2014. április 5., szombat

Orbániai Richárd-Saladin 0:0

Forrás: MEK
Az illúzió nagyon jó dolog. Védelem a valóság ellen. Azért persze, azzal szemben, aki egy templom előtt futballhasonlattal értekezik egy választásról, aminek a teljes törvényi hátterét ő alkotta meg, nem érdemes illúziókat táplálni. Abban a tekintetben biztosan nem, hogy kilát-e még a maga kis köreiből. Aligha.

Amennyiben feltételezzük, hogy ez így teljesen rendben van, akkor onnantól tekinthetjük a keresztes háborúkat is csak lovaspóló-mérkőzéseknek. Erről persze Saladinnak alighanem kicsit más véleménye lehetett. Ahogy a templomosoknak is. De ők nem beszéltek arról, hogy másnak mit kellene tennie. Más harcok kapcsán persze előfordult, hogy valaki csőre töltött svábbogarakat vizionált, de ő nem volt elnöke semminek. Még a cinkelt kártyáknak sem. Még akkor sem, ha arrafele a harmadik flösh ölt állítólag. Saladin, és a játékbarlangok közt persze eltelt pár évszázad, de tudjuk, a csontkockák, és velük a hamis-játékosok megelőzték a keresztes háborúk korát. Az előző képzavaros szövegért mindjárt elnézését is kérem a nyájas olvasóknak. Ez Rejtő Jenő, illetve Nagy Károly szerint sem árt időnként. Arra pedig amúgy sem vetemednék, hogy hozzájuk mérjem magam. Oroszlánszívű Richárdhoz pedig végképpen nem.

Ellenben érdekes lett volna az is, ha V. Henrik ekként szólt volna annak idején:
Crispián sohsem vesz el
Eme naptól világ végezteig;
De sőt ránk emlékeznek általa,
Reánk, e nagytestvéri csapatra:
Kik franciákat hívtuk ki futballra
Tudva köztük ki az, ki hajlik a 0:0-ra

Pedig könnyen lehet, hogy amennyiben orbáni szemlélettel van megáldva, akkor a fentieket mondta volna. Vagy akkor, ha Shakespeare jobban szereti az akkor még a bizonytalan jövőben homályló futballt. Orbán Viktor Debrecenben, a Református Nagytemplom előtt az eljövendő évekkel kapcsolatban azonban mégis spíkeri fordulattal élt a választások előtt: „a mérkőzés csak holnap kezdődik, és az állás egyelőre 0-0”. Talán elfeledkezve arról, hogy az országot ő tette egy permanens, bár még hideg, polgárháború csataterévé. Egyben egy olyan stadion-kráciává, ahol törvénybe iktatták a bundát. Amit alighanem azonnal kifordít, ha véletlenül mégis alulmarad a választásokon. Azokon a választásokon, ahol az orbáni gyávaság nyomán hitek, és nem érvek csatája zajlik. Egzisztenciális csontzenével kísérve.

A képzavar különben más tekintetben is teljes volt az említett kampányzáró közös orbániai imadélutánon. Ennek egyik mozzanataként csatába hívta a nőket. Nem az egrieket az oszmánok ellen, hanem családanyákat a család ellen. A tudósítás szerint „felszólította a nőket és asszonyokat, hogy vigyenek el mindenkit szavazni”. E helyről meg mit lehet erre mondani? Hogy nem érdekel Orbán Viktor papucsa? Az, hogy a gazdasági nadrágot nem ő hordja a családban eddig is gyanítható volt. Azzal, hogy állandóan csatázni akar, tulajdonképpen az egyéb problémáiról is üzent a viselkedésével. Valójában azonban ez sem érdekel. Csak annyiban, hogy az egész ország szívja a komplexusait.

Ahogy azt a permanens megfelelési komplexust is, aminek csak egyik tünete az értelmetlen komcsizás. Mondván, hogy „A kommunisták mindenhol ott lesznek, legyünk ott mi is”. Amiből csak az nem világos, hogy ebből ki a „mi”? Az, ugyanis, hogy Orbánék ott lesznek a maguk bolsevik módszereikkel és MSZMP-s, KISZ-es múltjukkal, eddig sem volt kétséges. Akkor meg? WTF?

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése