Orbán hazug mércéi

Határozatot hoznak...

Az Európai Parlament által megszavazott Tavares-jelentés kapcsán érthetően horgadtak fel itthon a kormányzati indulatok. Még akkor is, ha tudjuk, hatása sokkal inkább hosszú távon érvényesülhet. Beleértve annak az ellenőrző rendszernek a hatását, amelyben nincs szó az Orbán Viktor által oly szívesen emlegetett, és az országgyűlési határozattervezetben is sugallt, kettős mércéről, hiszen minden uniós országra érvényesen jönne létre.

Ez utóbbi egyébként azt a hazai kormányvéleményt is buktatja, ami a legitimációt feszegeti. A hazai választók, ugyanis nagyobb többséggel szavaztak annak idején az uniós belépésre, és ezzel az európai normák, valamint az uniós intézményrendszer hatályára, mint amilyen mértékben a jelen parlamenti kétharmad megszavazásra került. Amikor tehát a Fidesz-KDNP páros felhatalmazásokat méricskél, akkor igencsak félvakon közlekedik a homályban. Ugyanez a legitimációs bukta különben válasz arra is, hogy az EP mennyire önkényesen vezet be bármit is. Az uniós intézményrendszer belépéskori elfogadása ugyanis az uniós döntések fennhatóságáról is döntött. Amit Orbán Viktor a Parlamentben, napirend előtt, elmondott erről, az a hámozott luftballon szintjén értékelhető. S legfeljebb a hívek parasztvakítására alkalmas. Ahogy a miniszterelnök EP-fellépése is csak a hazai taktikázás fényében értelmezhető. Amikor tehát a kormányzat a legitimációról, felhatalmazásról értekezik, akkor maga alkalmaz kettős, vagy többes mércét.

Ugyanez érvényes különben a rezsicsökkentős kirohanásokra is. A kormányzat prominensei ugyanis joggal számíthatnak arra, hogy az emberek többsége nem olvassa el a Tavares-jelentést. Melyben sem nagyvállalatokról, sem rezsicsökkentésről nincs szó. Miközben az is tudható, hogy Rui Tavares korábban kezdett vizsgálódni, mintsem a szolgáltatók elleni kormányzati hadviselés megindult volna. Az a miniszterelnöki kijelentés, hogy az EU a rezsi növekedését szeretné, tényszerűségében sem okvetlenül igaz. Az igazság mércéjén tehát igencsak kettős skálán mér a magyar kormánytöbbség. Nem először, mivel még emlékezhetünk arra, hogy Orbán Viktor nyíltan, a hatalom lángoló korbácsával felékesítve, nekiment a bíróságoknak a szolgáltatókkal kapcsolatos döntésük kapcsán. Közvetve egyébként pont azt a demokráciadeficitet igazolva, amit az EU is felhánytorgat.

Amely előzmény fényében egyébként különös hangsúlyt kap a Fidesz reakciója a Kúria döntésére. Arra a döntésre, mely a devizahitelesekkel kapcsolatban született, és megpróbálja érvényesíteni azt a szemléletet, hogy a kockázati hitelfelvétel, és kockázati befektetés azért „kockázati” mert kockázatos. Nem működik az, hogy nyereség esetén megdicsérendően ügyes valaki, míg veszteségeit minden adófizetőre porlasszák rá. Így a Kúria inkább a realitások, mintsem a bankok oldalára állt. Szemben azzal, amit Kocsis Máté, a Fidesz szóvivője állított. Mely nyilatkozat azonban főnöke korábbi kirohanására hajaz. Erősítve azt, hogy a Fidesz igenis bele kíván szólni a bírósági döntésekbe. Felidézve ezzel ismét a bolsevik-típusú koncepciós perek korszakát. Az igazságügyi mércékkel kapcsoltan a demokrácia-mércéje is igen hazug a kormányzatnak. Nagyjából úgy mérve a demokráciát, hogy ami számukra kedvező, az a demokratikus, és törvényszerű. Ha másért nem, akkor azért, mert a kétharmad majd törvényszerűvé teszi.

A Tavares-jelentésre visszatérve, az azzal kapcsolatos határozati javaslat azonban szintén tartalmaz néhány furcsaságot. Beleértve a demokráciát érintő kitételt is: „Nem akarunk többet olyan Európát, ahol a nagyobb visszaél a hatalmával, ...”, Szelektíven elfeledkezve a korábban említettekről, a folyamatosan változó törvényekről, de a hatalmi pozícióból osztott trafikokról és földekről is. De a morál oldaláról közelítve is érdekes a határozati javaslat egyik kitétele. Tartalmazza ugyanis azt a kétségtelenül igaz állítást, hogy „1989-ben hozzájárultunk Európa újraegyesítéséhez a vasfüggöny lebontásával”. Ellenben a határozati javaslatot jegyző Rogán Antal, Gulyás Gergely és Kocsis Máté elfeledkezett körbenézni a frakcióban. A jelzett akcióban ugyanis kétségtelen érdemet szerzett a közelmúltban elhunyt Horn Gyula. Akivel szemben éppen egy Fidesz-képviselő, Wittner Mária engedett meg magának politikusként etikátlan, és emberileg bunkó kirohanásokat. Betegségében és holtában is. Márpedig Wittner Mária jelenleg is a Fidesz-frakció beltagja. A Rogán-csapat tehát nem csak a tényekkel, hanem az etikával szemben is kettős mércét alkalmaz. A kettős mérce morálisan akkor is kérdőjelek közé teheti a Tavares-jelentést minősítő országgyűlési határozatot, ha tudjuk, hatása az EU szintjén szinte semmi, és inkább csak a híveknek rendezett hatalmi színjáték részét képezi.

Már csak azért is, mert tudhatjuk, hogy a Tavares-jelentés feletti vitán való Orbán-fellépés sem volt más. Erre az említett esemény helyezéséből következtethetünk. Mert miközben itthon érthetően mindent vitt a médiában, a valóságban csak egy epizód volt a plenáris ülésszak eseményeinek sodrában. Orbán Viktornak pedig ebből kellett kihozni a maximumot. Érthetően megpróbálva erősíteni azt a most éppen Mesterházy Attila által kifogásolt személetet, hogy pártja és személye azonos az országgal. S ebből a szempontból nem érheti kritika a teljesítményét. Mindent megpróbált annak érdekében, hogy elsöprő jelentőséget tulajdonítson mind az eseménynek, mind saját szabadságharcos fellépésének. Erre futja.

Andrew_s