 |
| Orbánék mocsara Fotó: Népszabadság/Kurucz Árpád |
Azt olvastam itt a monitoron, egy hír
címeként, hogy „Magyarország
kiheverte a baloldal bukását”, és majdnem úgy jártam, mint a régi vicc
újságolvasója. Az, aki mindig csak a címlapot nézte meg az általa várt halálhír
miatt. De tudjuk ugyebár, hogy jelenleg nem a Fidesz által kinevezett baloldal
van kormányon, s még messze van a bukása, és annak kiheverése is.
Mert azt nem kisebb ember, mint Rogán
Antal, által megerősítve
tudjuk, hogy a Fidesz még a politikai oldalakat is unortodox módon értelmezi.
Előállítva azt az értelmezést, ami alapján a baloldali, szinte bolsevik retorikát,
a magát konzervatív polgárinak emlegető, Fidesz alkalmazza, miközben a
baloldalé a nagytőkések hagyományosan jobboldalt illető pártolása a kormányzat
részéről felszólalók szerint. De az MNO említett címe, az MTI-re hivatkozva
mégsem a Fidesz bukásának kiheveréséről, hanem a korábbi kormányzat bukásáról
szól. Olyan hatalmas eredményeket emlegetve a Fidesz erényei között, hogy a
devizahitelesek kezét ők aztán nem engedik el. Különösen a kampányhoz
közeledve. Ha ugyanis annyira szívükön viselték volna, akkor aligha az ócsai
szellemváros kivitelezőit lennénk kénytelenek felidézni az elmúlt évekből.
Sokkal inkább a saját lakhelyükön megtámogatott százezreket. Még akkor is, ha a
mindenki pénzéből való megtámogatással kiutalt, és ezzel sokak szemében
megutált közszolidaritás azért továbbra is kérdéses lehetne.
Aztán ott vannak az olyan kijelentések,
hogy a Fidesz-kormányzat „egyetlen fillér hitelt nem vett fel”. Amivel
kapcsolatban azért felmerülhetne az a tiszteletteljes kérdés, hogy az
állampapírok eladása ugyan mi a fene, ha nem hitelfelvétel. Azokkal az,
IMF-pénzeknél sokkal melegebb, pénzekkel éppen, hogy eladósodott az ország. A
kötvényekkel ugyanis előbb-utóbb megjelennek majd a pénztárnál, és akkor ki
kellene fizetni. Így aztán a jelenlegi, most éppen a takarékszövetkezetek
pénzén stabilizált helyzetért a jövő jelentős instabilitásával kellhet
megfizetni. Ami azért kérdésessé teszi, hogy Orbán Viktor, a kiugróan magas
hataloméhségi koefficienstől eltekintve, miért akarhatna hatalmon maradni.
Racionálisan jobb lehetne a Fidesz-nek, ha nem nyerné meg a választásokat, és
ellenzéki obstrukcióval folytathatna hordószónoki kampányt. Esetleg csak kis
többséggel nyerne, és a parlamenti ellenszavazatokra kenhetné az összes
nagyszerű ötlet meghiúsulását. Ezért, noha kicsi a valószínűsége, de még az is
lehetséges, hogy az utóbbi idők botránykrónikája nem független a Fidesz-től.
Ha, teljesen teoretikusan, és szinte minden
alap nélkül, de feltételezzük, hogy a nagyobbik kormánypártban még maradt
reálpolitikus, akkor ebből az irányból is értelmezhetőek lennének az események.
Lett légyen az akár a különböző lakossági rétegek bajszának húzgálása, az egyre
nyíltabb hülyének nézés, vagy akár egyes események, döntések hátterének óvatos
kiszivárogtatása. Annak érdekében, hogy Orbán Viktor veszítse el a
választásokat, vagy legalább ne legyen alaptörvényező többségben. Ha azonban,
túlzott optimizmussal, azt hinnénk, hogy van még pár reálpolitikus a kormányzat
valós döntéshozói között, akkor számukra is nagy csalódást jelenthet a lakosság
fásulttá tételének hatékonysága. Az, amit látva aligha lenne szükség arra a
nagy birodalmi összeesküvésre, amit szintén az MNO vélt leleplezni. Olyan
hatalmas, kifejezetten baloldali összeesküvést, mely most éppen a médiamogulokon
keresztül akar érvényesülni. Kifinomult bosszúként a reklámadóért, amivel
alighanem inkább a bankadóhoz hasonló terve lehetett a miniszterelnöknek.
Demagóg, és populista szólamokkal fedezni azt az akciót, ami a média szinte
teljes kisajátítását célozta meg a nemzetközi befektetők megszöktetésével.
De tulajdonképpen a nem kormánypárti média
szereplői jelenleg még talán örülhetnek is. Ha másért nem, mert a
tájékoztatásra felesküdöttek ellen még csak szórványos ellenségeskedés zajlik.
Ellentétben azzal, ahogy Sztálin számolt le a gyógyításra felesküdöttekkel.
A koncepciós perekre, melyek végén a „médiamoguloknál” dolgozó magyarok
nyilvánosan gyakorolnak önkritikát, még nem fog talán sor kerülni. Addig persze
jó lenne tudni, hogy a média, vagy a közhatalom tehet-e a hírekről. Az például
aligha a média hibája, ha egy ökológiaiag egységes területen csak az
Orbán-család által kitermelendő tőzegbánya nem védett.
A tájékoztatók hibája legfeljebb az lehetne, ha hallgatnak. Demokratikus
körülmények között mindenképpen. Míg kétségtelen, hogy ellenkező esetben azért lesznek
hibásak, mert szólnak. Mert még szólni mernek. S akkor rögtön az ellenséges
médiamogulok csápjaivá válnak. Miközben a diáktüntetések alatt nyilvánvaló
etikai hibát elkövetett rádiósok
azóta talán már kitüntetést is kaptak. Ám ezt nem tudom, miközben a sajtóetikai
elítélésről sem szóltak a hírek.
De ez utóbbi szinte már a múlt. A jelen az,
amikor lassan a kánikuláról
is Gyurcsány és Bajnai tehet. Mert a kormányzat, és benne Orbán Viktor
töretlen erővel és lelkesedéssel harcol a nemzet érdekében, S éjszakáit is a
nép felemelésére fordítja. Tőle távol áll minden, ami a népet sanyargatná, és
eljövendő évtizedeken át áll majd sziklaszilárdan a vártán. Szemben a széllel,
mely Turul-tollakat hord szét az ég éjjeli-vizében. Míg egyszer valakinek bele
nem lóg a keze, mielőtt az ország fejét nyomná bele a történelem.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése