 |
| A pirézek lovaglása |
Szeptemberben Orbán Viktor már tudni vélte: terroristák
márpedig voltak Röszkén. Az ügyészség nagy nehezen összeszedte magát, és vádat
emeltek a röszkei zavargásokkal kapcsolatban. Azonban a vádpontok közül a
terrorizmus hiányzik. Jogilag, és a jelenlegi jogi környezetben is cáfolva azt
a tézist, hogy az illegális határátlépő azonos lenne a terroristával.
Márpedig a Szegedi Járási és Nyomozó Ügyészség tiltott
átlépésének bűntettével vádolta meg a kilenc szíriai és az egy iraki
állampolgárt. Ami azért nem egészen terror-cselekménynek tűnik. Még akkor sem,
ha alig lehetnek kétségeink: szükség esetén megoldják. Ül annyi rasszista
decibelvitéz a parlamentben, hogy seperc alatt törvénybe iktathatják azt a
passzust, ami mindent terrorizmusnak nyilvánít, ami ellentmondani látszik a
felcsúti kiválóság pillanatnyi nyilatkozatának. Addig azonban az a helyzet,
hogy a Bakondival megtámogatott Orbán Viktor egy hámozott luftballonnal
egyenértékű kijelentéssel házalt a híveinél szeptemberben. S ezen az sem
változtat, ha a menekültek számához képest elenyésző számú, de kétségtelenül
veszélyes kisebbségről kiderült, hogy valóban a dzsihadistákkal szimpatizál.
Mely lehetőséget, különben, magam sem zártam ki korábban. Azzal, hogy ezek
kiszűrésére fel kellett volna tudni készülni. Mely felkészüléshez valószínűleg
elegendő idő állt rendelkezésre 2015 januárját követően. Valószínűleg, és a
történések alapján a szándék hiányzott. Pontosan tudva: a provokált tömegek
sokkal erőteljesebb jobboldali, szélsőjobboldali hangulatkeltő elemeket
tartogatnak, mint a helyzet szelektív, ám humánus megoldása.
A menekültek közé épített dzsihadista provokátorok azonban
mégis átjutottak valahogy Párizsig (is). Amiből az következik, hogy miközben
tíz tiltott határátlépővel izmoztak a hatóságok, addig a valóban veszélyes
elemek számára meglehetősen átjárhatónak bizonyult az a rendszer, amivel Orbán
Viktor szerint egész Európát, és a világ kultúráját védték. Inkább azt
igazolva, hogy aminek a megvédését a magyar miniszterelnök elkezdi hangoztatni,
annak kapcsán lehet gőzerővel aggódni.
S ez független attól, hogy részletek közé pislantva az
ügyészségi vádemelésről szóló közlemény is tartalmaz olyan állításokat, amelyek
akár furcsának is tűnhetnek. Az egyes részeseményekkel kapcsolatban is vannak a
vádemelés szövegétől eltérő
emléknyomok. Ahogy, például, az újságírókat „megrendszabályozó”
karhatalmi játékosok elleni vádemelésektől sem volt túl hangos a média. Talán
azért, mert Orbán Viktor elmulasztotta azt nyilatkozni, hogy a karhatalmi
provokációk, túlkapások sem tartoznak a bocsánatos bűnök közé. Kellő
cinizmussal azt is mondhatnánk, hogy az egész terroristázás azért kellett
Röszke esetében, hogy a közvélemény szemében enyhítse a karhatalmi fellépés
erőszakosabb vadhajtásainak tüskés képét. No meg előkészítse a közhangulatot az
éppen esedékes harcához az éjjeliben. Az eltelt hónapok után meg mér annyi
minden történt, hogy szinte a kutya sem figyel a mostani vádemelésre.
Pedig már csak azért érdemes lenne, mert megtudhatjuk
belőle, hogy milyen sok nyelven beszélő karhatalmi erők vonultak le Röszkéhez.
A jelenlevők akkori tudósításai szerint, azokon a nyelveken, amelyeken értenek,
az elhíresült megafonos nyugtatni és nem irányítva heccelni próbálta a tömeget.
Ezzel szemben most azt olvashatjuk, hogy: „A
vádlottak egyike megafonnal a kezében különböző nyelveken beszédeket tartott,
és megpróbálta irányítani a magyar rendőrökkel szemben fenyegetően fellépő
tömeget”. Ez nyilván csak akkor értelmezhető, ha a jelenlevő, nyilván
tanúként szereplő karhatalmi dolgozók minden nyelven pontosan értették, és értelmezték
az ott elhangzottakat. Illetve, igen jó minőségű felvételek készítésében
jártasak, és az ügyészi szakértőgárdában hemzsegnek a polihisztor nyelvészek.
De fogadjuk el, hogy így van.
Ebben az esetben már csak az a kérdés marad nyitva, hogy
mely nyelveken irányította a rendőrök ellen a tömeget, és mely nyelveken
nyugtatgatta a menekülteket. Mert csak így, a különböző nyelvek váltogatásával
értelmezhető, hogy a senki által nem értett nyelvek egyikén uszított, míg a
tudósítók által értett nyelveken az indulatokat akarta csillapítani. A kérdésre
a tudósításban nincs válasz. Ennek fényében nincs más dolgunk, mint elfogadni,
hogy Bábel minden nyelvén beszélt a megafonos, és az ügyészségi szakértők
minden szavát értették. Mert ott még pirézül is anyanyelvi szinten értenek.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése