2014. március 4., kedd

Az ukrajnai történések hazai hullámai

Halljátok feleim
Forrás: Fidesz
Az Ukrajnában zajló események megteremtik a maguk visszhangjait, és nemzetközi következményeit. A közhelyes mondat nem véletlen, mert a visszhangok akár többszörösek lehetnek. S persze a következmények sem feltétlenül lesznek faék-egyszerűségűek. Ugyanakkor a hatások elől, akár a napi politikai, gazdasági hatások elől nem igazán van menekvése a nemzeti politikáknak sem

A gazdasági hatásokat jól mutatta például a Budapesti Értéktőzsde indexe. Annak, aki a kormányzat gazdaságpolitikája kapcsán ezzel nem számol esetleg, igen vaskos szemellenző kellhet. Az ország külpolitikája szempontjából is kritikus lehet a helyzet. Így még az olyan, látszólag egyházi események is különös jelentőséget kaphatnak, mint a kormány és a Konstantinápolyi Egyetemes Patriarchátus közötti megállapodás. Melynek aláírásakor Orbán Viktor is elmondta a maga mondandóját a témával kapcsolatban. Végső soron szinte a már megszokott közhelyekkel. Melyek a szintén szinte megszokott kérdéseket vetnék fel. A keleti szomszédnál zajló események, és a kampány árnyékában mégsem érdemes csak legyinteni az olyan kitételekre, mint az, hogy „azért vagyunk európaiak, mert keresztények vagyunk”. Ami nem csak azért zavaros, mert a szó Orbán által különben szinte megtagadott geográfiai értelmében sem igaz.

De a miniszterelnök szerint ebből vajon következik-e, hogy aki nem keresztény az nem is európai? Ha nem európai, akkor nem is magyar? Vajon jelenti-e azt, hogy az egyház jogává teszi a magyarság megmérését, és minősítését? Vajon jelenti-e mindazon polgárok megtagadását, akik ateisták, vagy más vallások hívei? S itt nem csak a szinte már mindennapos szalon-antiszemitizmusról van szó. Egy mozdulattal rekeszti ki a hon polgárai közül ugyanis az ateistákat, zsidókat, mohamedánokat, és például azokat a krisna-tudatúakat is, akik a kormány gazdasági áldozataiért talán többet tesznek a napi túlélés tekintetében, mint a kormányzat. Márpedig innen már csak egy lépés lehet Szakály Sándor csendőrtörténész által felkent „idegenrendészeti eljárás”. Miközben persze érdemes emlékezni arra, hogy ez pontosan ugyanaz a csoportos kirekesztési politika, mint ahogy az ukrán nyelvtörvény egyszerre hat az oroszokra, magyarokra, románokra, és minden más ukrán nemzetiségire. Borítékolva az elhúzódó ellentéteket, és az ultranacionalisták felé nyíló ösvények bejáratának nyitva tartását.

S amivel szemben kicsit gyenge reakció volt az, hogy Orbán Viktor szerint mindenki a legnagyobb biztonságban van szerinte. A külügy pedig segít aggódni. A miniszterelnök pedig elenged addig is egy „békét akarunk nem vért” kijelentést. Ami persze több az eddigi szinte semminél. De időszerűségében nem igazán erodálta Gyurcsány Ferenc tegnapi nyílt levelét. Beleértve a történelmi áthallásokat is. Melyek még hangosabbá tehetik a kormányfő jobbára hallgatásba burkolódzó politikai megnyilvánulásait. Még akkor is, ha a paksi bővítés esetleg megköti a kezét, vagy lekenyerezi a haverokat. Melyek azért már inkább belpolitikai hatásai az ukrán eseményeknek. Ahogy a DK elnökének levele is tulajdonképpen az. Ahogy a menekültek esetleg tömeges megjelenése is az lehet. A keleti határ mentén mindképpen alkalmasan a feszültségek kialakulására. Valószínűleg kevésbé irigyelhető helyzetet teremtve a határvédelemben dolgozók, az ott lakók, és a menekültek számára egyaránt. Amit csak súlyosbíthat az, hogy a politika szinte mindent a kampány mérlegén kicentizve fog lereagálni.

Olyan körülmények között, melyek közepette sajnos még az sem állítható teljes bizonyossággal, hogy egy kisebb destabilizáció nem a kormány érdekeit szolgálja. A bizonytalanság mindig is a szélsőségesebb, rendpártibb politikai céloknak kedvezett. Márpedig a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége (MEASZ) tiltakozásában említett, és a nőnapra időzített neonáci megmozdulással kapcsolatban nem túl hangosak a kormányzati, a miniszterelnök tiltakozását is magába foglaló, reakciók.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése