2015. március 5., csütörtök

Hatalmi kompetenciasablonnal előre!

A nap oktatáspolitikai híre volt, hogy valami kiszivárgás nyomán, egy koncepciótközöltek valami kompetenciamérésről. Olyanról, ami az általános képzés utolsó előtti évében végeznének, és egy életre beskatulyázná a gyermeket. Mert félreértés ne essék, a középiskola megválaszthatósága egy életre befolyásolhatja a hátra levő évtizedeket.

Az említett megállapítás általánosságban akkor is igaz, hogy nyilván számos ellenpéldát lehet sorolni. De éppen azért lehet rámutogatni az egyes kivételekre, mert kivételek. Miközben az oktatáspolitika kapcsán vigyázni kell a koncepciókkal. Annak idején például a „A Nemzeti köznevelésről szóló törvény koncepciója” kapcsán az előzetesében még hivatkoztak a görög kultúra hagyományaira. Csak azt felejtették el közölni, hogy a filozófiára,m a pederasztiára vagy esetleg a pornai-rétegre gondoltak-e? Azóta a szöveg megváltozott, ha igaz, és Hoffmann Rózsa is messze jár talán az oktatástól. Ami az oktatásnak kétségtelenül csak hasznára lehet. Még akkor is, ha esetleg bebizonyosodik, hogy az szakmai idiótákból elég komoly a túlkínálat a kormányzati holdudvarban. S ez adott esetben szinte független attól, hogy a korai kompetenciamérés ötletét abszolútnak, vagy úgymond „orientálónak” hazudják- e a mindennapi kommunikációban. Az „orientáló” is lehet ugyanis abszolút, ha a gyermekkel utazó jellemzések, dokumentációk, igazolások tömegében a majdani fogadó-intézménynek kínál elutasítási okot. S alapvetően ez lehet az egyik probléma az említett felméréssel.

Nem feledve persze két fontos dolgot. Az egyik az, hogy értő értékelésben jártas értő kezek által végezve a kompetenciák körének felmérése lehet nagyon pozitív segítség is. Mert megvédhet sok felesleges családi csalódástól. A másik az, hogy a kompetencia-felmérés mint olyan, különösen fiatal gyermekeknél: hablaty. Fel lehet mérni az adott gyermek közismereti szintjét, matematikai tudását, és készségtárgyaknál, már akár jóval korábban, az alapvető affinitást. Például a rajzkészséget illetve a rajzolási kedvet. De lehet, hogy valaki remek térlátással nem lesz építőmérnök, és kiváló matematikai készséggel nem lesz matematikus, mert az adott feladatlap kitöltésének pillanatában nagyobb hatással van rá a gyermekkor hagyatéka, mint a szellem lehetősége. Nem véletlen, hogy megannyi támadás éri még az egyetemi felvételiket is. Okkal, és joggal. Ezt leszállítani a fiatal tinik életkorára ostobaság lenne.

S miközben az előző mondatokba is bele lehet természetesen kötni, és felemlegetni a tíz év alatti matematikai zseniket, a gyermekkoruktól megfosztott tini-sztárokat és kvíz-reklámokat, érdemes lehet egy másik szempontot is figyelembe venni. A kompetencia-felmérések alapvetően sablon-teljesítésre orientálnak. Nem rosszindulatból, hanem a rendszerbe kódoltan. Ahogy az interneten is arra a kérdésre kapunk választ, amit felteszünk, a kompetenciamérésnél is ez a helyzet. A gyermektől is azokra a kérdésekre kapunk válaszokat, amiket fel tudunk tenni. S azokat a készségeket lehet felmérni, amikről a felmérőnek van valami halvány segédfogalma. Egy kétszáz évvel ezelőtti tetszőleges felmérés sem tudta volna megmondani, hogy kiből lesz lehetséges kvantumfizikus, vagy vírus-genetikus. A nagy felmérősdi tehát alapvetően megnyírja a tehetségeket. Pont a legtehetségesebbek kerülnek egy kalapba az igazán tehetségtelenekkel. Mert szabálykerülők, mert nem a sablonokban gondolkodnak, mert olyan tudományterületek csíráját hordozzák a tarsolyukban, amiről a jelen oktatói nem is hallottak.

Igaz, pont ezek a gyermekek a tanárok rémei is. Az ostoba, de lojális, a szabálytisztelő de nulla kreativitással bíró tanároké. Akik személyes sértésnek kezelik, ha a diák kérdez, ha olvas, ha többet olvas, ha a sablonból kilógó válaszokat keres. Nekik a sablonkövető gyermek, a hatalomnak a sablonkövető ember az ideális. Az sem baj, a ha sík hülye. Csak ne zavarja képet. A korai kompetencia-felmérés tehát adott esetben egy hatalmi önvallomással is felér. Ha bevezetik.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése