Szülinapi dohánydíj a WHO-tól

Vincent van Gogh:
Csontváz égő cigarettával
Forrás: Wikipedia

Leonyid Iljics Brezsnyev, 60. születésnapja alkalmából, megkapta a Szovjetunió Hőse kitüntetést. A WHO magyar irodája, a miniszterelnök születésnapja alkalmából kitüntetést nyújtott át Orbán Viktornak a dohányzás elleni hősies harc jutalmaként. Igaz ugyan, hogy a hősies harc sokkal inkább a klientúrának juttatott üzletről látszik üzenni, és az eljövendő kampány pénzmosoda-szerű finanszírozását is sejtetheti, de a lényeg a harc maga. Egy permanens szabadságharcos számára mindenképpen. A harc pedig hősöket szülhet. Ezt tudhatják a WHO hazai irodájánál dolgozók, például Pusztai Zsófia, a WHO magyarországi irodájának vezetője is.

Bár a döntés nyilvánosságra hozatalát követően kifejezetten érdekes lehet az a kérdés, hogy a nemzetközi szervezet nevét viselő hazai iroda vezetője és dolgozói kitől, milyen csatornán keresztül kapják a fizetésüket. Amely kérdésre a választ az is sürgetheti, hogy a kitüntetés hírét Szócska Miklós egészségügyért felelős államtitkár jelentette be. A kitüntetés fényét, a trafik-mutyi körüli viharokon kívül, erősen tompítaná, ha kiderülne, hogy a WHO nevét viselő iroda finanszírozását egy kormányzati szerven, például egy minisztériumon keresztül oldanák meg. Függetlenül attól, hogy minisztérium együttműködése a WHO-val nem új keletű, és akár okszerűnek is tekinthető. S függetlenül attól, hogy a kitüntetést magát a Dohányzásmentes Világnap, vagy a kerek születésnap alkalmából ítélték-e oda. Miközben az egészségüggyel, az egészség megőrzésével kapcsolatos kitüntetés odaítélése egy olyan, korrupciógyanús, pályázat árnyékában, melynek kapcsán orvosok érdekeltségi körébe is kerültek trafikok, mindenképpen szembeötlő.

Mondhatni, nem csak szembeötlő, hanem maga is mutyi-gyanús. Abból a szempontból mindenképpen, mivel Orbán Viktornak mindenképpen kellhet egy nemzetközi szervezet nevével fémjelzett megerősítés. Ebben az esetben ugyanis a trafikok körüli botrányt egy laza csuklómozdulattal söpörheti le az asztalról. Azzal, hogy egy nemzetközi szervezet is elismeri a ténykedését a dohányüzlet dohányának elosztása kapcsán. Miközben a WHO részéről már csak azért is ballépés lehet a nevét adni egy ilyen kitüntetéshez, mert a legutóbbi hírek szerint akár iskolák mellett is nyílhatnak trafikok. Ami aligha hozható össze az ifjúság egészségesebb életvitelre való nevelésével. Különösen akkor, ha ugyanezek a boltok lehetnek esetleg azok, melyek előlépnek a nemzeti szeszcsapok helyeivé is. A díjjal tulajdonképpen ellentmondva WHO hazai honlapján olvasható, és ugyancsak Pusztai Zsófia által jegyzett azon gondolatnak is, hogy „a dohányzás-, alkohol-, és balesetmegelőzési programjaink és az egészséges táplálkozás és életmód elősegítése mind olyan területei munkánknak [a WHO-nak], amelyek közvetlenül vagy közvetetten, de hatással vannak a mindennapi életünkre”.

Nem vitatva persze azt, hogy a dohányzás helyenkénti tiltása akár valóban korlátozhatja is a nikotinfogyasztók körét. Azonban a kitüntetési aktusoknál aligha egyes intézkedések izolált vizsgálata lehet a cél. Az ugyanis, aki a buszmegállótól három lépésre gyújt rá, az semmivel ne nyel kevesebb füstöt. Ahogy a szórakozóhelyek ajtajában füstölőkre is igaz ugyan ez a megállapítás. A tiltási intézkedések tehát alapvetően a látszatintézkedések körébe sorolhatóak. Miközben természetesen tudjuk, hogy az addiktív szerek esetében a törvényi tiltás igen csekély hatású lehet. A hozzájutást befolyásoló intézkedések során még a látszatra sem ügyeltek. A dohányboltok pályáztatási megoldása egyértelműen nem a korlátozás irányába hat. Sokkal inkább a centrális piacirányítási törekvések irányát látszanak kijelölni. Ennek kitüntetése azonban nem annyira az egészség védelmére felesküdött intézmények hatáskörébe látszik tartozni. A szervezett pénz-átpozícionálás ugyanis nem egészség-, hanem pénzügyi tevékenység. A központosított nikotin-ellátási doktrina pedig a kereskedelem, az elosztáspolitika kérdéskörét látszik érinteni.

Lelki szemeinkkel szinte már látni vélhetjük Pusztai Zsófia következő levelét. Azt, amiben a tévesen odaítélt díj önkéntes visszaadásáért eseng a nagyobbik kormánypárt vezérének. Hasonlóan ahhoz, ahogy Balog Zoltán vélte elintézhetőnek a Táncsics-díj ügyét. A díjat azonban aligha fogja viszontlátni, mivel, mint fentebb írtam, a miniszterelnöknek kell a nemzetközi névvel ellátott, felelőssége alóli mentesítő levélke. Már csak születésnapi emlék gyanánt is, ha már sikerült a WHO hazai irodájában ilyen ügyesen megtalálni az odaítélés idejét. Ráidőzítve arra a hálaadó imára is, melyet ugyancsak Orbán Viktor születésnapja alkalmából szervezett az orbanista nőegylet. Besorolva hallgatólagosan a WHO magyar irodáját vezető hölgyet is azok sorába, akik még a pótszékeket is megtöltötték a nép nagy vezérének imába foglalása alkalmából.

Tulajdonképpen a trafikügyi különdíjat is ott, az Orbán Viktorért hálát adó szentmisén kellett volna átadni. Egy olyan aktus keretében, melynek keretében az arra érdemesek átvehették volna első cigarettájukat. Mely első áldozati cigijüket a frissen dohányboltot nyert trafikosok gyújthatták volna meg. A hamut egy külön erre a célra megszentelt szelencébe gyűjtve. A szelencét később ünnepélyesen átadhatták volna valamelyik ügyeletes szóvivőnek megőrzésre. A mise végén az összetartozás barackfájáról zengve dalt, és ütemes lábdobogással illetve egymás talpát. Majd hosszas vastapssal ünnepelve meg a nép hős szabadságharcosát. Felhatalmazva a Békemenet következő fordulóját, hogy szivar-formájú fáklyák alá gyűjtsék a Turul árnyéban fogant szellemek hű fiait. Úgyhogy igazán szimpla megoldást választottak, amikor „csak úgy” odaítélték a díjat a születésnapon.

Andrew_s