2015. július 30., csütörtök

Corvinus-rektor a fasorban -- sem

Földtörténetileg szinte a minap volt, hogy felröppent a hír a Kertészeti Egyetem és a Budai Arborétum kivégzéséről. Na jó! „Csak” az utóbbi kiparcellázásáról, és az előbbi elköltöztetéséről. Tehát ne dramatizáljunk mindenféle csipp—csupp dolgot. Tapsoljunk a rektornak, aki elkészített valami beadványt a Felsőbb Hatóság felé az egyetem átszervezéséről, de közzé tenni még a tényt sem nagyon akarta. Nemhogy a tartalmát.

Palkovics László államtitkár korántsem volt olyan diszkrét, mint az egyetem rektora. Ezért kifecsegte a rektori hivatal nagy titkát: elkészült az a bizonyos előterjesztés. Az egyetem a saját átalakításáról eljutatta a maga tervezetét, aminek létét az államtitkár július közepén megszellőztette. Azzal, hogy július végére várható a hatalom végleges döntése. Akkortájt írtam arról, hogy egy kissé furcsa a rektornak a témát érintő mélységes hallgatása. Már akkor, ha az a bizonyos tervezet vállalható, érvekkel védhető, szakmailag megalapozott. Mert egy vezetői döntés bizonyulhat hosszú távon akár mélységes tévedésnek is. De egy vezetőnek, feltéve, hogy nem esett át a gerincmentesítő savas kezelésen, nem válik ártalmára az, ha a legjobb tudása szerinti döntést, érvekkel alátámaszthatóan, és szakmailag vállalhatóan képes meghozni. Ami után képes és hajlandó kiállni a hallgatók elé is. Ettől természetesen továbbra sem válik tévedhetetlenné, és sajnos továbbra is megmarad az esélye annak, hogy a hatalom képviselő átverik, mint fekáliát a palánkon. De a vezetés nyílt kommunikációja legalább azt a jóhiszeműséget feltételezné, hogy az egyetem vezetése nem csak akkor számít a hallgatóság lojalitására, ha a ki kell kaparni a hatalmi gesztenyét.

Na, például ezt a labdát hagyta, többek között elszállni Rostoványi Zsolt. A hallgatással demonstrálva azt, hogy a Kertészeti Egyetem volt és jelen hallgatóit nagy ívben hajlandó ellátni az előbb már emlegetett emésztési végtermék hatalmas halmaival. Azt ugyanis nehéz elképzelni, hogy az egyetemi vezetés véleménye szerint a hallgatókra tartozik legkevésbé az egyetemük sorsa. Amely sorsvonal a Budai Arborétum sorsvonalát is érinti. Így aztán a rektor és hivatala olyan döntési láncolatban nem mert kiállni a nyilvánosság elé, amely a volt és jelen hallgatókon kívül az egyetemi oktatásban talán egyáltalán nem érintett, de az Arborétum környékén lakó embereket is érinti. Különben rögtön vissza is vonom az előzőekből azt, hogy nehéz elképzelni az egyetemi vezetés említett hozzáállását. Mert el lehet képzelni. Csak azt a rendszert, amelyben az egyetemi polgárok számára lényegi döntések is titkolódzva, a hatalmi mutyi részeként kerülnek meghozatalra, nem demokráciának hívják. S az sem igaz, hogy a szegény meggyötört rektor azért nem lenne szabad bántani, mert nem ő tehet róla, és ő ott sem volt, amikor azt a döntést hozta, hogy csöndben marad.

Egy rektor vagy ki tud, és ki is akar állni az intézményéért vagy nem alkalmas a feladatra. Rostoványi Zsolt, ahogy látom, nem tud, de a jelek szerint nem is nagyon akar. Az a bizonyos július végi döntés ugyanis láthatóan befordult a célegyenes felé vezető sötét alagútba. Az erről szóló hír szerint a Corvinus-t megcsonkítják. A Figyelő például úgy tudja, hogy a budai karok a Szent István Egyetemhez kerülnek. Ami azt jelenti, hogy Rostoványi Zsolt ugyan sokat beszélt az egyetem egységéről, illetve annak védelméről, de a tettei alapján az első csettintésre áldozza fel azt a bizonyos egységet. Nyilván azért, hogy a rektori széke alól ki ne essen a Corvinus, mint nimbusz. S akkor hol is van a gerinc? A kérdés nyilván érdekes, de választ csak biológiai alapon tudhatnánk rá adni. Morálisan kicsit nehezebb dolgunk lenne. Meg sem próbálom. Megtalálni. Egy rektornak ugyanis még akkor is vannak eszközei, ha a hatalom be akarja darálni az intézményét. Például számíthatna a hallgatói lojalitásra, a volt egyetemisták támogatására. Ha azt el nem játssza. De Rostoványi Zsolt, mint fentebb jeleztem, túl sokra nem tarthatja mindazokat, akik a Kertészeti Egyetemre járnak, illetve valaha ott végeztek. S persze egy vezetőnek mindig lehetősége van lemondani akkor, ha számára vállalhatatlan lépésre kényszerítik. A Corvinus rektorának lemondásáról azonban nem szólnak a hírek. Bolond lesz. Elvégre nyilván van az a pénz, amiért megéri kiszolgálni azt az oktatáspolitikát, amelyet például a saját ostobaságára büszke Czunyiné fémjelez. Miközben lehetne persze mondani, hogy Rostoványi Zsolt menti, ami menthető. Mármint a saját címén és a vele járó fizetésen kívül is. Azonban pont egy, a hatalommal olykor visszaélő politikával szemben a lehető legrosszabb módszer a kiegyezve behódoló hatalmi mutyizás. A Corvinus jelenlegi rektora tehát nem biztos, hogy gerinctelen. Lehet, hogy szimplán ostoba. Ez utóbbi esetben még államtitkár is lehet.

De az sem kizárt, hogy nekem vannak túlzó elképzeléseim egy egyetemi rektort illetően. De talán azért, mert oly korban voltam egyetemista, amikor az egyetem és a diákság melletti kiállás nem csak a szék és asztal görcsös markolásában merült ki. Abban a korban, amikor a rendszerváltás még ötletként is csak a szamizdat-irodalomban fordult elő, és pártmegbízásból kinevezett KISZ-titkárok biztosították a hangulatjelentések folytonosságát. Akkor, amikor éppen a pártkötődések talaján állva egy rektor nyugodtan megtehette volna, hogy nagy ívben tesz mindenre és mindenkire. Ahelyett, hogy kiáll a maga döntései mellett, és szóba áll a diáksággal. Pártolva egyben a diákságot és biztosítva az egyetem fejlődését. S bár nyilván van a távolságnak is szépítő hatása, de a jelen helyzetben nagyon úgy tűnik, hogy a két rektort össze sem lehet hasonlítani. A világért nem szeretném Dr. Dimény Imrét megsérteni ugyanis ezzel az összehasonlítással. Aki mögött a jelenlegi rektor valami nagyon távoli fasorban van. Illetve ott sem lesz, ha az Arborétumot és az azt fenntartó egyetemet sikerül, Rostványi hathatós segedelmével, megszüntetni

Andrew_s

2015. július 28., kedd

Alaptörvény vs. Doktori: Én kérek elnézést!

Mozgalmárság. Skype-on
Egy doktori eskütétel megtagadása kapcsán hosszas írásokba bonyolódni a mai magyar valóság szerint meglehetősen komplex történet. Kende Judit akciójával kapcsolatban először csak a hírverés formája és fogadtatása tűnt furcsának. Majd, a szűnni nem akaró védelmének köszönhetően, utána olvastam a disszertációnak. Kár volt. Így, itt és most, elnézést kérek.

Az első írás „Kérdőjeles grácia-avatás” címmel jelent meg itt a blogon, és ugyanezzel a címmel vette át a Gépnarancs.hu, illetve a Kanadai Magyar Hírlap. Az az írás különben nem is annyira a disszertációval foglalkozott, mint inkább azzal a szociomanipulációs hatással, amit kiváltott. S ami egy pszichológus számára akár dicséret is lehetett volna. Olyasmiket is leírva, hogy. „a helyzet demonstratív voltát, a hölgy politikai ambícióit, de még a véleményéhez való jogát sem vitatom”. Célozva olyasmire, hogy a jelenséget ott érdemes kezelni, ahol van: „politikai tiltakozóakciónak”. Ezzel az írással kapcsolatban érdekes volt azt az interpretációt, véleményt olvasni a Gépnarancson való megjelenésre hivatkozva, hogy az írás „szerzője úgy véli: én az egész doktori képzést azért csináltam, hogy a végén >>egy jól irányzottnak szánt oldalvágással<< nemet mondjak az eskütételre. Hogy hősnek tüntessem fel magam”. Mely Kende Juditnak tulajdonítható gondolat a 168óra honlapján olvasható. A Sándor Zsuzsanna által jegyzett „Mégsem doktor” című telefoninterjú részleteként.

Természetesen eszembe sincs kétségbe vonni Kende Judit jogát, hogy azt véljen arról, amit én vélek, amit akar. Így rajtam a sor, hogy elnézést kérjek. Ország és világ előtt. Azért, amiért nem azt vélem, amit szerinte vélek. Sőt nem csak ezért kérek elnézést, hanem azért is, mert egy másik írásban, mint a bevezetőben jeleztem, igyekeztem tényszerűen felsorolni azokat az adatokat, amelyek elérhetők a disszertáció, a tézisek, illetve a védéskor vélelmezetten érvényben volt egyetemi szabályzat kapcsán. Ez „Disszertációs publikációk a napon” címen íródott, majd jelent meg, az előzőhöz hasonlóan, a Gépnarancs.hu-n, illetve a KMH-nál. De ha már így belejöttem, azért is elnézést kérek, amiért az említett telefoninterjú nem tért ki erre. Holott, például az írás pillanatában letölthető Tézis-füzetekből, a szabályzat előírásai ellenére hiányzó publikációk okozta csomót egyetlen tisztázó kérdés és válasz éles karddal vághatta volna szét. Azért is elnézést kérek, ha valaki most ennek alapján azt hinné, hogy én azt hiszem: célzatosan nem hangzott el, vagy csak nem került ki a netre a kérdés és a válasz. Egész biztosan az lehet az ok, hogy a kérdező és kérdezett egyszerűen nem olvasta azt az írást. Elvégre nem kötelező olvasmány.

Az említett interjú végén megemlítésre kerül, hogy a TASZ vállalta Kende Judit jogi képviseletét. Szabó Máté Dániel billentyűjéből meg is jelent egy szép hosszú írás a TASZ jelenti blogon. Elnézést kérek, amiért csak most olvastam. Azzal a töredelmes vallomással mentve a helyzetet, hogy most sem olvastam volna talán, a Facebook-on egy ismerős meg nem osztja a VasárnapiHírek egyik cikkének ajánlása kapcsán. Különben az egész problémát kikerülhettem volna, ha már az eredeti, Kende Judit-féle, Facebook-üzenettől is megtartóztatom magam. Úgyhogy a világon kívül önmagamtól is elnézést kérek ezennel. A TASZ írása szép hosszan elemzi az eskütétel és az alaptörvény viszonyát, és a személyes hűség megtagadásának viszonyát. Arra a konklúzióra jutva, hogy „ha egyáltalán szükséges volna valamilyen eskü, akkor a tudomány művelőinek a legkevésbé sem egy állam közjogi berendezkedését lefektető alapdokumentumára lehet indokolt felesküdnie, hanem egy olyan értékekre, aminek a tudomány a szolgálatában áll”. Ennek jogfejlődési igazságát, megfelelő ismereteket nem birtokolva nem vonom kétségbe. Pusztán elnézést kérek azért, amiért a TASZ részéről hasonló fejtegetést, és a lelkiismereti szabadság ilyetén védelmét korábban nem olvastam.

Azért is elnézést kérek, ha valaki azt hinné, hogy én most azt hiszem, hogy a TASZ csak most, csak azért bocsátkozott bele ebbe épp most, mert tekintettel van a jelenleg Belgiumban élő doktorjelölt korábbi, aktivista múltjára. Valójában azt gondolom, hogy minden hosszú útnak van egy első lépése. A TASZ számára most jött el az első lépés. Ennyi. A TASZ oldalán olvasható konklúzió szerint „az egyetemnek ezért változtatnia kell a szabályzatán”. Elnézést kérek, amiért feltételezem, hogy a változtatási igény csak az alaptörvényre, és a személyes hűségesküre korlátozódna. Változatlanul hagyva a tudományos színvonalra, illetve az annak becslésére is alkalmas formai követelményekre vonatkozó elvárásokat. Azért feltételezem ezt, mert a TASZ nem jelzi, hogy ez utóbbiakat is besorolná a lelkiismereti szabadság kategóriájába.

Azért persze feltételezem azt is, hogy amennyiben formai okokból az egyetem esetleg a doktori eljárás megismétlését kérné, akkor a TASZ nem asszisztálna a formai problémák politikai üldöztetésként történő beállításához. Mert, ami a vélelmeimet illeti, azok halmazában az is benne van, hogy bár a mozgalmárság és a tudományos munkásság megfér egy fejben, egy életútban, de nem egymás helyett, hanem egymás mellett.

Én kérek elnézést!

Andrew_s

2015. július 25., szombat

Orbán Tusványoson: Oligarchák ^ (Dachau + Gulag) = Orbánia

Hazudj magadnak támogatást
Forrás: 444
Orbán Viktor elmondta a maga szövegét Tusványoson. A beszéd egészét még sokan fogják elemezni. Egyébként alighanem feleslegesen. Abból a szempontból, hogy a közkatonáknak, a közvetlen környezet talpnyalóinak milyen aprómunka jut, úgyis a részletekből fog kiderülni. Amelyekről már most különböző szempontok alapján szólnak a tudósítások

Összességében, az első benyomások alapján, és látszólag nem szólt nagyot, de talán nem is kell. Az illiberális demokrácia alapjait lerakták, a nemzeti kártyát kiosztották, a szélsőségesek ott állnak a startvonalnál. Nyugodtan érezheti úgy a Vezér, hogy eljött a csendes hatalomkonszolidáció korszaka. A civil mozgalmak, nem is olyan régen, látványosan demonstrált elhalása és az ellenzék miatt sem igazán kell aggódnia. Amire példa a választásokon bemutatott sajátos ellenzékiség is. S több jel mutat arra, például a menekültkérdések kapcsán, hogy a szélsőségesekkel is megtörtént valamilyen, legalább hallgatólagos háttéralku. Orbán Viktor tehát nyugodtan megtarthatott egy „kipipálós”, inkább csak emlékezetfrissítő, címszavakban uszító és kirekesztő beszédet. Melyből még azt a bolsevik trükköt sem sokan fogják az orra alá dörgölni, amit a kriptofasizmus hazai támogatásáról mondott.

A történelemből ugyanis nyugodtan emlékezhetnek páran arra, hogy a Lenin által „bevezetett” bolsevik szó hatalomgyakorlati eredete, a mára hozzá társított, pejoratív felhanggal, arra a sztálini kongresszusra vezethető vissza, ahol csak a hatalom közelében ülők közt voltak valós többségben az akkori vezér hívei. Mindaddig, amíg koncepciós eljárásokkal, megfélemlítéssel, vagy akár gyilkosságokkal valóssá nem tették azt a helyzetet, amely kellemezte a sztálini berendezkedést, S amiben már valóban taps-többségben voltak a hívek. Ezzel történelmi helyzettel érdemes összevetni azt a magyar országgyűlést, ahol a szavazóképes lakosságra vetített szavazati minoritással lehetett elbitorolni, nem kis részben a választási törvények átírásával, a képviselői helyek többségét 2014-ben. Mely helyzettel (vissa)élve már nem okozott gondot az oligarchikus rendszer törvényi körbebástyázásának folytatása, és annak a kommunikációs offenzívának a kiteljesítése, amely mindenkit nem-maygarnak képes címkézni, aki ellenzi Orbán Viktos és hűbéresei politikáját, illetve gazdasági erőfitogtatását.

A látszólag hosszú bevezetést azért ejtettem meg, mert a tusványosi happeningen ugyancsak megjelent mindkét említett vonulat. Mind a támogatottságról szóló tények prezentálásában megfigyelt ferdítés, mind a címkézés. S nyilvánvalóan nem abban, hogy Németh Zsolt minapi baromsága melletti kiállással vicceskedett egyet: „Nemcsak a medve nem játék, a parlamenti választás sem az”. Ami annyiban nem igaz, hogy a Fidesz vezére, a fentiek alapján a parlamenti választást nagyon is a hatalmi játszadozásának a részeként kezeli. Az azonban nagyon árulkodó, hogy a közlemények is kiemelik azt az orbáni bejelentést, ami alapján „1 millió 254 kérdőív érkezett vissza, és az eredmények szerint 95 százalék azt mondta: a bevándorlás helyett inkább a magyar családok, gyermekek támogatására van szükség”. Ami alapján világosan látszik, hogy a magyar lakosság nagyon jelentős része a nemzeti konzultációnak nevezett, önmegerősítő, valós népszavazást kiírni gyáva akciót az eredményétől függetlenül, nem támogatja.

A magyar lakosság közel 90%-a a nem-visszaküldéssel is demonstrálva, magát a konzultáció intézményét is elutasította. A maradék 95%-a az kevesebb mint 10%-os támogatottságát jelzi annak az embertelenségbe hajló, a fasizálódás hatásait erősítő, diszkriminatív és általánosító kérdéshalmaznak, amelyet fetisizál a miniszterelnök. Egy ilyen alacsony támogatottságra, mint többségi akaratra hivatkozni egy sztálini gesztus. Sztálin meg sok minden volt, de demokrata aligha. S ez akkor is igaz, ha az országban nincs olyan ellenzéki erő, amelytől Orbán Viktornak tartania kellene. A kormányfő személyes gyávaságát jellemzi különben, hogy ezt a támogatottsági baromságot még a TEK hathatós védelmében bízva sem Budapesten, hanem csak az országhatárokon kívül, előre megszelektált közönség előtt merte előadni. De a beszéd ezen üzenete nyilvánvaló: a tények nem számítanak, és a tényekkel folytatott wrestling-ben töretlen a lelkesedés a sztálini, de inkább egy általánosabban diktátori út kijelölésében.

Az ellenzékről, illetve a baloldalról szólva tulajdonképpen ismétlésként hatott az, hogy „ezek az emberek, ezek a politikusok egész egyszerűen nem szeretik a magyarokat”. Ami csak a „hüjepistikéknek” szóló sulykolása annak, hogy aki Orbán Viktor ellenzéke, az a magyarság ellenzéke. Aki pedig a magyarság ellenzéke, az nem lehet magyar. Aki nem magyar, az idegen. Aki idegen, annak egy kerítés túloldalán, munkatáborban a helye. A baloldaliaknak, a humanizmust, de adott esetben a Jézus torzítatlan tanításait szem előtt tartóknak is, az orbáni rendszerben tehát, annak kiteljesedése után, munkatáborokban, internálótáborokban lehet a helyük. Nem először a történelemben.

Az SA-legényekkel megerősített rendőrség egyszerű kommunista párttagok ezreit hurcolta el. Márciusban Dachauban megnyílt az első koncentrációs láger, országszerte internáló táborok és börtönök tucatjait állították fel. A megfélemlített képviselők (a szociáldemokraták ellenszavazataival) március végén áldásukat adták a felhatalmazási törvényre. Ennek értelmében Hitler kormányának rendeletei automatikusan törvényerőre emelkedtek, anélkül, hogy a Reichstag megszavazta volna őket.” (A Harmadik Birodalom)

Andrew_s

Tusványosi monokli - 2

Fotó: MTI / Soós Lajos
Tekintettel arra, hogy a bálványosi Fidesz-dzsembori mindenféle orbáni bejelentéseknek szokott keretet adni, érthető, hogy odafigyelnek arra, hogy ki mit mond az előjáték során. Így került a fókuszba az a kocsma-axióma, amivel Németh Zsolt felütötte a rendezvényt.

Az axióma szót különben maga a politikus emlegette arra latrinaajtókon is legatyásodott szövegre, ami azzal indít, hogy az „asszony nem ember”. Az sem kizárt persze, hogy Németh Zsolt pont valami ilyen helyen olvasta. Miközben félrészegen a gatyáját igazgatta, meglátta, és azonnal rájött, ez egy olyan székely axióma, amit neki el KELL sütni a bálványosi nyitóbeszédben. Hadd érezze a megjelent pórnép a törődést. Azt, ami nagyúrtól kijár. Mielőtt a még nagyobb úr megérkezik. Az, akinek gatyájával, pontosabban a gatyájában tartott ősszájával álmodik a külügy két lábon járó kudarc-gyűjteménye. Amely kudarcos nyilatkozat-érzékre vall az, hogy székely axiómaként definiálta a latrinaajtóról koppintott, egy nyitóbeszédben mindenképpen visszás szöveget. Az axióma jelentése ugyanis egyfajta alapigazság, nem megkérdőjelezhető alaptény.

Az, hogy a Fidesz háza táján a nők, az asszonyok többek szemében a tizenkilencedik, akár üthető senkik közé sorolódnak, arra bemutattam korábban a példákat. Azonban, bálványosi vendégként tényleg egyfajta hatodik érzék kell az ott honos székelységre általánosítva kiterjeszteni ezt a szemléletet. S még akár ezt is megúszhatta volna, mert a figyelő fülek szépen lassan a miniszterelnök nagy durrantására kezdett volna várakozni. Elvégre a jelenlegi politikai helyzet, például a menekültek kapcsán igazán indokolttá tenne egy, az „illiberális demokrácia” színvonalán mozgó szellemi szellentést. Megindokolva azt ia, hogy a kerítésépítés kapcsán már beharangozott munkatábor-ötleteléseket immár kiegészítő rekvirálási tervek mennyiben felelnek meg az emberség kereteinek, és mennyiben térnek el egy diktatórikus akarnok komplexusaiból kisarjadó diktatúrától.

De Orbán Viktor mondandójára fény derül hamarosan. S legkésőbb akkor, szinte bizonyosan, halványodni fog Németh Zsolt bunkósága. Amit jelenleg nem kisebb ember igyekezett a felszínen tartani, mint a kormányzati segédcsapatok internet-felelőse. Deutsch Tamás személyesen. Aki úgy gondolta, hogy roppant okos, tapintatos, és úriemberhez méltó beszólni egy újságírónőnek. Amelyre, Tarlós emlékezetes kirohanására tekintettel, szintén nem mondhatjuk, hogy párját ritkító a Fidesz által támogatott politikusok körében. Az Európai Parlament Fidesz-Tompikája azzal gondolta védeni Németh Zsoltot, hogy „Kertész Melindának azt kívánom, hogy annak a kijelentésnek a harmadik része, amelyikbe belekötött, is legyen igaz, legyen neki a medve játék". Talán annak hatására elménckedve eképpen, hogy kellő mennyiségű sört volt képes magába tölteni.

De talán tényleg ez számít a Fideszben a kimért és udvarias véleménynek és bajtársi kiállásnak. Deutsch Tamás egy másik, különben párttársnak címzett kiszólásához képest okvetlenül.

Andrew_s

2015. július 23., csütörtök

Tusványosi monokli

Forrás: Transindex
Megnyílt a 26. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor Tusványoson. Amely rendezvénysorozat azért is figyelemre méltó, mert I. Feltsuthy Orbán Viktor ennek kertében szokta megmutatni az utat. Amerre mutat. Az idei nyitónapon azonban Németh Zsolt onnan küldött virtuális monokliján röhögött az, aki igyekezett jó képet vágni hozzá.

Az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke, aki rendszeresen valami olyasmit szedhet, amitől nem egészen tudja hol él, valamiért nem vette észre, hogy nem a sarki kocsmában támasztja a pultot egy korsó sör mellett. A már lehajtott tíz korsó után. Így aztán elengedte magát, és benyögte a mikrofonba az igencsak elcsépelt kocsma-viccet arról, hogy „Az asszony nem ember, a sör nem ital és a medve nem játék”. Ami mostanság már egy krimóban sem okvetlenül menő, de talán még mindig jobban elcsúszik, mint Pannónia Bölcsének soros dakota baromsága. Amelyek az utóbbi időszakban, talán az orvosok tanácsára szintén ritkulni látszanak. Talán Németh Zsoltnak sem ártana felkeresni azokat a medikusokat, akik rajta csiszolhatnák, az államvizsga előtt a tudásukat. Ártani semmiképpen sem ártana. A leendő dokiknak. Mielőtt komolyan veszik. Németh Zsoltot. Habár a múltja olyan, hogy nehéz lenne ez a művelet. Még szakképzett orvosok számára is.

Mert, pusztán egy gyors emlékfrissítés gyanánt, azt is Németh Zsoltnak hívták, aki az azeri baltás orgyilkos kegyelmi elengedése kapcsán nagyrabecsüléséről biztosította Azerbajdzsán Köztársaság Budapesti Nagykövetségét. Egy évvel később a török kormány erőszakos tüntetésoszlatását sikerült megdicsérnie. Míg tavaly, az előző tusványosi gyűlésen, ahol szintén övé volt a nyitó-szövegek egyikének lehetősége, egy hirtelen őszinteségi rohammal gyakorlatilag elismerte, hogy csak a potenciális Fidesz-szavazók számítanak határon túli magyarnak, a határon túl élő magyarok közül. Az idei nyitáson is a jó politikai érzékét mutatja, az említett beköszöntő kocsmafrázis. Talán az „asszony verve jóval” lehetett volna még lejjebbről indulni. Azok után, hogy napokig keringett a neten a kormányzati gyűlöletpropaganda eredményét bemutató szegedi diáklány képe.

Azért, ismerve néhány fideszes atyafi megnyilatkozását, azért Németh Zsolt így is elég mélyre került. Függetlenül attól, hogy a szervezők kegyelméből felszólaló hölgyek közül ketten is a védelmükbe vették. A Fidesz háza táján ugyanis többször tanújelét láthattuk, hogy az asszony tényleg nem ember némely pártharcos szemében. Elég csak Varga István elhíresült szövegére emlékeztetni, aki gyakorlatilag a megengedhetőnek tekintette a nőverést, ha az asszony nem szül eleget. Míg egy másik jeles elme szerint a szabad nőverés biztos záloga egy vak komondor. Isten nyugtassa békében. A komondort. De a Fidesz klerikális lobby-platformja szerint a frusztrációk forrása is a nőkben keresendő. Így, tulajdonképpen, nem meglepő, hogy Németh Zsolt a nők kárárra humorizált Tusványoson. Inkább az, hogy még nem jutott egyik kormánypárti zseni eszébe a nőket hibáztatni a menekültkérdésért, és esetleg azért is, hogy a Vénuszon rohadt meleg van. Mert különben simán megszavazhatnának egy kormány-előterjesztést a menekültek átszállítására Vénusz-ra.

Ugyanakkor nem érdemes arról sem megfeledkezni, hogy népünk bölcs vezére Tusványoson szokta kinyilatkoztatni azokat az elveket, amelyek megszabják a közeljövő retorikáját. Ahogy az oligarchákon alapuló hűbéruralmi és diktatórikus mutyizmust is ott keresztelte el a szerinte nagyon hangzatos illiberális demokráciának. Úgyhogy a külügyi posványfelelős nyitóvicce után talán várható lesz az orbáni vicc arról, hogy a menekültekről mégis a nők tehetnek. Meg az EU. Meg a Mars-lakók.

Andrew_s

2015. július 20., hétfő

Hulladékgazdálkodásunk fasisztái

A nagyonbátrak áldozata.
Forrás: Facebook
Az intézményesített idegengyűlölet megjelenése, és annak fasizáló hatása a népszavazást kiírni gyáva kormányzat konzultációs blöffjének meghirdetésekor világos volt. A későbbi plakát-kampány végső soron csak feltette az „i”-re a pontot. Pont ott, ahova a folyamatos kormányzati lózung-dömping oda kívánta rajzolni. A szociológiai előkészítés a jelek szerint elérte azokat is, akik a saját roggyant személyiségüket csak a gyengébbek ellen képesek kompenzálni.

Egyébként ez igaz azokra is, akik a köztereken, csoportokba verődve rohadt büszke hazafinak érzik magukat azért, mert a legyengült, ezer kilométereket megtett, és a hatóság által is megalázó helyzetbe hozott menekültekkel szemben fel mernek lépni. „Természetesen” még ebben az esetben is csak tömegben. S természetesen akkor, ha az ő biztonságukat a hatóság garantálja. A szétkergetésük helyett. De valószínűleg szükség van a kápók előválogatására a munkatáborokban. Ahol nyilván lesz felvétel, és ahol minden kiosztott pofon kedvező referenciával bírhat. A tömegben bátor humanoid trágyahalmok számára. A fejükben dobogó bakancsvisszhangokkal. Amelyek legutóbb azt súgták néhány „menekültvadásznak”, hogy egy fiatal lányt kell megverniük. Többedmagukban. Mert egyedül, még egy nővel szemben is gyávák. Az indok? Azt hitték, hogy a barátja bevándorló. Az persze egy megint más kérdés, hogy amennyiben bevándorló vagy menekült lett volna és nem itt születik, akkor miért hihették felmentő kifogásnak a brutális erőszakra. Alighanem azért, mert sikerült olyan kormányzati demagógiát szétüzenni a kápó-jelölteknek, hogy minden menekült bevándorló, és mindenki, aki átlépi a határt terrorista.

Holott valójában azok lépnek fel terrorista eszközökkel és terrorista módon, akik valamely paramilitáns szervezet keretében, vagy akár azokon kívül, de védtelen embertársaik megfélemlítésével, megalázásával, illetve az ellenük elkövetett verbális, pszichikai vagy fizikai erőszakban élik ki magukat. S aztán otthon, kies, ám szellemileg kietlen, magányukban, erre a bátor hőstettre emlékezve rángatják a fitymájukat, vagy berregtetik a vibrátort. Az inkvizítorok hű szellemi követőihez méltón. Még akkor is, ha az ideológiai palettájuk az egykori Magyarország térképéhez, Turulhoz, vagy akármihez nyúl a kereszt helyett. Szent István, II. András és megannyi országot formáló király emlékéhez éppen annyi közük van, mint az inkvizítoroknak Jézus tanaihoz. Semmi! Ha az államalapító király ma látná ezeket a hulladékokat, akkor alighanem letagadná még azt is, hogy azonos országban laknak, mint ahol ő uralkodott egykoron. Mert az, aki a nála gyengébbekkel szemben és csoportban erős, az aligha méltó másra, mint megvetésre. Persze lehetne azt várni, hogy a Jobbik, a CÖF, a HVIM, vagy netán maga a Fidesz elítélő nyilatkozata is megjelenik például az említett leányverés kapcsán.

De a jelek szerint a világért nem akarnának senkit olyan dilemmába taszítani, hogy mennyire tekintik hitelesnek az említettek nyilatkozatát. Azok után, hogy az említettek kétesnek aligha minősíthető rasszista képviselőktől sem határolódtak el, a békemenetes egyletet egy másokat leállatozó publicistával szervezik, illetve büszkén jelentik a pályaudvarok menekültmentesítését. No meg persze, a kormánypártról sem megfeledkezve, azért emlékezhetünk arra, hogy szinte tradíció a nőverés melletti kiállás. Mint amikor egy díszpinty szerint a „szülj vagy pofon lesz” mozgalom teljesen rendben van. Vagy úgy megverni az élettársat is rendben van, hogy a vak komondor adja a másikat. Miközben a saját képviselőiket is a nőverést elítélők elleni kiállásra kényszerítik. De, mint írtam, valahogy nem az említett elhatárolódásoktól hangos a média. Nyilván az említett szervezetek tudják az okát.

Miközben a menekültek tábora néhány skinhead-del is bővült. Mert miközben „a nő kapta a pofonok nagyját, ezután a támadók a riasztott mentők és rendőrség megérkezése előtt elfutottak”. Mert menekültet verni dicsőség, de a felelősséget vállalni már nem annyira. Azonban az, aki ilyen helyzetben elfut az menekül. Az említett verekedők tehát menekültek. Nem a háború elől, nem az életüket mentve, hanem a saját cselekedetük, és a felelősségre vonás elől menekülve. Ami azért elég jelentős különbség.

A neten meg is jelentek az önbíráskodást emlegető beírások. A felkavart indulatok nyomán. Az önbíráskodni akaróknak azonban felhívnám a figyelmüket egy trivialitásra. Túl azon, hogy ezekért a szemetekért is annyit kapnának, mint egy rendes emberért. Mert adott esetben nem árt szem előtt tartani azt sem, hogy aki trágyát pofoz, az szarba nyúl, és megfertőződhet. Bízzuk tehát ezt a hulladékgazdálkodási feladatot a szakhatóságra. Hátha bevellázzák a dísztársulatot egy cellába.

Andrew_s

2015. július 19., vasárnap

Hová lett Rostoványi?

A nagy menekült-ügyi média-boom mintha minden mást kisöpörni látszana a köztudatból. Ami azért jó a kormányzatnak, mert sok-sok vitorla kevésbé dagadó széllel hajtja feléjük a kínos kérdéseket. Néhány, több kérdéssel adós hivatalnoknak meg azért jó, mert nem a megválaszolatlan kérdésekkel zaklatják őket.

Ahogy Rostványi Zsolt, a Budapesti Corvinus Egyetem rektora is felcsatlakozhatott a menekült-vonatra. Amennyiben mint iszlám-szakértő kapott szót az MTI híre szerint az M1 egyik műsorában, 2015. július 3.-án. Ahol beszélhetett az Iszlám Államról, és sok minden másról. S ahol nyilvánvalóan nem került szóba egy jóval korábbi téma. Ahogy nyilván azon a diploma-osztón sem merült fel a Budai Campus, illetve az egyetem sorsa általában, amelyre olyan nagy ember is hivatalos volt, mint hazánk teremfoci-szakértője: Szijjártó Péter. Habár külügyminiszterként jelent meg, de a stadionok országában szinte már egyre megy. Különösen a hazánk által learatott kétes értékű külügyi babérokra tekintve. A BCE rektora különben megszólalt az említett diplomaosztón. Szintén az MTI, július. 14-én kelt, híre szerint. Értelemszerűen a menekültkérdésről beszélt, és ismét kiemelte az Iszlám Állam vitathatatlan szerepét. Azzal is kár lenne vitába szállni, hogy a „menekültkérdés az EU egyik legnagyobb problémája lett, milliók kényszerülnek elhagyni az otthonukat, és e helyzet megfelelő kezelése továbbra is várat magára”. Amihez legfeljebb annyit tehetünk hozzá, hogy itthon is várat magára. Nem csak az ide érkező menekültek szempontjából, hanem a gazdasági exodus kormányának, a fiatalokat külföldre kényszerítő, ténykedésének szempontjából is.

Rektorként talán elvárható lett volna, hogy talán az utóbbi szempontnak is hangot ad a diplomások új generációjának szárnyra bocsátása alkalmából. Ám ennek nem nagyon van nyoma az egyetem saját közleményében sem. De az is elfogadható, hogy egy opportunista pozíció-túlélő eltekint ennek a feszegetésétől egy miniszter jelenlétében. Még akkor is, ha az adott miniszter, hozzá képest, alapvetően egy taknyos kölyök, aki a miniszterelnök ágytálcserélője, bocsánat személyes szóvivője, szerepéből nyalta fel magát jelenlegi a pozícióba. De az kétségtelenül nem elvárható, hogy az adott rendezvényen az egykori Kertészeti Egyetem, ma Budai Campus, sorsával kapcsolatos terveket ismertesse. Még akkor sem, ha ez utóbbival adós a rektor úr. Ahogy adós ennek kapcsán a Budai Arborétumot érintő tervek ismertetésével is. Holott talán elvárható lett volna, hogy a BCE vezetése, még a nyári szünidő előtt letesz az asztalra valamit. Ha már annyit ugattak az egyetem optimalizációs terveiről, meg arról, hogy állítólag milyen nagyszerűen elbeszélgetett a rektor és Palkovics-államtitkár úr. Jobbára egymás mellett. Amit júniusban nagyjából úgy lehetett összegezni, hogy:

„A csordogáló hírek alapján viszonylag egyszerűnek tűnik a képlet a szóvirágok mögött:
  • A kormányzat garanciavállalása: nulla;
  • A rektori szervilizmus: maximális.

Így érthető, hogy az említett nemzetközi intermezzo a menekültekkel kapcsolatban igencsak jól jöhetett Rostoványi Zsoltnak, a BCE rektorának. Az ugyanis a nevére keresve egyértelműen kiderül az MTI publikus közleményei alapján, hogy oda nem jutott el információ a BCE részéről az említett témában. De az egyetemnek abból a közleményéből sem sikerült valami utalást kibányászni, legalább a tervek elkészültéről, amely a Budai Campus Dísztermében történt doktori avatásról számolt be. Holott, az egyetemi oktatás nyári szünete előtt minden érintettel, a diákokkal szemben is az lett volna a morálisan elvárható, ha az intézmény rektora nem elsunnyog a nyári napmelegben, hanem a kopár szik sarjai közé csorgat némi információt a saját egyeteme jövőképét illetően. Már csak azért is, mert így aligha oszlatható el az az aggály, hogy sikerrel megtörtént egy, a Budai Campust feláldozó, háttéralku a rektor és a kormányzat között, és a nyári csendet nyugodtam megtörheti majd a buldózerek zaja.

Mert anno volt egy ilyen aggály. Az, hogy a kipattant botrány hullámait pusztán kibekkelni próbálja meg az egyetemi vezetés a szünideig. Annak érdekében, hogy minél kisebb hallgatói ellenállásra lehessen számítani. Ami egy érthető álláspont akkor, ha a rektori szék többet jelent, mint egy Campus, és van annyi fizetésemelés is, amennyiért egy nívós arborétum tönkretétele is az elsikkadó szempontok közé sorolódik. Amely gyanút egyszerűen eloszlathatott volna egy, a rektori hivatal nevében, az egyetem honlapján elhelyezett, a diákok és minden érdeklődő számára publikus közlemény a kormányzati tárgyalások állásáról. Akár a Budai Campus internetes oldalán is olvashatóan. Hogy senkit ne gyötörjenek a rektori gerincet érintő kérdések sem a nyári szünidő alatt.

Mely kérdések most éppen úgy nyitva maradtak, ahogy a Budai Arborétum sorsát illetően is csak gyanúk, feltételezések maradtak. De valamiért nyilván megéri mindez Rostoványi Zsolt rektornak.

Andrew_s

Demagógisztáni napló: Kerítéskiegyezés


Ezt a filmet Sidney Lumet rendzte.A domb (The Hill) - 1965
A kerítéssel kapcsolatos szájkarate nagyüzemileg folyik a médiában. Olykor, kiszállva a légkondis szolgálati autóból, még akár miniszterek, és persze az elmaradhatatlan kormányszóvivő által is felduzzasztott passzátokat húzva a nagytiszteletű kormányzat után. Közben persze a hírek morzsáiból másik történeteket is össze lehet rakni. Amelyek nyomán inkább azt lehet taglalni, hogy ki miért nem szólalt meg.

Nem arról van szó, hogy időben nem szólalt meg, hanem arról, hogy hallgat. Esetleg megszólalt, de nem fejti le az ogre hagymájának valamennyi rétegét. Talán azért, mert kiderülne: igencsak szőrös és fehéren penészes, büdös rétegek közelébe kerülne. Márpedig a hófehér pracliját világért nem koszolná össze. Ahogy számos „hivatásos” segélyszervezet sem nagyon igyekezett a menekültek sebeinek átkötözésével múlatni az időt. Elvégre a civilek végezték a dolgukat. Az ő dolgukat is. S minek is zavarta volna a civilek munkáját egy olyan, mára inkább sóhivatal-osztályú szervezetté nőtt izé, mint a Vöröskereszt. Talán abból kiindulva, hogy a menekültek egy része, vagy akár jelentős része nem keresztény. Így a kereszthez semmi köze. Már akkor, a Szent Móric vezette Thébai Légió jelvényén alapuló legendát fogadjuk el. Habár a kereszt a Német-római Birodalom jelképrendszerében is a kereszténységet jelképezte. Óhatatlanul azt a kormányzatban pöffeszkedő és olykor pöfögő klerikális lobbit juttatva az eszünkbe, amelynek a kereszténységhez, a demokráciához a néphez, és az önálló párthoz sem sok köze van. Legfeljebb a nevében. Ahogy különben a magyar püspöki grémium sem sok időt pazarolt a menekültek támogatását pártoló nyilatkozatokra. De erről is nyilván a meleg, a nap, és esetleg az ellenzék tehet. Az egyházi méltóságok ott sem vannak. S tényleg nem. Szinte sehol, ahol valóban súlya lenne a megszólalásuknak. Már csak az maradhat kérdés, hogy mikor rendelik raportra azt a renitens pápát, aki nem átall a menekültek közé is elmenni. De ne bántsuk az egyházi vezetőket ilyen általánosan. Van, aki megpróbál tenni is. S így e helyen is respect például Iványi Gábornak.

A „másról beszélők” táborát általában a napi politika celebjei teszik ki. Így például Lázár János, aki legutóbb a Kárpátaljáról esetleg menekülők kapcsán szólalt meg. Arról beszélve, hogy amennyiben bántják az ottani magyarokat, akkor mi befogadjuk őket. Rögtön le is szögezem, hogy ez így természetes. Nem csak azért mert magyarok, hanem azért mert bántják őket. A biológia mai állása szerint ugyanis az megszületett ember elsősorban a Homo sapiens képviselője, azaz ember. Legkevésbé az újszülött tehet arról, hogy hova születik. Még akkor is, ha a szélsőségek, a fasiszták számára ez nem egészen világos. Miközben azt hiszik, hogy őket pusztán azért illetik meg többletjogok, amiért a kedves anyuka éppen arra a férfire áldozta azt a bizonyos 11 percet. Alkalmasint a törzsökös bakancs-huszárok erről az apróságról, a biológiáról nem szoktak beszélni. Talán azért sem, mert Czunyinéval hirdetik együtt, boldogan: hülyének lenni erény orbániában. Persze az ördög a részletekben lehet még Lázár János esetében is. Nem abban, hogy kijátssza a nemzeti kártyát. Ezzel nincs egyedül, és a Jobbik hirdette szemlélet kormányzati képviselete most amúgy is trendi. A miniszter két dologgal azonban adós maradt. Az egyik a magyar-ukrán határon építendő pengekerítés alapkőletételének az időpontja. A másik az, hogy az egyik menekült mitől menekültebb a másik menekültnél? Mert az egyik menekült-áradatba éppen úgy belekeveredhetnek alvilági elemek, mint a másikba.

Aztán például azzal is adós maradt a miniszter, hogy milyen munkát kíván felajánlani a kormányzat az Ukrajna felől érkezőknek. Habár azzal a mondattal, ami szerint „majd ha erre szükség lesz, mi, magyarok akkor sem Szíriában, Afganisztánban vagy Észak-Afrikában keressük a leendő itthoni munkavállalókat, hanem a határaink túloldalán élő magyarok között”, tulajdonképpen nem is ígért semmit. Talán azért, mert tudja: nincs mit ígérni. Eltekintve persze attól, hogy egyfajta szekunder magyarként kezelve az onnan érkezőket, érvényesítik rájuk a közmunkatáborban való részvétel kötelezettségét. Elvégre kiszolgáltatottak, mint a máshonnan érkezettek, elvesztették az otthonukat, mint a máshonnan érkezettek, sérült, üldözött emberek, mint a máshonnan érkezettek, de tudnak magyarul. Ezért ki lehet alakítani olyan helyzetet, amikor a máshonnan érkezetteknél magasabb-rendűnek hihetik magukat. Erre építve pedig elérhető, hogy az egyik nyomorulttal lehet felügyeltetni a másik nyomorultat. A történelmi tanulságok alapján, nem egyszer kegyetlenebb és megalázóbb őrszemélyzetet biztosítva, mintha a reguláris belügy biztosítaná a munkatáborok személyzetét. Miközben épülnek a kerítések.

Amely kerítések kétségtelenül a magyar oldalról fogják elrekeszteni a határokat. Ezzel egyébként csökkentve az ország effektív területét, és tönkretéve azt, amit a természet alkotott. Nem csak azzal a tíz méteres sávval, ahol húzódik, hanem számos módon. A felvonulási terület, a munkatáborok kialakítása, például, aligha marad meg abban a tíz méterben. De még annak az a tíz méter is mintha elkerülte volna a bakancsosok és politikai szószólóik figyelmét. Holott a tervezett 175km –es határszakasz esetében, csak ez a kerítés, 1.750.000 négyzetméter területet vesz el az országból. Amihez jönnek az egyéb veszteségek. A gazdasági exodus kormánya tehát a területcsökkentés kormánya is lesz. A következő vasfüggönybontásig. De erről mintha ez ilyen témákra nagyon fogékony Jobbik is hallgatna. Ahogy nem született érdemi reakció arra sem, hogy a kormányzat a kerítés ötletével gyakorlatilag magára húzott egy rendkívüli menekülthullámot. Amiből az is következik, hogy egy másik elhallgatott adat is lehet a jelenlegi hallgatás mögött. Az, hogy a szélsőjobboldal jelenlegi hallgató és hallgatólagos támogatásáért a kormányzat, a színfalak mögött milyen pozíciókat, milyen lehetőségeket ígérhetett? S kinek.S hatalomba kerülésük esetére mit ígértek néhány jelen kormányzati szereplőnek a szélsőségesek?

Andrew_s

2015. július 18., szombat

A Fidesz-prüntyőkék kiakadása

Prüntyőke! Csíííz!
A Fidelitas háza táján a jelek szerint a kerítésekkel különösen nagy baj van. De lehet, hogy csak az ápolók kaptak a hőségriadó miatt különleges eltávozást. Ezért aztán az amúgy is elharapódzó komplexusok teljesen taccsra tehették a tekervényeket azokban a csonthólyagokban, melyet a nyilatkozattevők, és nyilatkozók hordanak a nyakukon.

A mostani roham azon bukott ki, hogy az MSZP a menekültügy, pontosabban a menekültek szolgálatába állította a különben nem túl kihasznált pártszékházat. Még pontosabban a menekülteket támogató civileket megtámogatandó nyitotta meg a pártszékházát az MSZP. S ez lehetett az a lépés, amit a kormánypárt ifjúsági utánpótláscsapata már igazán nem tűrhetett. Ők valószínűleg azt az eligazítást kapták a klerikális platformmal is megtámogatott, a kereszténységet különben csak hírből, a könyörületességet és felebaráti megbecsülést pedig hírből sem ismerő kormánypárttól, hogy a menekülteket ki kell éheztetni, szomjaztatni, és hozzá kell törni a belügyminiszter által javasolt munkatáborokhoz. Ebben pedig igazán csak kerékkötő lehet bármely olyan civil kezdeményezés, amely a magyarul nem tudó menekültek kezébe nyomott, számukra érthetetlen szövegű eligazítást lefordítja, ételt és italt ad a legyengülten érkezőknek, és netán még kötszert, törölközőt, váltóruhát is biztosít. Ezzel is gátolva azt, hogy az emberi tartásukból eleget veszítsenek ahhoz, hogy a pengekerítést építő cinikus szemetek elvárásainak megfeleljenek.

A Fidelitas tehát fogta magát, és jól kiakadt az MSZP azon akcióján, amely egy koordinációs központ felállítására irányult. Azonnali hatállyal álcivilnek minősítve minden olyan szervezetet, amely ezt igénybe hajlandó venni. Erősen zokon véve azt, hogy „az MSZP megnyitja a Jókai utcai székházát a Budapestre érkező bevándorlókat kényeztető civil szervezeteknek”. Amely megfogalmazásból rögtön visszaigazolható a korábban csak feltételezésként megfogalmazott pár gondolat. A Fidesz ifjúsági talpnyalói szerint ha valaki nem hal éhen, nem szomjazik a hőségriadó napjaiban, és bekötözik a sebesüléseit, akkor az olyan kényeztetés, ami az emberség jogán nem jár a menekülteknek. Nem kívánom nekik a több ezer kilométeres gyalogtúrát úgy, hogy mögöttük a halál lohol, de azért nem bánnám, ha ezek az ifjak az elsők közt jelentkeznének a pengekerítés mászási próbájára. Amire a tűző napon felállított sátorban eltöltött két napos meditációval készülhetnének. Étlen és szomjan, ha egy mód van rá.

Különösen azért, mert a honlapjukra kitett elég idióta nyilatkozatot még lehetett volna talán korrigálni. Akár egy elnézést kérő kiegészítéssel. Már csak azért is, mert egy lendülettel leszólták Soros Györgyöt is, amiért a civil mozgalmakat támogatja. Elfeledkezve arról, hogy a nagy Orbán Viktor is élt egykoron Soros György pénzén. De a kormánypárt utánpótlását nem is azért szeretik a pártban, mert gondolkodni tudnak, vagy netán olvasni. Nekik elegendő kompetencia-teszt a messzire kinyújtható nyelv, és a „keepsmiling” -mosollyal előadott, érvtelen és vitaképtelen monologizálás. Ez utóbbit Böröcz László mutatta be az ATV-n. Kifejtve, hogy szerinte, a Fidelitas elnöke szerint, azért van baj a civilekkel, merthogy „mindig ugyanazok vannak ott, például a Magyar Helsinki Bizottság”. Tehát a baj megint nem az, hogy a kormányzat nem segít az elesetteken, hanem az, hogy miért mindig ugyanazok segítenek. Valahogy megint odakeveredett Soros György, meg az álcivilek gondolata. S láthatóan nem készítették fel ezt a szegény fiút arra, hogy egy TV-műsorban olykor kérdeznek egy szervezet elnökétől. Ráadásul nem csak előre preparált kérdéseket tesznek fel, hanem olyasmiket, amire az elakadt lemezjátszót idéző habogás nem válasz. Mert a Fidelitas-elnök szereplése leginkább az utóbbit juttatta az eszembe.

Holott a műsorvezető rendkívül humánus volt. Nem tett fel számos olyan kérdést, ami szinte triviálisnak tűnt volna, de nagyon kínossá válhatott volna a nyilatkozónak. De a kormánypártnak is. Például azt, hogy ha ennyire zavarja őket a jelenlegi önkéntesek munkája, akkor a Fidelitas aktivistái melyik pályaudvarnál, vagy menekülttáborban vállalták a sérültek ellátását, az étel-, és vízosztást, a tolmácsolást, a konfrontációt a bakancs-agyúakkal? Nem kevésbé érdekes kérdés lenne, hogy amennyiben az MSZP által megnyitott pártszékház ekkora szem-gerenda, akkor mely Fidelitas-közleményben hívták fel anyaszervezetüket a Fidesz-székház hasonló megnyitására? Ja, hogy ilyen nyilatkozat nincs? Ja, hogy a Fidesz-párti civilek csak birkamenet-szervezésben jeleskednek? Ja, hogy a kormányzat jelenleg csak cinizmusban, és embertelenségben jeleskedik? Ciki. Az is ciki, sőt vérciki, hogy egy ifjúsági szervezetnek csak erre futja. Önkritika nélkül futva a vezér lába-nyomában.

Andrew_s

2015. július 17., péntek

Kerítésépítő cinizmus

Két város között
Forrás: Borsonline
A déli ország-kerítés annyira egy mindent vivő hírnek tűnik, hogy lassan mintha túl sok is lenne belőle. Holott néhány aspektusáról mintha nem esne elég szó. Mi tagadás, magam is többször gondoltam arra, hogy lassan elő az ideje a hallgatásnak. S akkor megjönnek a legújabb hírek. Olyanok, mintha az egykori német lágerválogatottak gondolata köszönne vissza.

Ebből a szempontból szinte szóra sem érdemes, hogy a közmunkatáborok lázálmában vergődő belügyér a honvédelmi miniszterrel együtt tartott sajtótájékoztatást a kerítésépítés alkalmából. Ami szóra érdemesebb, az ezúttal is a mozaikok sorok közé szoruló darabkáiból rajzolódik ki. Fekete alapon. Mélysötét mintaként. Az egyik ilyen, nem is igazán háttérbe szorított hírmorzsa arról szól, hogy rabokkal készíttetik a kerítés-elemeket. Amiből azért az következik, hogy a kerítéskészítő kisiparosok, vállalkozók akár rettegni is kezdhetnek. Mert azért mégiscsak akkor hatékony igazán az a kerítés-alkotás, ha szakemberek csinálják. Azt pedig már Rejtő is megírta, hogy rabosítani valakit, ha a szükség úgy hozza, egy pillanat műve is lehet. Még akkor is, ha nem rabszolgáról, hanem a „büntetés-végrehajtás fogvatartottaiként” emlegetett élőállományról van szó.

A hatalmi cinizmus nem csak abban nyilvánul meg, hogy nyitva hagyja az utat az esetleges koncepciós eljárások előtt. Ez ugyanis akár rosszindulatú teóriaként is aposztrofálható. A déli drót-áramlat kapcsán azonban nem kisebb ember is megszólalt, mint Lázár János. A Pintér- Hende páros által nyújtott teljesítményt kiegészítve arról a kormányzati vágyról beszélt, amely szerint „szabálysértés helyett bűncselekménynek minősüljön az illegális határátlépés”. Amiből szinte adódik az végtelenül leegyszerűsített megoldás, hogy a hatalom által illegálisnak bélyegzett menekültből rabot lehet kreálni. Majd kivezényelni a kerítésépítéshez. Ahol az egyik oldalon kényszermunkásként dolgozhat, miközben a másik oldalon mindazok látják, akik még a határ túloldalán vannak. Most tekintsünk el a nemzetközi egyezmények értelmezési tartományától, és pusztán az embertelen és szemétség szintű cinizmusát nézzük egy pillanatra egy ilyen forgatókönyvnek. Alig fog különbözni Ariel Castro receptéjétől, aki az egyik elrabolt, és rendszeresen megerőszakolt áldozatot kényszerítette a leendő áldozatok „celláinak” kialakítására.

S amikor már azt hinnénk, nincs hova lefele licitálni, akkor számíthatunk arra, hogy megjelenik a kormány szóvivője: Kovács Zoltán. S elkezd arról beszélni, hogy „a kerítésnek akkor van értelme, ha ellátja a funkcióját”. Amit aligha cáfolhatunk. Elvégre a lámpának is akkor van értelme, ha világít. Olykor az antracitnak is. Már akkor, ha az abszolút nullfokon is üstökösként lobban fel némely politikai szereplő szellemiségéhez képest. Kovács Zoltánnak azonban igaza lehet. A kerítéstechnológiákból nyilván ki kell választani azt, amelyik a leghatékonyabb. Erre Pintér Sándor szerint úgy van mód, ha próbamászásokkal tesztelik. Amiből persze adódik a kérdés, hogy vajon ki fogja ezeket az átmászási gyakorlatokat végrehajtani. Az egyik lehetőség például az, hogy a katonák, akik úgyis ott vannak. De mert nekik ez lehet kiképzési feladat, vajon büntetőszázadba kerülve fogják továbbépíteni a kerítést? Már akkor, ha nem sikerül átmászni rajta?

Esetleg a kerítés túloldalán feltorlódottakból várnak majd önként jelentkezőket? Ebben az utóbbi esetben mi lesz a jutalma annak, akinek sikerül átmászni? Mert akinek nem sikerül, az értelemszerűen ott marad, ahol eddig is volt. S akinek sikerül? Az repülőjegyet kap Kósa Lajostól Londonba? Esetleg ezt ígérve mindjárt le is tartóztatják az átjutókat? Helyből átutalva őket a kerítésépítő munkaszolgálatosokhoz? Elvégre csak cinizmus kérdése. Amiből egy olyan kormányzat környékén nyilván nincs hiány, ahol a gyermekéhezést, a keresztényi szeretet jegyében, rossz szokásnak tekintik. Mert nyilván sosem próbálták. Ahogy valószínűleg sátrazni sem próbáltak nyáridőben, árnyéktalan területen felállított sátrakban. Noha, ha már sátortáborokat terveznek a menekülteknek, igazán kipróbálhatnák. Egy szép nagy sárga sátorba bezárva az egész kormánypárti frakciót. Kormányostól, Aztán csak arra vigyázni egy napig, hogy ki ne jöjjenek. Akkor sem, ha odabent 40 Celsius körüli hőmérséklet alakul ki. Utána alighanem kerítést is szívesebben építenének a hatalom dicstelen pribékjei.

Idén talán még a miniszterelnök is vendége lehetne az említett sárga sátornak. A kialakított nemzetközi utálat eredményeként Horvátországba minden esetre nem mer elmenni az idén. De azért a szomszédba, a másik irányba, azért átugrik egy kis illiberális hordószónoklatra. Nehogy itthon kelljen lennie, amikor esetleg pofára esik a nagy kerítés-projekt.

Andrew_s

2015. július 15., szerda

Idegenészeti conteokedvelőknek

Forrás: Slothed
Az összeesküvés-elméletekben (conspiracy theory) az a jó, hogy nem zavarják a tények. Egészen egyszerűen, mert egy hívő conteo-pártit a tények hiánya csak megerősít a hitében. Elvégre az lehet a legerősebb összeesküvés, amelyik a tényeket is képes elleplezni, és akár a gravitációs törvényeket is meghamisítani. Következzen most csak nekik, a conteo-pártiaknak, egy szigorúan spekulatív, idegenészeti ámokfutás.

A kiindulási pontot nyugodtan meríthetjük a kormánytól jobbra, illetve még inkább jobbra levők kedvenc frázisai közül. Azok közül, ami már-már, legalább egy cinkos kikacsintás erejéig a kormányhoz közeli fejekből is kikandikál olykor. Ez ugyebár az, hogy az egész menekülthullámot a „tudjukkik” generálják. Csak nekünk, csak most, és pénzt, paripát, no meg időt sem kímélve. Reggeltől estig azon konspirálva, hogy nekünk rossz legyen. Ezen felbuzogva itt kerítést hajt majdan a puszta, és a hősök megvédik Európát a „tudjukkik” generálta menekülthullámtól. Ami vagy ellenünk, de leginkább Európa ellen irányul. Tehát a kiindulási pont adott. Már csak a hullámgenerátorokat kell hozzárendelni a történethez, keresni egy rohadt jó helyre tett hordót, és lehet vádolni, mártírkodni, mártírkodva vádolni, stb. Nincs más dolgunk, mint megtalálni a „tudjukkik” megtestesítőit.

A gárdabajtársi dzsemborin erre a szerepre Amerikát gondolták nagy valószínűség szerint kijelölni. A két évvel ezelőtt leírtak alapján, megpróbálkozhatunk egy pillanatra komolyan venni. Az az eszmefuttatás ugyan nem erről a témáról, hanem általában a birodalmasodásról szólt,de próbáljuk meg összekötni. Amennyiben az USA a birodalomépítés útjára lép, akkor nyilvánvaló, hogy ezt elsősorban az erőforrásgazdálkodás, mondhatni a kő kemény érdek motiválja. A köpködések elkerülése végett leszögezhető, hogy a birodalmak kialakulását szinte mindig ez motiválta. Szinte a „szinte” nélkül. Még akkor is, ha ehhez találtak fedősztorikat. Olyanokat, mint a kereszténység terjesztése, a kultúra támogatása, a hős honfiak megvédése, a bűnös népek megbüntetése, és hasonlók. Amerika területe felé a kutya nem akart volna a birodalmát kiterjeszteni a napelemek kifejlesztéséig, ha az indiánok a szél fútta sívó homok országát lakják, ahol egy gramm, nem sok, arany sincs, és művelésre is alkalmatlan.

Ha elfogadjuk az amerikai birodalmasodást, akkor szinte adódik az aktuális conteo, hogy onnan forszírozzák a menekültek útra kelését. Azért, hogy azok, kellően magas számban jelen legyenek Európában. Instabilitást okozva, és a nemzetek közt is gyanakvó homlokráncolást gerjesztve. Joggal tehetné fel valaki a kérdést, ahogy olvastam is ilyesmi ellenvetést a neten, hogy az USA-nak miért jönne jól az öreg kontinens megcincálása. Mondván, hogy katonai, politikai szövetséges, és gazdaságilag sem utolsó partner. Ha birodalmasodási szempontból nézzük, akkor erre is választ találhatunk. Az EU egyik előremenekülési útja szintén egyfajta birodalomépítés, illetve ennek első lépcsőjeként egy USE (Európai Egyesült Államok) kiépítése lehetne. Ezzel azonban már konkurensként jelenne meg a globális erőforrások „piacán”. Ami ellen megfelelő „fegyver” lehet a menekültkérdés, mint olyan, ami ezt a folyamatot lassítja, fékezi. Elodázva egy olyan pillanatra az időben amikorra az erőforrások újrafelosztása már megtörténik. Nem jelentve többet birodalmi konkurenciát, de fennmaradva, mint piac. Miközben a nemzetieskedő törzsek olykor megrángatják egymást a nekik fenntartott, izolált homokozóban.

A birodalmasodás felől szemlélődő conteonak azonban az a bája, hogy a világ korántsem egy pólusú. Európa, földrajzilag, de sok szempontból gazdaságilag is, több potenciális gócpont közé van ékelődve. Ezek egyike kétségtelenül a keleti szomszédságban van, és a „Paks II”-projekt is mutatja a „ruszkik haza” óta elfeledett barátság fellángolását. Azon lehet vitatkozni, hogy az orosz törekvések mennyire megalapozottak, és mennyire nem. Az azonban nehezen vitatható, hogy a múltban gyökeredző birodalmi önérzetnek van némi alapja arrafele. Ami lehet igény a jelen, vagy a közeljövő építkezéseihez is. Amelynek egy kialakuló USE éppen úgy gátja, csak immár a túloldalról, mint a korábbi forgatókönyv alapján. Ugyanakkor a gazdasági, geopolitikai pozíciószerzést egy ideológiai szembenállás is táplálhatja. Nem kis részben megtámogatva azzal, hogy az amerikai törekvések fogaskerekei közé sikerülhet némi homokot szórni. De ha eltekintünk az európai piac esetleges értékvesztésétől, az európai birodalomépítés hátráltatása szintén lehet érdek.

Furcsa módon ékelődik be ezek közé a forgatókönyvek közé az a szerep, amellyel a kerítésépítők tulajdonképpen magukra húzták a menekültáradatot. Egyfajta szociprovokációbval azok utazását is leindítva, akik esetleg megültek volna egy darabig. Márpedig az is nyilvánvalónak tűnhet, hogy amennyiben a magyar határokon megjelenik az extra menekülthullám, akkor az az EU orra alá is tör némi borsot. Márpedig ez már túlmutathat azon, hogy hazai hatalmi érdekeket szolgálja csupán az kerítés-ötlet. Ráadásul úgy húz be délkeletről tömegeket, hogy nem kell hozzá szelektív háttérhatalmakat feltételezni. Az persze megint más kérdés, hogy miként reagálna a hazai jobboldal conteo-hívő rétege, ha a szellemi rétegvízben a kormányközeli ötletelőket látná kapálódzni. Amibe belefér, hogy állandóan a kultúra, és általában Európa megvédéséről hallunk. Védtek itt már meg nyugdíjpénztárakat is.

De természetesen mindez csak hipotézis, mintegy annak illusztrálására, hogy akár keleti bíztatásra, de a „tudjukkik” akár a spájzban is lehetnek Ha kellően bele akarna valaki zavarodni a találgatásokba. Mert a conteo is lehet egy fura fegyver. Márpedig a múlhatatlan emlékű Hober Mallow kalmárfejedelem is megmondta: „Hogy megfordítsam Salvor Hardin híres mondását; fabatkát sem ér az az atomfegyver, amellyel nem lehet mindkét irányba célozni.” (Isaac Asimov – Alapítvány).

Andrew_s