2016. augusztus 31., szerda

Orbán Viktorné, született Orbán Ráhel?

Bulvárhírek következnek. Pontosabban egyetlen bulvárosodó hír. Egy olyan, ami tulajdonképpen nem is annak indult. Mert először felröppent, hogy Orbán Ráhel a magyar állam nevében tárgyalt Bahreinben. Aztán az érintett cáfolta. S miért is ne. Nem az első hír, amitől a saját lábára ál. Ámde...

A zavaros ügy egyik olvasata nyilván az, hogy igen érdekes állapot, lehet, amikor a miniszterelnök leánykája elkirándul az ő élete párjával, majd nem sokkal később egy egész küldöttség követi. S ez akkor is furcsa, ha az alaptörténet közel egy éves. De ez semmi kis kor ahhoz képest, amennyit egy-egy alapvicc képes „életben maradni” a nép ajakán. Bár, most Orbán Ráhelről egyetlen ilyen alapvicc sem jut az eszembe. Közmondásból is leginkább a korsó és a kút esete motoz elő. Legfeljebb a jelen esetben olajkútról van szó. Azon természetesen el lehet mélázni, hogy mennyiben egy dinasztikus nagyképűség tünete, ha netán mégis kiderülne a félig-meddig hivatalos út. S mennyiben az említett szindróma tünete, ha puszta „véletlennek” állítják be a hivatalos küldöttséget megelőző látogatást. Hivatalosan. Magyarországon. Mert Bahreinben alighanem legfeljebb az kelthetett meglepetést, hogy egy nő megy tárgyalni. De legfeljebb betudták a nyugatias hóbortok egyikének.

S itt kezd kissé bulváros fordulatot venni a történet. Az angol nyelven kiadott közlemény ugyanis egyértelműen úgy fogalmaz, hogy Bahrein energiaügyi minisztere a magyar miniszterelnök B. nejét fogadta. Alkalmasint a magyar konzul társaságában: „Minister of Energy His Excellency Dr. Abdul Hussain bin Ali Mirza received in his office at the National Oil and Gas Authority (NOGA) the wife of Prime Minister of the Republic of Hungary Ms. Rahel Orban, accompanied by the Consul of the Republic of Hungary to the Kingdom of Bahrain Mr. Balazs Garamvolgyi in the presence of Dr. Ahmed Ali Al Sharyan, the NOGA General Secretary”. Melyből természetesen adódna a kérdés, hogy amennyiben Ms. Rahel Orban nem hivatalosan fordult ott elő, akkor miért a konzul és nem a kedves férj kísérte. Tekintettel arra, hogy Ráhel szerint a férjével mentek oda a saját lábukon. S minden más hazugság.

Azonban az is nyilvánvaló, hogy amennyiben nem a hivatalos ügyekben jártas konzul kíséri, akkor a férj jelenléte szinte azonnal szöget üthetett volna a butuska arabok fejébe. Talán nem is esnek könnyedén abba a tévedésbe, hogy Orbán Viktor feleségének aposztrofálják Orbán Viktor lányát. Ha mindjárt a legidősebbet is. Meg aztán még az is lehet, hogy amennyiben nem a konzul, hanem a közvilágítás sztahanovistája kíséri el Ráhelt, akkor szóba sem állnak vele. Legfeljebb adnak neki egy játék-olajkutat, és egy autogramot. De csak akkor, ha jól viselkedik. Aztán megsimogatják a buksi fejét, és elküldik zabot hegyezni. Ami valószínűleg akkor is bekövetkezik, ha a félreértést helyben tisztázzák. Amit különben a konzul is megtehetett volna. Akár utólag is. Például, akkor, amikor a sajtóközlemény megjelent.

Mert az alig valószínű, hogy sem a konzul környezetében, sem a külgazdasági apparátusban egy fia sajtófigyelő se fordulna elő. Közel egy év alatt meg hátha sikerült volna felhomályosítani a bahreini bácsikat. Arról, hogy akivel beszélgettek, az nem Orbán Viktor felesége volt, hanem a lánya. Ráadásul még a feleségének is pont annyi hivatalos köze van a magyar hivatalos politikához, mint a lányának. Tekintettel arra, hogy még nem ütötték, pontosabban kenték, királlyá Orbán Viktort. Akinek talán hízelgett is, hogy kinéznek belőle egy olyan ifjú feleséget, aki a lánya lehetne. Szinte pech, hogy Ráhel tényleg a lánya. Azonban ezt talán nem is akarták a keletiek orrára kötni. Elvégre azok nem a keresztény Európa hazugságmentesen lovagi kultúrájának csecsét szopogatták. Mit tudnak ők arról, hogy milyen kemény küzdelem lehet miniszterelnöknek lenni. Különösen, ha annyi éhes szájat kell a saját lábára állítani.

Meg különben is. Nem tudnak azok semmit sem. Elvégre nem ősi keresztény magyar turul-táltosok azok, hogy észrevegyék a svindlit. Ami nem is svindli, ha maguktól hitték Orbán nejének a lányát. Na, jó! Hát nem szóltak! Akkor meg mi van? Most kevesebb az olajuk? Na, ugye! Kevesebb lett ettől Orbán és a kormány becsülete? Na, ugye! Mert hol van már az a becsület? Lehet, hogy el sem hiszik Bahreinben, ha cáfolják Orbán Ráhel feleségi voltát?


Andrew_s

2016. augusztus 29., hétfő

Amikor Orbán összeroppant egy mosolytól

Forrás: Facebook
Az egyik „hírben” azt olvasom, hogy a net egy része egyesült erővel kiabál mindenféle otrombaságokat a pápa irányába. Abból az alkalomból, hogy Orbán nála járt. S a félreértések elkerülésére, nem a pápát azért szidják, mert fogadta a magyar miniszterelnököt.

Van, aki azt látja kiemelendőnek a szutyokból, hogy a kormányfőt a pápa tökön rúgására bíztatják. Ez nyilván az érem egyik oldala. Bár a mérsékeltebbnek tekinthető hozzászólások között is vannak zavarba ejtők. Amikor Orbán Viktor Facebook-oldalán megtekintettem az ominózus képet, akkor éppen egy ilyen hozzászólásba ütköztem. Mert kíváncsivá tett az, amikor ezt olvashattam: „A képen látható Európa egyik legkeresztényebb embere,aki Európát védi a muszlimoktól...mellette Ferenc pápa!” Egész egyszerűen jó lett volna tudni, hogy ki áll a pápa mellett. De arról sajnos nem szól a kommentelő. A fickó viszont erős takarásban védi Európát, és nem sikerült felismerni. Meg aztán lehet, hogy tulajdonképpen nem is Európát védi éppen ott, hanem részt vevően kacsint a magyar kormányfőre. Ami akár egy jól nevelt gesztus is lehet.

Ahhoz képest, hogy áll ott egy felszentelt bácsi, és látható, amint kedélyesen mosolyog. Ahogy mosolyog a pápa is. Ráadásul látható, hogy tiszta szívből teszi, mert nem az a merev-szemű keep-smiling vigyor, ami a porszívóügynök arcára dermed a munkakezdéskor. A pápa is, és a másik egyházi méltóság is mosolyog. Láthatóan jól el vannak. Ami igazán nem szép tőlük. Elvégre elég egy pillantást vetni Orbán Viktorra, hogy lássuk: hatalmas bajban lehet. Azt ugyan nem tudjuk, hogy mit ehetett vagy ihatott össze-vissza, de az eredménye a kép alapján nyilvánvaló. Ezt az embert olyan hascsikarás gyötri, hogy nem szép dolog ott mosolyogni kérem. Mert mit szólna bárki is, hogy magas méltóságok mulatnak, miközben összecsinálja magát, az összezabált, házi pálesszel leöblített nehéz kajáktól.

Mert másról aligha lehet szó. Az ugyebár szóba sem jöhet, hogy egy ilyen férfiasan karakán ember, aki még kerítést is építtetett a demográfia jegyében, az simán összecsinálja magát a pápa szelíd mosolyától. Akárki is áll Ferenc pápa mellett. De talán nem is érdekes. A kép tulajdonképpen mindent elmond. Jézus jelenkori követőjének, a pápának a találkozásáról a másikban az embert legkevésbé sem tisztelő státusz-hívővel. S látszik az is, hogy kinek van tele eközben a gatyája.

Andrew_s

2016. augusztus 27., szombat

Schmidt Mária és a falak

Schmidt Mária szerint a zsidók már a spájzban vannak. Természetesen egy muszlim világ-összeesküvés részeként. Szily László a 444-en sok szempontból elemzi a Terror Háza igazgatójának azt az írását, amit blogposztként szórt a nagyvilág, de leginkább a hívek elé. A témája alacsonyabb szintet céloz meg, mint globális magyarázatot adni az izraelizációra.

Mely említett kifejezés lehet, hogy nem tudományosan definiálható a hétköznapok szintjén, de abban egészen biztosak lehetünk, hogy az antiszemiták azonnal tudni fogják a dolgukat. Ajkukra emelik, és hamarosan a net tele lesz vele. Varázsszóként említve mindenre, amit részben sem értenek, és még véletlenül sem ismernek. Sajnos ezt alig érinti Szily írása, mely különben nemes gesztussal próbál rávilágítani az igazgatónő által összehordott, látszatösszefüggésekkel megtűzdelt, féligazságokra építő gondolatiságára. Mely utóbbi kifejezéssel világért sem szeretném Schmidt Máriát megbántani. Már csak azért sem, mert az eredeti írás alapján egy másik mű juthat az eszünkbe. Az, amiben olyasmik állnak, hogy: „A jó öreg Szent Jánosnak ott voltak a gombák, Shipton anyának a sör. Nostradamus érdekes keleti apróságokat gyűjtött. Szt Malachinak zuglepárlója volt” (Neil Gaiman & Terry Prachett; Elveszett próféciák). Schmidt Máriának meg ott van az az épület, amelyet Szálasi Ferenc avatott be a nagypolitikába. Így talán az is lehet, hogy az igazgatónak pontosan ugyanolyan önáldozatképző komplexusa lehet, amelyet Angela Merkelről tételez fel.

Tehát izraelizáció. Amelyet úgy gondol a kartársnő levezetni, hogy amiként Izrael fallal választja el magát a palesztinoktól, akként válik a kerítések révén egy nagy Izraellé Európa. Na, mármost. Ugyanaz a dilemma alakulhat ki ennek kapcsán, mint Bayer-kereszteslovag kapcsán. Vagy az igazgatónő nem tudja, hogy miről beszél, vagy szándékosan hülyíti az olvasóit. Az előbbi azért kínos, mert alapvető történelmi ismeretek hiányát tételezi fel. Ami egy történész esetében akkor is kellemetlen, ha másodállásban milliomos. A második nem annyira kínos, mint kellemetlen. Mármint akkor, ha a mögötte álló, és őt a vagyonával együtt tenyerén tartó hatalomnak elzsibbad a karja. Mert egészen a Reich bukásáig J. Goebbelsnek sem volt gondja a propagandával. Az 1934-es pártkongresszuson például még egész lelkes volt. Mármint Goebbels. Akit szintén mérsékelten érdekelt a történelmi valóság, amikor el kellett adnia a náci ideológiát.

A keresztes lovagok kapcsán Schmidt Máriát sem érdekelte a lovagkor, mint olyan. A falak építése kapcsán sem nagyon hagyja magát a történelemtől zavartatni. Mert amennyiben ez az izraelizáció egyik jele, akkor ebből egyenesen következik, hogy az i.e. III. században élt Csin Si Huang-ti lehetett az ős-zsidók egyike. Mert akkor, ha behatolók elleni falakról van szó, akkor kár lenne megfeledkezni a kínai Nagy Falról, amelyet például a hunok betörései ellen is építettek a pletykák szerint. Amiből persze az is következik, hogy Kínát akkor veszélyeztető lovas nomádok ős-muszlimok voltak. Mert a falnak jobbára két oldala van. Ha pedig azok a nomádok voltak az ős-muszlimok, akkor a jelen menekültjei ellen kerítést építő Orbán Viktor tulajdonképpen a világ-összeesküvés ügynöke a másik oldalról. Ami akkor is zavaros kijelentésnek tűnhet, ha tudjuk: Orbán állt annak idején kapcsolatban a most sokat szidott Soros pénzével. Mely milliárdost természetesen Schmidt Mária is normatívan szid egy kicsit.

Viszont azért arra a falra, arra a másikra már csak azért is érdemes visszatérni, mert nyilvánvaló, azok a figurák, akik állandóan lovas-nomád ősökre hivatkoznak, azok bajban lehetnek. Ős-muszlimként, a kínai tartományokat veszélyeztető rablóhordaként a kerítés egyik, míg ős-zsidó kerítésépítőként a kerítés másik oldalán találhatják meg őseiket. Fennakadva a szellemi korlátaik tetején. Ahonnan a Terror Háza igazgatónője sem fogja őket lerángatni. Részben mert ő zavarja fel híveit a korlátai tetejére. Részben mert ő is egyszerre lehet a kerítés mindkét oldalán. S természetesen kár lenne az olyan falakról is megfeledkezni, amelyek mindkét oldalán ugyanazon nép tagjai fordultak elő. Például Berlinben.

De elfogadom, hogy ez egy kiragadott példa. A teljes írás elemzése aligha egy másik blogbejegyzés feladata. Meg kérdés, hogy van-e értelme. Már csak azért is, mert az igazgatónő hasonlóan „következetes” más passzusokban is. Mert írja például a menekültek beilleszkedésének kritikájaként, mintegy leereszkedő mentegetésük gyanánt, hogy a „turbómodernitás sokkos állapotot eredményez, amit a törzsi kötelékek elszakadása és a nagyváros elidegenített világába való beilleszkedés kényszere csak még nehezebbé tesz”. Elfeledkezve arról, amit elvbarátai sokszor vetnek a menekültek szemére. Azt, hogy mobil-telefonokkal, és hasonló, menekülés közben akár az éltetet menteni képes kütyükkel érkeznek. Ami különben természetes jelenségként kezelhető. Már akkor, ha valaki nem egy primitív, semmire sem alkalmas masszaként akarja látni, láttatni az érkezőket. Ami, láthatóan kínos lenne a hatalom tapsoncainak.

Andrew_s

2016. augusztus 26., péntek

Orbántól kerítve, Orbánnak hágj magyar

Orbánnak, kérem, komplexusa van. Biztos több is, de úgy tűnik búvópatakként tört ki a felszínre az egyik. Az egyik napon még az a baja, hogy baj van a magyar férfiakkal. Ami felett még napirendre térhetünk. De most itt a következő kitétel. Ami alapján demográfiai megoldásokat sürget a munkaerőhiány megszüntetésére.

Na, jó! Ez így némileg persze csúsztatásnak tűnhet. De azért emlékezhetünk, hogy Orbán hány, de hány alkalommal élt olyan szófordulatokkal, ami a férfiasság valamilyen hangsúlyozását jelentette. Így a riói értékelésben felbukkanó szólam már-már önvallomással is felérhet. Fenntartva, hogy szép férfias gondolatai vannak, de azért „valami baj van velünk, magyar férfiakkal”. Mert „válámi van, válámi mindig van”. Legfeljebb, mint tudjuk: nem az igazi. Olykor a nap zöld, olykor a kesztyű ujjatlan. Olykor a demográfiai adatok nem stimmelnek. Amelyekkel kapcsolatban Orbántól már halottunk olyat is, hogy a gyermekeknek az ő miniszterelnöksége miatt volt kedve nagyobb számban megszületni. Csak úgy! Mintegy parancsszóra. Amelytől a narancs is érhet. Akkor is, ha kicsi, sárga és savanyú. Annyira, hogy a száj összehúzódását, esetleg heves rángatódzását okozza. Ami elől aztán nem győznek elvándorolni a szülőképes korosztály tagjai. Az orbanizmusban sokszor emlegetett szerepjátékot játszva. Eredményesen alakítva a gazdasági menekültek szerepét. Angliától Ausztráliáig.

Komoly, tized-ezrelék alatti arányban hazatelepülve a pár hónapos hakni után. Elfogadva az évekre, esetleg évtizedekre szerepfelkéréseket. A gazdasági menekült szerepébe belefáradva az állampolgári, illetve a szülői szerepeket is kipróbálva a világ különböző tájain. Fittyet hányva a neoratkoizmus hazai ötletparádéira éppen úgy, mint a párt választó párt-bulikat. Kétségtelenül csökkentve persze mindazok számát, akik itthon a munkanélküliek statisztikájában jelennének meg. Már akkor, ha nem fésülnék annak az optikáját csillogóbbá a közmunkásokkal. Mely talmi csillogás alapján persze nagyon jó a hazai munkaerőpiac helyzete. Nem kis strukturális munkaerőhiánnyal is megverve. Mert persze jobbára nem banánhámozási verseny vesztesei távoznak az országból. Azokból itthoni politikus lesz. A távozók nyomán aztán üresen maradnak azok a helyek, ahol a pofázás, az ökölrázás nem elég egy informatikai, orvosi, vagy lassan tetszőleges szakipari munka elvégzésekor.

De Orbán megoldja! Orbán meg fogja oldani! Tapsot neki. Elvégre olyanokat mond, hogy „ha majd több gyermek születik, akkor többen fogunk dolgozni Magyarországon”. Ami így persze, a jelen helyzetben, esetleg a romló helyzetben, nem teljesen így igaz. Az, hogy a férfiakkal és nőkkel ne csak a baj legyen, kell még pár dolog ehhez. A határok átjárhatósága esetén például két dolgon lehet csavarni. A lét-, és egzisztenciális biztonságon felfele, illetve a képzési szinten lefele. Az oktatáspolitika inkább az utóbbit vizionálja. Alkalmazkodva ahhoz, hogy a miniszterelnök már másfél éve is az olcsó magyar munkaerővel házalt az arab ember-bazárban. De természetesen kár lenne a határokról is elfeledkezni. Különösen, mert a péntek reggeli orbániáda keretében a déli kerítés megduplázásáról beszélt a kormányfő. Újabb kerítéssort vizionálva, a legmodernebb technikai eszközökkel. Feltartandó a százezres tömegeket. A retorika szerint a kívülről érkezőket. Azokat, akiknek különben eszük ágában sincs itt maradni.

Közösséget mutatva azokkal a százezrekkel, akiknek szintén eszük ágában sincs itt maradni. S akik mászkálása ellen szintén építettek már kerítést. Az akkori kor legmodernebb, de mindenképpen a megfizethető legmodernebb technikai eszközeivel. Esetleg ötvözni is lehetne a különböző ötleteket. Soltész Miklós egykori ötletei nyomán lehetne ismerkedési pártbulikat szervezni. Ahol DNS-teszttel biztosítanák, hogy Kövér úrnak is megfelelő tenyész-állomány jelenjen meg. Annak érdekében, hogy a buliban ne csak Orbán, és sleppje jelenjen meg, lehet totális határzárat alkalmazni. A vonakodó ifjakat esetleg kettős kerítés közt terelve a hágató-helyekre. Pasolini nyomán. Utána már csak azt kellene elérni, hogy a terhesség ne kilenc hónapig tartson, és a következő generáció mindjárt közmunka-képes korban szülessen.

Közben persze valaki csengethetne a nővérkének is. Mert lassan a szájrángás lesz megint a győztes.

Andrew_s