2013. április 30., kedd

Trafik-mutyi, mint vízválasztó

A trafik-mutyi olyan mutyi, ami könnyedén lehet egy pszichológiai vízválasztó a kormányzati lebukások sorában. Az is nyilvánvaló, hogy egy folyamatnak csupán egy része. Amibe beleillik az is, hogy a kormányzat gőzerővel akarná már az adatok megismerhetőségét is elmutyizni. Holott a konkrét adatok csak afféle díszek ott, ahol a latrinából kibukkantak igazsága hullik szerteszét. Nem azért, mert a politika a szentek világa, hanem azért, mert csak kivételesen csapnivaló, mondhatni elcsapni való, politikus engedheti meg magának, hogy kizárólag a saját érdekszférája szerint cselekedjen.

Beleértve az elcsapni valóságba a diktátorokat is, akik az előbbieket nyilvánvalóan tartósan megvalósíthatják. Még akkor is, ha olyan hű vazallusok segítenek a zsebek tömésében, mint akik a trafik-ügyekben is segítettek dönteni. Azonban mindig van egy lélektani határ, amit a jó vezetők megéreznek, és nem mennek el addig a pontig, hogy kiderüljön annak pontos holléte. Az erőszakos hatalommánia azonban szelektív vakságot okoz. Ilyenkor lehet teljes erőből nekifutni a zsákutca végén álló tűzfalnak. Különösen, mivel a vakságot okozó hályogba belevegyülnek annak a módszertárnak a szilánkjai is, melynek eredménye a hatalom megszerzése volt. Ahhoz azonban, hogy a helyzet sokaknak nyilvánvaló legyen, több kell. Az erkélyen szemlélődők, és az ámokfutást kielemzőknek szintén át kell lépni egy határt. A trafik-mutyi ebből a szempontból lehet az a bizonyos vízválasztó.

Ami a hatalom birtokosait illeti, teljesen nyilvánvaló, hogy a parlamenti kétharmad megszerzéséhez olyan eszköztár vezetett, amiben a karaktergyilkosságok, és az agresszivitás komoly arányt kaptak. Olyan címszavak sulykolásával, mint az elmútnyócévezés, ami kétségtelenül megtalált mindenkit, akinek bármi problémája támadt a korábbi években. Azonban ez az időszak elmúlt. A Fidesz megkapta a hatalmat, és ma már a saját döntéseinek a következményeivel kell szembenéznie. A trafik-ügyek ebből a szempontból teljesen nyilvánvaló pontjai a közéletnek. Nem lehet a korábbi trafikosokat lekomcsizni, gyurcsányozni. A helyzet a maga naturalitásában mutatja meg az önmagától elszállt hatalom korruptságát. Ilyenkor a korábbi recepteket előszedni, és az agresszivitásban bízni pont olyan nevetséges, mint az élettársát megverő képviselő komondoros magyarázkodása. A korábban hatásos módszerek hatástalanná válnak, s visszafele is elsülögetnek.

Ugyanakkor teljesen nyilvánvaló, hogy mindez egy olyan ügyben, ami a kutyát sem érdekli, hatástalan lenne. A hatalomgyakorlás módjára való rámutatásban lenne hatástalan. Az emberek aránylag kevés vadászrepülőt vesznek, és a többség annak is örül, ha látni sem lát. Egyet sem. Ahogy a kormányzati beszerzési stratégia finomságai is olyan valamik, amikkel nem lehet mit kezdeni a krimóban. Amikor már kellően filozofikusra butulnak a felek, akkor meg lehet dumálni a haverokkal, de másnap mégis csak együtt kell majd elindulni a kocsmába. A trafik azonban más. Ha a kedvenc kocsmáros nem tud odalökni egy pakli cigit, amikor a törzsvendég elindul egy lopott slukkra a sarokba, akkor az rögtön húsba vágó dologgá válik. Ahogy az is, ha a szokott trafikos helyett valaki más pöffeszkedik a sarki boltban. Nopláne, ha még az ár is megugrik. Ilyenkor a politika rögtön beleugrik a dohányos arcába. A vér pedig a fejébe. A politika a trafik-mutyival az emberek mindennapjaiba szól bele, egy erősen megszólítható módon. Olyan politikai bűnbakkal szolgálva, amihez képest a Selmeczi-féle gyűlöletkampány-pánik a fasorban sincs.

Tulajdonképpen a Fidesz a trafik-ügyekkel elért ahhoz a bizonyos tűzfalhoz. A karzatról ledobott csikkek immár közvetlenül a versenyzőket égetik. Eljutottak oda, hogy a szokásos retorika könnyedén visszaüthet. Nem lehet nyócévezni, mert ezt maguk kaparták maguknak. Nem érdemes a régi trafikosokat szidni, mivel ők napi ismerősei sokaknak. Olyanoknak, akik pontosan tudják, hogy kicsoda ül a pult mögött. Kisebb közösségekben talán még a nagyit is ismerve. A cigi pedig neuralgikus kérdés. Nem véletlen, hogy korábban a gyufa volt az egyik legkonzervatívabban ár-őrző termék. Olyan régen, amire már csak a középkorúak emlékezhetnek, a rendszer egész inflációkivédős retorikáját törte meg, amikor a emelkedni kezdett a gyufa ára. Mert mindenki, mindennap használta.

Az tehát, hogy a politika gazdasági korrupciója elérte azt a pontot, amikor elér mindenkihez, az aligha vita tárgya. Ha Orbán Viktor nem képes, vagy nem akar meglépni olyan lépést, aminek a végén Lázár János és esetleg Rogán Antal nyakán is megszorul a hurok, akkor legfeljebb a saját alkalmatlanságáról ad újabb bizonyítványt. Ha azonban az ellenzék nem képes, vagy nem akarja a helyzetet kihasználni, akkor pont olyan alkalmatlan a feladatra, mint a kormánypártok. Mert éppen úgy nem képes felmérni az emberek mindennapjainak kérdéseit. Természetesen nem utcai lázongásra gondolok, de olyan akciókra igen, ami valósan eléri, megszólítja az embereket. Ellenkező esetben mehetnek a levesbe. Bár ettől még nagyon korrekt elemzésekkel állhat elő, és remek tárgyalásokat folytathatnak önmagukkal. Ez azonban nagyjából a lépegető eszkavátor, valamint a vadászrepülők szintjén érinti meg azon emberek többségét, akik majdan az X-eket húzzák. A többség azt hiszem elég felkészült már lelkileg is arra, hogy talán díjazná, ha felnőttnek néznék.

Andrew_s
Comments on Facebook

2013. április 29., hétfő

Balogh József veszélyes üzeme

Fotó: Neményi Márton /hir24
A falusi esküvő, különösen, ha másnap falunap is van, veszélyes üzem. Ezt eddig lehet, hogy nem tudtuk, de most már ezt is tudjuk. Annyira veszélyes, hogy az ember lánya könnyen összetörheti magát, ha van egy vak kutyája, és egy részeg élettársa. Elvégre egy részeg élettárs nem nagy támasz, amikor úgy átzuhan valaki egy kutyán, hogy az közben fellöki, és egyszerre töri össze az orrát,és kap agyalapi törést.

Mert agyalapja annak is van, akinek az agyi képességeiben lehet talán kételkedni. Bár általában nem a sajátját szokta eltörni az, akinek kétségeket lehet támasztani a képességeibe. Ha valaki ezen kiigazodik, akkor egészségére. Noha nem is ittam. Ellentétben Balogh József fideszes képviselővel, aki saját bevallása szerint is erősen ittasan keveredett haza a falunapról. Ez teljesen világosan kiderül abból az interjúból, amit a képviselővel az élettársát ért sérülések kapcsán készítettek. Az ügy előzménye, hogy képviselő élettársát a korábbi hírek szerint, többek között, orrtöréssel kellett kórházi kezelésben részesíteni. Ugyanebből a korszakból származik az a részinformáció, hogy az élettárs a család vak kutyáján eshetett át. Ami minden esetre furcsa esés lehetett, mivel estében önkéntelenül a fejét védi az ember. Aki esett már át vak kutyán, vagy akár egy küszöbön, az tudja, hogy ritkán érkezik az orrára. Már akkor, ha nem Rejtő Jenő írta a forgatókönyvet.

Az átesős történetből az interjú elkészültére már az élettárs kutya általi fellöketése lett. Az sérülésről pedig kiderült, hogy koponyaalapi törés. Ami nem tartozik az enyhe sérülések közé. Viszont tényleg lehet elesésből szerezni. Már akkor, ha valaki vagy olyan részeg, hogy elhullik, mint az állított gatya, vagy akkora pofont kap, hogy gyakorlatilag félájult az eséskor. Azt maga a képviselő úr állítja, hogy Terike, az élettárs is iszogatott. Vele együtt. Ahogy Szabika, a harmincegy éves gyermek, és sérülésdiagnoszta is. Ha ezt követően a történet úgy indul, hogy hazaértek a kocsival, akkor ki vezette azt a fránya autót? A vak komondor alighanem kiesik. Balogh képviselő úr tehát kezdhetne gondolkodni, ha sikerül, hogy miként mászik ki az ittas vezetésből. Miközben persze tudja, hogy a kutyán részben átesett az élettársa, részben a fellökte a nőt az eb. Szinte kár, hogy szerinte eközben aludt, és már csak ezért sem verhette meg az asszonyt.

Legfeljebb félálomban, vagy fél-öntudatban, amikor a nő matatott. Mert ezek a nők a Fidesz képviselője szerint, már csak ilyenek. Viszik a húsos tálat, miközben átesnek az őket fellökő vak komondoron, és eközben a telefonjukat csak viszik, és még matatnak is a szobában. S talán még gyereket sem szülnek eleget, ami önmagában ok lehet egy kis családon belüli erőszakra. Ezt Varga Istvántól tudjuk, még az ezt, a családon belüli erőszakot, vitató parlamenti ülésről. Igaz, ott nem volt szó arról, hogy mit kell tenni, ha a szülésre való rábeszélés nyolc napon túl gyógyul. Ahogy nem volt szó a tüneteket félrediagnosztizáló Szabikáról, és a kutyákról sem. Hacsak annyiban nem, hogy a Fideszben a kutyát sem érdekli az ilyesmi. A párt ugyanis arról tett nyilatkozatott, hogy minden erőszakot elítél, de megvárja az ügyészi vizsgálat végét. Tehát az erőszakot elítéli, az ittas vezetést nem. Merev részegen vezetni lehet, de úgy verekedni, hogy az illető kórházba kerüljön, azt nem. Selmeczi Gabriella tulajdonképpen még elítélhette volna a komondort. Kocsis Máté is kifejthette volna, hogy a szocik, illetve a DK, és különösen Gyurcsány, kevertek a kutyát megvakító adalékot a kutyatápba.

Elvégre az nem lehet, hogy az erkölcsösség mintapéldányait magába gyűjtő párt bármely tagja akkorát sózzon oda, hogy eltörje a másik orrát. Aki ettől félájultan olyan szerencsétlenül esik, hogy súlyos nyaksérülést szenvedjen. Ilyen a kormánypárt képviselőjével nem történhet. Mert akkor, ha mégis, akkor a képviselőnek minimum önként le kellene mondani a mandátumról, illetve a vizsgálatok végéig a felfüggesztését kérnie. Egy időközi választáson pedig esetleg nem átallanának azok a rémes libsik nyerni. Azok, akik olyan gyenge legények, hogy esetleg nem isznak mielőtt vezetnének. S a népességszaporulathoz sem járulnak hozzá az asszony ágyba verésével is akár. Puhányok azok, tehát alkalmatlanok. Akkor már inkább maradjon a Balogh. Az ügyészség meg hátha nem tudja kifaggatni a kutyát. Meg aztán talán az élettárs is visszavonja a pofonra vonatkozó állítást.

Mert kinek is hiányozna az akadékoskodás, ha a visszavonásra való rábeszéléstől esetleg ismét át kéne esni a kutyán. De még a dobhártyája is beszakadhat. Nem a kutyának.

De, mielőtt a kutya, vagy a komcsik kerülnének a vádlottak padjára, tényleg jó lenne egy valós ügyészi vizsgálat. S bűnösség esetén jó lenne, ha a Fidesz végre tudomásul venné, hogy a képviselői székbe csomagolt bélhulladék pont olyan agresszíven büdös, mint az árnyékszékben. Ha el is végzi olykor azt a piszkos munkát, amihez egy helybeli Döbrögi kell.

Andrew_s
Comments on Facebook

A lista Pistának jó lesz

Szávay István a tanár
Forrás: ATV
Az ELTE keretei között működő Hallgatói Önkormányzat (HÖK) vezetője által is elismert módon listázták a hallgatókat. Az ELTE BTK-t érintő listabotrány ügyében az egyetem rektora a rendőrséghez fordult. A rendőrség vizsgálódott, majd megjelent a vizsgálat éppen aktuális eredménye. Eszerint minden nagyon szép, és minden nagyon jó. Tehát Pistának jó lesz ez a jelentés.

Ahogy a gólyatáborok kapcsán készült listákban is volt olyan megjegyzés egyes leányoknál, hogy „Pistának jó lesz”. Szávay István, akiről teljes képsorozat jelent meg korábban, ugyan nem tagadta, hogy ő az a Pista, de teljesen rendben levőnek találta az ügyet. Elvégre mégis csak a Jobbik utánpótláscsapatáról volt szó. Így nem kell fennakadni az olyan apróságokon, hogy némelyik kép alapján a nevelőtanári beosztás is megkérdőjeleződhetne. Már akkor, ha valaki fennakadna az erkölcsön. De a péniszpumpás kép alapján Pistának ez az erkölcsiség teljesen jó lesz. A listázás is teljesen jó lesz. Sőt jó is. Immár a hivatalos jelentés szintjén is rajta a pecsét, mely alatt ott maradnak az adatok. Azok, amelyek alapján éveken át listázták a hallgatókat.

A vizsgálat tehát elfogadta azt a HÖK-elnöki állítást, hogy „kényes részleteket utólag hamisította valaki”. Amely állítással kapcsolatban azért érdekes lenne a digitális írásbeliség írásszakértőinek véleménye. A „lista” ugyanis jól láthatóan egy elektronikus dokumentum. Az eredeti, meg nem változott, és a kínos adatokat nem tartalmazó példány azonban nem került elő. A vizsgálatról szóló hírben sincs utalás arra, hogy a származásra, szexuális céltárgyként való alkalmasságra, és hasonlókra utaló megjegyzéseket tényleg utólag vezették-e fel a táblázatba. A rasszizmussal összemaszatolt lista tehát így teljesen rendben van. Elvégre Pistának, és a Jobbiknak jó lesz. Felértékelve a későbbi, és alapvetően magánéleti kérdést arról, hogy a Nemzeti Érzelmű Motorosok vezetője kamera előtt maszturbált. De a, Hoffmann Rózsa által diákok fejébe is beleverendő, konzervatív erkölcsiség jegyében ez is jó lesz.

Ahogy az is jó lesz, ha megfogad az egyetem néhány javaslatot, amit a jelentés mellé csatoltak. Például azt, hogy ne lehessen az egyetemi infrastruktúrát politikai agitáció céljaira használni. Ami, magánemberként azért is meglephet valakit, mivel korábban mintha létezett volna arra irányelv, hogy az iskola ne legyen politikai színtér. De ezek szerint az egyetem nem iskola. A vizsgálóbizottság csak nem valami finom célzást tett az ELTE BTK oktatói munkájára? Mert az erkölcsiségéről nyilvánvalóan megállapította, hogy etikai kódex márpedig nincs. Különben miért most kellene javasolni annak megalkotását a HVG híre szerint. Mi tagadás eddig azt gondoltam, hogy az egyetemi oktatáshoz kapcsolódik valami leírt etikai normagyűjtemény. Ha a korábbi állítás igaz, akkor tévedtem, és az ELTE BTK-n ilyen nincs. De a Jobbiknak, és Pistának talán ez így teljesen jó, amikor az utánpótláscsapatot nevelik. Elvégre milyen gárdapornós is lenne az, akinek esetleg erkölcsi problémái támadnak, amikor a nevelőtanár simogatja a lábát?

Bár a vizsgálóbizottság nem állapította meg, hogy a listák között, és a HÖK által felügyelt kollégiumi helyelosztás, illetve a szociális ösztöndíjak között összefüggés lenne. Ahogy a vizsgálóbizottság szerint annak ellenére nem zajlott pártagitáció, hogy a HÖK tisztségviselői között a Jobbik képviseltette magát. A nyájas olvasó pedig nyilván elhiszi. A nyájas olvasó ugyanis nyilván fantáziaszegény, és negyven év alatti. A nyájas olvasó elhiszi, hogy az elosztásoknál szóba sem kerülnek az olyan szubjektív faktorok, hogy az aktuális Pistáknak ki, vagy inkább kivel mennyire (volt) jó. A nyájas olvasó elhiszi, hogy egy pártagitátor nem használja ki a politikai prostituálódásra azt a remek lehetőséget, hogy a listák, és az elosztáskor élvezett hatalom létezik. A nyájas olvasó természetesen azt hisz, amit gondol. Miközben szinte biztos lehet abban, hogy sehol nem lesz leírva, kizárólag a vizsgáló bizottság kedvéért, a lábsimogatások és ösztöndíjak közti váltószám. A HÖK tehát a vizsgálóbizottság szerint az egyetemnek tulajdonképpen jó lesz.

Hallgatóból meg úgyis egyre kevesebb lesz. Annak, aki nem kerül be az egyetemre, vagy más országba lépve iratkozik be az iskolába, mindegy. Annak, aki itt marad, annak nem lenne mindegy. De úgy tűnik a hátakat tollasnak néző bizottság által pártolt, a diákokat kihasználó, listázó erkölcsiség valakiknek jó lesz. Főleg, ha egzisztenciális, vagy nem csak egzisztenciális megfélemlítéssel is párosul. A Pistáknak, Dolfiknak, Józsiknak a mindent elmaszatoló, és mindent az ellenkezőjével együtt is szabályosnak elismerő vizsgálóbizottságok meg teljesen jók lesznek. Miközben békésen zajlanak a háttérben a cenzúrakísérletek.

Andrew_s
Comments on Facebook

Egyház-állami Orbán-üzenet Jákról

Ugye jól csinálom, Henrik-bátyám?
(Az MTI képe nyomán)
Jákon, az 1256-ban felszentelt templom szinte biztosan kevesek által vitatott építészeti és egyháztörténeti emlék. Mint ilyennek a fennmaradása érthetően gazdagítja az európai kultúrtörténetet. Azt a kultúrtörténetet, melynek fontos lépése volt az egyházi és világi uralom szétválasztása. Még akkor is, ha ezzel a magyar miniszterelnök, illetve beszédírói csak mérsékelten bírnak a felületesnél komolyabb információkkal.

Ahogy valószínűleg az is a történelemtudomány újdonságaként hathat, hogy a szekuláris állam modelljének kialakulása nem az Európai Unió létrehozásával kapcsolatos mozzanat. Alkalmasint még csak nem is egy agresszív politikai irányzat részeként jelent meg, hanem a hitszabadság jegyében. Így Orbán Viktor bilbaói vendégszereplésekor is talán egy történelem-ismereti leszereplés nyitányaként fejtegette, hogy „ma az európai politikában egy agresszív szekuláris politikai látomás uralkodik”. Alkalmasint lerögzítve unalomig ismételgetett téziseit a munkaalapú társadalomról is, aminek a hazai unortodox megoldása a közrabszolga-programok erőltetése. Emlegetve valami keresztény értékeken alapuló alkotmányt is, ami nyilván valamely más országra vonatkozik, mivel pont az Orbán-kormány alaptörvényesítette az alkotmányt.

A beszédek írása során minden esetre nem sok hangsúlyt fektetnek Orbán Viktor környezetében a változatosságra. A legújabb, immár Jákon megtartott előadáson ugyanezek a végszavak bukkantak elő. Amikor is felszólalt a búza-, és templomáldásos szentmisét követően. A tudósítások egyet értenek abban, hogy Orbán Viktor kijelentette, hogy „Európa egy agresszív szekuláris, internacionalista és családellenes látomás csapdájába esett”. Egyben megállapítva, hogy „a hajdan égbe törő Európa a földhöz ragadt”. Amely utóbbi egy szuszra azért mégis jelentős teljesítmény lehet. Már csak azért is, mert például égbe törni rakéták, esetleg épületek szoktak. Meg persze mesék főhősei a Turul hátán. Az égbe törő épületek kapcsán pedig illene ismernie egy magát mostanság vallásosnak minősítő politikusnak a bibliai példát. Bábel tornyának esetét, mely Mózes 1. könyvében, tehát nem is valami apróbetűs záradékban olvasható. Ha ellenben az internacionalizmusnak köze lehet, mert lehet, a többnyelvűséghez, akkor nyilvánvaló, hogy a korábbi égbe törés isteni büntetése is lehet. Akkor viszont Orbán Viktor miért akarna ebből repetát egy ismételt égbe töréssel?

Megfeledkezve arról az apróságról, ami egy átvitt értelmű égbe törést jellemezhet. Nevezetesen azt, hogy a gyarmatbirodalmak kialakulásának is volt némi köze ahhoz, hogy az európai gazdaság valóban az élen járt hosszú ideig a múltban. Ezzel kapcsolatban azonban érdemes lenne visszaemlékezni arra, hogy az első Békemenet egyik jelmondata a gyarmatellenesség volt. Így jó lenne tudni, hogy Orbán Viktor most visszasírja gyarmatbirodalmat, vagy harcol ellene. Esetleg csak egyszerűen fogalma nincs arról, hogy mit beszél, és bármit kimond, amitől legalább egy további szavazót remél. Elvégre a hívektől a tapsot úgyis megkapja. De akár az aktuális Békemenetet is, ami jól megfizetve vonul ott, és akkor, ahol, és amikor kell. Nemzeti valutától fűtve, olyan nemzeti érzelemmel, amilyet a megrendelő óhajt. Az ország ezen „nemzeti érzelmű emberei tartják meg a kormányt”. Ellentétben azzal a földhözragadt Európával, amelynek országainak gazdasági teljesítményéhez képest jobbára recesszióban van a hazai gazdaság. Felidézve a régi viccet, ami szerint a Nyugat a szakadék felé rohan, de mi szocialisták egy lépéssel előttük járunk. Persze tudjuk, hogy a szakadékba zuhanó sincs a földhöz ragadt állapotban.

Nem vitatva ebben a folyamatban a polgári körök szerepét sem, amelyek gyűjtőpontként való működéséről aligha lehetne autentikusabb megszólalót találni a kormányfőnél. A miniszterelnök volt ugyanis az, aki Vona Gáborral egy polgári körből indult. A Jobbik kapcsolata pedig aligha vitatható az olyan szervezetekkel, mint a szélsőséges eszméivel elhíresült gárda, illetve a legutóbb motort bőgető nemzeti kétkerekesek. Amikor tehát Orbán Viktor ezekre támaszkodik, akkor nyilvánvalóvá válik a weimari szakácskönyv ismételt fellapozása. Az, hogy erről Orbán Viktor egy mise után emlékezett meg, az legfeljebb csak további kérdéseket vet fel. Vajon ezt követően Orbán Viktor formálisan is önálló egyházat alapít, mint VIII. Henrik? Ha igen, akkor ő lesz a hunglikán egyház első apostoli főpapja, vagy hagy még valami szerepet a Vatikánnak is? Ha nem, akkor a radikális toborzás ezt követően kötelező papi feladat lesz? Már csak azért is, mivel a katolikus lobbipárt ugyebár kormányzati párt. Szent István véleményét pedig azt hiszem jobb, ha nem tudjuk arról, aki az ő nevében akar intézkedni. Mert lehet, hogy szent jobbjával akkora sallert adna, amitől a Szíriusz adná a másikat. De talán a legfőbb kérdés, hogy a ma miniszterelnöke milyen viszonyban van azzal az Orbán Viktorral, aki annak idején „Térdre csuhások!” megszólítással illette mai kormányzati társait?

Mármint azon kívül, hogy tudat-hasadtban. Arccal a hatalom fele. Térden állva, ha kell. S térdre alázva bárkit, ha a hatalmi érdek úgy kívánja. Az orbanista embertípus mintapéldányaként, mely embertípust, Orbán egyházának állami csavarjaiként, a KDNP-felügyelte oktatásnak kell kibocsátani.

Andrew_s
Comments on Facebook

2013. április 28., vasárnap

A bolhapiac, amit Kultúrzsibinek hívnak

Fotó: EISimay
 A bolhapiacok világa mozgalmas és érdekes világ, mivel ebben a külön világban sok minden megvehető, és sok minden látható. Nem egyszer utoljára látható, és ebben semmi pejoratív nincs, mivel számos olyan apróság is előfordul, mely utána egy gyűjtőnél lel hosszabb időre menedéket az idő vasfoga elől. Kivonva ezzel a mindennapi láthatóság hatóköréből. Így aztán kétségtelenül megérte kiballagni arra a bolhára, ami hivatalosan a Nagy Budapesti Kultúrzsibi megtisztelő nevet viseli.

Nem egyedi rendezvény, amennyiben rendre visszatérő kirakodási alkalom a hónapok vége fele. Az utolsó vasárnapokon az Akvárium Klub (V. ker., Erzsébet tér 14.) fölött. Szabadtéren téve lehetővé a turkálást, nézelődést, és beszerzést. S ezzel majdnem minden tudnivaló el is hangzott. Ami még nélkülözhetetlen, az a készpénz, mivel alkudni lehet, de ingyen csak a szemnek van bármi is. De ebben sincs egyedül ez a piac, mivel a világ valamennyi hasonló piacán ez a szabály. Így tulajdonképpen alig van valami, amiben kiemelkedne a többiek közül. Hacsak a puszta léte nem, mivel a bolhapiacok kínálata sokszor alig tér el attól, amit az interneten is össze lehet szedegetni. Ahogy az se lenne túl meglepő, ha jó néhány itt gazdát cserélt cuccot a netes piacokon lehetne majd viszont látni. Akár profik, akár alkalmi vásárlók között is zajlik az adás-vétel. De ez sem unikum ma már.
A háborús szex árafolyama.
Fotó: EISimay

Az tehát teljesen világos, hogy az ember miért látogat el egy ilyen piacra. A hangulat, a látvány biztosan megéri. Ami nem teljesen világos az legfeljebb a névválasztás. Az, hogy valami nagy, vagy sem, nyilván viszonyítási alap kérdése. Külföldi emlékeimet leporolva, vagy az egykori KGST piacok némelyikéről őrzött képet felidézve ez a nagyság kérdéses lehet. De marketing szempontból érthető, ha nehéz lenne úgy hirdetni, hogy „itt nyitjuk meg legközepesebb bolhapiacunkat”. A budapestiséghez azonban tényleg kétség nem férhet, és a kultúra is lehet viszonylagos. Elvégre lehet, hogy valakinek kulturális emlék egy boxer, míg mások szerint egy bajonett is inkább a fegyverek kategóriájába esik. Márpedig a „Kultúrzsibi” a jelen esetben egy olyan bolhapiacot takar, ahol bögrétől a zseb-, és kevésbé zseb-, késeken keresztül a tényleg kultúra-közeli könyvekig minden előfordult.

Ami önmagában persze nem baj, hiszen a bolhapiac is olyasmi, amire igaz, „hogy ki ide belépsz, hagyd kívül a konvenciókat”. Az elnevezésről legfeljebb az a régi eset jutott eszembe, amikor egy kiránduláson bőrig ázva a falu kocsmája után érdeklődtünk a Bakonyban. A megkérdezett helybeli kikérte magának, hogy itt kocsma nincs, csak étterem, amihez meg is mutatta az utat. Az „étterembe” betérve aztán a leghagyományosabb kocsmában találtuk magunkat, bár valóban „Restaurant” volt kiírva. De a névválasztásnál persze mindenki akkorát álmodhat, amilyet a cégbíróság megenged. S Nagy Budapesti Kultúrzsibik egyikére nyugodtan látogasson ki bárki, aki egy igazi bolhapiacot akar megtekinteni, és a kicsit turistákra szabott bemondási árak sem zavarják.

Andrew_s

Comments on Facebook

2013. április 27., szombat

Orbán-mentesnek ígérkezik az Orbán-ima

Tessék mondani, jófele járok?
Forrás Blikk
Orbán Viktor születésnapja lassan ugyanolyan hírterjedelemre növi ki magát, mint egy király nyaralása. Bár az is lehet, hogy nagyobbra. Korábban magam is írtam arról az eseményről, melyet az orbanista nőegylet szervezett szeretett vezére tiszteletére. Az akkor is ismert kiegészítő információ volt, hogy Orbán Viktor nem pártolta az ötletet, mivel szerinte misét a holtakért szokás tartani.

Ami persze akkor is csak némi torzítással volt elfogadható, mivel hálaimát végső soron szinte bárkiért lehet mondani, akit az istentisztelet szervezői erre méltónak tartanak. Például azért, mert a nép nagy jótevőjének képében látják, vagy igazolt csodatételekkel járultak hozzá a hétköznapi miszticizmushoz. Amikor az említett eseményről szóló hír friss volt, akkor Orbán Viktor talán csak finom ellenzésnek szánta a megjegyzését. Bár, tekintettel a hétköznapok kormányzati és Fidesz-kommunikációjára, azon sem lepődnék meg túlságosan, ha önmagának hízelgőnek, és valós tartalmúnak tekintené a hálamisét. Nem igazán szólnak a jelek arról, hogy Orbán Viktor ne lenne meggyőződve arról, hogy ő nem más, mint a nép messianisztikus jótevője. Olyan vezér, akinek szavára gyerekek születnek, és motoros bandák mozdulnak, vagy csendesednek el. Rend van, és hullik a férgese, ha szól. Mi másért, mint az istenadta nép érdekében? Arról pedig, hogy csodaszerű, ezoterikus hatással van mindenkire, maga Kerényi is kinyilatkoztatást tett. Ezért tulajdonképpen tényleg nem biztosan lát okot arra, hogy komolyan ellenezze a hálaadó szentmisét a félszázadik születésnapján.

Annyi azért már biztosnak látszik, hogy legalább személyes jelenlétével nem verifikálja a templomi összejövetelt. A jelenleg tudható miniszterelnöki program szerint Orbán Viktor külföldön fogja ünnepelni a születésnapját. Azok után, hogy a Blikk-interjú szerint a gyerekei Horvátországban, ő a Balatonnál érezné jól magát, szinte triviális a cél kiválasztása. Bécs, a Tátra, illetve Kolozsvár. Amelyek még csak nem is egy irányban vannak. De természetesen a jól megérdemelt szabadságát mindenki ott tölti, ahol akarja. S természetesen lehetséges, hogy a különböző megnevezett utazási célok talán egy nemzetbiztonságilag titkolandó tényleges hely álcázását szolgálják. Tulajdonképpen éppen annyit lenne érdemes ezzel foglalkozni, amennyit Orbán Viktor foglalkozik a stadionépítésre szánt milliárdoknak jobb helyet tudó ellenzékkel. Semmit. Az interjú szerint legalább is, nem foglalkozik az ellenzőkkel. Ami teljesen nyilvánvaló hozzáállás akkor, ha valaki pontosan tudja, hogy bármilyen ellenzéki véleményt egy mozdulattal leseperhető.

De ez nyilvánvalóan aligha lepi meg azokat, akik a hazai döntéshozatali metódust figyelemmel kísérték az utóbbi időben. Ugyanakkor nyilvánvalóan messzire vezetne a Fidesz vezetőjének születésnapjától. Legfeljebb csak annyira csatlakozva ahhoz, hogy igazán udvariatlan gesztus lehet, a Lányok és Asszonyok Orbán Viktorért Egyesülettel szemben. Már akkor, ha valóban megtartják. Bár a csinovnyik-reflexek ismeretében alighanem megtartják. Mivel lemondása sem bírna olyan látszattal, ami kényelmes lehet a vezérnek gesztust tenni szándékozók számára. Különösen, hogy azért a miniszterelnök sem zárkózott el kategorikusan az aktustól. Olyan látszatot kölcsönözve jelenleg a helyzetnek, hogy „én ugyan tudom, hogy nem illik nyíltan egyet érteni vele, de ha már annyira akarják, hát hódoljanak hálával”. Pusztán a nők iránti udvariasság, és még véletlenül sem a személyi kultusz okán.

De az eljövendő időszakban még alakulhat, finomhangolódhat, a miniszterelnök programja. Még az is lehet, hogy nagy nehezen hagyja magát rábeszélni a részvételre a nekicímzett hálaadáson. Az is lehet, hogy végül a misét is lemondják. Ami biztos, hogy jó pihenést, eredményes regenerálódást kívánhatunk Orbán Viktornak. S boldog, olvasmányokban gazdag születésnapot. Például a demokráciáról szóló olvasmányokkal tarkítottat.

Andrew_s

Comments on Facebook

2013. április 26., péntek

Szívj a kampányért, óh, magyar

A trafikok sorsa teljes joggal borzolja fel a kedélyeket, mivel az utólagos játékszabály-változások, valamint a mesterségesen, egyéni törvényjavaslatban garantált jövedelem egyaránt erősíti a mutyi-gyanút. S azért, hogy ne legyen kétség az ismerősök pénzhez-juttatását illetően, kiderült az elosztás módja is. Az, hogy a Fidesz helyi vezérei hozták meg a tulajdonosokat meghatározó döntéseket. Ami erősen emlékeztet egy egészen más korra.

Az ugyanis a rendszerváltás előtti korszakból ismert eljárás volt, hogy a helyi párttitkárral kellett jóba lenni az érvényesüléshez. Így a trafikok sorsa tulajdonképpen csak egy újabb strigulát ér a kádárizmus, vagy a Rákosi-korszak újjá épülő rendszerében. Nem az elsőt, és aligha az utolsót, mivel a Kádár-korszakban szocializálódott Fidesz-vezetők számára tényleg az egyetlen irányítási receptnek a múltbéli emlékeik látszanak működőképesnek. S mert teljesen nyilvánvaló, hogy a kádár-utánpótlást is ennek jegyében folytatják, nem meglepő, ha a „nem-bibósok” köréből is az ennek megfelelő emberek kerülhetnek döntéshozói pozícióba. Például a trafikok szabályozásában oroszlánrészt vállaló főkaparnok, Lázár János. Az azonban nyilván csak az egyik oldala a trafik-mutyinak, hogy Kádár János szelleme ismét csettint egyet elégedettségében.

A másik oldalon nyilvánvalóan rengeteg pénzről van szó, mivel a szenvedélybetegségek vámszedőinek kezén mindig is sok pénz fordult meg. Aligha valószínű ugyanis, hogy annak idején a szeszcsempészetet, illetve a drogpiacot karitatív szándékoktól vezetve gyűrte maga alá a szervezett alvilág. A szervezett felvilág ezt jövedéki adók kivetésével, és a kereskedelem részben ezek által kialakított árrésével befolyásolva oldja meg. Szintén nem a karitatív szándékok jegyében. Akkor sem, ha a vezérideológiai szalagcímek a leszokás megtámogatását sugallják az állami extraprofit rendszerében. Amikor tehát akár csak az extraprofit terhére, de a kereskedőket juttatják nagyobb jövedelemhez, az tulajdonképpen a korábban állami bevételként szereplő összegek magánzsebekbe való csoportosítását jelenti. Kihasználva azt, hogy így tulajdonképpen a jövedelem legalizálásának receptjét követik. Ugyanúgy, mint amikor a szeszcsempészet jövedelme átvándorolt a kaszinók pénztárán keresztül a legális bevételi pénztárbizonylatok világába.

Márpedig a választási kampány közeledtével, különösen, ha előrehozott választásokban gondolkodnak, a költségek csak növekedni fognak. Ezek fedezetéhez pedig nem lehet minden esetben közvetlenül odaosztani a forrásokat. Különösen azt követően, hogy lelepleződött a Békemenetek fideszes finanszírozása. Teljesen nyilvánvaló tehát, hogy kellenek azok a csatornák, melyek a szenvedélybetegek költési hajlamaiból beszedett extraprofitot átcsatornázzák a kampányeseményeket finanszírozó magánadományokká. Így érthetővé válik az a forgatókönyv, amely szerint először a hű csahosoknak kell juttatni a bevételi forrásokat, majd ezt követően törvényileg kell növelni ezek magánbevételét. Ezt követően a pénz immár hófehéren kerülhet át bármely adomány-lejmoló bankszámlaszámra. Immár az üzleti bevételből származó magánbevétel terhére.

Azt pedig csak remélni lehet, hogy a trafikokat nem követi a teljes alkoholpiac, majd az örömlányok lenyúlása. Az utóbbi esetében azért lehetnek kétségeink, mivel közvetett módon már történt erre kísérlet. Az Orbán-kormány regnálásának korábbi éveiben, még 2011-ben már felmerült ugyanis a pornóadó. Akkortájt a kultúráért sarokra óhajtva az igazán nemzeti érzelmű hölgyeket, mivel akkor éppen a dörneriánus szinház volt bajban. A kampány közeledtével azonban másra is kellhet a pénz. Tehát az ötlet leporolható, kistafírozható, és új köntösben beadható. Az egyedül soha meg nem mért, kétséges támogatottságú, és ezért is zsarolható KDNP-frakció pedig majd szemlesütve megszavazza. Elvégre a pénznek nincs szaga. Még bagószaga sem feltétlenül.

Az pedig szinte biztos, hogy az államtól visszaosztott, és magánbevétellé konvertált pénzek átmeneti kedvezményezettjeit nem a szerencse választja ki. Alighanem elég sok nyelvbarnítót kell benyelni ahhoz, s igen változatos fenekekből addig, míg vizsgázott kampánytámogatóvá válik valaki. Olyan, akit látszólag utólag kifizetnek egy-egy akció keretében. Miközben tudhatja, hogy pont annyi a szerepe, mint a Sebhelyes-arcú által delegált kaszinóigazgatónak. De nyilván van annyi jatt, vagy előéletbeli morálpetty, amiért ez is bevállalható.

Andrew_s

Comments on Facebook

2013. április 25., csütörtök

Gépfeltörés és belépő-mail

A számítógépek, és különösen a magánhasználatú számítógépek belvilága tulajdonképpen meglehetőse biztonsággal a felhasználó magánszférájának a része. Ezen alighanem még akkor is kár vitatkozni, ha egy közszereplő számítógépéről van szó. Amikor tehát akár feltörik a gépet, akár ellenállhatatlan engedélyt kérnek a betekintésre, kétségtelenül olyan, mint a levéltitok megsértése.

Amikor tehát Jeszenszky Sándor gépét feltörték, és azon a Nemzeti Érzelmű Motorosok elnökét nem éppen kedvező színben feltüntető képeket találtak, igencsak disszonáns helyzet alakult ki. Az egyik oldala ennek a helyzetnek kétségtelenül a politikai olvasat. Az, hogy a jobboldali erkölcsi megmondó-emberekhez közel állva, a különböző gárdákat is támogató Jobbik ex-politikusán keresztül hitelteleníti a különböző erkölcsi szólamokat. Legalább annyira, mint amikor korábban pornózással bukott le a gárda egyik hölgye. A különbség azonban nyilvánvaló. A bárki által megvehető pornófilm, és valakinek a saját használatú számítógépe nem ugyanaz a kategória. Így lehet szemforgatással vádolni a politikust, ám erősen kétséges, hogy pusztán ennek igény menti-e az adatszerzés módját. Nyilván lesz, aki szerint igen, és nyilván lesz olyan is, aki szerint nem. Személy szerint, mivel egy zártkörű rendezvényen, amit nem a nyilvánosságra szántak, és nem alanyi jogon büntetendő tett került rögzítésre, hajlok az információszerzés elítélésére. Még akkor is, ha messzemenően nem értek egyet azzal, amit a Jeszenszky Sándor, politikusként, képvisel.

Az adott eset ugyanis nyilvánvalóan különbözik attól az adatvédelmileg aggályos listázástól, ami korábban okozott botrányt a HÖK-szervezetek környékén. Ahogy különbözik azoktól az esetektől is, amikor bűnüldözési célokból, hatósági végzéssel keresnek igazolást valaki számítógépén. Miközben erősen mérlegelendő lehet a talált képek minősítése is. Egy gyermekfotó nyilván egészen más olvasatot kap akkor, ha egy családapa számítógépén, a saját gyermekét ábrázolva fordul elő, és egészen mást, ha egy katolikus pap számítógépén lelhető fel fénykép hiányosan öltözött gyermekekről. Az egyházat súlytó pedofil-botrányokról olvasva, alighanem sajnos az utóbbira is lehetett példa.

Ám, mint említettem, ez az eset nem ilyen eset. Miközben nem vitatom a gépfeltörők sikerélményét sem, hogy sikerült valami zaftosat találni, ami akár politikai lejáratásra is alkalmas. Ám azt hiszem erősen kérdéses lehetne, hogy megéri-e? Ha ugyanis etikailag, erkölcsileg aggályos módon szerez valaki igazolást arra, hogy a másik erkölcsi prédikációi hamisak, akkor kérdéses lehet, hogy mennyire süllyed le ugyanarra a szintre. Esetleg mélyebbre. Tekintve azonban, hogy miként a szélsőségektől nem idegen diszkrimináció esetében, az ilyen esetekben is könnyen átkerülhet valaki az egyik oldalról a másikra. S valahogy az az érzésem, hogy a Jobbikkal és szatellitszervezeteivel, támogatóival nem az a legnagyobb probléma, hogy otthon, négy fal között, és az erre vonatkozó törvényeket nem áthágva mit csinálnak. De ennek megítélése szintén lehet egyénileg eltérő.

Ahogy az is, hogy miként értékelhető az, ha gyakorlatilag kényszerhelyzetben intéznek a számítógépének, levelezésének feltárására hatósági alapon. Még akkor is, ha nyilván meg lehet találni azt a belbiztonsági indokot, amivel ez „eladható”. Az előző témához ezen a ponton csatlakozik az a szintén friss hír, hogy az ACRI (Association for Civil Rights in Israel) aktivistájának, Lila Margalit-nak, megerősítették az erre vonatkozó gyakorlatot. A fél évvel korábbi észrevételre megérkezett a hivatalos válasz arról, hogy a belépés feltételeként valóban betekintési jogot kérnek a turisták levelezésébe a Ben Gurion repülőtéren. Ami egyrészt irreálisnak tűnhet, hiszen a turista alapvetően pénzt költ az adott országban, és a terrorista nem okvetlenül repülőgéppel érkezik. Ugyanakkor elképzelhető, hogy az intézkedés valójában csak egy vadhajtása annak a helyzetnek, amit az erőszakkal való fenyegetettség idéz elő. Jelezve egyben, hogy az ilyen vadhajtások bekúszhatnak azokra a területekre is, ahol azért inkább nyesegetni kellene az ilyen próbálkozásokat. S bár a friss hír Izraelből származik, a jelenség nem egyedi, ha a 9/11 –es utózöngékre gondolunk.

Többek között ezért is lehet problémás, és veszélyes az az út, amin a NÉM motorozik. Ahogy korántsem véletlen, ha a hatalom hallgatólagos támogatását vívhatják ki azok a szervezetek, megmozdulások, melyek növelik a veszélyérzetet. A rendcsinálás ugyanis remek ürügy lehet arra, hogy hivatalossá tegyék azt, amiért jelenleg berzenkedik az etikai érzék. S hazánkban sem ismeretlenek azok a hangok, melyek az internet fokozott ellenőrzéséért kiáltanak, vagy akár netes vélemények, hozzászólások cenzúráját szeretnék elérni. Sajátos módon azok, akik jó ötletnek gondolták a politikus gépét feltörve az ott találtakat az internetre tálalni, pont a rend-, és cenzúrapártiaknak tesznek szívességet.

Andrew_s
Comments on Facebook

2013. április 24., szerda

Előrehozott Portik-Laborc választás?

Forrás: Infodombovar
Javában dúl a Portik-Laborc ügy, melynek nyitánya hetekkel ezelőtt volt. A két főszereplő: Portik Tamás, az Energol Rt. egykori igazgatója, és Laborc Sándor, aki a titkosszolgálat vezetője volt, amíg a Gyurcsányékat váltó Bajnai-kormány ki nem rúgta. Orbán Viktor szerint erkölcsi kérdésről van szó. S ebben mélységesen egyet lehet érteni a regnáló kormány vezetőjével. Szólhat a vastaps.

A vastaps ütemei között azért persze érdemes a mellékzöngékre is odafigyelni, melyek értelmezésekor azt is jó szem előtt tudni, hogy nem a szentek kontra ördögök futballmeccs eredményhirdetéséről van szó. Ezért aztán még annak a véleménynek is teret lehet talán adni, hogy az anonimizáltan publicitást nyert lehallgatási jegyzőkönyvek sem feltétlen a teljes igazságot tartalmazzák. Erre utalt Laborc Sándor, amikor másra vélt emlékezni, mint amiről a nyilvános vita szól. Természetesen, mint negatívan érdekelt fél, akár érdeke is lehet másra emlékezni. Ha azonban bebizonyosodik a kormányzati erők részéről némi manipuláció, akkor az érthető módon válhatna az Orbán-párt egyik erkölcsi koporsószögévé. A feltételes mód azt takarja, hogy az a hívő közösség, amely hálaimát szervez vezére születésnapján, aligha fogja akár a tényektől is zavartatni magát. A forgatókönyv azonban valamiért megint arra hajaz, amikor a tanúvallomást és az ítéletet összekeverik.

Kocsis Máté a Fidesz részéről azt nyilatkozta, hogy az Országgyűlés Nemzetbiztonsági bizottságát tartja autentikus vizsgálati szervnek. Annyira, hogy Gyurcsány Ferenc egykori miniszterelnök és kormányának titokminisztere, Szilvásy György meghallgatását is felvetette. Az egy dolog, hogy Gyurcsány Ferenc leszögezte erre való készségét a Facebook-on. Ami ennél szembeötlőbb, a Kósa Lajos megnyilatkozása. Az MNO szalagcíme azt emeli ki, hogy szerinte az MSZP a politikai bűnözők pártja. Ami a parlamenti meghallgatások előtt, és mindenféle bírósági ítélet nélkül egyértelműen hangulatkeltő, és a vizsgálati eredményeket megelőlegező. Kósa Lajos tehát úgy tűnik, előre tudja, hogy mit fog határozni a parlamenti bizottság, és egy esetleg peressé váló ügyben a bíróság. Ezzel óhatatlanul pont azt a látszatot erősíti, hogy alapvetően koncepciós ügyként kerül politikai feldolgozásra a Portik-Laborc ügy. Holott valóban az lenne mindenki érdeke, ha egy tisztázó és nem prejudikáló vizsgálat zajlana.

Az, hogy Kocsis Máté gyakorlatilag beismerte a Fidesz Gyurcsány-fóbiáját, aligha jelent újdonságot. Elfeledkezett azonban arról a kommunikációs alapszabályról is, hogy ha az egyik oldalon fajsúlytalannak szeretné tartatni a hívekkel a DK-t, és annak vezetőjét, akkor kontraproduktív lehet, ha minden bokorban egy Gyurcsány-képtől rezzen össze. De majd csak kitanulja a szakmát egyszer. S akkor talán túllép arról a pontról, ahol mindent az orbáni hűségeskü határoz meg. Ám ez legyen a Fidesz problémája. Azonban azok, akik a korábbi önkormányzati választások környékén kirobbant ügyekre emlékeznek, azokkal is párhuzamot találhatnak a jelen ügyben. Akkor is volt egy olyan kampány-ügymenet, hogy nagy hanggal prejudikáltak a kampány során. Annyira, hogy még az ügyészi meggyanúsítások egy része is megtörtént. Egész véletlenül éppen azok ellen, amikor a Fidesz-jelöltekkel eséllyel szállhattak volna ringbe. Az is nyilvánvaló hogy ezekben az esetben már mindegy az is, ha utólag felmentések születnek. A politikai hangulatkeltés megtette a hatását.

Így az, hogy a Portik-Laborc ügy most került ennyire terítékre, és Kósa Lajos is szükségét érezte megelőlegezni a vizsgálati eredményeket, a tisztázási szándékon kívül mást is sejtethet. A normál választásokhoz képest kissé korainak tűnik az ügy leporolása. Még akkor is, ha az ellenzéki pártok közül az MSZP, illetve a DK védekezésre kényszerítése hozhat némi népszerűséget. Azonban ennyivel a választások előtt csak akkor tűnik értelmezhetőnek a népszerűség hajhászása, ha a Fidesz, illetve Orbán Viktor tényleg bepánikolt. A másik lehetőség, amiért érdemes lehet egy akár koncepciós lejárató-kampányba belefogni, az egy előrehozott választás. Ennek lehetősége egy ideje már folyamatosan felmerül. A jelenlegi, látszólag a titkosszolgálatok működéséről kirobbantott botrány tehát egyfajta választási barométerré válhat. S egy előrehozott választás esetén Kósa Lajos reakciója, és az ügy fideszes dimenzionálása is jobban értelmezhetővé válhat.

Andrew_s

Comments on Facebook

2013. április 22., hétfő

A szélsőségetetés joga

Forrás: Blikk
Orbán Viktor az általa rezsicsökkentésnek nevezett kampányfogás kapcsán egy parlamenti felszólalásban nevezte botrányosnak a bíróságok döntését. A Blikk értesülése szerint egy ennél sokkal lényegesebb precedens kapcsán lehetne most elgondolkodni, hogy miként is működik a jogszolgáltatás. Nevezetesen azon, hogy sorozatgyilkosokat ereszthetnek szélnek, mivel a bíróság a részleges bizonyítottság ellenére sem hozott időben ítéletet.

Mi tagadás, szeretném remélni, hogy valaki valamit nagyon félreértett az ügyben, és ilyen nem fordulhat elő. A félreértések elkerülésére pedig leszögezném, hogy nem Orbán Viktor atyai felszólalását hiányolom az ügyben. Az, ha egy miniszterelnök felhatalmazva érzi, érezheti magát, hogy kontroll nélkül maga döntsön a bűnösség kérdésében, továbbra sem lenne üdvözlendő. A kormányfői véleménynek adott esetben a folyamatokért felelős miniszter azonnali felmentése lehetne a kinyilvánítási módja. De Pintér Sándornak, a jelek szerint, bérelt helye van a kormányban. Lehet hó, derülhet ki kényszervallatás, a szélsőségesek kapcsán elbénázott nyilatkozat, a belügyminiszter marad. Még csak fel sem merül a felmentése. Márpedig a tudósítás szerint a sorozatgyilkosok esetében is valami rendszerabúzus történhetett, ha tényleg a szakértői vélemények késedelme miatt kénytelen most a bíróság szabadon engedni az ítéletre várókat.

Azokat, akik nem a hólapátolást mulasztották el, de még csak nem is lámpa nélküli biciklin merészeltek közlekedni, hanem az elsősegély nyújtását mulasztották el. Azt követően, hogy idős embereket vertek meg vascsövekkel. Olyan brutalitással, hogy többen bele is haltak a bántalmazásba. Ilyen esetekben, ha a bűnösség bizonyítható, joggal vár el a közvélemény példamutató ítéletet. Nem a megúszásban példamutatót természetesen. Sokkal inkább olyat, amit az internetes hozzászólások a műanyag lakat rájuk rohadásaként minősít. Az is teljesen nyilvánvaló, hogy amennyiben elmarad a mindenkit megnyugtató ítélet, illetve az eljárás érthetetlen módon zajlik, akkor tág tere nyílik a hangulatkeltésnek. Felemlegetve a belügyi apparátus tehetetlenségén kívül az elkövetők, vagy adott esetben bírók származását is. Végső soron tehát a szélsőségesek válnak a haszonélvezőivé az ilyen precedenseknek.

Jól megfigyelhető ez a folyamat az adott hír kapcsán is, mivel a kuruc.info már kifejezetten kihangsúlyozza az elkövetők cigány származását. Ráerősítve az előítéletekre és arra a folyamatra, melynek egyik állomása Bayer Zsolt januári publicisztikája volt. Holott nyilvánvaló, hogy „normálisan” a bűnös nem az, akire az akár okkal felzúdultak tömegének önjelölt vezére rámutat a csonttal. Sokkal inkább a bíróság feladata lenne annak megállapítása. Nem miniszterelnöki elvárásra, hanem mert az a dolguk. Egy okszerű, és bizonyítékokat feltáró nyomozati, illetve szakértői tevékenység nyomán. Ha azonban a közvélemény olyan esetekkel találkozik, amikor a rendőrök agyonvernek valakit a kihallgatás során, ám a bíróság legfeljebb házilag őrizendőnek minősít brutális gyilkosokat, akkor ez aligha erősíti a közbiztonság érzését. Annak a közbiztonságnak az érzetét, amit Pintér Sándor szerint két hét alatt megoldhatónak tartott. S amiért belügyminiszterként igencsak felelős lenne.

Abból a szempontból is, hogy ne legyen szinte intézményesített táptalaja a rasszizmusnak. Mert az ellen az egyik legjobb védekezés az lenne, ha fajra tekintet nélkül biztos lehetne bárki abban, hogy önvédelmi tanfolyam elvégzése nélkül is sétálhat az utcán, és a háza lehet tényleg az ő „birodalma”. Ha biztos lehet abban, hogy az elkövetőket egy hatékony rendőrség gyorsan lefüleli, és a bíróság érdemei szerint honorálja. Amikor lehetőség nyílik ennek hiányában a bűnözőket etnikumhoz kötni, akkor az önmagukat veszélyben érzők érthetően a biztonságot ígérők felé fognak fordulni. S miközben a rendőrség igazoltathat, ellenőrizhet, az előítélet ilyet nem tesz. Amikor etnikai csoportot büntet, akkor nem azt nézi, hogy az illető mit követett el, hanem azt, hogy milyen színű a bőre. Így, közvetve ugyan, de a belügyi apparátus gyengesége hozzájárul a közvélemény fasizálódásához. Ahhoz, hogy idővel a pogromokat is bocsánatosnak fogják tartani. Megteremtve a hallgatólagos támogatást a különböző színű gárdáknak, a csendőr-nosztalgiának, a szélsőjobbnak.

Azt pedig kár lenne hinni, hogy ez a folyamat nem dübörög az országban. Sokkal inkább azon lenne érdemes elgondolkodni, hogy a bíróság, a rendőrség, a szakértői testület kinek tesz szívességet az ilyen helyzetek kialakulásával. Mert nyilvánvaló, hogy a szélsőjobb médiavisszhangzói le fogják csapni ezeket a labdákat. De talán nem kellene feladni olyan labdákat, amiket ilyen szinten lehet lecsapni. Ha Orbán Viktor szerint ez a helyzet nem pártolandó, akkor csak remélni lehet, hogy nem a bírósági döntéshozatalba, hanem a labdaadogató személyébe kíván majd beavatkozni. Ja, bocsánat, abba nem fog. Elvégre akkor kivel fog autókázni, ha még egyszer leesik a hó.

Andrew_s
Comments on Facebook

Menetelők, provokátorok, politikusok

 
Forrás: Amerikai Népszava
Az Élet menete még el sem indult, amikor már belpolitikai vihart kavarva osztotta meg a miniszterelnök körüli erőket. Az ugyanazon napra szervezett motoros felvonulást többszörösen betiltották ugyanis. De minden alkalommal a kormányfő személyes utasítására. Ami alapvetően nem egy demokráciát erősítő gesztus. Még akkor sem, ha a szélsőjobbal kapcsolatba hozható tüntetést sem kedveli az ember.

Az csak külön pikantériája volt aztán a vasárnapi délelőttnek, hogy a motorosok mégis csak felvonultak. Ráadásul nagyon úgy, hogy az adott napi sakkparti nyerteseként zárhatják a napot. Ez még akkor is igaz lehetett volna, ha az Élet menetén nem adódott volna semmi komplikáció. Ám az éppen, hogy elindult, a Holokauszt áldozatainak emlékére tartott menet provokációval indult. Az a menet, amin, az ellenzéken kívül, a nagyobbik kormánypárt is képviseltette magát. Illetve Rogán Antal alighanem polgármesterként jelent meg Balog Zoltán mellett. Esetleg csak magánemberként. Ahogy annak idején, az antifasiszta nagygyűlésen, szintén inkább a magánvéleményét mondta, mint egy hivatalos párt-álláspontot. Ez természetesen nem baj, mivel fontos lenne, ha minél többen ébrednének rá a szélsőségeknek való odakacsintás kétszínűségére. Akár magánemberként is.

Elvégre azért alapvetően mindenki magánemberként születik, és jó esetben saját, szuverén egyénisége szabja meg a véleményét. Remélhető tehát, hogy az Élet menetén megjelent több ezres sokaság nagy része komolyan gondolja a jelenlétet. S akkor nem jelent számára problémát az, ha elítéli azokat, akik provokációs terepnek tekintették a megemlékezést. Mert egy politikai megmozdulás kétségtelenül terepet ad számukra. Ahogy azoknak is, akik esetleg hatalmi panel-elemként tekintenek az eseményre. Mely utóbbi esetében a hitelesség lehet a helyzet kulcsa. Az a hitelesség, ami mentén megítélhető, hogy a jelenlét mennyiben köszönhető az esemény tényének, és mennyi az esemény üzenetének. Ebből a szempontból Rogán Antal jelenléte alighanem hitelesebb, mintha a kormányfő vagy belügyminisztere jelent volna meg.

Azt pedig csak remélni lehet, hogy a jövőben talán eljön az ideje annak is, hogy ilyen mérlegeléseknek ne legyen helye. Amikor az áldozatokra való megemlékezés „csak” az áldozatokra való megemlékezést fogja takarni. S nem a sorok közötti, a sorok mögötti tartalmakat kell majd mérlegelni. Amit nyilván most is lehet mellőzni. De a jelen politikai közélet sajnos ettől még egyre inkább ugyanúgy a sorok közt kezd „élni”, ahogy a média is.

Andrew_s

Megjelent a Propeller oldalán is.
Comments on Facebook