2015. április 13., hétfő

Ovivers-mérleg a személyi kultuszról

Ahogy arra talán már magam is hivatkoztam többször, egy jó filmben állítólag kell egy kutya, és legalább egy gyerek. Az élet filmjében ugyanakkor sokszor lehet visszás a gyermekek felhasználása olyan helyzetekben, amelyekben a szerepük visszás, vagy nem túl őszinte. Annak idején ilyen volt az ünnepélyes úttörőavatások sora. Manapság pedig mintha az óvodásokra szállna rá a politika.

Ami azért, ahogy látjuk egyfajta sajátos politikai pedofíliát sejtet. Talán abból kiindulva, hogy kedves gesztusnak, egyfajta cukiságnak tűntethető fel, ha kisgyerekek éltetik a nagyembereket. Még akkor is, ha az egészen nagy ember évenkénti dísz-cserkésszé avatása még hátra van. A lokális nagyemberek helyi megörvendeztetése ettől még persze nyugodtan folyhat. Tasó László, egykori polgármestert például egykori szolgálati helyének, Nyíradonynak a gyermekei köszöntötték verssel. Az eseményt eredetileg közhírré kürtölő HVG szerint Budapesten. Tasó László Facebook-oldalán azonban azt olvashatjuk, hogy Nyíradonyban. Ami látszólag elég nagy különbséget takar, és nem a HVG hitelességének oldalára billentené a mérleget. Akkor, ha nem lenne egy apróság, ami magyarázattal szolgálhat a jelenségre. Nevezetesen az, hogy a 2015. április 10-én kitett verselés-hírt két nappal később kicsit átszerkesztették. Így az eredeti hírben fellépési helyszínként szereplő „Képviselői Irodaház” átalakult a választókerület „Képviselői Irodájává”. Ami azért aligha ugyanaz a helyszín.

Ugyanakkor nem tudom melyik a jobb vagy a rosszabb. A Facebook-oldalra kitett képek alapján a helybeliek nyilván villámgyorsan azonosítani tudják a helyszínt. Akkor is, ha az ovisok szülei hirtelen amnéziába zuhannának. A rejtvényfejtésnek ez a része tehát nem különösebben látszik érdekesnek. Az meg szinte egyértelműen a személyi kultuszra való nevelés előszobájának látszik, hogy láthatóan nem lehet elég korán kezdeni a tekintély-ünneplésre való szocializálást. Azt a kérdést is feltehetné persze magának mindenki, hogy az egykori polgármester helyében, ha bejelentkeznek hozzá az óvodából, akkor nagy ívben kirúgta volna-e a gyerekeket, vagy igyekezett volna jó képet vágni a dologhoz? Meg merem kockáztatni, hogy a többség az utóbbit választotta volna. Magam is. Ott helyben ugyanis a gyermekekkel szemben, akiknek ez mégis csak egy ESEMÉNY, nem lett volna méltányos ignorálni az igyekezetet. Akár valós lelkesedés, akár csak az óvónéninek való megfelelési vágy motiválta. A valós kérdés inkább az, hogy az ovi-pedagógusok miért érezték okvetlen szükségét ennek a fellépésnek. Ha Tasó László elvárásán alapult, akkor a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) államtitkára szerezzen be sürgősen egy ásd-el-magad felszerelést. Ha az országosan kibontakozó személyi kultusz nyomása miatt érezték úgy a Szivárvány Óvodában, hogy egy kis „olaj” sosem árthat, akkor viszont az a rendszer férges, amit az államtitkár úr kiszolgál.

A helyszínre egy pillanatra visszatérve: tulajdonképpen nem mindegy, hogy hol volt. Ha helyben, akkor a gyermekeknek lehetett egy futó pénteki epizód. Ha Budapesten, akkor akár egy élménydús kirándulás egy pontja. A gyermekek szempontjából különben még egy helybeli fellépés is lehet pozitív élmény. Még akkor is, ha a képeken elég fancsali gyermek-arcokat is lehet látni. Az utóbbira magyarázat lehet, hogy a fellépés egy csomó felnőtt közt, fényképezve még akkor is lehet feszélyező, ha különben utána tök jól eljátszanak majd hazafele. A készülődés élménye, a fellépés ténye akár még pozitív hatású is lehet. A gyermekeknek. Akkor, ha az óvodában különben nem dimenzionálják túl. Ahogy annak idején is számos tanár tanult meg együtt élni a rendszer követelte nagy népi megmozdulásokkal.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése