Devizaügyi parlamentológia

Forrás: Varánusz

A devizahitelesek kérdése láthatóan folyamatosan napirenden van, mivel napirenden tartják. Felzárkózva ehhez a trendhez, érdemes elgondolkodni az utóbbi idők történésein is. Akár azon is, hogy például a gazdasági tündérmese legújabb felelőse kit tart jelentős tárgyalási félnek. Illetve kiket tart jelentősebbnek a kérdést illetően. Amire nyilvánvalóan abból lehet következtetni, hogy milyen sorrendben ráz kezet, illetve fog kilincset.

Lassan tehát szinte ugyanazokkal a módszerekkel lehet majd a híreket kezelni, mint a régi, néhányaknak tán szép, de a kormányzatnak láthatóan otthonos időkben, amikor külön szakma volt a kremlinológia. A hivatalos értékelések megalapozása a sorok közti információkkal, illetve a „ki-kivel fog kezet a Kreml folyosóján”, valamint a „milyen sorrendben állnak Brezsnyev mellett” társasjátékok megfigyeléseivel. Ebből a szempontból Varga Mihály ténykedése igazi tárháza lehetne a találgatásoknak, mivel már a B-terve kapcsán is felmerült, hogy a vezéri és közgépes programok, illetve a valós gazdaságpolitika fog majd inkább érvényre jutni. Ugyanakkor nyilvánvaló volt már akkor is, hogy alkalmasint a Varga Mihály emberibb arca is könnyen áldozatául eshet a gazdasági hatalom, vagy csak simán a hatalom oltárán. Így érthető volt a figyelem, amivel a devizások kapcsán folyó tárgyalásokat próbálták kísérni az érdekeltek, és az érdeklődők.

Az ugyanis teljesen érthetőnek tűnt, hogy a bankszövetség aligha hagyható ki a tárgyalási sorból. S még az is indokolhatónak látszott, ha előtte az adósokkal próbál valamilyen kompromisszumra jutni a gazdasági miniszter. Az azonban már kevésbé világos, hogy miként került az asztalhoz a CÖF, amely szervezetet eddig sokkal inkább a Békemenetek szervezése kapcsán emlegettek. S amely szervezet alighanem akkor sem tekinthető a devizában eladósodottak egyetlen szószólójának, ha az első Békemenet kétségtelenül szólhatott a hitelfelvevők felelősségmentesítéséről is. Elvégre a populizmus mindig jó áron eladható termék, ha nagy a kereslet az egyszerű, és másokat hibáztató gondolatokra. Talán Varga Mihály is ebből indult ki, amikor az említett szerveződéssel kezdte meg tárgyalásai sorrendjét. Különösen mivel sosem árthat egy olyan szervezet támogatását bírni, amely bármikor, szinte rendelésre képes odavonulni, ahol erőt kell demonstrálni. Szükség esetén akár közmunkásokkal, vagy külföldi szimpatizánsokkal is megerősítve.

Azt sem vonva kétségbe, hogy szolgálatait felajánlva esetleg tényleg a CÖF kezdeményezte a tárgyalásokat, azért Varga Mihály biztos meghívhatott volna oda más szervezeteket is. Ellenben a CÖF kizárólagos előrevétele kétségtelen üzenetértékkel is bírhatott. Akár a Bankszövetség felé is, amellyel csak ezt követően ült le Varga Mihály. Mert azért sokkal hatékonyabb lehet a tárgyalás úgy, hogy „Akartok a bankok ellen Békemenetet? Na, ugye!” S minden szépen mehet a mentőprogrammal úgy, ahogy azt a vezér elképzeli. Függetlenül attól, hogy a CÖF mögött álló alapítvány mekkora részét képviseli ténylegesen a devizában eladósodottaknak. Illetve attól is, hogy azok kérnek-e egy olyan szervezet támogatásából és képviseletéből, amelynek ismerten nem túl rosszak a kapcsolatai a jobboldal radikálisaival. Valahogy nem rémlik, hogy a radikális jobboldallal való szimpátia feltétele lett volna a hitelfelvétellel. Ellenben könnyen előfordulhat jelenleg a fordítottja.

Az, hogy a kormányzati segítség csak annak áll majd rendelkezésére, aki, úgymond, „aláír”. Például egy ígérvényt arról, hogy a következő Békemeneten ott lesz, és akár jelenléti íven is szerepelhet. De informálisan akkor is megüzenhető, hogy ki a miniszterelnöknek jó deviza-adós, ha ilyen papírt nem kell előre aláírni. Bár, a bankszövetségen keresztül, egy kész listával mégis csak egyszerűbb lenne az egyeztetés. Ám a sorok közt, és a részletekben alig szunnyadó ördög azt is mondathatja, hogy Varga Mihály pont egy ilyen listával érkezett a Bankszövetségi tárgyalásokra. Igaz, nem a jövőben csatlakozókéval, hanem azokéval, akik eddig is rendes, szorgos, és engedelmesen tapsoló résztvevői voltak a CÖF rendezvényeinek. Azokéval, akiket okvetlen meg kell menteni. Ha különben mind azt fizetjük, akkor is.

Mert a vezér kampányáért mind megfizetünk.

Andrew_s