2015. november 29., vasárnap

Orbán köztökön rúg mindenkit

Orbán Viktor a törökországi menekültpolitikával kapcsolatos konferencia előtt azt mondta, hogy inkább fizet, mint betelepít. Utána azt mondta az MTI tudósítása szerint, hogy a „zárónyilatkozatnak nem része az, hogy az Európai Unió országai között kötelezően szét lehetne osztani a migránsokat”. A helyzet tehát jelenleg úgy néz ki, hogy vagy nem védte meg az álláspontját, és akkor mire az aláírásgyűjtés. Ha pedig megvédte, akkor kezdhetünk aggódni és kuporgatni?

Az utóbbi esetben ugyanis a kormány legfeljebb kommunikációs hasznot zsebelhet be azt illetően, hogy „lám-lám, az EU megijedt a magyar aláíróktól”. Amely ijedelemre aligha van oka. A kvótát ugyanis el lehet utasítani, de az nagyjából az öntökönrúgás esete. Orbán Viktor és az ország számára egészen biztosan az. A rúgástól az egyik golyó azért repül el, mert egy megállapodást lehet ratifikálni, vagy nem ratifikálni. Az utóbbi esetben ki lehet állni egy hordóra üvölteni, és még azt is el lehet érni, hogy pogromok szerveződjenek. S nagyjából ennyi. A menekülteket, az ő fizikai, biológiai valójában ez igen kis mértékben érdekli. Pontosan annyira, hogy amennyire kerítés sem érdekelte. Mert az, aki szerint a kerítés megállított bárkit is, az tegye fel magának, valamint orvosának és gyógyszerészének a kérdést: miért hiszi, hogy a horvát határtól stikában Hegyeshalomra buszoztatott menekült kevésbé menekült, mint az, akit a Keleti pályaudvarhoz halmozott korábban a kormány? Demonstratív megfélemlítési célból.

Amiből persze következik az is, hogy a menekültek kvótátlanul is meg fognak érkezni. Kvóta nélkül két dolgot nem lehet majd tenni. Az egyik: kérést intézni a környékhez, hogy kezdjünk velük valamit. Elvégre erre jogos a válasz, hogy „elutasítottad a rendezett menekült-kezelést, old meg”. A másik, az előzőből következően, az hogy a menekültek kezeléséhez költségtérítést kérjen az ország. Amennyiben ez a forgatókönyv jut érvényre, akkor tulajdonképpen az ország nettó vesztese lesz a helyzetnek. Függetlenül a majdan megjelenő plakátoktól. S vesztese lesz az ország akkor is, ha a július óta folyamatosan előkészítettnek tűnő szélsőjobbos fordulat következik be a rendpártiság jegyében.

Alkalmasint az orbáni tükrönrúgás következtében a másik golyó is elrepülhet a fenébe. A kvóta elutasítása nyomán ugyanis nagyon gyorsan felmerült a shengeni rendszer frakcionálásának, illetve felfüggesztésének a gondolta. Ez pedig nem jelent mást, mint az EU országai közt jelenleg fennálló szabad mozgás korlátozását. Ezzel azonban aligha nyer a hatalom és az ország. Még akkor sem, ha sejtem: most sokan a vállukat vonogatják. Azzal, hogy eddig sem mozogtak semerre, és majd eztán sem fognak. Az a sok gazdaságilag kivándorolni akaró pedig maradjon csak meg a fenekén itthon. Azonban már jóval korábban is sejthető volt: a kormánynak nagyon is érdeke a magyarok kivándorlásának fenntartása. Az ellenzék potenciális támogatóinak százezreit távolítja el az országból. S ameddig hoznak, utalnak haza pénzt, addig még tiszta hasznot is jelentenek. A hatalom megtartása, a polgárháborús helyzet kialakulásának kitolása érdekében Orbán Viktor valószínűleg körömszakadtáig küzdött volna szabad mozgási lehetőségért. Kerül, amibe kerül.

Értelmezhetővé téve különben az „inkább fizetünk” stratégia bejelentését az EU-s konferencia előtt. Különösen, mert a pénzt aligha Orbán Viktor családja fogja előkaparni a ládafiából. Ellenben világos, hogy a nagy kommunikációs gőzhenger füstjében botorkálva a kvóták elfogadását már a hívek torkáén is nehezen nyomta volna le. A shengeni rendszer fenntartására tehát az egyetlen esély, ha azt támogatja: tartsák a török határokon a problémát. Lehetőleg. Lécci-lécci! Ez pedig jósolhatóan pénzbe kerül. Mégpedig nagyon sokba. Valószínűleg többe, mint amennyibe a rendezett, kvótákkal szabályozott menekült-kezelés került volna. Nem véletlen, hogy az első hírek szerint nem egy extra keretet kíván ehhez létrehozni az unió. A Törökországgal kötendő paktum fedezetét a jelek szerint a Contingency-Margin keretéből teremtenék elő. Merkel javaslata alapján.. Márpedig ezzel gyakorlatilag a kelet-európai országokkal fizettetik meg a megállapodást. Potom hat milliárd eurót. Mi az egy olyan gazdag térségnek, mint Magyarország és környéke.

