Civilség-infláló akcióval a szoptatásért

A civil megmozdulások nagyon fontosak lehetnek egy társadalomban. Különösen akkor, ha tömegeket képesek megmozgatni. Nem véletlen az, hogy nem egy esetben hatalmi törekvések kiszolgálására veszik kölcsön ezt az alapvetően demokratikus eszközt. Tegnap azonban erről szó sem lehetett. Akkor, amikor állítólag tömegek mentek el a McDonald’s-hoz szoptatni.

Aki ismeri a Nyugati téren birtokba vehető McDonald’s-üzletet, az tudja, ott minden különösebb felhajtás nélkül is képes elég sok ember előfordulni. Ugyanakkor valós, egy utcai gyűléssel összemérhető tömeg aligha fér be. Technikailag. Ami egy átlag étteremben már idegesítő tömeg, az egy utcai összejövetelnél valahol a még indultak kategóriájába esik. Így aztán, a helyzetnek megfelelően, a médiát szinte természetesen csábította a túldimenzionálásra az a röptiltakozás, amelyet az éttermi szoptatás intoleráns kezelése ellen szerveztek. Jól megdöngetve a nyitott ajtókat, és megmutatva, hogy most aztán jól megmutatják azt, hogy ők aztán most már tényleg nagyon megmutatják. Ja igen. Egy tiltakozó akciónál nem árt, ha elég pontosan sikerül megfogalmazni azt, hogy mit is akarnak általa elérni. Ha az a szervezés pillanatában is túlreagálásnak tűnik, akkor egy valamit szinte biztosan el lehet érni egy civil megmozdulással: az eszközt lehet lefele lökdösni az inflációs lejtőn.

A szoptatós bevonulás előzménye az, hogy az említett McDonald’s-étteremből kiküldtek egy anyát, aki ott kívánta a babát megszoptatni. Ez így elég furcsának hangzik, és a kis patás jószág a részletekben van. Az első beszámoló szerint a kép ugyanis ennél kicsit árnyaltabb. Az anyuka ugyanis elsőként az egyik Meki-alkalmazottól kért, úgymond, engedélyt. Az, természetesnek tekintve egy különben tényleg természetes helyzetet természetesen nem ellenezte, hogy az étteremben kerüljön sor a baba megetetésére. Mert egy négy hónapos gyermeknek mégis jobb, ha szoptatják. A kálvária láthatóan ezt követően kezdődött. Az étterem egyik, legalább prüdériából túlképzett biztonsági őre hívta fel a figyelmét arra, hogy a szoptatás nem elfogadott tevékenység az étteremben. Miután, állítólag, konzultált a főnökével. Akiről nem igazán tudható ezen a ponton, hogy az étterem vezetőjét, vagy a biztonsági őrök főnökét jelenti.

Az anyuka panaszt tett, s jól tette. A McDonald’s felvette vele a ckapsolatot és ezt is jól tette. A cég egyben belső vizsgálatot indított, és az őket megkereső médiának azt a nyilatkozatott tette, hogy „éttermeikben minden édesanyának lehetősége van a szoptatásra, nincs és nem is volt érvényben olyan szabályozás, ami ezt tiltaná”. A vizsgálat, ha lezajlik, nyilván feltárja, hogy a külső cég alkalmazásában álló biztonsági őr kinek a felhatalmazásával közölte az anyukával azt, amit. Ezzel azt hihetnénk, hogy a lovagiasság szabályai szerint lezajlott a csörte, és a gyengébb képességű dolgozóknak majd legfeljebb egy körlevelet eredményez a cégen belül a kis-, és még kisebb gyermekes anyukák támogatását illetően. Ami azért is természetes, mert a McDonald’s egy etető-szolgáltató cég. Tehát abból él, hogy elad. A csörte azonban nem ért itt véget.

Egyszerűen azért, mert az első híradást követően szolgálatba helyezték magukat az ügyeletes mozgalmárok, és flashmob-ot kezdtek szervezni az éttermi szoptatás jogának védelmében. Végtelen éleslátással megdöngetve azt a bizonyos nyitott kaput. Arccal a túlreaglálás felé. Néhány százan meg is hallgatták a felhívást, és a napi szoptatás egyikét a villám-tüntetés idejére időzítve ellepték a Nyugati téren található éttermet. Azért gondolok az időzítésre, mert fel nem tételezném, hogy pusztán az esemény blikkfangjának és bulvárértékének emelése céljából dugdosták a mellüket a különben jól lakott baba szájába. Az eseményről készült minden olyan kép, ami ezt a feltételezést látja igazolni, puszta érzékcsalódás tehát. S mit sem von le különben abból az üzenetből, hogy a szoptatás természetes gyermeketetési mód, és ezen ostobaság megbotránkozni. Tehát nagyon is érdemes tüntetve gazolni, hogy márpedig ehhez joguk van. Az persze egy más kérdés, hogy ezt a jogukat az egy szem bunkó őrön kívül senki nem vonta kétségbe, de akkor is megmutatták.

A szervezők pedig megérdemlik a hiperinflációs nagy emlék-plecsnit. Mert a jelen tudás szerint:

1. A Meki alkalmazottja természetesnek tekintette a dolgot.
2. A külsős alkalmazott biztonsági őrök egyike szólt be a kismamának
3. A kismama hivatalos panaszt tett.
4. A McDonald’s hivatalos állásfoglalásban adott neki igazat és egyben meg is követte.
5. Belső vizsgálatot ígértek, aminek még nincs eredménye.
6. Flashmobot szerveztek, de hova is? Nem a biztonsági őrt foglalkoztató vállalkozás, hanem a biztonsági őr cselekedetét különben elítélő cég egyik üzletébe. Ami pótcselekvés-gyanút vet fel a tiltakozással kapcsolatban.
7. Mikor is? Amikor a McDonald’s már elnézést kért.
8. Mit akarnak ezzel elérni? Azt, hogy a Meki természetesnek tekintse a kismamák létét, a szoptatást. Ehhez csak gratulálni lehet, mivel az ellenkezőjét a McDonald’s sosem állította.

Egy utánlövéses akcióban, pótcselekvésre hajazó módon, döngetni a nyitott ajtókat tényleg csak arra jó, hogy üres vázzá silányítsák a különben nagyon erős eszközt: a civil megmozdulásokat. Hacsak ki nem derül: a McDonald’s szervezte valami fondorlatos reklámkampány részeként. Amire jelenleg nem utal semmi.

Andrew_s