2015. április 12., vasárnap

Balog Zoltán magyarjai

Balog Zoltán a tapolcai választás előjátékaként meghatározta a magyarok két új csoportját. A nemzet megosztása önmagában is gusztustalan. Egy egyházi személytől, aki bonuszként még miniszter is, kifejezetten ocsmány. De a református egyháznak úgy tűnik így is jó az emberi laposelem-ügyi ministráns.

A legújabb nemzetmegosztás „szívmagyarokról” és „zsebmagyarokról” szól. Amiben különben lehet némi igazság. Az ország lakossága lassan tényleg arra a két csoportra lesz bontható, hogy van egy szűk réteg, amely olyan tagokból áll, akik tömhetik a zsebüket, míg a többiek szívnak, mint a torkos borz. Habár az az érzésem, hogy a presely-páter nem egészen erre gondolt. Az ő olvasatában alighanem az a szívmagyar, aki a vezérnek az éhenhalás szélén is hallelujázni képes és hajlandó. A tényektől és a családi nélkülözésektől függetlenül. A zsebmagyar pedig gondolom ebből kifolyólag mindenki más. Leginkább az, aki nem szeretné a gyermekeit olyan szokások rabjaiként látni, amely szokáskörben az éhezés is bele tartozik. Valójában tehát a többséget felöleli.

Ugyanakkor a kormányzat részéről persze tudjuk, hogy társadalom, akár végletes, megosztásának szándéka nem új. Még emlékezhetünk arra, amikor megindult a gyermekek megosztása azon az alapon, hogy a szülők kötöttek-e a Fidesz klerikális platformja által is elfogadható házasságot, vagy sem. S tette a gyermekmegosztásra a szándéknyilatkozatot a kormányzat államtitkári szinten. Jó keresztény módjára hirdetve meg az árnyékkereszténységet. Mert erre futja. Mert erre bezzeg futja. Meg az államtitkárokra és az egyéb kormányzati talpnyalókra. Ahogy valószínűleg nem a tapolcai hívek fizették a helyi kormánypárti voksgyűjtő kampány-események számláit sem. Ahogy mindenki pénzén tettek nagylelkű ígérvényeket a kormánypárti jelöltnek. Azon ígérvények fedezetére, amelyekre a Fenyvesi Zoltán, a Fidesz jelöltje a TV-vitában nagy büszkén hivatkozott. Kitérve a zsarolásra utaló célzás elől, de tulajdonképpen nem is cáfolva, hogy az ígéretek betartásának az esélyét a megválasztása garantálja. Talán mert Fenyvesi Zoltán is rájött már, hogy a lé határozza meg a tudatot. S így, a választás előtti éjjelen ne menjünk bele abba, hogy a vitát hallgatva melyiküktől vennék bármit is. Nem hogy használt kocsit, akár hanem WC-ülőkét is. Unalmas, érdektelen süketek párbeszéde alapján ilyesmit nehéz lenne eldönteni. De nem is nekem kell. Ott vannak a helyiek.

Akik eldönthetik, hogy református lelkészből züllött miniszter által felállított ketrecek melyikébe tartoznak. Aztán választhatnak a jobbikos szóhasználatból ismert egyéb alketrecek között. Mert a kormányzat, illetve a jobboldal retorikájában lassan már annyiféle a magyar, ahányan hajlandók még itt maradni ebben a megtépázott országban. Mert a kormányzati sikerek hatására lassan két hatalmas halmazzá bomlik a nemzet. Ismét lesznek tömegek, akik emigrációba kényszerülnek. Szemben az itthon maradottak halmazával. A nagy magyarság-megosztás hatására a gazdasági exodus kiegészülhet egy komoly, politikai okkal magyarázható, kivándorlással. A kormányzat által hallgatólagosan megtűrt rasszizmus zászlóbontásával. Abban a pillanatban ugyanis, amikor a napi politika elkezd állampolgárokat, és még állampolgárabbakat megkülönböztetni, akkor a másodrendűnek kikiáltottal tömegei érzik joggal, hogy távozniuk célszerűbb, mint maradniuk.

Amikor tehát egy lelkész, aki nem mellesleg miniszter is, elkezd ilyen-olyan kategóriákban gondolkodni, és ez kijut a száján, akkor ott kár tovább színlelni, magyarázni. Balog Zoltán a maga nép-megosztási mondandójával az éledő fasizmusnak nyújtott gesztust. Ilyenkor persze jöhetne a már szinte szokásos mantra arról, hogy a világ hány országában kényszerülne lemondásra emiatt, meg hasonlók. Egyrészt hazánkban emiatt nem fog lemondani egy politikus sem. Másrészt épelméjű körülmények között egy szekularizált ország oktatásáért nem lehetne felelős miniszter egy vallási ideológia képviselője. Az ország választói többségének azonban ez kellett. Hát megkapták. S kár édelegni a választási törvény ilyen olyan fabrikálásáról addig, amíg nincs egy olyan programelvű ellenzék, amely képes százezreket megmozdítani. Addig csak tessék tudomásul venni, hogy balogzoltánokat dobott a gép. Meg rosszabbakat.

Andrew_s

1 megjegyzés:

  1. Egy olyan társadalomban, - ahol a falubéli gázszerelő cimbora lojalitása fontosabb a politikai elitnek, mint a mérnök tudása és becsülete - ott az emberi erőforrással nem gazdálkodnak: ott az emberi erőforrást herdálják. Csak ezt Balogh Zoltán nem tudja. Miért is tudná, hiszen ő az Emberi Erőforrások Minisztériumának minisztere. Miniszterként az emberi erőforrásokat két csoportba sorolja: "szívmagyar" és "zsebmagyar". "Szívmagyar" az, aki lelkesedik politikai elitünk eszement baromságai és tettei iránt, "zsebmagyar" pedig az, aki a "szívmagyar" zsebében turkál......

    VálaszTörlés