Valuta alaptalanul, azaz Matolcsy alapján a jövő

Matolcy György végre tényleg kipaterolta a Nemzetközi Valutaalapot (IMF). A választási kampány során szinte biztosan ezerszer fogjuk hallani, hogy Orbán Viktor megígérte a sallert, és lám, Matolcsy lekeverte. Annyira, hogy a fal adta a másikat. Alkalmasint nekünk, és a túlsó fal. De ilyen kicsinységekkel igazán kár is törődnie annak, aki felemelt kézzel fog tapsikálni a Fidesz esetleges újabb győzelmének.

Márpedig az a fal egyre közelebb van. A problémát már magam is többször érintettem, és aligha kell hozzá bármilyen zárt görbe menti integrál fejbeli kiszámítása. Bár ez utóbbival például mindenféle piros pettyek területe kellően kiszámítható lenne. Így nagy segítséget jelenthetne a nemzeti tündérfelelősnek a hitelezők magyarságának felülvizsgálatában. Az IMF irodájában dolgozóknak azonban aligha lehetett kellő ellátottságuk piros pettyekkel a fenekükön és narancssárgával a szívűkön. Ezért aztán egy vállrándítással tudomásul vették Matolcsy György bejelentését arról, hogy a mandátum-időszak lejártával nem kívánja azt meghosszítani. Ahogy tudomásul veszik azt is, hogy az IMF-hiteleket soron kívül kiizzadja az ország.

Nyilvánvalóan azokat a pénzeket is felhasználva, melyeket a kormányzat folyamatosan megvéd. Leginkább az állampolgároktól, mint arról legutóbb a takarékszövetkezetekkel történt. A megvédett milliárdok azonban aligha a termelésbe, a saját bővített újratermelésükbe folyhattak be, ha az ország komoly recesszióval kellett, hogy szembe nézzen. Ahogy az ipar visszafogottsága sem okvetlen a szárnyalást demonstrálja. Alkalmasint ugyanez igaz azokról a pénzekről is, amelyet az IMF-hitelek helyett vett fel az ország. Nyilvánvalóan nem is annyira az országos, mint a személyes szabadságharc jegyében. Amennyiben, az IMF-pénzektől eltérően, kevésbé pántlikázottak, és az állampapírok eladásából származó pénzek szabadabban felhasználhatóak. Kevesebb kötöttség, de magasabb kamat jár velük. A magasabb kamatot azonban nyilvánvalóan akkor kell majd kifizetni, amikor a papírok lejárnak. Azonban érdemes lenne tudomásul venni, hogy amennyiben az így felvett pénzek nem a termelésbe, a saját maguk és majdani kamatuk kitermelésébe folyik be, akkor csak a fekete lyukat táplálják. A kormányzat tehát elsősorban a jövőtől vett el lehetőségeket, és a holnaptól hiteleket. Azaz, mint arról többször is szó esett, alapvetően a következő kormányok széke alá lapátolta a trágyát.

Azonban most Matolcsy György kétségtelenül felmondta az IMF-iroda működését. Remélhetőleg az irodahelységet jó áron tudja majd bérbe adni, mert akkor legalább valami haszna lesz az akciónak. A választási kampányban hozott hasznon kívül. Mert arra nem is olyan messze van példa, hogy a nem megfelelő forrásgazdálkodással párhuzamban megszüntetett eladósodás hova vezet. Leginkább belső forráshiányhoz. Ezzel párhuzamosan elvándorláshoz, illetve növekvő elégedetlenséghez. Az előbbi, a belső viszonyok kedvezőbbé varázslásán kívül csak erőszakkal állítható meg. Az utóbbi gyakorlatilag szintén csak erőszakkal nyomható el. Még akkor is, ha a megfelelő helyeken elhelyezett besúgókról tudva, az általános bizalmatlanság légkörében tömeges kivonulásokat lehet szervezni, és hangos tapsviharokat megszervezni. A folyamatot jól demonstrálhatja az 1970-es, 1980-as évek Romániája. Miközben nehéz nem látni a csiráit a jelenlegi hazai körülményekben.

Amikor ugyanis a belügyi erők biztosítják a gárda eskütételét, akkor nehéz nem arra gondolni, hogy minimum hallgatólagos tudomásul vételt élvez egy alternatív erőszakszervezet kialakulása. Az, hogy Orbán Viktor ért mindenhez a legjobban, az pedig lemérhető volt az árvizek idején, amikor már a gátőr szerepében is feltűnt. Majd megnyilatkozott szinte minden szakpolitikai kérdésben. Legutóbb pedig az NFÜ (Nemzeti Fejlesztési Ügynökség) vezetésének átvételét jelentették be. Személyesen a miniszterelnök kezébe helyezve az EU-tól kapott milliárdok kezelését. A határok lezárása még hátra van, bár Navracsics Tibor kormányfő-helyettes már pedzegette, hogy a fiatalok elvándorlását vissza kellene fordítani. Viszont az emberek, szinte újraélve a történelmi hagyományokat, tömegével rezonálnak a régi-új elvárásokra. A szomszédok feljelentése, egyelőre csak a NAV-felé, legalább is csúcsokat dönget. A teljes folyamat természetesen egy erősen pesszimista forgatókönyv. Azonban egy jelentős kommunikációs értékkel bíró lépést Matolcsy György megtett ezen az úton. A szabadságharc jegyében nem csak a befolyást, de a kormányzati ámokfutások feletti külső kontrollt is csökkentve. Miközben a jövőtől felvett hitelek keltette gödörben a trágya csak büdösödik tovább.

Andrew_s