A fortélyos félelem igazgatása

A testületi pánikkeltés begyűrűzött, és amennyiben a NOL-ban közöltek helytállóak, akkor elmondhatjuk: a menekültválság kezdi elérni a kívánt hatást. Amennyiben a lakosságtól akár antidemokratikus eszközök bevezetésére is felhatalmazás nyerhető, és még több pénz a titkosszolgálatoknak.

Az MTI is közli Gyarmati István biztonságpolitikai szakértőnek a királyi TV-ben elhangzott nyilatkozatát. Úgyhogy akár kormányhoz közeli rábólintáson is áteshetett a vélemény. Amelyben sok új talán nincs is. Az világos volt eddig is, hogy minden közösségi fenyegetés egyik haszonélvező csoportját azok alkotják, akik a nagyobb lakosság feletti kontrollt szorgalmazzák, illetve abban érdekeltek. Ezek között a titkosszolgálatok, valamint a megfélemlített kontrollt hatalmi haszon érdekében kihasználni képes diktátorok alighanem az első sorban találhatók. Egyáltalán nem véletlen, hogy egy diktátornak permanens ellenségképekre van szüksége. Ebben az esetben a demokrácia látszatának megtartásával építheti ki a totális ellenőrzés és megfélemlítés pókhálóját. Alkalmasint a szélsőjobb hathatós támogatásával. Már csak azért is, mert általában a rendpárti szélsőségesek vonzáskörében találhatók meg azok a paramilitáns szervezetek, amelyek a reguláris erőktől függetlenül, vagy akár azokkal együttműködve képesek gyakorolni az utcai megfélemlítést.

Ami a haszonélvezést illeti, már jóval korábban, az amerikai ikertornyok elleni támadások kapcsán olvasni lehetett olyan véleményeket az interneten, hogy a titkosszolgálatoknak igencsak jól jött a támadás. Ahogy olyan vélemény is ismert, hogy az a támadás jól szolgálta azokat a törekvéseket is, amelyek a birodalmasodó USA hadműveleteinek előkészítését is. Alkalmasint az európai kontinens kapcsán, pontosabban a „Charlie Hebdo”-támadás kapcsán is nehéz lenne azt állítani, hogy a kiadó, illetve a titkosszolgálatok egyáltalán nem profitáltak az eseményből. A keselyűk megjelenése elég gyorsan nyilvánvaló lett. Egy évvel később már azt is tudhattuk, hogy a kiadót alighanem a csődtől mentette meg a támadást követő példányszám-felfutás. A mostani párizsi merényletek kapcsán pedig a szigorított viszonyok alighanem a szélsőjobbnak kedveznek. A terrorcselekmények tehát a szélsőjobbnak mindenképpen hasznosak.

Ahogy az a kommunikáció is kedvez a szélsőjobbnak, amely a terrorizmust egyértelműen a menekültek nyakába kívánja varrni. Márpedig az ilyen irányú kommunikációban az Orbán-kormány mindenképpen rohadt jól teljesít. Inkább rohadt módon, mint jól. Amely már a gyűlöletplakátok kihelyezésekor is megfigyelhető volt. A kerítésépítés esetén a kezdetektől ismert ez a keretlegény-felkészítő mozzanat. Azon sem kell persze meglepődni, hogy a CÖF is ott tolongott a kápó-toborzások környékén, és azt sem lehet mondani, hogy egyes kormánytagoknak gurult csak el a gyógyszer. Mert maga a miniszterelnök kezdett bele a hatalmi játékainak újabb menetébe a novemberi támadások nyomán. Az, hogy mellékesen morális árulást követett el a szövetségesek ellen, az Orbán Viktort egy éve sem zavarta, és alighanem azóta sem okoz számára álmatlan éjszakákat. Az emberségi deficit sem. Egy országban, ahol a menekültekben az embert alig látó Erdő Péter az esztergomi bíboros, igazán nem okozhat problémát az, hogy a miniszterelnök tényrezisztens módon riogat a menekültekkel terror-ügyben.

Mert egy terrortámadáshoz helyismeret, állampolgári beágyazottság is szükséges. Nem véletlen, hogy a támadások kitervelői, de jórészt végrehajtói között sem található most érkezett menekült. Többnyire második-harmadik generációs bevándorlók. Olyanok, akik megtapasztalhatták a többségi társadalom informális kirekesztését, a származásnak szóló megalázottságot, amelynek köze sincs a hivatalos politikához, de annál több a rasszista szélsőségekhez. S amely elősegítheti, hogy a megvetettek egy nekik célt, az őket megvető kultúrával szembeni alternatívát kínáló kör felé forduljanak. Nem véletlen, hogy a szélsőséges szekták és mozgalmak a társadalom páriái körében járnak gyakran sikerrel. Ahogy a szélsőjobboldali, illetve fasiszta mozgalmak is gyakran a szegények, a kudarcos emberek köréből verbuválják a pogrom-legényeket. A többedik generációs elkövetők azt mutatják, hogy az Orbán által bűnbaknak kikiáltott menekülthullám kisebb szereppel bír a terrortámadásokban, mint azt sugallja.

Ellenben az, hogy annak idején demonstratívan megakaszthatta a Keletinél a menekülteket, „kézközelbe” hozhatta a részükről alig létező fenyegetés szimbólumát a tömegeknek. A brüsszeli események sodrásában pedig beteljesítheti a megfélemlítéssel felturbózott hatalmi akciót. A pár napos TEK-demonstráció után megszoríthatja a kommunikációt, rendőrségi felhatalmazást gründolhat a titkosszolgálatoknak, és számolatlanul adhatnak pénzt minderre. Aztán, a közmunkásokból szervezett határvadászok után jöhetnek a szomszédban lopakodó rádióhallgatókat feljelentő megfigyelők, a rendőrségnek besegítő civil szervezetek. A „Torna és Sportrészleg” már amúgy is mintha alakulóban lenne egy ideje.

Andrew_s