Magyarország innovációban és a kutatásokban
valóban jól teljesített az elmúlt évszázadokban. Az, hogy ezt a jelenlegi
kormány ki akarja esetleg sajátítani magának, az ezt az érdemet nem kisebbíti.
Legfeljebb a próbálkozást teszi szánalmassá. Különösen az elmúlt évszázad
történései, és annak mai magyar visszhangjai miatt.
Az ugyanis kétségtelen, hogy az amerikai
"atomcsapat" nem véletlenül állt fel számos magyart is kooptálva. Nyilván
a személyes tehetségük is okot adott erre, de származásuk is. Nem az, hogy
magyarok voltak, hanem az, hogy menekülni kényszerültek a horthyzmus elől. Az
elől a horthyzmus elől, amelynek újjáéledő jegyében például idegenrendészeti eljárássá fehérítik a
zsidó-származásúak lemészárlását. S amely átminősítés ellen a jelen
kormányzatnak egy hangja sincs. Sőt! Bevetik a Horthy Miklós hamvait hazahozató
Antall-kormány egykori emberét is, hogy mossa már kicsit tisztára a történelmi
főkukázó Szakály Sándort. Miközben zajlik természetesen a nagy
szemforgatóparti. Azok a jobbikos agitátorok, akik a csikósostoros
csendőrnosztalgia jegyében a kiválasztott magyarságról ugatnak, elfeledkeznek
arról, hogy például a tudományos hírnévért sok olyan magyar tett sokat, akit az
ő szellemi elődjeik űztek el. Nem feledve, hogy a szalon-antiszemitizmus
szólamait többször szájára vevő miniszterelnök is pontosan ugyanezen demagóg
ökörségekkel él. A közhely-pufogtatások szüneteiben.
A fenti kitérőre azért volt érdemes pár
gondolatot szánni, mert Orbán Viktor, az árvízi jelenésére várva, és az őszödi
beszéd felett is talán elmerengve, a Magyar Tudományos Akadémián (MTA) szólalt
fel. Nem elmerengetőt, bár az elme helyének kutatása kapcsán. A Nemzeti
Agykutatási Program együttműködési megállapodásának aláírási ünnepségén.
Emlegetve olyasmit, hogy aznap éppen az agykutatásban látta meg a zászlóshajó
árbocának a csúcsát. Amivel sajnos mindjárt ki is ütötte a hazai agykutatás
valóban magas pozíciója alól az egyik támaszt. A politikától független
elismerés lehetőségét. Mert a kormányfő eddigi szólam-útjának ez az egyik
hordaléka. Aminek csak a közelébe engedik, ott vége a mértéktartó megítélésnek.
Akkor is, ha annak különben helye lenne. Mert például a hazai agykutatásban
hely lenne. De nem azért, mert a gátőrök polihisztor gyöngye azt üzente. Sokkal
inkább azért, mert eddig távol tartotta magát tőle.
Miközben az idősebbek még emlékezhetnek Dr.
Szentágothai Jánosra, és arra a munkára, amit a tudományos tevékenység mellett
az agykutatás népszerűsítéséért tett a közel húsz éve elhunyt professzor. Mert
a hazai agykutatásnak tényleg komoly múltja és jelene van. A jövőjét a napi
politika odatévelygése veszélyeztetheti leginkább. No meg az, ha a legújabb
értelmiségi exodus a fiatal szakemberek sorait, az utánpótlást tizedeli meg. Ez
ellen pedig nem szólamokkal, és kivont Túrórudival lehet eredményesen felvenni
a kesztyűt. Márpedig az olyan kijelentések, melyek alapján, Orbán Viktor
szerint Európa az agykutatás évei elé néz, inkább a megszokott közhelyek sorait
gyarapítja. Még akkor is, ha a részigazságok igazak. Mint az, hogy az általános
orvoslás és a gyógyszeripar egyaránt profitálhat az idegrendszeri
alapkutatásokból.
De ezt eddig sem vitatta senki. Ahogy azt
sem, hogy a klinikai sebészet is komoly eredményeket mutathat fel. Még akkor
is, ha a miniszterelnök által említett búcsúszavak:
„jó utazást kívánok a koponyák körül” - kicsit másra utaltak eredetileg.
Karinthy Frigyes műve
alapvetően egy betegség megélésének, belső tüneteinek a leírása, és az író
műtétjére sem hazánkban került sor. De ez a miniszterelnöki olvasatlanság legyen
a legnagyobb probléma a hazai kutatás és egyetemi oktatás átpolitizálódásának
közvetlen, illetve közvetett jelei közepette.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése