2014. április 19., szombat

Kiről, mit tudhat a portfoliógyáros?

A tanári minősítés fontos dolog. Annyira, hogy ez megihlette az oktatáspolitikusokat is. Jó ötletet látva abban, hogy ezzel megzsarolva a pedagógusokat, teljes életpályák szellemi termékeit nyúlják le. De megihlette a szakdolgozatok bértollnokait is. Annyira, hogy nyíltan látszanak hirdetni a szellem-portfoliókat.

Mármint a tanári portfoliókat, amelyek feltöltését elvárja a kormányzat. Felvetve azt a már többször felvetett kérdést, hogy vajon ez mennyire teszi lehetővé pedagógus szellemi termékének felhasználását. A morális érzék azt súgja, hogy semennyire. Az ugyanis igen furcsa helyzetet teremtene, ha az így megszerzett esettanulmány-számba menő leírások, komplett óratervek, óramegtartási ötletek később az oktatáspolitikusok egyikének újrahasznosítása nyomán köszönne vissza valami kiadványban. Például egy tanári kézikönyvben, módszertani leírásban, disszertációs dolgozatban, vagy bármi másban. Amennyiben ez bekövetkezne, akkor az állam előléphetne a legnagyobb plagizátorrá. Az egyes kis csavarkák már amúgy is jól teljesítenek. Ahogy Schmitt Pál elég magasról esett orcára. Még akkor is, ha a gumigerincnek köszönhetően visszapattant, és stadionokat avathat. De máig zavaros Semjén Zsolt tudományos(?) fokozatának megalapozottsága éppen úgy, ahogy a bíboros tesójáé. Erdő Péter testvére, Fülöpné dr. Erdő Mária rektorasszony phd-dolgozata ugyanis szintén felvet néhány, december óta is nyitott, morális kérdést. De legalább nyitva hagyva a megnyugtató válasz lehetőségét.

Ám olyan kerettörténetet nyújtva a politikusok karának előadásában, hogy komoly optimizmus, valamint előrehaladott naivitás szükséges azt hinni: a tanárok portfolióit senki, semmilyen körülmények között nem fogja térítésmentesen, illetve forrásmegjelölés nélkül felhasználni. Ami természetesen nem menti fel azokat a tanárokat, akik más szellemi termékét kívánják felhasználni sajátjukként. Habár azért az, ami az eduline.hu-n olvasható a témában ugyancsak felvet néhány kérdést. Azt állítják ugyanis, hogy a szakdolgozatgyár saját honlappal, illetve ügyfélszolgálattal rendelkezik. Tehát nem kocsmák füstös hátsó udvarán felállított utazóládában körmölik titokban mások helyett az egyetemi beadandókat, szakdolgozatokat. No meg most már a portfoliók alkatrészeit. Miközben a másik oldalon a szakdolgozat beadásakor is alá kell írni, hogy az csak a benyújtó saját alkotását tartalmazza. Aki tehát ezt hazudva írja alá, az tulajdonképpen okiraton hazudik. Ami nem szép dolog. Annyira nem szép, hogy a zugfirkászat internetes manifesztátumait talán az okiratokon elkövetet adathamisításban érdekelt hatóságok is felkereshetnék. Ám nyilvánvalóan nem teszik, és az említett honlap(ok) üzemeltetői aligha tartanak ettől.

Talán éppen a felvezetőben leírtak miatt. Például, ha a politikai közszereplők által itt-ott beadott szakdolgozatok, diplomamunkák, illetve az általuk jegyzett kiadványok valós forrásairól rendelkeznek biztos információkkal. Ebben az esetben nagyon kínos lehet, ha az utóbbi években megvédett címeket, fokozatokat, végzettségeket megalapozó dolgozatok egy razzia nyomán hirtelen füstté válnak. S ez kínos lehet akkor is, ha nem a politikus, hanem a csemetéje válik alanyává a kinyíló szájakból kigomolygó leleplezéseknek. Egyébként éppen a szakdolgozatgyárak nyílt, és láthatóan leplezetlen működése visszafele is hathat. Pontosan úgy, hogy megerősítheti a politikusok sakkban tarthatóságát ezen téren. S ezen az a nyilvánvaló szépségflastrom sem segít, hogy a bértollnokokról szóló tudósítás szerint formailag ezek a társulások csak „segítik” a pedagógust a beadandó összeállításában. Nyilván azokat, akik több éves „gyakorlat” után sem képesek egy óratervet összeállítani. Ellenben meg tudják fizetni, hogy más tegye meg. Így elsőre a Hoffmann Rózsa-osztályú igazgatók és politikai oktatásfullajtárok jutnának eszembe potenciális üzletfélként. Az ő esetükben azonban lehet, hogy a „plágiumszűrővel is felvértezett szakértők” már az alapdiploma dolgozata esetén is láthatnának csoda dolgokat.

Már ha volna mersz, szándék, és elhatározás a vizsgálatra. De ez aligha várható. A „gyalogpedagógus” folyamatosan fenntartott informális zsarolása, megfélemlítése sokkal inkább. Már csak azért is, hogy ne merjen reklamálni, ha a „plágiumszűrő”, azaz egy internetes keresés nyomán a saját munkáját egy politikai tótumfaktum „művében” látja viszont. Az alapanyag begyűjtése elvileg ma már nagyipari módon, törvényileg alátámasztva zajlik. A Vezér egykori dolgozata, illetve a nyomában felvillantott kérdések ennek fényében egy gyenge kezdő béna szárnypróbálgatásainak tűnhetnek.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése