2012. szeptember 4., kedd

Napszúrásos tanévnyitó a Ludovikán

Forras: Index.hu


A tanévnyitó ünnepség biztos nagyon felemelő tud lenni, ha megadják a módját, és jól szervezik. Talán nekem nem volt szerencsém, de igen kevésre emlékszem, amit ne untam volna rémesen. Általában protokolárisan ácsorogtunk, és az iskolaigazgatótól kezdve mindenki elmondta a magáét. Mi meg csak ácsorogtunk, és már a legunalmasabb órán, a legrémesebb tanár legunalmasabb óráján is inkább ültem volna. Holott legtöbbször csak valami fülledt tornaterem jutott, és még az iskolaudvarról is sikerült olykor meglógni. Igaz, nem katonásdit játszottak velünk annak idején.

Ellentétben azokkal a szerencsétlenekkel, akiknek Orbán Viktor kedvenc paripaneveldéje jutott iskolául. Ám mielőtt bárki megsértődne, máris korrigálom. A Nemzeti Együttműködés rendszerének Nemzeti Közszolgálati Egyeteméről van szó, aminek remekbe elszabott évnyitójáról bejárták a hírek a médiát, ahogy az Index.hu is részletesen beszámolt róla. Ha valaki lemaradt volna róla, annak idején, januárban a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, a Rendészeti Főiskola és a Corvinus Egyetem Közigazgatástudományi Karának összevonásával alapították meg a közszolgák új versenyistállóját. A fenébe. Már megint. Biztos a nemzeti lószámlálás utóhatása. De lehet, hogy csak az a tudatalatti, hogy annak idején a Ludovika lovardájával rokonságot tartó Alfa Filmszinházról mélyebb emlékeim vannak, mint a tisztképzőről. Szinte sajnálom, hogy 1993-ban kiégett, mivel sok jó filmet láttam ott annak idején. De most el is vágom ezt a filmet, és térjünk vissza az évnyitóra.

Különösen, mivel nem azért lett nevezetes, hogy milyen szép daliás katonalegények, és pirospozsgás leendő népszolga-leányok vonultak fel, és ünnepelték önfeledten az új egyetem új évének megnyitását. Sokkal inkább arról, hogy majd csak a közeli napok fogják megmutatni, hányan lettek ténylegesen rosszul, kaptak napszúrást. Mert abban az összes tudósítás egyet ért, hogy melegben, a tűz napon állni alakzatban rosszat tesz az egészségnek. De nem tesz jobbat a morálnak sem az, ha valaki a tűző napon vár a semmire, miközben a beszállingózó protokollvendégek az árnyékban foglalnak helyet. Rejtő Jenő egyik örökbecsűjét, a „Járőr a Szaharában” című könyvet, juttatva az ember eszébe: „Most maga szemléltető oktatásban részesül majd. Ez úgy történik, hogy én itt az árnyékban oktatom az újoncokat, maga meg ott a napon áll és szemléli. Ha elmozdul, akkor vasra veretem, maga vizenyős agyú, mélabús teve.” Tehát a nemzet őrmestere, az árnyékban oktatta az újonc rektort, miközben az érintettek ájuldoztak a napon. Mert ki is vitathatná, hogy olyan politikai uborkaszezonban ennél fontosabb dolga nem is akadhatna Orbán Viktornak. Az apró-cseprő örmény és azeri problémákkal elvégre nem kell foglalkoznia. Az számára tulajdonképpen nincs is gondolom. Meg különben is. A napon ájuldozó egyetemisták nem tesznek fel kérdéseket, az újságírókat meg menet közben is le lehet rázni egy ilyen eseményről elmentében.

Bár lehet, hogy sokan neki kívánták a részt vevőkből a hasonló élményeket a napon-aszalás szenvedő alanyai közül. Meg talán annak is, aki szerint teljesen rendben levő arra felkészületlen egyetemistákat kiállítani a napra. Lehetőleg víz nélkül. Bár ez lehet technokrata megközelítése a helyzetnek akkor, ha mellékhelység sincs. Mert ugyebár, amit nem isznak meg, azt ki se kell engedni a kétbetűs helyen. A rektor és a díszpintyek, izé, díszvendégek meg majd megoldják. De legalább elmondhatják majd a diákok, hogy a közszolgálatért meg kell szenvedni. S erősítheti bennük az összetartozás érzését. Unokáiknak is elmesélhetvén, hogy: „Emlékszel arra a baltásgyilkosos nyárra? Tudod, amikor ott ájuldoztunk a napon”. Összetartozást szítva a napon pörkölt katonák és a volt „Államigazgatási” kislánykái közt. A NER házi tűzhelyeinek nagyobb melegségére. Meg aztán az is lehet, hogy ez az évnyitó már a kiképzés része. Elvégre sosem lehet tudni, mikor kell majd helytállniuk valahol a melegebb éghajlaton. Nem ahova közszolgaként kívánják majd őket, hanem Afganisztánban vagy Azerbajdzsánban. Talán még Örményországban is, bár az éppen most szakít meg hazánkkal minden néven nevezhető kapcsolatot. De talán még sikerül helyrehozni belőle valamit az alatt a pár évtized alatt, amíg a mostani ludovikások nyugdíjba nem mennek majd. Majd egyszer.

Az iskola pedig igenis készítsen fel az életre. Aki meg nem érti még azt sem, hogy miért kell a közszolgálatra külön összevont egyetem, annak igazán hiába is magyarázná Orbán Viktor és Patyi András rektor, hogy a napszúrás márpedig szükséges a képzésükhöz. A közszolgálati kaszt pedig tanuljon meg megszenvedni az eredményekért. Legyen az akárcsak egy iskola és tarkóégető évnyitó. Ebben a szép nagy gazdasági, politikai és hatalomkísérleti telepén a tündérmesék csatatáltosainak. Összhangban azzal a dzsentrinosztalgiás felelősségkerüléssel, melyből a miniszterelnök önálló tanszéket nyithatna annak a teljesítménynek az alapján, amit a Ramil Safarov kiadása kavarta nemzetközi botrány kapcsán mutatott be.

Simay Endre István

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése