A futballstadionok országává válván az
ember olykor száját tátván áll, míg olvasván megáll a mondat közepén. A józan
ész egén. Hol felhőkben gyűlnek betűk, és keverednek el a mondatok, melyek
részben tán elvesztek. A szemetek. Mint talán a futballisták Orbán szerint.
Mert a miniszterelnök megjött a síelésből, és
össze se törte magát, míg törte a lejtők szűznek vélt havát. Mely néhány
rosszmájú gaz komment szerint mögötte éppolyan szűz maradt, mint volt előtte,
mikoron az ablakból megtekintette. De ezen beszólóknak nem adunk hitelt, míg
más forrás meg nem erősíti, hogy a kormányfő az elemeit erősítette. Különben is
biztosan nem így volt, mert pihent elemekkel kizárt, hogy kedvenc sportágának
ifjú művelőit leszólja. Kinézhető ugyanis belőle, hogy mielőtt a beszédíró
poénját lelője, talán észreveszi előre. Szólott ugyanis akként a Vezér, hogy a
focistából mindenek előtt rendes embert kell faragni. Ha kell, talán baltával. De
mielőtt labdába érne, ennyit tán megérne.
Orbán Viktor szerint a hazai focisikerek
kulcsa, és kovásza nem más, mint az, hogy „először
rendes embereket kell nevelnünk, akik egyébként jól futballoznak”. Remek egy megállapítás, és csak remélni
lehet, hogy nem lesz egy olyan értelmezése, hogy a gyengén futballozó, az
olyan, akiből nem lehetett rendes embert nevelni. Azt is érteni vélem, hogy Kovács
Ferenc születésnapi köszöntésekor valami nagyot akart mondani. Olyat, amiben a
rendes ember, a futball, meg a nevelés is benne van. Egy neves, edzésben is
helyt állt focista köszöntésekor ez rendben is lenne. Na de így? Most akkor
értsük úgy, hogy csak a rendetlen szemetek mennek futballistának? Akik éppen
ezért eredménytelenek? Ezért aztán meg kell nevelni őket. A közelmúlt megalázó
vereségeit elszenvedő csapatok játékosai helyében lehet, hogy rettegni kellene
kezdeni. Ha ugyanis a vereség oka, hogy nem elég rendes emberek, akkor
nyilvánvalóan nevelésre szorulnak. Volt már ilyen korábban is néhány ország történelme
során. Nem egy diktatúrában várta nevelő szándékú börtön a nemzetközi porondon kudarcot
vallókat. Nyilvánvalóan csak az ő érdekükben. Segítendő a rendes emberré
válásukat.
De ilyen
országunkban talán nem lesz, és a következő két félidőt nem a pokolban kell
majd lejátszani. Csak felhőcskéket kellhet majd rajzolgatni. Nevelődve rendes
emberré. Orbán Viktor nagyobb megelégedettségére. De talán még ez sem
következhet be. S a miniszterelnök szájából még csak nem is önvallomásként
szóltak a sorok. Miszerint sikertelen futballista ő is azért maradt, mert nem
faragták megfelelőképpen. Alig valószínű ugyanis, hogy az Indiában megkísérelt
kézcsókról, és a zsebbe felejtett praclikról az egykori edzők tehetnek. Habár
még ez sem teljesen igaz. Ha ugyanis azok az edzők hatékonyabbak, akkor talán
olyan miniszterelnökünk lenne, akinek a neveltetésében előforduló rések nem
szakadéknyi omladékokként látszanak. Orbán Viktor pedig sikeres focistaként
pipálgathatna a jól megérdemelt futballista-pályafutást befejezve. Ha azonban
nem célzás és nem önvallomás akart lenni a focisták rendességének hiányaira utaló
mondat, akkor marad a szimpla figyelmetlenség.
A beszédíróé is, és a szöveget mikrofonba
mondóé is. Az előbbi esetében talán a pedálozás kényszere okozta a túllihegés
tüneteit. Az utóbbinál a koncentráció hiánya. Ami azért egy leendő
krónikaszerkesztőnél nagy hiba. A végén ugyanis még azt hozza le a krónika,
amit megírtak. Csak úgy, minden előzetes normakontroll nélkül. Habár az ilyen
elszólásoknak is lehet nagy szalagcímet adni: Szándékosan keverte össze a szabotőr beszédíró a miniszterelnök
lapjait! Megírjuk! A feljelentést is! Bár ilyen is volt már a
történelemben. Megírták.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése