Fokozati hitel.

Petició plágiumügyben

Miközben a köztársasági elnök doktori címét megalapozó dolgozatot ért plágiumgyanú a nyilatkozatok kereszttüzébe került, számos gondolatot ébresztett mind a védés vélhető körülményeivel, mind az azt érintő opponensi bírálatok megszületésével, megalapozottságával, valamint azok szakmaiságával kapcsolatban. Részben talán ezeknek is köszönhető, hogy egy petícióval nyitva megszólalt a másik oldal is.  Pontosabban a harmadik oldal, mivel az igazi másik oldal a plágiumgyanúba került dolgozat szerzője lenne. Aki azonban a jelen sorok írásakor, miközben az eljövendő napokra ígér valamiféle reakciót, még leginkább a hallgatás ködébe burkolódzik. S igazán rossz májúnak kellene lenni ahhoz az állításhoz, hogy azért, mert ilyen sokáig tart a szakértő beszédíróknak valami kommunikálható történetet összeütni. Tehát nem is teszek ilyen rosszmájú kijelentést, és mindenki figyelmébe ajánlom azt a tényt, hogy köztársasági elnöknek lenni komoly elfoglaltság.

Tehát lássuk azt a harmadik oldalt, aki megnyilatkozott a plágiumgyanú kapcsán. Nem más ez, mint azoknak a köre, akik saját bőrükön érzik mindazt a hátrányt, amit a tudományos közélet el nem fogadása okoz. A tudás amúgy sem magas társadalmi presztízsén csak ronthat ugyanis, ha az akadémiai minősítő-rendszerbe vetett bizalom is meginog. Nem is csak azért, mert a hazai közélet még erőteljesebben vonja meg a vállát egy cím emlegetésekor. Hanem alighanem azért is, mert a rendszer kompromittálódását követően a nemzetközi tudományos közélet is legfeljebb csak egy lesajnáló félmosollyal fogja jutalmazni a hazánkban védett tudományos fokozatokat. Alighanem ez is közrejátszott abban, hogy internetes aláírásgyűjtés is indult a http://www.peticiok.com webcímen a köztársasági elnök dolgozatával kapcsolatban.

Egy kis előítélet

Az ne tévesszen meg senkit, hogy például Népszabadság Online az MTI-re hivatkozva még doktoranduszok petíciójáról tesz említést az internetes aláírásgyűjtés oldalára hivatkozva. Ez a tévedés ugyanis az MTI-nek köszönhetően több helyen is elkövetésre került. Elvégre a Magyar Távirati Irodánál is nagyon elfoglalt emberek dolgoznak. Igazán nem várható el tőlük annak figyelemmel kísérése, hogy a ph.d. fokozat nem a doktoranduszok, hanem a címet megvédettek sajátja. Az Index erre az MTI-s tévedésre egy, a témával foglalkozó cikk lábjegyzetében hívja fel a figyelmet. Bár ezt egy előítélettel megspékelve teszik. Kiemelve, hogy szerintük „… jóval nagyobb hitele van plágium-ügyben annak a petíciónak, amit nem doktoranduszok, hanem doktorok írtak alá.” Amivel kapcsolatban azért feltehetnénk a kérdést, hogy ugyan mitől van nagyobb hitele.

Annak a felismeréséhez ugyanis, hogy a plágium súlyos etikai vétség aligha kell doktori fokozat. Attól az egyetemistától, aki a puskázást sem tartja a vizsgákon való átjutás egyedül üdvözítő módjának, ugyanúgy el tudom hitelesnek fogadni a plágiumot elítélő véleményt, mint bármelyik akadémikustól. S éppen a doktoranduszoktól lehet igencsak hiteles a minősítési rendszer megtisztítása és presztízsének helyreköszörülése. Könnyen előfordulhat ugyanis, hogy a már fokozattal rendelkezők olyan hallgatólagos megegyezések nyomán kapták meg a címet, mely igencsak szálka lehet annak a szemében, aki nem háttérüzletek árán szeretne előre jutni a tudományos címlétrán. Mindez természetesen egyáltalán nem jelenti azt, hogy a petíciót elindítók jó szándékát vagy tudományos felkészültségét szeretném kritikával illetni. Az Index-en megjelent sorok sokkal inkább azt az előítéletet tükrözik, mely könnyen kontraproduktívvá teheti a jó szándékot is.

Még akkor is, ha Schmitt Pál menekülni látszik a nyilvánosság elől, és hallgatásba burkolódzik. Miközben a köztársasági elnök hallgatása, valamint az őt eközben kurtán-furcsán támogató nyilatkozatok sajátos módon elhitelteleníthetik a jelenleg fokozattal rendelkezők kezdeményezéseit. Mert előidézhetnek egy olyan fogadtatási légkört, egyfajta állapotpontot, amikorra az egykori címodaítélés körülményeivel kapcsolatos kételyek a jelenleg lefolytatható vizsgálataival szemben is előítéletet ébreszthetnek. Ugyanis eléggé hosszan a lovak közé ejtve a gyeplőt sikerülhet kételyt ébreszteni magával az egész minősítési rendszerrel, a fokozatokkal általában. Különösen, mivel a tudományos fokozatokkal kapcsolatban a köz ismeretei nem teljes körűek, az előítéletek, és a negatív esetek sem kedveznek ennek. Ezzel mintegy meghitelezve azt a kétséget, hogy vajon milyen körülmények között kapott címet az, aki most kritikát akar gyakorolni, vagy akár csak részt vesz a majdani felülvizsgálatban. De, természetesen, azt is könnyelműség lenne állítani, hogy a köztársasági elnök halogatott megszólalása mögött ilyen hátsó szándékok munkálnának. Mert a teljes tudományos rendszer önvédelemből való kikezdését mégsem szívesen tételezném fel az országot reprezentáló személyről.

Simay Endre István