Ha pedig töréspontok jelennének meg az unióban? Kérem-kérem! Ez sem lenne meglepő. Már júliusban sejthető volt, hogy van olyan, a Paks II-ben érdekelt keleti ország, amelynek ez nagyon is kapóra jönne. Az akkori sejtést pedig Die Welt-re hivatkozva erősítették meg. Ja, kérem! Orbán megvédi Európát. Ha addig él is. Az unió.

Andrew_s
Comments on Facebook

Egy film, amit nem fognak szeretni a szcientológusok

Tom Cruise, A kedvezményezett „arc” a filmből
„Szcientológia, avagy a hit börtöne”. Egy film, amit a napokban is vetítenek. Budapesten, a napokban, a Tabán moziban. S már csak azért érdemes megnézni, mert a science fiction világából alapított vallás, vagy némelyek szerint üzleti vállalkozás, meglehetősen ködbe burkolódzik a hétköznapokban.

Amely köd már csak azért is káros lehet, mert a ezzel, az információk hiányával, tulajdonképpen tág tere van az információs manipulációnak. Márpedig ez mindenképpen káros. Akár vallásként, akár vállalkozásként, akár mozgalomként is kezelnek valamit. Jól megfigyelhető ez a káros, a tömegeket az információs monopóliummal visszaélve manipuláló jelenség a mindennapokban, illetve a történelem számos korszakában. Márpedig minden olyan esetben, amikor valamilyen ideológia mellé próbálnak híveket toborozni, kétséges a szabad választás mindaddig, amíg a „jelölt” meg van fosztva a teljes körülménykör mérlegelési lehetőségétől. Így, mintegy önmagamat ismételve, a szcientológiáról szóló filmet -- eredeti címe: „Going Clear: Scientology and the Prison of Belief” -- mindenképpen megnézésre ajánlanám. Azoknak is, akik számára szimpatikus a szcientológia, és azoknak is, akiknek nem.

Mert kár lenne szemellenzősen kezelni a kérdést. Nem válhatott volna tömeges jelenséggé, ha nem rendelkezne olyan vonásokkal, amelyek szimpatikusak lehetnek sokaknak. S ez nyilván nem a pénzadományok begyűjtése a csatlakozóktól. Ahogy az sem, ahogy gyakorlatilag zsarolási potenciállal bíró adatokat gyűjtenek az auditálásnak kinevezett kihallgatásokon, gyónásokon. Azonban az utóbbiak kétségtelenül rendelkeznek azzal a felelősségmentesítő hatással, ahogy a katolikus papok által végrehajtott gyóntatás is. Márpedig ez tényleg segíthet azoknak, akiknek a személyiségét a belső vívódások, a senkivel sem megbeszélhető gondolatok mérgezik a mindennapokban. S akiknek az ezen való átlendülés valóban segítheti az életét. Ahogy sokaknak az a felelősséghárítási lehetőség is segítség lehet, amellyel egy másik lélekre, lélektöredékre, külső rosszra lehet fogni minden gazságot, bántót, következetlenséget, csibészséget. Nem véletlen az, hogy hasonló motívumok számos tömeg-ideológiában megjelennek. Ahogy a vezérközpontú rendszerektől szintén nem idegenek általában.

Márpedig a szcientológia, az említett film alapján, igencsak egy vezérközpontú ideológiai rendszer.  S mint ilyen erősen hierarchizált is. Amelyben a szinteken lépkedés nem kevés anyagi áldozattal, de valószínűleg legalább ekkora személyiségi áldozattal jár. Miközben családok szakadhatnak szét, dollár-milliárdok gyűlhetnek össze, és celebek kegyét kereső marketingakciók folyhatnak. Mely utóbbit ugyancsak bemutatja a film. Nem kisebb ember narrációjával, mint a szervezet egykori, már kilépett „marketingfőnöke”. Így aztán akár el is hihetjük azt, hogy a szervezet olyan „arcainak”, mint Tom Cruise gyakorlatilag mindent biztosított az egyház. Gyakorlatilag ingyen munkásokat, ha tatarozni kellet, és ágyast is, ha úgy adódott. Miközben az alsóbb szinteken fizikai erőszakkal, pszichikai nyomással, és persze az auditálások alkalmával készült feljegyzésekkel sakkban tartottak sokaságától várják el a feltétlen engedelmességet. Amit különben meg is kapnak. Önként és dalolva. Hasonlóan a többi, nem kevésbé durva eszközökkel operáló szervezethez. Bízva, és joggal bízva abban, hogy a személyiség egy idő után a kisebb ellenállás irányába torzul, és elkezd önigazolásokat gyártva beletörni az előre felállított ketrecbe. Ami ezt követően már valóban egy öngerjesztő, önmagának falakat állító börtönné válik.

Ahonnan azért van menekvés. Akkor, ha túl erős sokk éri az illetőt, vagy az ideológiai korbács olyan pontot ér, ami mélyebben rögzített az adott embernél, mintsem egy pénzhajhász egyház azt elérhetné. Mert ez utóbbi motívumról, a pénzről sem érdemes megfeledkezni. Arról, hogy az egyházzá nyilváníttatás egyik legfőbb mozgatórugója az adóelkerülés volt. A vezetésnek. Ami független attól, hogy a részt vevők egy része akár hihet is a szcientológiai alapideológiájában. Az egész rendszer azért korántsem kizárt, hogy kizárólag a pénzről, illetve a csúcson levők hatalmi ambícióiról szól.

A film pedig minderről. Alapítástól a vagyonfelhalmozáson át, a személyiség-befolyásolás lépés-készletéig.

S végül álljon itt néhány URL:
Pro:

Kontra:

Andrew_s
Comments on Facebook

2015. november 28., szombat

Fidesz: Úgy kezdődött, hogy visszahergeltek

Azt mondta a Fidesz, hogy hergelik a népet, és ő ezt kikéri magának. Az ő pillanatnyi szájának, Kucsák László, a Fidesz országgyűlési képviselőjének közvetítésével. Üzenik az MTI-nek általa. Ám az, aki valami fideszes önvallomásra készülve olvasná a híradást, téved.

Kucsák László, megdolgozván a képviselői mandátumért, és a vezéreszme iránti feltétlen kitartást igazolva tulajdonképpen csak megforgatta a szokásos imamalmot. Kifejtvén, hogy a balliberális ellenzék hergeli a népet. Most éppen a kvótaellenes aláírásgyűjtés ellen. Előidézvén azt, hogy megtépáztak egy fideszes aktivistát Pestszentlőrincen. Rögtön elő is került a képviselő szövegében a politikai motiváció vélelme, és a megmaradt becsületére legyen mondva, hogy közlemény szerint maga is kijelentette: „a támadót előállították, és értesüléseik szerint ellene nyomozás indult”. Ami azt jelenti, hogy a rendőrség tette a dolgát. Nem azért, mintha nagyon ezernyi okból ne lennének fenntartásaim a nemzeti konzultáció és rokon intézményei kapcsán. De egy párt aktivistájának fizikai megtámadása, megfenyegetése semmiképpen sem az mód, amellyel a tiltakozást artikulálni szabad. A hírnek látszólag itt vége van.

Amiért még sincs vége azt a társadalmi „szövegkörnyezet” biztosítja. Amelynek csak egy kis szegmense a képviselőtől odalökött néhány jelző, illetve félmondat. Kezdve az ellenzék balliberálisnak kikiáltott részével. Értem én, hogy Orbán politikája már annyira jobbra tolódott, hogy hozzájuk lépest a klasszikus liberalizmus már maga a baloldali infernó. Azonban a liberalizmus a maga verseny-alapú szemléletével nem igazán baloldali ideológia az én olvasatomban. Még akkor sem, ha klasszikusan ugyebár azt jelenti, hogy az egyén szabadságát csak a többiek hasonló szabadsághoz való joga korlátozza. Ez a szemlélet tehát demokratikus, de versenyközpontú. Egy demokratikus, ha tetszik humanista alapokon alapuló jobboldali ideológia. Nagy egyszerűsítésekkel, mint azt nyilván kiszúrták az olvasók is. De szerintem elfogadható egyszerűsítésekkel. Mit sem vonva le a fideszes önismereti csomag azon értékéből, mely szerint ők ennél sokkal jobbra állnak. Szinte már a Jobbik ölében. Annyira, hogy még egy kicsi, és a Jobbik is egy baloldaliasan elhajló párt lesz néhányak szemében.

Az említett közleményben azonban nem csak ez a lassan közbeszédbe ívódó ideológiai zavarodottság szúrhat szemet. Mert ott van az a kijelentés, hogy „messze nem zárható ki a politikai motiváció”. Alkalmasint tényleg nem. Sőt, a dohányosok és influenzások reggeli harákolása, és köpködése esetében sem zárható ki a politikai motiváció. Azért, miközben az utóbbi esetben inkább az orvosi véleményre, az előbbiben a rendőrségi vizsgálat eredményére inkább hagyatkoznék, mint egy kormánypárti képviselő véleményére. Kínos lenne ugyanis azt feltételezni, hogy az MTI-tudósításba is bekerült, kocsmaillatúan személyes véleménye egyfajta megrendelést sejtet a még vizsgálódó rendőrség felé. Eleve kizárásra ítélve minden mást, ami még beleférne különben tényleg elítélendő tett motivációs halmazába.

De mielőtt elfeledkeznénk a tényleges lényegről, itt van az a bizonyos aláírásgyűjtés. A kvóták ellen. Gyakorlatilag azt igazolva, hogy a kormányzat, bármennyit ugat a tömeges támogatottságról, alapvetően gyáva élni a felhatalmazással. Az aláírásgyűjtés, a tömeggyűlések, a levélkampányok alapvetően ellenzéki eszközök. Amikor a hatalom él vele, akkor tulajdonképpen önmaga ellenzékének szerepét akarja eljátszani. Ez pedig döntésképtelenséget, döntési pánikot, önigazolás-keresést sejtet. Orbán Viktor korábbi, hasonlókat sejtető, akcióinak a fényében ez sem lehet túl meglepő. Miközben a kvótaellenesség közben mintha marginálisra fakulna már a közelmúlt is. Például az, hogy a hisztériakeltést a kormányzat indította el. Alkalmasint nem is a szíriai, etióp és hasonló távolságokból érkező menekültek, hanem a külhonban élő magyarok ellen. Mert emlékezhetünk arra az időszakra, amikor megszórták az országot azokkal a bizonyos plakátokkal. Amelyek felirata éles magyar nyelven hirdette az igét. Legfeljebb csak az egybites trollokkal hitetve el, hogy a távoli menekültekhez szólnak. Aki megérthette, az jobbára a magyar lakosság. Aki ellen irányult, az legfeljebb a felvidéki, erdélyi, vajdasági, ukrajnai és minden más ideérkező magyar.

Mely nyári gyűlöletkeltés esetében ugyancsak „messze nem zárható ki a politikai motiváció”.

Andrew_s
Comments on Facebook

2015. november 27., péntek

Szex, suli, adatvédelem. Kétszer

Szexuális migrén-tea
Úgy két napja jelent meg egy hír arról, hogy egy testnevelés-tanár állítólag szexuális tartalmú üzenetekkel csetelt a diáklányokkal. Az Index szerint. A tudósítás címe sokat sejtető, a részletek alapján semmitmondó volt. Felértékelni egy frissebb hír értékeli fel. Ami már arról szól, hogy Egerben a gimnazisták szexuális szokásai közt akarnak turkálni.

Az első hír kapcsán szót vesztegetni inkább arra érdemes, hogy egy kérdéses helyzetből miként lehet akár politikai tartalmat hordozó publicisztikát kreálni. A sajtókészítők nagyobb dicsőségére. Az a sokat sejtető cím „Meg kell tanulni lenyelni” volt, és semmit mondóvá azért vált, mert a képként közölt csetszöveg alapján kiderül: fejfájásra javasolt sós teára vonatkozik. A maga szövegösszefüggésében. Ami persze nem jelenti azt, hogy a publicisztika szerzője ne ábrándozhatna másról. De ez legyen a környezetében élő lányok problematikája. Alkalmasint a cseteléssel meggyanúsított testnevelő tanár első indulatban felmondott, majd a KLIK nyomására (jön a politikai szál) visszakerült az iskolába. Holott lehet, hogy egyszerűen rájött. Hülyeség volt felmondania a pillanat nyomása alatt. Még akkor is, ha bebizonyítható: ő küldte az üzeneteket és nem egy megcsalt, visszautasított kollegina használta ki az esetleg szabadon heverő telefont. Amiről a képernyőképeknek is valahogy le kellett mentődni.

A képek alapján ugyanis nagyon úgy tűnik, mintha ugyanarról a telefonról kerültek volna lefényképezésre. Márpedig, ha igaz lenne, hogy különböző lányoknak küldött üzenetek, és a lányok dobták fel a tanárt, akkor a képek vélhetően a „célban” készülnek. Különböző környezetben. Így aztán marad a kérdés, hogy kinek a telefonjáról készültek a bizonyító erejűnek hitt képek. A tudósításból erre nem kapunk választ. Ahogy arra sem, hogy hány éves leányokról és hány éves tanárról lehet szó, ha a diákok nyilvánvalóan tegező viszonyban vannak a tanárukkal. Amely utóbbi lehet, hogy kétségessé teszi a tanári alkalmasságát, de azért nem okvetlenül minősül szexuális zaklatásnak. Már csak azért sem, mert az üzenetek alapján a csajok „vették a lapot”. A világ összes szmájlija ott virít a képen. Szintén ellentmondásosnak tűnve azzal az állítással szemben, hogy a lányoknak szerepe lenne a „feljelentésben”.

A résztvevők kora különben azért lenne kérdéses, mert ha a tanár nem egy nyálát lánykákra csorgató vénség, és a lányok már nagykorúak, akkor még a szexuális évődés is természetes lehet egy bizonyos szintig. Alkalmasint megjegyezve, hogy a világ számos esetet ismer arra nézvést, amikor a tanár elvette feleségül a tanítványát. Az életkori adatokra szintén nem találunk a tudósításban érdemi adatot. Amikor tehát először olvastam az Index szövegét, sokkal inkább kérdések merültek fel, mintsem valami égbekiáltó borzasztóságot sejtettem volna a sorok közé. Korántsem kormánykitüntetésre terjesztendő a tanárt, akinek tanári alkalmassága a távolságtartó-képesség hiánya miatt mindenképpen kérdéses lehet. Ha tényleg ő a szerző. Mely esetben még mindig maradhatnak adatvédelmi kérdések a telefonokhoz való hozzáférések, esetleges cset-hamisítások környékén.

Mely adatvédelmi kérdések sokkal élesebben merülnek fel az egri gimnazisták tervezett kifaggatása kapcsán. Amely kérdezősködésben a lopási, a szlopálási szokások mellett az óvszerhasználati szokásokra is rá kívánnak kérdezni. A következő felmérés tárgya talán már a kedvenc szexuális testhelyzetre is rákérdez. Hangmelléklettel. Felmérendő az orgazmus során kiadott hangeffektusokat és azok környezeti decibelterhelését. Azért szerencsére itt még nem tartunk. Csak az óvszerhasználati szokásoknál. Egy pillanatig sem vitatva, hogy inkább használják, mint nem. Miközben hallgatólagosan elfogadja a tényt: a gimnazisták élnek nemi életet, és a promiszkuis szexualitást is megelőlegezi. Úgy látszik erről az Index-béli, veszprémi iskolában nem hallottak. De maradjunk Egerben. Amiről tudjuk a dalból: „papok városa”. S bár a fapapucsban nem lehetünk biztosak, a prüdériájáról híres klerikális kormányplatform létéről azért tudhatunk. Amely oktatás, és iskolai egészségügy-politikája úgy állhat fel, hogy „felvilágosítás=NO; suliszex-felmérés=SÍ”.

Az igazság másik arca, hogy a szülők nagy része hozzájárult a kérdezősködéshez. Ami már csak azért érthetetlen, mert az adatvédelmi szakiknak ugyanakkor voltak némi aggályai. A szülői hallgatás tehát két dolgot sejtethet. Egyrészt azt, hogy sokadrendű állampolgárnak érezhetik magukat az iskolai bürokratákkal szemben. Másrészt ellenben azt, hogy inkább az iskolaorvosra bízzák a kérdezősködést, mintsem leüljenek beszélgetni a csemetékkel. Ami szintén nem vigasztaló.

Andrew_s
Comments on Facebook

2015. november 25., szerda

Konspiratív közröhej

Akar még valaki kuncogni?
(Monty Python: Brian élete)
A hazánkban beiktatott terrorelhárítási nagyfőnök egy igen fontos bejelentést tett a közelmúltban. Eszerint a TEK veszélyes, külföldi kapcsolatokkal is bíró bomba-gyárosokat füleltek le. A még közelebb múltban aztán kiderült: sok jel mutat arra, hogy egy kommunikációs blöff volt a nagy felhajtás. Ha ez igaz, akkor furcsa érzés lehet Hajdu Jánosnak, a Terrorelhárítási Központ (TEK) főigazgatójának lenni.

Még akkor is, ha a tudósítások rezüméje szerint a parlamenti jobboldal kiállt a TEK állítása mellett. Nem győzvén megköszönni a kiváló felderítési munkát, gyors intézkedést és egy hatalmas terrorakció megelőzősét. Mert persze nem kizárt, hogy MTB „Minden Terrorista Bevándorló” Orbán Viktor azon kijelentése után, és a korábbi xenofób megnyilvánulások után egyszerűen „futnak a pénzük után”. Annyira, de annyira szerettek volna egy terroristát látni, hogy megragadták az önkéntes történelembúvárok grabancát. Körbeforgatták szájukban a „bomba” szót, majd rájuk köpték. A TEK vezetőjének már csak azért muszáj lehetett valami igazán nagy összeesküvést leleplezni, mert súlyosan megsérthette orbánia normarendszerét. Miközben a miniszterelnök hatalmas veszélyekről csacsogott, Hajdu képes volt azt nyilatkozni, hogy neki ilyen információi nincsenek. Márpedig az ellenkezőjét nyilatkozni, mint amit egy demagóg vezér elvár, rossz ómen lehet. A nyilatkozatok megjelenési sorrendjétől függetlenül. Mert milyen talpnyaló az, aki nem találja ki ura és parancsolója rejtett gondolatait. A magántörténész fiatalok tehát akár rettegési fokozatra is kapcsolhatnak. Mert lehet ugyan, hogy eddig nem voltak terroristák, és eszük ágában sem volt ilyesmi, azért egy koncepciós eljárásban még azzá válhatnak. A jelentésekben.

Talán még akkor is, ha a bíróság közleménye alapján semmi ok nem volt az előzetes letartóztatásukra. Kiemelve a közleményben, hogy II. világháborús relikviák gyűjtőiről van szó, büntetlen előélettel, és terrorista-kapcsolatok nélkül. A BorsOnline azt is tudni véli, hogy egy Veszprém melletti erdőben, fémkeresővel tettek szert a fiatalok azokra a gyanúsan robbanásveszélyes tárgyakra, ami miatt a TEK különösen veszélyes figuráknak kiáltotta ki őket. Ami részben akár igaz is lehet. Ha ugyanis nem kibelezett, hanem robbanni képes szereket nyomokban még tartalmazó lőszerhagyatékot találtak, akkor elég nagy botorság játékszernek nézni. De a botor felelőtlenség még nem avat valakit bűnös összeesküvővé. Hacsak MTB Viktor nem akarja annak látni. Mert akkor megoldják.

Ugyanakkor, ha igaz a történet, és tényleg egy védett személy védelme során figyeltek fel a fiatalokra, majd csaptak le rájuk, akkor érdekes kérdés lehet, hogy ki lehet az a védett személy. Mert azért ciki lenne, ha kiderülne: a védett személy egy Veszprém melletti erdőben lett elhantolva. Teljes menetfelszereléssel. Még a II. világháború idején. A TEK pedig azért védte, mert már folyamatba helyezték a reanimálását és reaktiválását. De legalább is a rehabilitációját. Már akkor, ha nem a szovjet csapatok tagja volt. A Demokratikus Koalíció (DK) minden esetre kezdeményezte a parlament honvédelmi és rendészeti bizottságának összehívását. Kiderítendő a TEK-akció mibenlétét. Azonban könnyen lehet: az nyer, aki vagy a bizottság összefogásának, vagy a publicitásnak az elmaradására fogad.

Nem feledve azt sem hogy lehet: direkt így tervezte a TEK. Egy fedett akciókat is végrehajtó szervezetnek ugyanis még az jól jöhet, ha nem veszik komolyan. Arra építve, hogy a nevetségesség határán állókkal szemben könnyebben követnek el önleleplező hibát. Ebbe a képbe pedig talán még az is beleférhet, ha maga a vezető áll ki pofozó-bábunak. Úgyhogy tessék csak halkan kuncogni Hajdun. Lehet, hogy ő olyat tud, amit rajta kívül senki. Talán még azt is, hogy hol a csörgős-sipkája a vezérnek. De addig is: lehet, hogy nem közröhejt érdemel, hanem konspiratív vállveregetést.

Andrew_s
Comments on Facebook

Margófirka az Iszlám-pánik mellé

A Magyar Időkre hivatkozva azt a hírt kaptuk a reggeli kávé mellé, hogy egyre több segítőt találhatnak hazánkban az iszlamisták. A HVG interpretálásában. Amivel persze óhatatlanul egyenlőségjelet sugallnak az iszlám hívői, és az IS támogatói közé, de hát erre futja. Mert az iszlámhívők a másik hír-interpreter, az ATV szerint is nő.

Az utóbbi, az ATV, szintén a Magyar Időkre hivatkozik forrásként. Jelezve, hogy immár kétszer annyian vannak Magyarországon az iszlám követői. Alkalmasint nem az utcai felmérések, hanem a népszámlálás adatai szerint. Így az adat jelenlegi közlése inkább hangulatkeltő, mint szükséges. De ettől még lehet fontos köznapi ismeret. Elvégre most mindenkit érdekel, hogy a szomszédja vajon milyen vallású? Anélkül már a munkába menés sem az igazi. Jobbára a közmunkába, mert a magyar-ellenes világ-összeesküvés hatására leginkább azok számának változásában van dinamizmus. Meg a népszámlálási iszlám-hívőkében. Akik száma megduplázódott. A hírek szerint. Amit el is hiszek. Miért is ne? Csak az nem derül ki, hogy tízről húszra, vagy ötmillióról tízmillióra. Holott ugyebár mindkettő duplázás. De azért mégsem egészen ugyanaz a nagyságrend. Fene a matekba!

Alkalmasint a fentebb jelzett sugalom is megérhetne egy külön fejezetet. Annak a hírszerkesztőnek, aki a sorok közt a napi borzongásigény kielégítésére tör. Kétségtelenül kielégítve a szélsőségek felé kacsingatók zsigeri ellenség-szükségletét is. A kávé mellé. Nagyjából pont annyira értelmesen, mint amikor a miniszterelnök szerint minden terrorista bevándorló. Ha meg nem, akkor is. Felcsútról üzenik nekik, hogy bevándorlók. Az ultra-nacionalisták is. Tehát iszlamisták. Amennyiben ez alatt az iszlám hívőit kell érteni, akkor az iszlám hívőinek számával nyilván együtt fog emelkedni az iszlám hívőinek a száma. Talán még az iszlám hívőinek támogatottsága is. Ha feltételezzük, hogy vallási okokból senkit nem fog kitiltani a családja. Pedig kormányzati igény valószínűleg lenne rá. Mármint a kitagadásra. De, sajnos, gyanítom, hogy sokkal inkább az IS támogatóit kell érteni az „iszlamista” alatt. A széljobbon szinte biztos, hogy ez lesz az üzenet értelmezése.

Ahol még véletlenül sem gondolnak bele, hogy ez önmagában baromság. Mármint Mohamed követői és a dzsihadisták, az ISIS közé egyenlőségjelet tenni. Pont akkora baromság, mint Jézus követői és a boszorkány-máglyákat meggyújtók közötti egyenlőség-jel. Még akkor is, ha van az a szellemi sötétség, ami az utóbbit is kívánatosnak tartaná. Mármint a máglyákat. Jézus nevében. Jézus nevében? Aligha. A saját sötétségük nevében. Ami alig csökkent azóta, hogy egyházi átokkal gondoltak védekezni a sáskajárás ellen. Mely történelmi hagyomány mutatja: a vallási idiotizmus nem vallás-függő. Ahogy a szélsőségesség sem. Meg az embertelenség sem. Valószínűleg ezért sikerült, kellő ellenségkép felmutatásával minden rendszernek megtalálni a maga verőembereit. Az államhatalmi kereszténységnek is. Az államhatalmi iszlámnak is. S az államhatalmaknak általában.

Ugyanakkor azt is el lehet hinni, hogy a kereszténységtől elfordulók száma növekszik. A vallásoktól általában is elfordulók számával. Hazánkban. Akármit mutatnak a népszámláláskori adatok. Amelyek mögött igen jelentős elvárás is lehetett. Egy országban ahol a szekularizáció egyre csökken. Ahol államhatalmi tényező egy klerikális törpeplatform. Ahol az oktatásért is felelős miniszter egyházi ember. A külső nyomás hatására közölt elvárt válasz ugyanakkor pont az ellenkezőjét is takarhatja. Ahogy a kötelező olvasmány sem népszerű, a kötelező taps kikényszerítője sem lesz okvetlen népszerű. Ha gyakorlatilag hatalmi elvárás egy vallás-rendszer követése, akkor az a hitvilág veszít a lelki népszerűségből. Ha pedig ugyanazen vallás egyik arcaként az a töppedt szellemiség jelenik meg, amely a gyermekek éhezését életviteli hibaként kommunikálja, akkor különösen csökkenhet a népszerűség.

Ami nem jelenti azt, hogy ne növekedne a szélsőségesek körében a látszólagos támogatottság. Azonban érdemes talán arra is figyelni, hogy aki Mária országára hivatkozva akarja verni a zsidókat, muszlimokat, és mindenki mást, az pont olyan sötét, mint az a dzsihadista, aki Allahra hivatkozva fejez le, éget meg embereket.

Andrew_s
Comments on Facebook

2015. november 23., hétfő

Gallóné szakszervezete már majdnem sztrájkol

Forrás: tozsdeforum.hu
A magyar oktatáspolitika lassan szóra sem érdemes. Nem azért, mert olyan remekmű, amihez nem fér kritika, hanem inkább azért, mert ami lassan romjaiban is elporlad, azt már szinte kár emlegetni. Miközben zajlik a pedagógusok földbe döngölése. Alkalmasint szakszervezeti segédlettel. Mert az, ami szakszervezeti ténykedésként zajlik, lassan az is eléri az alig-alulmúlható kategóriát.

Mert itt van például a Pedagógusok Szakszervezete. Galló Istvánné elnökletével. Aki az ATV műsorában arról nyilatkozott, hogy már majdnem eljutottak ahhoz, hogy fellapozzanak egy évszázados művet arról, aki látott már sztrájkot. S ezt ő komolyan is gondolja. Azt ugyanis elég nehéz lenne másként értelmezni, amit a nevezett elnöklő asszony mondott. Azt kifejtve, hogy írtak egy levelet Orbán Viktor miniszterelnöknek. Aztán, ha a kormányzó főnök nem válaszol valami szépet, akkor aztán mennek, hátrakötik a sarkát, és majd sztrájkolnak. Legkorábban mikor is? 2016. januárjában. Elvégre az oktatáspolitika egy évek óta tartó mélybe süllyesztése, a pedagógusok egyre fokozottabb egzisztenciális zsarolása, és az ezzel növekvő adminisztrációs terhek miatt akár már tavaly, vagy idén januárban is nyugodtan meghirdethető sztrájkot nem szabad elkapkodni. Kedves Gallóné! Nem lesz az a 2016. január kicsit korai? Nem kellene megfontolni? Esetleg elhalasztani szeptemberig? Már rögtön januárban? S mit fog ehhez szólni a vonatkozó miniszter? Orbán Viktorral már megbeszélték? Nem lesz ebből baj? Aggódok kérem! A nagy kapkodás sosem tesz jót.

Tessék csak szépen megfontoltan haladni. Mint az azóta Nemzetivé vált Magyar Pedagógus Kar és kartársaság megalakulásakor. Akkor bezzeg nem kapkodtak. Akkor, a megboldogult ám sosem feledett SzOT-korszakot idézve minden a maga helyén intéződött. A kormány felülről megszervezte az alulról kezdeményezendő szakmai érdekképviseletet. Galló Istvánné pedig reményét fejezte ki. Arra nézve, hogy egy politikai indíttatású szervezet csak a szakmával fog foglalkozni. Mi mással is foglalkozhatna? Szóval! Akkor bezzeg még volt remény, most meg ez a nagy rohanás. Csak úgy, megfontolatlanul a másik nagy gyűjtőszervezet után. Ami nem más, mint a PDSZ, ami majdnem olyan, mint Gallóné szervezete, csak ők demokratikusak is. Talán ezért jutottak már két éve el odáig, hogy már majdnem sztrájkot hirdettek a nagy minisztériumi pávatáncolás lépésszünetében.

Ja, hogy két éve, a szájkaratén kívül nem történt semmi országosan jelentős hírré dagadó esemény? Még ez sem teljesen igaz. A választások előtti télen, 2014-ben igenis tüntetgettek. Amolyan SzoOT-módra. Felvetve már akkor is, hogy Gallóné talán azért is a legmegfelelőbb a jelen helyén, mert a kormányzat számára ott hozza a legtöbb hasznot. De ez nyilván nem igaz. Elvégre most már levelet is jegyzet Orbán Viktor irányában elküldődve. Mármint a levél. Amelyben „azt követelik, hogy tegyen lépéseket a köznevelés jelenlegi helyzetének javítása érdekében”. Így! Kereken. Belefogalmazva a szeme közibe. Mármint Orbán Viktornak. Sanzé. Direktben. Mert ő nem olyan, aki ne merne levelet írni a miniszterelnöknek. Karakánul. Így! Kereken. (Ja, ez már volt, bocs)

Alkalmasint a köznevelés érdekében tényleg kellene lépéseket tenni. Szakmait. Számosat. A szakszervezet önkéntes, vagy önkéntesen kénytelen tagjai (ja, az a kamara) között szinte biztosan akadnak olyanok, akik még meg is tudnák fogalmazni a lépéseket. Netán egy szakszervezet számára is. Netán még az is előfordulhatna, hogy a grafománia nem levelekben, hanem ezer oldalas, konkrét cselekvési tervben, szakmai követelmények rendszerében ölt testet. Aztán már csak egy olyan szakmai érdekképviselet kell, amely nem csak képes, de hajlandó is kiállni ezekért. Mert az elmúlt időszakban nem történtek alapján a PSZ inkább a „Pszt! Ne zavarjuk a vezért” szervezetének tűnik. Kívülről nézve mindenképpen.

De belülről nézve bizonyára nem. Különben lehet, hogy a tagok már más szakszervezet, vagy legalább más vezető után néztek volna. Ha azonban nekik így jó, akkor tényleg nem értem: minek ez a rohanás azzal a sztrájkkal? Nem érne rá még néhány évtizedig? Addigra talán már tanítani sem lenne kit. Hát nem volna egyszerűbb?

Andrew_s
Comments on Facebook

Balog a diktatúra tiszteletét hirdette

Balog Zoltánt már megint mikrofon-közelbe engedték. Az eset szombaton a montreux-i karácsonyi vásár megnyitóján esett meg. Elképzelem, amint az árnyékban settenkedve becserkészi a mikrofont, majd elmondja bele a maga szózatát: „Magyarország egy tiszteletre méltó ország és a tisztelet kultúráját szeretné erősíteni Európában”. Majd dühödt tigrisként, villogó szemekkel védi az említett hangosítási segédeszközt a cáfolatok beolvasása ellen. Nem túl életszerű.

Életszerűbbnek tűnő forgatókönyv, hogy hivatalos kiküldöttként jelent meg. A hazai emberi erőforrások nevében. Miniszterként. Ebben a minőségében már annyi zöldséget, a kormányzat valódi taktikáját, elvárásait önkéntelenül leleplező szöveget nyomott le az évek során, hogy az önkéntelenséget illetően kétségek ébredhetnek. Alighanem Balog az, akit előre megfontolt szándékkal küldenek a kommunikációs frontzónába, Talán éppen azért, mert már annyiszor lejáratta magát, hogy egy újabb esett ide, vagy oda, már szinte nem is számít. Márpedig ez a tisztelettel való operálás nagyjából ilyesmi. Nem is okvetlenül azért, mert a Tisztelet Társaságát nem a Fidesz környékén alapították. Valószínűleg. Azért azonban feltétlenül, mert a tiszteletet nem elvárni, hanem, mint már írtam sok évvel ezelőtt is, kivívni kell. Elvárni lehet, de az alap nélküli elvárás legfeljebb egy félmosolyt ér. Igaz ez országra éppen úgy, ahogy emberekre is. Azzal a megszorítással, hogy egy ország iránti tiszteletet annak vezetői, a vezetők tevékenysége, valamint az ott lakók moralitása, és tevőleges munkája alapozhat meg.

Ennek alapján, egy ország, ahol a korrupció korántsem ismeretlen jelenség, és ennek kapcsán, más országokból tiltanak ki vezető tisztségviselőket, aligha jelenthet morális példaképet, moralitásában tisztelendő entitást. Amelyen aligha lendít az a morális árulással felérő kormányzati politika, amellyel a szövetségesnek ismert EU-ra próbálta tolni Orbán Viktor a saját hatalmi játékainak valamennyi kockázatát. Legutóbb a menekültekkel kapcsolatban. Természetesen ezek olvastán szinte biztos, hogy már készülődnek a trollok. Elvégre az ő egyszerű, egybites világképükben már egyenesen hazaárulás az, ha valaki nem feltétel nélkül, és mindenféle normát feledve nyalja be a vezéri szóhányást. Nekik, csak nekik, hátha egyszer átjut az agyi páncélon: A szülőföld szeretete éppen az a képesség, hogy az országot, mint hazát ne cserélje össze az országgal, mint aktuálpolitikummal. S végképpen ne azonosítsa azzal a politikai vezetővel, aki leginkább csak lejáratja az országot.

S Balog Zoltán nyilatkozata éppen ez utóbbiban rejt egy csapdát, egy alapvető elszólást. Amikor ugyanis a „tisztelet kultúráját” emlegeti, akkor ez, a maga lecsupaszított, szinte ezoterikus magasságba elemelt voltával valójában a feltétlen tisztelet fetisizmusa. Feltétlen tisztelet azonban olyan, erősen hierarchikus, és az önállóságot mélységesen elutasító rendszerekre, szervezetekre igaz, mint a maffia, a diktatúrák, illetve az egyházak is. Balog Zoltánnak, lelkészként ezt pontosan tudnia kell. Viszont valószínűleg azért is alkalmas az ilyen bemondó-szerepre, mert lelkész. Amennyiben korántsem kizárt, hogy nem az önálló gondolkodásra szocializálódott, hanem sokkal inkább valóban a feltétlen hatalomtiszteletre. Ami előny lehet egy lelkésznek az egyházában, de egy miniszternek csak egy diktatúrában.

Amikor Balog Zoltán minden fenntartás nélkül hirdeti a feltétlen tiszteletre való közidomítást, akkor óhatatlanul leleplezi a magyarországi hatalom valós természetét.

Andrew_s
Comments on Facebook