2014. július 4., péntek

Előjáték-licit Pride-ilag

Miközben a devizahitelesek kedvéért éppen próbálja a kormány bedönteni a bankszektort, tovább zajlanak a nyilatkozatháborús előjátékai a Budapest Pride-nak is. A kapcsolat elég nyilvánvaló a két jelenség között. Megosztják a kommunikációt. Gazdaságilag az előbbi, szociológiailag az utóbbi jelezhet egyfajta kommunikációs töréspontot.

A bankokat ugyanis nem kötelező szeretni, de azóta jelentős tényezői a gazdaságnak, amióta az első váltókereskedő felállította a maga asztalkáját. A hatalom részéről lehet persze úgy okoskodni, hogy a magán-nyugdíjpénztárak „megvédése” nyomán eltapsolt irgalmatlan pénzeket valahonnan be kell nyúlni ismét. Ez azonban hosszú távon nem feltétlenül a gazdasági növekedést szolgálja. A haveri körben szétosztott vagyonok, és a külföldön elköltött milliók aligha fognak munkahelyeket eredményezni és a belső fogyasztáson keresztül felpörgetni bármit is. Az idegen kívül. Amikor tehát ma tapsikál valaki a devizahitelesek, ésszerű határokon túli, politikai felindulásból elkövetett megmentése miatt, az legyen kedves tapsikálni akkor is, amikor kirúgják a munkahelyéről, a gyermekei külföldre költöznek, és a bankbetéteit befagyasztják. Mert aki az egyik nap „á”-t mond, az másnap ne csodálkozzon. Márpedig elég sokan lesznek, akik majd kerek szemekkel csodálkoznak. S persze továbbra is a szemét bankokban fogják látni, Vezéri intencióra, a bűnöst.

S annak érdekében, hogy teljesüljenek a kommunikációs megosztásra vonatkozó hatalmi elvárások, nézzünk rá kicsit az említett előjátékra is. Különösen azért, mert jócskán születtek írások a témáról. Tőlem is. Nem is szerették. Nem is kell szeretni. Miért is kellene? Elvégre miért vitatnám el bárki jogát arra, hogy nagy ívben tegyen a várost nem globális felvonulási területként kezelők véleményére. Azért persze érdekes szemlélet az, hogy a „felvonulók kérték” abszolút joga mellé a „felvonulást nem kérjük” típusú vélemények felcímkézése társul. A homofóbtól a fasisztáig terjedő skálán. Ahogy Szőnyi Szilárd írja: a tolerancia jegyében. Az ő írásával kapcsolatban sem vitatva, hogy aki a közönségnek ír, az ne csodálkozzon, ha véleményt mondanak az írásáról. A nagyobbik baj az, hogy HetiVálasz honlapján kiragadott példák alapján nem csak fórumtrollok, hanem magukat hivatásos publicistának hazudók is elkövettek egy alapvető hibát. Az írás helyet az embert kezdték minősíteni. Tényleg eljutva oda, hogy a Budapest Pride mellett „érvelők” alapvetően bemutatták az intolerancia egyenletes eloszlásának tényét. Ami különben nyilvánvaló. Ahogy melegek is vannak az összes politikai oldalon. Meg tehetségesek, és ostobák is. Meg szemérmesek és magamutogatók.

Azért persze továbbra is molyol az ördög a sorok között. Azt suttogva, hogy amennyiben a Budapest Pride nem járna városlezárással, akkor alapvetően a kutya sem foglalkozna vele. A politikusok például szinte biztosan megcsappannának a maguk nyilatkozataival. Könnyen előfordulhatna, hogy a most állítólag „szolidaritásból” vonulók száma is igencsak alábbhagyna, ha nem lehetne valamilyen politikai megnyilvánulásként értelmezni az eseményt. Esetleg a végén még az lenne, ami. Többé kevésbé politikamentes megemlékezés a meleg prostituáltak futtatói ellen indult, majd erőszakba fordult razzia ártatlan áldozataira. Akikkel nagyjából manapság ugyanannyit foglalkoznak a felvonulás alkalmával, mint a sör-virsli ünneppé vált május elsejéken Chicago-i sortűz áldozatokkal. A tüntetők és ellentüntetők egyaránt, és összesen. Mert azért ellentüntetést is bejelentettek. S engedélyeztek is. Nagyjából ugyanott, ahova a Budapest Pride gyülekezőjét is meghirdették. Ami akkor is fura gesztus, ha a számháborúktól eltekintünk.

Mert számháború az van. Hazánkban szinte elengedhetetlen kellék a „nekünk szebb lovunk van” típusú licit. A Budapest Pride idejére, a Kossuth téren annak idején lezajlott Nagy Őszi Pisis Forradalomban elévülhetetlenül részt vevő, Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) egyik tagja jelentett tüntetést „A család nevében” címmel. A rendőrség nem, a bíróság azonban engedélyezte. A részt vevők száma alighanem igen szerény lesz. Különösen, akkor, ha jó idő lesz. Pár százan meg nem sok vizet fognak zavarni. A többség, a család nevében, elmegy strandra vagy kirándulni a családjával. Esetleg szimplán kialussza magát, főz egy jó ebédet, és nem megy asszisztálni egyik egylet vezetőinek politikai vagy szervezeti önmegvalósításához sem. Amely utóbbira különben jó példa az, amit az említett ellentüntetéssel kapcsolatban a Pride-felvonulást szervező Szivárvány Misszió Alapítvány aktivistája, Rózsa Milán nyilatkozott. Mondván, hogy: „ha nem jogi szempontból nézzük, lesz 100, vagy akár 300 családvédő, de a mi oldalunkon ott lesz 4-5 kamion, és vagy 8-10 ezer ember”. Amire kicsit cinikusan azt kérdezhetnénk vissza: „toronylövész is lesz?”. Mert a hangvétele ennek a nyilatkozatnak nagyjából az ökölrázó óvodáséval vetekszik. Mellesleg biztosan nagyon „alkalmasan” arra, hogy a csendes többség szimpátiájáért és szolidaritásáért versenybe szálljon. Akár az érintettek esetében is. Akik zömét alighanem ugyanúgy nem kérdezték meg, ahogy a heteroszexualitásokat sem.

Gyanítom, hogy Szivárvány Misszió Alapítvány aktivistája éppen úgy nem érdeklődött arról, hogy „ugye téged is kell ott képviseljelek?”, mint ahogy magam sem vágyok HVIM-re, hogy engem képviseljen. Az ugyanis különös zamatot ad az ilyen szervezetecskéknek, amikor feltekerik a hangerőt, és mondják a magukét. Egy keskeny pallón ugrálón ismételgetve, hogy „dübörgünk, düb-düb düb-börgünk!” Előre megágyazva annak, hogy a másik felet vádolhassák meg üldözéssel, vagy nevezhessék ki bűnbaknak. Egy olyan ügyben is, amire normálisan mindkét oldal magára csukja a hálószoba ajtaját.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése