2015. szeptember 29., kedd

Elsőfokú gárdabocsánat

Annak idején egy belügyminiszter-jelleggel kellően ellátott politikai közszereplő olyasmit mondott, hogy a szélsőségesek kapnak két pofont, és haza lesznek zavarva. Annyira nem lettek, hogy bíróságilag feloszlatott szervezetük utód-torna-mozgalmai belügyi segédlettel esküdözhettek anno Hősök terén. A bíróság pedig legutóbb kimondta: egy engedélytelen röpgyűlés szétkergetéséért a rendőrség köteles elnézést kérni.

Azt követően, hogy közel tízmilliós kártérítést is kicsengetnek a 2009-ben szétzavart társulat egyes tagjainak. Talán az akkor szintén röpke őrizetbe vett Vona Gábornak is. Aki nyilván nagyon megérdemelné az esetleges kártérítést. Elvégre sokba van a cukisági kutyatáp. De ezért is elnézést kérünk. Vona Gábor természetesen egy nagyon tisztességes hazafi. Ezt bizton állíthatjuk. S elnézést kérünk. Mert hogyne lenne nagyon tisztességes hazafi, akinek párttársai nyíltan zsidóznak, és rasszizmusukat újszülötteken gyakorolják. De legalább a tanulmányok származás alapú diszkriminációja is családban, a Jobbiknál pártban marad. Tehát nagyon rendes embereknek mondhatók. Amiért is elnézést kérünk. A rendőrség nevében is elnézést kérünk. Az ország nevében is elnézést kérünk. A bíróság nevében is elnézést kérünk. Az elnézést kérésekért is elnézést kérünk. Elvégre egy betiltott szervezet betiltása elleni, nem engedélyezett rendezvény megtartását megakadályozni a legteljesebb mértékben törvénytelen. Mint ezt mától már tudhatjuk.

Ahogy már korábban megtudhattuk, hogy a közösségi gyűlöletkeltés sem gyűlöletkeltés, ha azt a szélsőjobboldal paramilitáns pszeudointelligens bandája követi el. Ahogy a 2010-es kormányváltást követően világosan megtudhattuk, hogy a TV-székház felgyújtása is olyan hazafias tett volt, amiért szétzavarni a várost feldúlni kész csőcseléket hitvány hazaárulással ért fel. A Planetáriumot megrongálók kormányzati kitüntetése még talán várat kicsit magára, de majd csak menni fog. Elvégre ugyanazon ultrák felléptek a rasszizmus és gyűlölet színpadán is. Így ez a fellépésük simán minden t visz. Tehát elnézést kérünk. Mi mást tehetnénk? Higgyünk a józan észben, a humánumban, a jogszerűségben? Ugyan már! Hát elnézést kérünk. A bíróság szerint a rendőrségnek elnézést kell kérnie. Hát kérjen is elnézést! Egy országban, ahol a gyűlöletre mindig van pénz, és a banánhámozási verseny veszteseinek körében kereslet, kérjen is elnézést. A rendőrség. Mert a rasszisták nem fognak. Hitler lágerőrei sem kértek elnézést. A mai magyar utánpótláscsapat sem fog. Így mi kérünk elnézést.

Azok nevében is elnézést kell kérni, akik asszisztáltak mindehhez. Mert ők sem fognak. Azok az ellenzéki pártok, melyek a szélsőségesekkel asztalhoz ülnek, szintén nem kérnek elnézést. Azok, akik szerint nem a szélsőséges véleményekkel kell, a humanizmus jegyében, szembeszállni, aligha fognak elnézést kérni. Azok, akik hallgatásukkal keltek a gyilkos ideológiák védelmére, szintén nem fognak elnézést kérni. A hallgatók csak akkor szólalnak meg, ha abból hasznuk származik. Ahogy a nyilas-uralom leverése után is gombamód szaporodtak az ellenállók. Utólag. Utólag Magyarországon mindig sok az ellenálló. A rendszerváltás után már MSZMP-tagok és -vezetők ellenálltak. Az ügynökök belülről bomlasztottak, a KISZ emberei egy másik idősíkon építették a szocializmust. Ez egy ilyen ország. Hát elnézést kérünk. A külföldre kimenekültek nem hazánkban született gyermekeitől is elnézést kérünk.

A média nevében is elnézést kérünk. Azon fórumok moderátorai nevében is elnézést kérünk, ahol a bírósági hír hallatán gombamód szaporodtak fel a szélsőségesek. Akik szemében a gárdisták hősök, mert tömegben képesek üvölteni. Mint a hiénák. Így, tekintettel a bíróság döntésére, elnézést kérünk. A hiénáktól. A hiénák különben sem tehetnek róla, hogy dögön élnek. Az evolúciós törvények szerint a dögöt el kell takarítani. Tehát, a hiénáktól és férgektől is elnézést kérünk.

Ha pedig már a férgektől is elnézést kértünk, akkor a paramilitánsoktól miért ne? Hát elnézést? Első fokon.

Andrew_s
Comments on Facebook

2015. szeptember 28., hétfő

Ha elmennek Szíriába a nagyok, és eljönnek...

Forrás: Aljazeera.com
A szíriai helyzetben új fejleménynek tűnik az amerikai és az orosz elnök majdnem létrejött, és a jelek szerint októberre prolongált, találkozója. Amelynek meghiúsulását a hosszasan megszakérteni kész szakértők fogják talán leginkább sajnálni. Ahogy nem kevésbé igaz az is, hogy alapvetően a kutyát sem érdekelné még a létrejött csúcstalálkozó sem a buszmegállóban ácsorgók közül. Messze és magasan lenne. Holott az amerikai-orosz, illetve a szíriai nemzetközi részvétel általában, könnyen lehet, hogy nagyon is gyorsan fog a hétköznapokba is becsapódni. Egy-egy „részletkérdésben”.

A nyilvánvaló hatások egyike kétségtelenül a történelmi párhuzamokban keresendő, mint amilyen a müncheni értekezlet is. De az is nyilvánvaló, hogy amennyiben nemzetközileg kezdenek dűlőre jutni, akkor ebből mind a háború, mind a menekültáradat eszkalációjára lehet számítani. Ráadásul az utóbbi eszkalációja a menekült-tömeg összetételére sem. Azonban mielőtt ide jutnánk, érdemes talán annyiban visszatekinteni az előzményekre, hogy szó nincs semmiről, amire most kerek szemekkel kellene rácsodálkozni. Még a nemzetközi összefogás felvetését illetően sem, mert már augusztusban felmerült egy hathatós nemzetközi fellépés igénye az Iszlám Állam erőivel szemben. Ami már csak azért is szükséges lett volna, mert Szíriában sem szentek a politikai ellenfelek. Alighanem ott is voltak, akiknek a saját pecsenyéje tűnt lényegesebbnek, mint a vallásháború áldozatainak a problematikája. A hivatalos szíriai kormány azonban ekkor elsősorban Moszkvában talált kevésbé süket fülekre. A suttogások pedig légidesszant-alakulatokról szóltak. Az orosz haderő belépése pedig két dolgot biztosan jelent.

A vallási megosztottsággal is zavarba hozható helyi erőktől eltérően olyan „pihent” állományt jelent, amelynek a tagjait az orosz érdekek védelmén kívül kevés más szempont vezérel. Egyben olyan haderőt is jelent, amelynek a kiképzőire alighanem hatott az egykori afgán kaland, és a jelenlegi felderítési eredmények egyaránt. Összességében alighanem egy, az IS erői számára elég nehezen feltörhető diót szolgálva fel a háborús teríték mellé. Az első pillanatokban talán még vigyázva a nemzetközi látszatokra. Azonban az IS első nagyobb veszteségei után már annyira vigyázni sem kell. Egyszerűen azért, mert aligha lesz olyan állam, mely bevállalja azt a véleményt, hogy: inkább IS terroristákat szeretnének, mint az Iszlám Állam terjeszkedésének orozz megfékezését. A végeredmény tehát még a kezdetben illegitimnek tekinthető beavatkozások utólagos legitimálása is inkább valószínű, mint az orosz beavatkozások tevőleges elítélése. A nyilatkozatok papírjai meg sok mindent kibírnak. S aligha véletlen, hogy hirtelen megtalálták a nemzetközi anti-IS összefogás ötletét. Azt követően, hogy nyilvánvalóvá vált az orosz operatív jelenlét. Ahogy a franciák is rájöttek: vannak repülőgépeik. Az ugyanis biztos, hogy amennyiben nem kíván az USA, illetve az EU lemaradni az IS utáni osztozkodásról, akkor időben le kell porolni az arzenált. Az EU részéről már csak azért is, mert mind orosz, mind amerikai kedvezményezettel is lehet conteokat gyártani.

A menekült-ügyekre visszatérve: növekedésre lehet számítani. A nemzetközi helyzet fokozódása és a nemzetközi erők beszállása az IS ellenében aligha fogja csökkenteni ugyanis azoknak a számát, akik rosszkor lesznek rossz helyen. S igyekeznek kikerülni az éppen aktuális lővonalból. Abban az esetben, ha a szíriai kormány mellett sorakoznak fel az erők, akkor valószínűleg azokkal is bővülni fog a menekültek száma, akik politikai okokból döntenek a távozás mellett. Aztán, ahogy az már lenni szokott, a vesztésre álló haderő dezertőrei is meg fognak jelenni a menetekben. Szintén nem először a történelemben. Ahogy a második világháborút követően sem történt másként.

Ezen a ponton aztán igencsak érdekeltekké válhat a belvárosi buszmegállóban ácsorgó hazánk fia is a fejleményekben. Egyrészt azért mert a menekültek száma miatt ismét a fal adhatja a másikat a kormányzat jórészt csak decibelben mérhető felkészülése miatt. Másrészt azért, mert az említett gyűlölet-decibeleket a menekültáradatban megjelenő ISIS-dezertőrökre mutogatva tovább lehet tekerni. Tovább büntetve az ártatlanokat, és további „rendpárti” intézkedésekhez találva tömegbázist.

Andrew_s
Comments on Facebook

2015. szeptember 26., szombat

Demagógisztáni napló: Ha Orbán nem hazug ork lett volna

Forrás: imgarcade.com
A menekültek érkezésével, az egész ügymenettel kapcsolatban a kedven jobboldali trollok szabványosított kérdése az, hogy: „De mit tehetett volna Orbán másként?” Nos, leginkább talán nem kellett volna hazudnia. Aztán lehet ugatni Schengenről, meg egyebekről, de ... A következőkben csak az említett kérdésről lesz szó. Tudva: a mi lett volna nem történelmi kategória.

A töprengést kezdjük ott, annál a kronológiai pontnál, amiről korábban esett már szó. 2015. januárjától, amikor már Orbán Viktornak nyilvánvaló információkkal kellett rendelkeznie arról, hogy igen komoly gondok várhatók. Ráadásul a nemzetközi kötelezettségekről akkor is tudhatott. Az, hogy a magyar kormányzatot a menekült-hullám váratlanul érte: szimpla hazugság. A menekülthullámra és infrastrukturális, illetve szociális igényekre ugyanúgy fel lehetett volna készülni, mint ahogy a lakosságot is fel lehetett volna készíteni. Mármint a zsigeri, hatalomszolgálati gyűlölet felkorbácsolásán kívül. Olyan lépéseken keresztül készülve fel a menekült-krízisre, amely a decibelmagyarkodáson, és végváras baromságon túlmutatva kicsit több esélyt jelentett volna a helyzet humánus, és valóban kulturált kezelésére. Egyszerűen azért, mert keresztény kultúráról fröcsögni, és a keresztény értékrend szerint cselekedni nem egészen ugyanaz. Gondoljon mindenki arra, hogy mekkora különbség van a Jézusnak a minden megjelentett jóllakatni kész törekvése, és Harrach Péter azon nézete között, hogy a gyermekéhezés pusztán életviteli szokás kérdése.

De maradjunk a menekült-kérdés kezelésének kérdéskörénél. A trollok, és az őket etető kormányzati kommunikáció egyik kedvenc vesszőparipája a menekültekkel érkező terroristák veszélye. Ez lehet reális veszély. Még akkor is, ha Orbán Viktor rádióbejelentése ellenére sem sikerült egyetlen valós, minden kétséget kizáróan igazolható, terroristát sem felmutatni bűnbaknak. Ami azért még bekövetkezhet. Abból kiindulni, hogy a menekültnek látszó tömeg minden tagja szent, ostobaság. De a háborús övezetből érkező valamennyi menekültet büntetni a soraikban előforduló néhány százalék csirkefogó miatt, szintén ostobaság. S embertelen is. Azonban erre lett volna megoldás. Pusztán a történelemkönyvekhez kellett volna fordulni. Bár egy olyan országban, ahol a kormányzat ostobasága erény, ez nehéz lehet. A történelmi tanulság azt mutatja, hogy a tömeggel érkező ügynökök, felforgató provokátorok egyik legnagyobb ellensége az idő. Mert ellenmondásba keverednek, mert nekik valóban sürgős lenne átjutni az ellenőrzéseken.

Januárt követően kialakítható lett volna olyan átmeneti tábor-rendszer, ahol akár hetekig, de esetleg hónapokig „pihentetni” lehetett volna az érkezőket? Nyilvánvalóan igen. S erősen valószínű, hogy ehhez meg lehetett volna szerezni az EU támogatását is. Ha nem is Szijjártó stílusában. Nyilvánvalóan nem luxuskörülményeket, de emberi viszonyokat teremtve. Anyanyelvi tolmácsokkal, és felkészült szakemberekkel. Kriminálpszichológustól a victimológusig. Akár többször kikérdezve az érkezetteket, és lefülelve az ellentmondásokat. Igyekezvén kiszűrni azt a néhány százalékos csapatot, akikkel tényleg csak a baj érkezett volna. De emberséggel ellátva, orvosilag megtámogatva, és traumáikban könnyítve a többieken. Egészen biztosan nem lett volna egyszerű feladat, de annál biztosan egyszerűbb és emberségesebb, mint az, hogy miniszterelnök országos gyűlöletkampányba, a menekültek totális elutasításába kezdett. Olcsó sem lett volna. Talán.

„Talán” azért, mert az érkezettek zöme nem tanulatlan hülyegyerek. Amennyiben nem az országos politika szintjére emelt gyűlölettel találkoznak, sokan talán nem is akartak volna mindenáron továbbmenni. A decibelhungaristáknak üzenem ezen a ponton, hogy az országos orvoshiányba ők is kedélyesen beledögölhetnek. Ahogy, hála a gazdasági exodus kormányának, nem csak orvosokból van hiány. Legutóbb egy rádióműsorban a mezőgazdasági szakemberek hiányáról emlékeztek meg például. Igen, a menekültek, teljesen gazdasági szempontból is igen komoly tartalékot jelenthettek volna. Épeszű migrációs politikával tehát Orbán Viktor kormánya valóban megvédhette volna Európát a potenciális bűnözőktől, és egyben lefölözhette volna a tömegből a gazdaságot előbbre vivő szakembereket.

Ezzel a lehetőséggel érdemes szembeállítani azt, ami zajlott, és zajlik napjainkban. A menekültek valós ellenőrzéséről gyakorlatilag lemondva, a menekült-baltával hátulról fejbe-verték az uniót. Olyan értékrendről beszélnek, amiről csak beszélnek, de nem gyakorolták. Olyan támogatásról beszél Orbán, amit sosem nyújtott a menekülteket valóban támogató civileknek. Olyan terroristákról beszél, akiket nem tud felmutatni, de akik kiszűrésére semmit nem tett. Olyan táborokat hozott létre, amely legalább annyira traumatizál, mint az a háború, ahonnan a menekültek érkeznek. Olyan párt retorikáját alkalmazza, amelynek politikusai nyíltan szembe mennek az emberi jogokkal, a gyermekek megsegítésével, Olyan külpolitikát folytat, amely szembe megy mindenkivel az úton. A pápától a szomszédos országokig.

A jobboldal kormányzati orkjain a fórumok trolljai talán számon kérhetnék: mit is jelent a schengeni védelem köre úgy, hogy Orbán ugyan szidja a görögöket a regisztráció elmulasztásáért, de semmit nem tett annak érdekében, hogy itt másként legyen? Hogy is van az, hogy a görögökön ugyan számon kérik a regisztrációk elmaradását, de a magyar hatóságok szintén regisztráció nélkül is továbbutaztatják a menekülteket? Ami szinte biztos, a schengeni szerződés betartására, a genfi konvenció betartására, és az uniós elvek betartására egyszerre lett volna mód, ha Orbán valóban felkészül a menekült-hullámra. Ha Orbán fel akart volna készülni a menekülthullámra. Ha Orbán valóban be akart volna tartani akár egyetlen nemzetközi kötelezettséget. 

Andrew_s

Comments on Facebook

PÖCS-ölő média

Az eduline.hu jóvoltából nagy hír-keletje lett a „PÖCS”-nek, mint mozaikszónak, mely mögött nem a Polgári Öntevékeny Csoportot, hanem Pedagógus Önértékelési Csoportot kell érteni. Az előbbi különben is egy párt neve volt, mint Polgári Öntevékeny Csoport Párt. Az utóbbit pedig a tanári besúgórendszer hírnökeként aposztrofálta a média.

Amely média-beharangozót már csak azért is hihetőként olvashatunk, mert már évekkel korábban is előfordult besúgás-alapút sejtető felmondás egyes tanároknak. Ugyanakkor a jelen helyzet kicsit visszás. Egyszerűen azért, mert az, aki a tanárképzésben tanultakra megpróbál előítélet nélkül visszaemlékezni, annak talán rémlik egy olyan fogalom, hogy „önreflexió”. De arra az esetre, ha nem, akkor pusztán némi gondolatiságra szeretnék hivatkozni. Nevezetesen arra, hogy a tanórák zömében a „levezető elnök” szerepében tündöklő, vagy szenvedő pedagógus önmaga képviseli a tanári kart a tanórán. Következésképpen önmaga tudhatja legjobban, hogy mit tett, vagy mit nem tett a tanórán. De azért, mert az ember leghatékonyabb felmentője sokszor önmaga, az önértékeléshez nem árt némi szamárvezető. Ez különben annyira nem újdonság, hogy az iskolai minőségbiztosítás érintőleges oktatásakor már vagy tíz éve is hallani lehetett erről.

Az tehát valószínűleg a kisebb borzasztóságok közé tartozik, hogy a jelen hírben olyasmit olvashatunk, miszerint: „Az Oktatási Hivatal által kidolgozott, az ''önértékelési standardokat'' tartalmazó kézikönyvek már elérhetőek az interneten”. Mellékelve azt a hivatkozást is, amelyről ezek elérhetők. Melyről némileg különben a szerkesztő előszó elérhető, és onnan elkalandozva az egyes iskolatípusoknak ajánlott önértékelési kézikönyvek. Amelyek közül, például a gimnáziumok számára készültben rákerestem a „Pedagógus Önértékelési Csoport” kifejzeésre, és nem akart előbukkanni. Holott az „Önértékelési Csoport”, mint olyan leírása megtalálható a kiadványban. Közben olyasmiket olvastam, hogy „Támop”, meg „uniós projekt”, meg ilyesmi. Alkalmasint a "Pedagógus Önértékelési Csoport" és "oktatas.hu" kifejezésekre együttesen rákeresve a neten nem sikerült eredményre lelni. Így, bár nem vitatom, hogy az eduline glosszaírója megtalálta az Oktatási Hivatal honlapján az említett összetett kifejezést, de én nem jártam sikerrel. Ugyanakkor a felbontott keresés olyan, kézikönyvekre utaló, találatokat is mutat, amelyekről már áprilisban is tudott az internet.

Egyébként a gimnáziumi kézikönyvön kívül a szakszolgálati és az általános iskolai sem tud az említett PÖCS-feloldásról. Holott a pedagógiai szakszolgálatoknál kiemelten lényeges kérdés lehet a pedagógus munkájának minősége, mert hozzájuk tartoznak a „problémás esetek” is. Az általános iskoláknak szántakat pedig azért tekintettem meg, mert a netes keresés egyedül egy általános iskola, a „Pétervásárai Tamási Áron Általános Iskola”, munkatervében jelezte a „Pedagógus Önértékelési Csoport” létét. Mely iskolát azért, hogy súlyt fektet a tanári munka minőségének alakulására, felmérésére, értékelésére, kár lenne meghurcolni, leszólni.

Az érem egyik oldalán tehát ott áll a hangzatosan beharangozott PÖCS, mint lehallgató-hálózati eszköz. A másik oldalon, a média-szólamoktól eltekintve, a jelzett fogalomnak egy elég szegényes előfordulása az eduline.hu –n is hivatkozott Oktatási Hivatal háza táján. Legalább is a publikus információk körében. Az érem peremén pedig ott fut körbe az a hatalmi tendencia, ami kétségtelenül kedvez a besúgásoknak, a helyi személyi kultuszkák kialakulásának, a központi nyaloncnyilvántarási rendszereknek. S az, ha a média ez utóbbiakról lerántja a leplet: jól teszi. De biztosan jó, ha a hangzatos címek kedvéért kicsit előre hiteltelenné válik az, ha okkal verik el a port egy-egy jelenségen?

Andrew_s
Comments on Facebook

2015. szeptember 24., csütörtök

Az orbanistává váló MSZP, avagy a programhiány bosszúja

A menekültügy nem egy belpolitikai tanulsággal is szolgált, illetve szolgál folyamatosan. Orbán politikájának nemzetközi patthelyzete ismert. A belpolitika diktatúra-irányú elmozdulása is köznapi téma. Vagy az lehetne. Az ellenzék körében azonban, sajátosan, szintén hozzájárul a kép tisztulásához. Az LMP már korábban letette a hűségesküt Orbánnak, amikor Schiffer nyomjelzőt javasolt a menekültekre. Most pedig az MSZP tette le az eddig kezében gyűrögetett álarcot.

Az Index híre szerint legalább is valami ilyesmi látszik kirajzolódni, ha az ott megjelent véleménnyel nem is tudok mindenben egyet érteni. Ott ugyanis olyasmit írnak, hogy a most meghirdetett, pozitív semlegességnek keresztelt, ebihal-taktika kontrasztban áll az eddigi kemény bírálatokat felvonultató irányvonallal. Valójában eddig sem tűnt úgy, hogy a felszín óvatos kapirgálásán túl komoly kritika forgalmazódott volna meg. Nem általánosságban, hanem tényszerűségében. Nagyjából belesimulva ezzel a látszatpolitizálással abba az irányvonalba, amit az MSZP már a választások előtt is csúcsra járatot. 2013. nyarától egyre nyilvánvalóbban képviselve azt az irányt, ami szinte törvényszerűen vezetett a választási vereséghez. Annyi nyilvánvaló hibával, hogy a spontán bakizás egyre kevésbé volt hihető. Meghirdetve gyakorlatilag egy vezérelvű ellenzékiség képzetét, és mellőzve minden alternatív megoldást. Már akkor, ha az alternatívát nem a „ki tud hangosabban beszélni a semmiről” kategóriájában keressük. Amely sajátos programhirdetőből már volt egy pályán Orbán Viktor személyében. Aki továbbra is a napi széljárásnak megfelelően mond mindent. Aztán az ellenkezőjét. Aztán a magyarázatot arra, hogy a kettő egyszerre miért jelenti az aktuális harcában elszenvedett győzelmét. Ahogy az a menekültkérdésben is tapasztalható volt, és tapasztalható.

Ebben a kormányzati szélforgásban zárkózott most fel a jelek szerint a Tóbiás vezette ellenzéki párt. Egy füst alatt megmagyarázva azt is, hogy miért tartózkodtak a demokratikus játékszabályok szembe-köpését lehetővé tevő katona-milíciákat sejtető törvény megszavazásakor. Elvégre a pozitív nulla, az mégsem olyan nulla, mintha negatív nulla lenne. Amikor tehát az MSZP nem csinál semmit, hallgatásával hallgatólagosan támogatójává válik az Orbán-rezsimnek, az nem más, mint a pozitív nulla. Ami akkor is nulla, ha ezt „pozitív semlegességnek” hívják. S akkor sem ellenzékiség, ha akár méteres molinókkal fognak sétálni. Rajtuk felirattal: „ELLNZÉKIEK VAGYUNK”. A felirat értelmezéséhez ugyanis meg kellene tudni mondani a választ arra a kérdésre is, hogy: „MENNYIBEN?”. S ez az a válasz, amihez nagyon kevés az a kijelentés, hogy há’ azé’, „mert nem szeretjük Orbán Viktort”. Az igazi ellenzékiség alternatívák kommunikációjából is állna. Választ adva arra is, hogy mit, és hogyan csinálnának másként. Akár a menekültkérdésben is.

Abban, amiben jelenleg az MSZP csak addig jutott, hogy megmagyarázza az eddigi semmittevést, programtalanságot, alternatíva-mentességet. Előre felmentést adva önmagának azért, amiért a továbbiakban sem kíván, illetve képes előállni kommunikálható, demokratikus, vállalható, és humanitárius alternatívával. Olyan képzetet keltve, mintha ugyanaz lenne a baja csupán Orbán Viktorral, mint Orbán Viktornak Kádár Jánossal. S ahogy Orbán nem a diktatúra ellen harcolt, úgy az MSZP-t is láthatóan nem a rendszer zavarja. Hanem az, hogy a vezért miért nem ők delegálják. Mert akkor az országos nulla rögtön pozitívvá válna. Nekik. Az országnak azonban kétségesen lenne jobb.

Andrew_s
Comments on Facebook

2015. szeptember 23., szerda

Kezdődhet a bajor pánik

F. Goya: El Colosso
Museo del Prado, Madrid
A tendencia és a retorika nem új. Arra vonatkozóan, hogy Orbán hadüzeneteit általában a védelmet emlegetve próbálják eladni. Erre a hazai belpolitikában számos példát ismerünk. A menekültek tömegével szembeni, nem egy esetben a humanizmus határán sem mozgó, hadjáratát a hon-, Európa-, illetve legutóbb Bajorország megvédéseként aposztrofálta. A bajorok helyében kezdenék pánikba esni. „So it goes.”

A hazai példák unalomig ismertek. A nyugdíjakat úgy megvédte az Orbán-kormány, hogy azóta sem látta senki az államosított ezermilliárdok jó részét. Akik látták, azok a miniszterelnök altesti vonzáskörzetében vannak. S alighanem elég kompromittáltak már ahhoz, hogy hallgassanak. Jól mutatja ezt az, ahogy Simicska sem igazán beszélt a Fidesz-vezér viselt dolgairól. Legfeljebb igen szűk körben: „Viktor-fiam, tényleg így gondoltad? Emlékszel még...?” S nyilván van mire. Így aztán a minden magyarok mindenkori megvédőjének megfizetett védelmi pénzek eltűntek a süllyesztőben. De akár teljes ipar-, és üzletágak is. Orbán megvédte a trafikokat. Ismert eredménnyel. Megvédte a munkahelyeket, és soha nem látott mértékben gyorsul a gazdasági exodus. Az egyik oldalon. A másik oldalon a közrabszolgák száma. Akiknek a munkahelyét úgy megvédték, hogy a belügyminiszter már szinte közmunkatáborokról vizionált. De Orbán meghirdette, hogy megvédi a zsidóságot, s fellángolt a neohorthyzmus, a vezéri antiszemitizmus. Megvédte cigányokat, és hallgatólagosan elfogadottá vált a rasszizmus. Alkalmasint, olykor, közfélelem-keltéssel vegyítve. Az ugyanis, hogy Planetáriumot is megrongáló ultrák számához képest hány esetleges elkövetőt találtak, nehezen értékelhető másként.

A menekültekkel kapcsolatban tulajdonképpen azon lepődhetnénk meg, hogy még nem hangzott el Orbán Viktortól: megvédjük a menekülteket. Ami valószínűleg annak a következménye, hogy a miniszterelnök szellemi sakktábláján tényleg csak statiszták. Olykor sírnak, olykor véreznek, többségük a könnygáztól is rosszul van. De ennyi. A kormányfő számára mindez részletkérdés lehet. Nem a menekülteket védi, hanem Európát. Igaz, hogy elfelejtette megkérdezni az öreg hölgyet, hogy igényli-e a magyar miniszterelnök védelmét, de ez is részletkérdés. Orbán Viktor megvédi, ha addig él is. Az EU. Esetleg. Mert az elég világosan kirajzolódott a közelmúltig látható eseményekből, hogy az orbáni védelem felér egy hadüzenettel. Európának. A közös, humanitáriusnak tekinthető normarendszernek mindenképpen. Ha pedig ezt valaki rosszalja, akkor a kormányzati trollsereg már mutogatja is azt a néhány százaléknyi csirkefogót, amely halmaz nyilvánvalóan jelen van a menekültek között. Elvégre azt senki nem állította, hogy mind szentek. A többség azonban mégis csak menekültnek tekinthető. Már akkor, ha nem Orbán számol velük. Le. Miközben kicsit hasba szúrja az uniót. Európa megvédése ürügyén.

Ahogy a hon megvédése ürügyén simán, és a parlamentben gombnyomó droidoknak hála a magyar demokráciát is sikeresen szúrta hátba. Természetesen csak a védelem és a köz érdekében. Elérve, hogy a magánhadserege minden további nélkül, és a számonkérés árnyától sem félve léphet fel a déli határnál. Elérve, hogy a katonaság gyakorlatilag rendőri felhatalmazással léphessen fel. Elérve, hogy bármikor kihirdethetik a rendkívüli állapotot. Még egy kicsit másként nevezve, de a névmágia csak az egyik oldala a jelenségnek. Orbán honvédelmi törekvéseitől a hon, mint élhető, lakható, demokratikus ország egyre inkább megszűnik, és alakul át egy Felcsút-központú hűbérbirtokká. S igen! Lehetett volna ezt az egészet másként, például a genfi konvenciókkal is konform módon, emberségesen kezelni. Még arról sem lemondva, hogy az említett néhány százaléknyi provokátort, szélsőségest kiszűrjék a tömegből. Orbán Viktornak azonban fontosabb volt az említett „honvédelem”, mint a realitás, vagy a menekültkérdés racionális kezelése. Egy irracionális diktátornak az amúgy is csak a bürök-pohár lett volna.

Mindezek okán, most hogy Orbán Viktor Bajorország védelméről beszélt a menekültek elleni fellépése kapcsán, tényleg jobb, ha az ott lakók elkezdenek pánikba esni. Felkészül: Görögország. „So it goes.”

Andrew_s

Comments on Facebook

2015. szeptember 22., kedd

Orbán megnyerte a kvóta-csatát, az ország megszívta

Az Európai Unió a menekültekkel kapcsolatban elfogadta a kvótarendszert. Ezzel, látszólag, Orbán Viktor politikája hatalmasat zakózott. Olyan meggyőző látszattal, hogy az első nyilatkozatok alapján például a DK fel is ült a pillanatnyi benyomásoknak. Holott valójában megerősítették Brüsszelben a Fidesz-kormány politikáját.

Nem menekült-ügyben, hanem általában. A menekültek tekintetében tulajdonképpen a kvótarendszer kisebb megterhelést jelent, mint a szabad áramlás biztosítása, vagy az érkezettek számolatlan táborba-rendezése. Ezt egy idő óta abban az összefüggésben emlegetik, hogy érthetetlen: a magyar kormány miért kel ki a kvótarendszer ellen. Holott az egyik cél nyilvánvaló. A kvóták meghatározásánál, hacsak egy kicsit is figyelnek a humanitárius szempontokra, akkor a Magyarországra jutó keretnél figyelembe veszik a hatalmi ellenállást a menekültekkel kapcsolatban. Ezzel tehát Orbán kipipálhatja: a gyűlölet politikája nemzetközileg sikert ért el. Azzal, hogy negatív példaként került az ország számos esetben a nemzetközi sajtó fókuszába, minden plakátkampánynál sikeresebb elrettentést ért el. Épeszű menekült kényszerből sem szívesen jön hazánkba. Ez hosszú távon orbitális szívás az országnak, de Orbán a következő királyválasztást akarja megnyerni. Holnap reggel. Alighanem jelentősebb mértékben tojik az évtizedek múlva bekövetkező negatív hatásokra.  

Akkor most ki is vesztett? Ja, hogy az ország? Az az ország, amelynek lakóssága kétszer egymás után megválasztotta Orbán Viktort? Ne vicceljünk kérem. Az ország lakosságának többsége, aktívan, vagy passzívan kiállt a Fidesz cezaromániás vezetője mellett. Lehet a választási törvények manipulatív megváltoztatására hivatkozni, de nem érdemes. Nincs az a választási törvény, amelyet flaszterből készült szavazócédulával utcára vonuló százezrek ne tudnának felül írni. Ehhez képest az ellenzéki „fénykorban” sem nagyon törekedett szervezett, és tömeg-képes politikai erő Orbán rendszerének megbuktatására. Különben az ország tényleg megszívja. De nem a menekültek, de még csak nem is kvóták miatt. A menekült-kérdés betöltötte a szerepét. Elvonta a figyelmet számos mutyiról, és kiváló kifogást jelentett a diktatúra jogrendszerének, például a katonák békeidőbeli fegyveres bevethetőségének megteremtéséhez. S mert betöltötték a menekültek a nekik szánt hatalmi statiszta-szerepet, szinte biztos vagyok benne, hogy miniszterelnöknek innentől édes-mindegy hány menekült van az országban. Akkor most kis vesztett? Orbán Viktor nem igazán.

Egy bizonyos menekült-kvóta mindenképpen itt fog állomásozni a brüsszeli döntés következtében. Jobbára megkeseredett, frusztrált, és csalódott emberek. Olyanok, akiknek az ismert előzmények után a magyarországi kényszerlakhely-kijelölés alig jobb egy szép, nagy, országos házi-őrizetnél. Annyiban különbözve a saját csalódott lakosságtól, hogy ameddig tehetik, a magyar fiatalok ezrével húzhatnak el az országból. A menekültek azonban itt maradnak. Számukra egyfajta büntetésként megélve, és örök pofozó-bábuként a felheccelt szélsőségesek számára. Azok számára, akiknek tömegbázisára, a nekik tett hallgatólagos engedényekkel, vagy pusztán a hallgatás engedményével Orbán a kegyét kereste számos esetben. Ebből a szempontból vesztesnek tekinthető az a miniszterelnök, akinek úgy kell az aktuális ellenségképp, mint a sivatagban csírázó búzának a víz? Aligha.

Ugyanakkor a hívek felé kommunikálhatóan a vereség szintén látszólagos. Nyugodtan kiállhat, és a nyelveket jobbára alig beszélő Magyarországion maradt többségnek elmesélheti: küzdött mint az oroszlán, de lenyomták. Lenyomták, mint Orbán Viktort. De leginkább lenyomták, mint magyart. Sőt! Mint az egész országot. Azt, hogy hányszor füllentett a kutya nem fogja a hívek közül felemlegetni. Legfeljebb egy elnéző mosollyal kísérve. Minden ellenvéleményt oktalan ekézésnek ítélve. Mert szerintük Orbán menybe ment. A kvóta ellen küzdve alacsony számokat vívott ki, és azoktól is szabadult volna, ha nincs az a fránya unió. Az, amelyik a magyar és néhány egyéb ellenszavazat ellenében, de lenyomja a karakán magyar vezér tokán, és a magyarságén a kvótát. Mindenki nyugodjon meg. Arról nem lesznek plakátok, hogy az ennek kapcsán fennmaradó uniós támogatások milliárdjai merre fognak elcsorogni. Ellenben ott marad a Trianon óta ápolgatott tüskék további gennyesztéséhez a kovász. Orbán szolgálatában. Mondván: a szemét unió megerőszakolta az országot. Az országos erőszaktevő áldozatként tűnhet elő. S még meg is fizetteti a fájdalomdíjat.

A Demokratikus Koalíció nyilatkozó emberének, Molnár Csaba EP-képviselőnek pedig jó reggelt. A nemzetközi porondon lehet, hogy Orbán látszólag vereséget szenvedett, de az itthoni állapotokban vesztese hát a döntésnek Orbán? Nem. S a kormányzat sem. Amíg a tömegek beveszik, addig bekaphatják.

Andrew_s
Comments on Facebook

2015. szeptember 21., hétfő

Szóljon hang(zat)osan az éljen!

Pthirus pubis
Forrás: skincarebylouisa.com
Egyes jelek szerint kedves betegnek ma megint rohama volt a Parlamentben. Amnéziás rohama. Már megint úgy emlékszik, hogy megváltotta a világot. Jézus előtt. Isten még kicsit kapaszkodik ugyan a bokájában, de ő a Nagy Orbán Viktor már letudta. Istent. Az ördög nevében. Az eszéért cserébe hatalmat kapott. Az eredménye az esztelen hatalomgyakorlás.

Ami az amnéziás rohamot illeti, az a jelenleg aktuális stressz-hatásoknak megfelelően a menekültüggyel kapcsolatos. Azt a kijelentését, hogy egy lendületből megdicsérte a civileket a munkájukért, majd kiemelte a kormány által, a segélyszervezeteknek adott adományokat, sokan úgy értették, hogy a civileket emlegette, mint anyagilag támogatott csoportot. Ezt a menekülteket valóban támogató civilek támogatásával csak abban az esetben lehetne összekeverni, ha valami szereptévesztéses téveszmecsokrot tételeznénk fel a mi kedves vezetőnk, Pannónia géniusza esetében. (Áldassék az Isten. és az ő első magyar prófétája). A szereptévesztés ebben az esetben az lenne, ha Orbán Viktorról feltételeznénk, hogy azt hiszi: mindenki valamely civil szerveződés tagja, aki nem hord egyenruhát. Kiegészítve azzal, hogy amennyiben egy egyenruhát nem viselő figurának kormányzati pénzt juttatnak, akkor az a civil szervezetek megsegítése. Így, amikor arról lehetett mindenfelől hallani, hogy a civil szervezetek támogatták a menekülteket, el is érkezett lehetne a rövidre zárt megvilágosodás. A kormányzat ez esetben, Orbán Viktor belső álomvilágában úgy lépett volna fel, hogy támogatta a menekülteket istápoló szervezeteket. (A civilek képviselői vastapssal éltetik az ő megmentőjüket).

De az utóbbi téveszméket mégsem tételezhetjük fel a mi kedves vezetőnkről. (Áldassék az ő fényessége). Akinek különben sem puha az orra, és bikkfa sem nő belőle, tehát nem hazudhat. Amit mondott, azt kérem szépen, úgy kell érteni. A civilek nagyon dicséretes dolgot műveltek, mert támogatták a menekülteket. Súlyos kötelezettséget, és nem kevés költséget vállalva át a kormányzattól. Mely utóbbiakat sokkal fontosabb dolgokra csoportosíthatott át Magyarország megmentője. (Fényesedjen felette a kvarclámpa). Ilyen sokkalfontosabbanszükséges ügy a kerítésépítés. Ezt sötét szobában bekötött szemmel is világosan beláthatja bárki, akinek szeme van a látásra. Már csak azért is, mert világosan bebizonyította, hogy fontos lépés a közmunkásokat a munkába visszavezető, valamint a katonaságot a munkához odavezető programban. Tehát mind a munka-dandárok, mind a közmunkások igazi segélyszervezeteket tudhatnak maguk mögött. Amikor tehát Orbán Viktor (tapsot kérünk balról), megtámogatja a kerítésépítést, akkor tulajdonképpen segélyszervezeteket támogat.

Hogy ez így nem teljesen igaz? Tegye fel a kezét, aki ellenzi. Na! Tegye csak fel! Mind a kettőt! Azért, hogy jobban lássuk. Aztán el is indulhatnak lassan, négyes sorokban. Kimérten, ütemre. Látják? Ahogy ott elől az a fiatal kopasz ember inti az ütemet a géppisztollyal. Aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére. Aki egyszerre lép az sem. Viszont megúszhatja az esti tornát. Csákánnyal. Nagy kegy az kérem ebben a kis országban, ahol minden munkáskézre szüksége van a mi kedves vezetőnknek (Fényessége, mint a nap). Csak ne tessék kérem dobogni olyan hangosan, mert a végén felébred ott a Parlamenti padsorokban. Pedig milyen szép álma volt. Még az ellenzék is vele szavazott.

De csitt! Mi hallik? Hát tényleg? Hát tényleg megszavazták? Nem? Dehogynem! Hisz mondják, az MSZP kicsit morgott, és aztán tartózkodott. Jaajjj! Ezek a deli szép legények, és leányok. Csak nem hoztak szégyent a Pannon géniusz, I. Feltsúthy Orbán Viktor nagyságos vezénylő tábornok elvtárs úr, liberálkirályságára. (Hogy dagadjanak kerekre a szíriuszi ősapák pocakjai). Tartózkodtak ezek a szépségek. Igazáén kár is lett volna, ha ellene szavaznak a honvédség békeidős háborús mozgósításának. Ez a tartózkodás nagyon szép, nagyon helyénvaló. Nem szavaztak nyíltan mellette, amivel végképp gyanút kelthettek volna, de majdnem. Kicsit majd morognak ugyan azok, esetleg ugyanazok, akiknek már a választás szinte lezsírozott elvesztése is gyanús volt, de az a kis morgás belefér. Meg különben is. kell az. A demokrácia miatt ugyebár. Legalább a látszatja meglegyen meg. Ott lent, alább. Az éjjeli szekrény alján.  A pirulák között. Mielőtt az éppen aktuális Jézus ideér. Aki a második sorban fekszik a szomszéd kórteremben. Ahol még dívik olykor az, hogy egyesek ellenállnak. A beöntésnek. Talán még a spenótnak is. De az már nem olyan biztos. A biztos az, aki kikíséri azt, akinek nem tetszik valami. A kórterem elé. Ahol már várják. A vonatok. Amikkel el lehet érni a csatlakozást. A kerítéshez. Tölteléknek. A kisrendőrök mellé.

Meg a másik biztos kormányzati pont az az ellenzék önjelölt vezérpártja. Pedig volt kis felhajtás ezzel a Tóbiás-gyerekkel az elején. Hogy majd nem lesz méltó utóda a Fidesz által olyannyira megkedvelt polcelebnek. Még talán képes összeveszni Schifferrel és Szigetvárival is. De most már tudjuk, hogy nem. Ad kicsit a formának, aztán még véletlenül sem megy szembe a nép nagy vezérével. Aki a parlamentben is megmondta. Ő támogatja a menekülteket támogatókat. (Vastaps, és lábdobogás, spontán örömkönnyek.)

Andrew_s
Comments on Facebook