2015. július 7., kedd

Ha házfalakról csorog...

A Parlamentben, egy valószínűleg kellemesen klimatizált teremben, megszavazták, hogy mi legyen azokkal, akik a nyári hőségben odakint vannak, lesznek a határzónában. Mert ez dukál. Annak az országnak okvetlenül, amelynek alapító királya, aki maga felismerte a több kultúra találkozásából fakadó előnyöket, úgy vágná fejbe némelyik képviselőt, hogy hetekig kismadarak csicseregnének odabent.

A multikulturalizmus átkosságáról, az MTI hírei szerint Gyöngyösi Márton, a végtelenül emberbarát és demokrata, jobbikos képviselő szólt. Most éppen. Most éppen erről. Mert még emlékezhetünk talán arra, hogy egy korábbi megszólalása antifasiszta nagygyűlést váltott ki. Egyszer. Akkor, amikor az ellenzéknek még hihető volt az ellenzékisége, és amikor Rogán Antalból is majdnem előbújt az ember. De ez régen volt. Azóta a ma országgyűlésben nyomorgó, magát demokratikusnak megnevező ellenzék bukott egy választást, és a Fidesz frakcióvezetője sikerrel vette az emberrel vívott csatát. Sikerrel elfojtotta magában a humánum hullámait. Így a Jobbikkal, a gárdacsökevényeket támogató párttal szinte maximális egyetértésben mossák össze a kétségtelenül jelenlevő gazdasági célú bevándorlást a szintén kétségtelen, életféltő nagy futással. Azon az alapon, hogy aki az életéért menekül az jöjjön repülőgéppel, és az első, háborútól mentes területen álljon meg mint a cövek. Ami nyilvánvalóan azt jelenti, hogy a Fidesz környékének kommunikációs szakértői világosan látják az eladható demagógiát, ám maguk a képviselők az életben nem láttak még megélhetési gondot. Mert akármennyire meglepő lehet a kijelentés: tetszőleges menekült túlélésének záloga, hogy többé-kevésbé biztos megélhetést biztosítson magának és a vele menekülő családtagoknak. Miközben meg próbálja megőrizni a maradék emberi tartást.

Ezen az alapon Rogán Antalnak és Orbán Viktor további slepp-láncszemeinek felesleges aggódniuk. Magyarország jelenleg a saját állampolgárainak sem képes minden esetben biztos megélhetést biztosítani. Az emberi tartás közmunkával kenegetéséről és a közmunka, mint Döbrögi-szívesség, megvalósításáról meg jobb talán szót sem szólni. Habár a közmunka az országba érkezőkkel kapcsolatban is felmerült. Még június vége fele, amikor a BM javaslata alapján került fókuszba a „menekültekből közmunkás” kormányprogramja. Amit ilyen alapon bármikor bárkire kötelező jelleggel ki lehet terjeszteni. Azon az alapon, hogy a „magyar embereket megvédeni” hivatott az idegenrendészeti beavatkozások sora. Mely idegenrendészet szakályi megfogalmazása akár a fasiszta genocidium fedőtörténete is lehet. Azt pedig még a Fidesz klerikális platformja nevében felszólaló Vejkei Imre is tudhatja, hogy a velük szavazó, és előttük lihegő Jobbik szemében a „magyar ember” pont annyira nem jelenti a magyar állampolgárok teljes halmazát, ahogy a kormánypárt hangadói számára is csak az a magyar, aki nekik nyal. Amiből, a történelmi tapasztalatok tárháza alapján, bármikor kinövekedhet az a véres virág, melynek levelein az éppen aktuálisan idegenek sorakoznak. Közmunkára, munkatábori elhelyezésre várva.

Az internetes fórumokon, vagy századmagukkal mindenfele most nagyon bátraknak azonban érdemes lenne talán elgondolkozni azon, hogy a Magyarországról kifele elindult gazdasági exodus politikai kivándorlással bővülve milyen károkat okoz. Nem morálisakat, mert moralitást keresni ott, ahol nincs, dőreség lenne. Gazdaságiakat, tudományosakat. Ahogy minden kivándorlási hullám eddig is az ország kivérzéséhez vezetett. Ha ezen elgondolkodni túl nehéz feladat, mert a történelemkönyvekről csak azt tudják, hogy láttak már fényképen olyas valakit, aki hallott róla, akkor javasolható lehet egy másik szempont is. Az, hogy felelősség el-, és áthárítása, a „parancsra tettem” struccpolitikája valójában nem ment fel semmi alól. S akkor már késő lehet rájönni: a névsort nem mindig ők olvassák. Ahogy menet közben is bármikor egy listán találhatják magukat, vagy szeretteik valamelyikét. Egy országban, ahol törzsökös honfiaknak is 39 nemzedék 549.755.813.888 biológiai felmenőjével kellene tudni elszámolni, bárki bármikor „idegen” lehet. Az, aki ma csaholva megszavazza a közmunkatáborokat, az idegenrendészeti szigorításokat, holnap egy táborban találhatja magát, ahol nem ő sétáltatja az őrkutyát, hanem rá üvöltenek csendőrpertuban. Ha mégsem, akkor a képviselő urak és hölgyek melyike lenne hajlandó mámoros szemmel halálra korbácsolni a szomszédját, gyermekkori barátját, ha az bizonyulna „idegennek”? Ha az kerülne fel egy névsorra, amit ő olvastat fel.

Egy törvényhozásban, amelyik az ország saját múltjából sem tanul, és a szakályi mélységek fölé még hóhídon sem képes elemelkedni, valószínűleg nem csak a morált lenne felesleges keresni... De nyilvánvalóan erre van most kereslet, hiszen ezt adják el a tömegeknek. Akiknek ébredni éppen úgy késő lehet, mint a Reich árnyékában annak idején. Mert az, aki szerint megalázottakba rúgni dícsőség, gyorsan a labda szerepében találhatja magát. De addig sem fej, csak egy láb.

Andrew_s

3 megjegyzés:

  1. Azt írja:
    .
    "Az internetes fórumokon, vagy századmagukkal mindenfele most nagyon bátraknak azonban érdemes lenne talán elgondolkozni azon, hogy a Magyarországról kifele elindult gazdasági exodus politikai kivándorlással bővülve milyen károkat okoz. Nem morálisakat, mert moralitást keresni ott, ahol nincs, dőreség lenne."
    ...
    Nem morálisakat, mert moralitást keresni ott, ahol nincs, dőreség lenne? Talán mégis a moralitással, az erkölccsel kapcsolatos károkat kellene keresnünk - dőreség nélkül. Azért, mert valaha mégiscsak voltak emberek akiket erkölcsösnek, gerinces embernek nevezhettünk, illetve nevezünk. Hova lettek ezek az emberek, kinek a példaképei ezek az emberek, hova lettek az utódaik?
    .
    Jorge Louis Borges - argentin író, költő és filozófus. Műveit olvasva azt vettem észre, hogy nagyon sokat tud rólunk - magyarokról - a magyar lélekről, a magyar mentalitásról, s erről nagyon nagy tisztelettel beszél és ír. Ugyan honnan, s kitől tudhat rólunk, hiszen tudomásom szerint sohasem járt Magyarországon? A megoldás? Hosszú keresés után Czetz Jánosra bukkantam, mert Borges életrajzi adatainak böngészése nem vezetett eredményre. Czetz Jánosra, az 1848.-as forradalom és szabadságharc kiváló tisztjére, aki a megtorlás elől menekült ki Argentínába, s térképezte föl Argentínát, katonai akadémiát alapított, mely - bár Hunták jöttek és mentek - ma is Czetz János nevét viseli. Czetz Bem mellett szolgált és Bemnek ez volt a véleménye Czezt-ről:
    .
    Kérlelhetetlen szigor, pártatlanság, keménység a büntetésben, de nagylelkűség a jutalmazásban, mentes a bosszúállástól, az önzés legkisebb árnyékától is.”
    .
    Ma - vajon - hány politikusunkról mondhatjuk el ugyanezt?
    .
    Gondoljunk csak bele, hogy a vasárnapi nyitva-tartással kapcsolatos parlamenti expozét azzal utasítja vissza L.Simon László, hogy ha országunkban négymillió szegény él, akkor azok vasárnap akkor sem tudnának vásárolni, ha vásárolni szeretnének.. Mondja ezt azzal a politikai cinizmussal, mintha ahhoz a négymillió szegényhez a FIDESZ-nek semmi köze nem lenne...
    .
    L. Simon László! Ön nyomába sem léphet Czetz Jánosnak!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "Nem morálisakat, mert moralitást keresni ott, ahol nincs, dőreség lenne"
      Szerintem azt jelenti, hogy a politikai immoralitás kellős közepén politikusoknál a moralitást elvárni ....
      Mint ahogy ne keress logikát, ott ahol nincs

      Törlés
    2. Azt írja: "............
      Szerintem azt jelenti, hogy a politikai immoralitás kellős közepén politikusoknál a moralitást elvárni ....
      Helyesen azt akarta mondani, hogy:
      Szerintem azt jelenti, hogy a politikai immoralitás kellős közepén DŐRESÉG politikusoknál a moralitást elvárni ....
      Így már érthető számomra. Ám, ha ezt nem várjuk el, akkor mi magunk is bűnösök vagyunk. (És leszünk!) Ahogy Babits mondta:
      "Vétkesek közt cinkos, aki néma..."

      Törlés