Gyurcsányi éhségsztrájk-politika.

Forrás: Index

Az, hogy a volt kormányfő, Gyurcsány Ferenc, éhségsztrájkba kezdett, nem új hír, hiszen már az első reakciók is megérkeztek rá. A különböző internetes fórumokon is olvashatók ezek, de nem csak ott. Azon is lehet persze vitatkozni, hogy mit lehet elérni egyáltalán egy éhségsztrájkkal. Különösen egy korlátozott időtartamú, egy hetes éhezéssel. Valami ilyesmit feszeget például az Index is, amikor szerző szerint akár kontraproduktív is lehet az akció. S valóban lehet a céllal látszólag ellentétes hatású is, ha Gyurcsány Ferenc valóban olyan megosztó személyiség, mint amilyennek a Fidesz-ben, de nem csak ott feltételezik. Egyébként természetesen megszólalt a nagyobbik kormánypárt vezérszóvivője is a témában. Selmeczi Gabriella szerint tisztítókúra az egész, és különben sem izgalmas, ha négy középkorú férfi sátrazik. Az meg igazán csak rosszmájúság lenne, ha erre valaki feltenné a kérdést, hogy izgalmasabb lenne-e attól, ha a szóvivő-asszony is odaköltözne?

De végül is Selmeczi Gabriella már annyi mindenről mondott annyira sajátos véleményeket, hogy a fenti kérdést nem tesszük fel. Egyben hallgatólagosan elfogadjuk, hogy a Fidesz szóvivője humornak szánta a beszólást. Elfogadva, hogy neki, vagy közleményírójának ilyen humor jutott, és mindenről „az” jut eszébe. Ahogy az is egy sajátos hozzáállás a kérdéshez, hogy froclipartit kezdtek szervezni az éhségsztrájk mellé, mintha az érdemi reakció lenne arra a kérdésre, ami miatt a Demokratikus Koalíció (DK) vezetője meghirdette az akciót. Tulajdonképpen úgy is tekinthető mind a „spontán” zabálók, mind a Fidesz szóvivőjének reakciója, hogy végső soron egy pótcselekvéses sínre akarják átterelni az előzetes regisztrálással kapcsolatos ellenvéleményeket. Így végső soron Gyurcsány Ferenc akciójának az első sikere talán éppen ez. Egyfajta tesztelése annak, hogy a kormánypárt mennyire képes az adaptív véleményalkotásra, érvelésre, illetve mennyire csak az előre összeállított panelek, és a parlamenti kétharmad sugallta „nekünk erőnk van” szemlélet mentén képesek megnyilvánulni. Tekintettel arra a jól ismert és sokat emlegetett tényre, hogy létezik hazánkban lakossági nyilvántartás, és a választói névjegyzékbe rugalmasan bekerülhetett a választani szándékozó, kicsit unalmas állandóan azt hallgatni, hogy a regisztráció az ebben nem szereplők miatt van. Elvégre az, aki külföldön van, hátha tud erről tényről, és hátha képes ennek megfelelően gondoskodni saját részvételéről. De az éhségsztrájktól függetlenül, egy kicsit odébb dübörög a kétharmad, és természetesen úgyis megszavazzák azt, amit a miniszterelnök, vagy politikai strómanjai, bocsánat párttársai és frakcióvezetői, előterjesztenek. Beleértve a regisztrációt is. Aminek a logikája kicsit hajaz a magánnyugdíj-pénztári nyilatkozatok logikájára, ahol is ahhoz kellett aktivizmus, hogy valaki fenntartsa a létező tagságát, és nem a változtatáshoz. Ahogy a regisztrációnál is nem az alanyi jogon járó részvételről való lemondásról kell nyilatkozni, hanem annak jognak a gyakorlását kell megerősítve kinyilvánítani, ami egyébként is állampolgári juss, és akik jelenlétének jogossága a választáson létező nyilvántartások alapján ellenőrizhető.

Így aztán különösen felvethető a kérdés, hogy alkalmasint mit lehet remélni egy éhségsztrájktól, ami a választási rendszer megváltoztatása ellen irányul, és egy sokak által elutasított politikus tartja? Sajátos módon akár éppen ezen keresztül érhet el némi eredményt. Ugyanis Gyurcsány Ferenc személye olyan emblematikus erőt jelent, hogy ténykedésére elutasítói is felfigyelnek. Ha másért nem, azért, hogy kicikizzék. Ellenben, ahogy már Rejtő Jenő is rámutatott Piszkos Fred példáján, ebből is lehet előnyt kovácsolni, mivel a figyelmet óhatatlanul ráirányítja a tiltakozásra, és ezen keresztül ennek tárgyára. Márpedig korántsem biztos, hogy a választási rendszer szisztematikus megváltoztatása mindenki számára szimpatikus. Így a figyelem felkeltésére az akció mindenképpen alkalmas. Ha pedig ennek az a következménye, hogy többen mennek el esetleg regisztrálódni, akkor már ért el sikereket az akció. Ahhoz ugyanis, hogy valóban szavazói akarat érvényesüljön, erre mindenképpen szükség lesz a Fidesz által gründolt új rendszerben. Ennek persze az a következménye, hogy a volt miniszterelnök éhségsztrájkja politikai eredményekre vezethet, és ehhez a kormánypárti szóvivő a maga sete-suta altestit sejtető buta humorával még hozzá is járulhat. Holott Selmeczi Gabriella alighanem a résztvevők pejorativizálására próbált rájátszani a maga egyszerű, mondhatni egységsugarú módján. S alighanem Kósa Lajosnak is igaza van abban, hogy sokan nem önszántukból tartanak ma „éhségsztrájkot” az országban. Azonban ezen aligha a burkolt, vagy a burkolatlan „elmútnyócévezés” segít, vagy a Matolcsy-féle vágymesék. Azonban még a közvetett politikai eredményen kívül is lehet kommunikációs hozadéka a mostani Kossuth-téri akciónak.

A Kossuth tér ugyanis a 2006-os események kapcsán is jelentőséget kapott. Itt jöttek össze egy kupacba akkortájt a NÖPiF (Nagy Őszi Pisis Forradalom) résztvevői, akiknek dzsemborija után talajcserét kellett végrehajtani. Miközben hetekig gond adódott a közlekedéssel, és szélirányban a levegőtisztasággal is. Miközben nyilvánvaló, hogy egy négyszemélyes rendezvény más, mint a 2006-os volt. Még akkor is, ha a rácsodálkozva megállókat is beleszámítjuk. Elvégre összesen 64 négyzetmétert használnak fel a hivatalos engedély szerint, és ezért fizetik is a közterület használati díját. Jó volna tudni, hogy a részt vevők a 2006-os piknik utáni helyreállítási költségekből mennyit fizettek be a pénztárba. Esetleg azt, hogy az említett froclipiknik szervezői mennyivel járulnak hozzá a budapesti költségvetéshez az esemény kapcsán. De mindez aligha befolyásoló tényező a jelen akció kapcsán. Ahogy azt is csak a választási eredmények, akár a regisztrációs eredmények fogják alighanem megmondani, hogy milyen hatással lesz, ha lesz hatással egyáltalán, az eredményekre DK-éhségsztrájk. Minden esetre aligha számíthatunk olyan közvetlen hatásra, mint annak idején annak a rendezvénynek a kapcsán, melyen Fidesz-prominensek is megszólaltak, és például a TV-székház felgyújtásához is elvezetett. De ezt talán nem is hiányolja senki, és megelégszünk akár azzal is, ha a demokrácia olyan terepére ráirányítja a figyelmet, mint a választás. Ha regisztrációval, akkor akár azzal is. Mert a bojkott még mindig rossz tanácsadó.

Simay Endre István