A diktatúra liberális elismerése

Fotó: EISimay

Miközben Gyurcsány Ferencbe a technika ördöge, ezúttal Klubrádiónak öltözve, igyekszik belefojtani szót, a szövetségeseivel sem feltétlenül van kisegítve. Anno az elhíresült berlini Bajnai-beszédre kerekedhetett el a szemünk. A kampány élesbe-fordulását a Magyar Liberális Párt (MLP) köszöntötte egy Orbán Viktor felé tett gesztussal. Habár aligha a miniszterelnök hatalmi érdemeinek elismerését kellene talán napirendre tűzni.

Történt ugyanis, hogy az MLP kiadott egy közleményt a Szabadság téri morálficammal kapcsolatban. Ebben szépen sorra veszik, hogy ki mindenki tett tiltakozó gesztusokat a kormányzat szalon-antiszemitizmusa ellen. Ez nyilván nagyon hasznos összefoglalás, de talán nem ártana mérlegelni azt sem, hogy nem-e egyfajta helyben-toporgást tükröz-e a párt részéről? Nem azért, mintha nem becsülném az igyekezetet. De alighanem jobban mutatná, az elkötelezettségen túl, az is az ellenzék hatását, ha százezres tüntetések követelnék a sassá fogant bronzturul Gábrielen tervezett tollászkodásának hanyagolását. Mert noha az erőszak, miként azt Salvor Hardintól tudjuk, valóban az inkompetensek végső menedéke, az erő megmutatása csak a B-közép szintjén azonos a metró-kocsik, illetve a TV-székház felgyújtásával. Jól mutatták ezt a diák-tüntetések is. Hatásukban is. Orbán csapata láthatóan jobban bepánikolt, mint száz politikai nyilatkozattól. Mert alighanem a falusi suttyók szintjén a falusi suttyók reakcióira számítottak az ifjúságtól. De ezt is már sok víz követte a Dunán.

Az MLP nyilatkozatában nem is a leltár az, ami furcsa. Legfeljebb felesleges. Aki követi az eseményeket, az úgyis ismeri a közleményükben felsoroltakat. Sokkal furcsább az, hogy „Orbán Viktor miniszterelnök azonnali döntését várja a Magyar Liberális Párt (MLP) a Szabadság téri német megszállási emlékmű ügyében”. Mármint az MTI közleménye alapján. Mely megfogalmazás talán megfelel a hatalmi struktúra jellegének, de mégsem az igazi. Egy demokratikus országban, a miniszterelnöknek lehet természetesen véleménye. S persze ennek hangot is adhat. Elvégre Orbán Viktor befolyási övezetében nőtőn szaporodnak szóvivők. A demokrácia játékszabályai alapján lehetne például állásfoglalást kérni az adott emlékmű kapcsán. Ami, tekintettel arra, hogy a kormányfő érdeke a hungaristák előtti szobor-lebegtetés, alighanem meddő próbálkozás lenne. De azért meg lehetne próbálni. Ahogy azt is, hogy akár magánvéleményként mondjon valamit. Még akkor is, ha erre egy „csak a focihoz értek, a történelmet nem ismerem” jellegű válaszra lehet valószínűleg számítani.

A köztéri szobor ügyében azonban a jelzett megfogalmazása az MLP elvárásának nyilvánvalóan túlmutat ezen. De facto elismeri Orbán Viktor egyszemélyi döntési kompetenciáját valamiben, amiben demokratikus keretek között nem lenne olyanja. S ez komoly kommunikációs hiba lehet. Mert azt az üzenetet hordozza, hogy az MLP tudomásul veszi a hazánkban kialakult, gyakorlatilag a személyi kultusszal rokonítható közállapotokat. Ezzel óhatatlanul csökkentve a saját tiltakozásuk erejét a kialakuló, vagy talán már gyakorlatilag ki is alakult diktatúra ellen. Kialakulása esetén pedig hozzájárul ezzel annak konszolidálódásához. Márpedig az ellenzéknek szinte biztosan nem erre lenne szüksége. S az országnak sem. Miközben még az sem mondható el, hogy színvallásra kényszerítené a kormányfőt. A tényleges miniszterelnöki válasz elüthető a jelzett kompetenciahiányra való hivatkozással.

A liberálisoknak tehát sikerült úgy gesztust gyakorolni a hatalom felé, hogy közben gyakorlatilag borítékolható a nyilatkozat elzúgása az űrbe. Úgy, hogy talán ezek a sorok lesznek a legkomolyabb visszhangjai. Márpedig ebben az esetben könnyen előfordulhat, hogy az MLP-re máris több energiát fordítottunk, mint amit megér. Márpedig a valós liberalizmus ennél többet érdemel.

Andrew_s