültügyi rendelkezések felett nyomkodták a gombokat az erre még képes, illetve alkalmas megbízottjai a társadalomnak. Ki így, ki úgy. A retorika szerint az illegális migráció ellen. Ami nyilvánvalóan leginkább attól illegális, hogy maholnap illegális lesz beszélni, tudósítani róla. Magyarországon legalábbis.

Mert legutóbb Máltán borult félre a bili. Amiből olyasmi folydogált elő, ami alapján kampányokban, konzultációban és általában is szembehazudta az országot a kormányfői csapat. Előre kíváncsi lennék, hogy amikor legközelebb kiderül hasonló, akkor egy külföldön dolgozó külföldi újságíróval szemben miként gondol majd fellépni a Fidesz élcsapata. A hazai határok környékén ez nem fog gondot okozni. A legújabb törvényötlet szerint gyakorlatilag bárki meggátolható, hogy tudósítson a menekültekről. Vagy akár csak a közelükbe jusson. Nehogy beszélgetni tudjon velük. Mert a végén még kiderülne: a sorsuk kicsit sajnálatra méltóbb, mint a letelepedési kötvényekkel az unióba csempészett figuráknak.

A magyar állampolgárokat távol tartó korridor tervezete nyolc kilométer. Ami vészesen hasonlít azokra az időkre, amikor a vasfüggöny közelébe se lehetett eljutni. Ha pedig valaki megpróbálta, akkor a hirtelen veréstől a tartósabb leültetésig terjedő következményekkel számolhatott. Ugyanakkor a jelenlegi intézkedési ötletelés csak egy további lépés azon az úton, ami korábban a menekülteknek segítséget nyújtó ételosztást tiltották meg. Ahogy a jelenlegi távoltartás vasfüggöny-korszakot idéző volta pedig komoly jelzés a társadalomnak. Jelezve azt a tendenciát, ami már két éve is felvillant.

Azt a tendenciát, hogy a kerítés valójában nem annyira a menekülteket zárja ki az országból, mint amennyire az embereket zárja be. Amire a menekültáradat miatt lehet, hogy szüksége is lesz az országnak. Tekintettel arra, hogy a gazdasági exodus során egyre többen menekülnek el az országból. Nagyságrendekkel többen, mint ahány ember itt akar maradni a keletről érkező háborús menekültek közül. Mely szándékkülönbség önmagában is jelzés értékű. Jelzi, hogy még a háborús övezetből érkezők számára sem túl vonzóak a hazai körülmények. Mert nekik valószínűleg nincs annyi pénzük, hogy Orbán szomszédságába vásárolják be magukat.


Andrew_s
Comments on Facebook

2018. január 16., kedd

Soros-licit: Recsk felé félúton?

A választásokhoz közeledve a Soros Györgyöt kampányarcnak felhasználó Fidesz-kommunikáció újabb spirálfordulatra állt rá. Ezen lehet ártatlan szemekkel megleődni, és költői kérdésekkel látszatmeglepődőst játszani. De felesleges. Gyakorlatilag egy, a történelem által agyongyakorolt forgatókönyvet játszik végig Orbán és csapata.

A legújabb ötlet különben az, hogy visszatették a rezsóra melegedni az ötletet: tiltsák ki Sorost Magyarországról. De legaláb a lehetőségét szeretnék keresztülhajszolni az országházi gombnyomogatókon. Az Origo szerint. Az ezt megszellőztető szövegben felsorakoznak az olyan agyonhasznált fordulatok, mint álcivilek, megvásárolt baloldaliak, és hasonlók. Arról nem szólnak, hogy a jobboldaliaknak mennyi volt az árfolyama. Amikor még Orbán is Soros egyik alapítványának pénzén járt, tanult külföldön. Amely árfolyamon lehet, hogy érdemes lenne a nagy sorosozóknak is elgondolkodni. Mert az már korábban is világos volt: ha a milliárdos valóban az ország ellen spekulálna, akkor „Orbánnak és kormányának a támogatásánál keresve sem találhatott volna jobb végrehajtót”. Sokkal célszerűbb lenne ugyanis egy cezaromán vezető megvásárlása, mint a bizonytalan jövőjű ellenzéké. Ebből a szempontból, ha létezik egyáltalán Soros-terv, akkor lehet, hogy a Fidesz környékén sem ártana, ha néhányan elmesélnék a saját verziójukat.

Mert a nagy füstöt eregető lózungok azok röpködnek össze-vissza. Gyakorlatilag folyamatos harci stresszt kiváltva és fenntartva. Évek óta. Egyre emelve a tétet. Ami azért törvényszerű, mert az azonos izgalmi állapot fenntartásához a korábbi, hasonló célú, szövegek által megemelt ingerküszöböt kell átvinnie az újabb, és mégújabb, megszólalásoknak. Az, aki beül egy ilyen csónakba, az mindaddig folytatni kénytelen a licitet, amíg „megmondóemberi” pozícióban hagyják. Ez magyarázza azt, hogy egyre újabb ellenségek kerültek elő a hatalmi retorikában, és az egyre irreálisabb ellenségképekhez egyre körmönfontabb összeesküvés-feltevések kezdtek párosulni. Amely feltevések azért is lehetnek szimpatikusak, mert az igazi összeesküvés-elméleteket csak erősítheti a bizonyítékok hiánya. A Fideszért akár vallásháborút is hirdetni kész híveket meg egyébként sem feltétlenül befolyásolják a tények. Nekik a vezér fél, negyed, majd huszadigazságai is a messiási megnyilatkozás szintjére emelkednek.

Ugyanakkor az ellenségképekhez szinte természetszerűleg kerülnek egyre közelebb a belső szabotőrök, a hon kijelölt ellenségei, akiket megvettek. Ez a retorikai fordulat a történelemben nem egy esetben vezetett leszámolásokhoz. Fel lehet tenni a költői, és persze álnaív kérdéseket, hogy: „Mit terveznek a sok sorosisztával? Büntetőtábor? Kényszermunka? Illegalitás?” De alig valószínű, hogy szükséges megjátszani az ostobát. Elég visszagondolni az orbáni szövegekre az elmúlt évekből. Már elég régóta felbukkannak azok a motívumok, amelyek alapján mindenki ellenség, és hazaáruló, aki nem nyalja fényesre Orbán tomporát. Ez már 2015-ben, a tusványosi melldöngetéskor is meg lett izenődve. Ami a táborokat illeti: az is tudható a történelemből, hogy Dachau első lakói nem zsidók, hanem ellenzékiek voltak.

Amely ponthoz az orbanizmus is eljuthat. A koncepciósnak is tekinthető eljárásokkal voltaképpen a határhoz ért a hazai hatalomgyakorlás. A választások célja a kiteljesedés megakadályozása is lehetne. Akár.


Andrew_s
Comments on Facebook