S mégis mozog az úthenger

A nagy egyesített tárgyelmélet Palkovics államtitkár úr által interpretálva korántsem új. Május óta azért persze lefolyhatott volna némi agyvíz. Helyet teremtve azoknak a szárazulatoknak, ahol megvethette volna a lábát az ésszerűség. No meg a tervezettség. Vagy ezek hiányában a szervezett és tervezett ellenoldali felszólalás.

A jelek szerint egyik sem nagyon történt meg. Az Emmi, pontosabban a Nemzetgazdasági Minisztérium részéről sem sok tervezés történhetett az ügyben. Így eshetett valószínűleg meg, hogy az új természettudományos tárgykoncepcióhoz leginkább a koncepció adott. A HVG szerint legalább is nem áll még tankönyv sem rendelkezésre a tanításához. Ahogy a tudósításukból kiderül, a tanárok felkészítése sem igazán áll a helyzet magaslatán. Holott, ha egy szakiskolában, bármelyik szinten, a szakmai tárgyakra helyezik a fő hangsúlyt, akkor előfordulhat, hogy olyan felkészült tanár kell a maradék ismeretanyag megkedveltetésére, aki képes is erre. Nem csak a nyakába lőcsölik, mint egyszeri német nyelvtanárnak az orosz nyelv oktatását annak idején. Erről a tanárfelkészítésről májusban sem szóltak a hírek, és a jelek szerint azóta is maradt az egész, ahol volt. Pedig, ha esetleg sikerülne igazolni, hogy az összevont tárgyoktatás a záloga a szakképzés színvonal emelésének, akkor talán el is lehetne játszani egy ésszerű koncepció gondolatával.

De erről aligha van szó. Egyrészt azért mert a léc olyan alacsonyan van, hogy azt átlépni nem lenne nagy kihívás. Másrészt azért sem, mert a hatástanulmányok készítése olyan formalista csökevény, amelyet a mai magyar kormányzat csak a legnagyobb megvetéssel képes kezelni. Legyen szó bármiről. Akkor meg miért pont a szakképzésben gondolnánk azt, hogy másként fog működni a rendszer. Így nyugodtan fel lehetett volna készülni a nagy tárgyegyesítés bevezetésére. Függetlenül attól, hogy annak meg vannak-e a tárgyi és személyi feltételei. Az, hogy közben esetleg átverik a diákokat, illetve a szülőket? Hát ez van. Ebben sincs sok újdonság.

Ahogy abban sem, hogy valójában nyugodtan megteheti a kormányzat, mert érdemi ellenállásra aligha kellett számítania. Nem is volt május óta. Annyira nem, hogy a Magyar Közoktatási és Szakképzési Szakszervezet puszta létéről is sokan talán csak most, a HVG írásából szereznek tudomást. A nagy pedagógus-szakszervezetek közül Galló Istvánné, a Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) elnöke pedig hiába magyarázza most, augusztusban, hogy szeptemberben már kellenének a tankönyvek, meg elbocsátásoktól tart, meg még a homlokát is ráncolja talán. Gallónénak ott volt az ötlet felmerülésétől számított, máig tartó időszak arra, hogy ráncolja a homlokát, és felszólaljon. Netán megmozdítsa a szakszervezeti mozgalmat. Amelynek biztosan nagy a tehetetlensége, ha a múlt év vége felé bejelentett szemöldökösszevonási akcióra gondolunk. 2015 novemberét követően a januárra kilátásba helyezett sztrájkból tulajdonképpen márciusig sem sok lett. Azt, hogy most egy éves halasztást kért, az nagy ívben le se bajszintja a hatalom. Okkal. Ha másért nem, akkor azért, mert Gallóné kipróbáltan nem sokat fog tenni a hatalom ellenében. Ahogy eddig is jobbára a látszatellenzés szóvirág-hímzőnője volt. Ha egyáltalán megmozdítja a szakszervezetet, abból október előtt semmi nem lesz. S akkor is talán csak azért, mert a másik tanári erőcentrum is akkorra gondolt bármit is tenni.

Mert emlékezhetünk rá, hogy Pilz Olivér, a különben harmatosan gyenge interjújában októberre ígérte a nyáron aktivált aktivisták mélyvízi úszógyakorlatát. Ami nagyjából azt jelenti, hogy a jelek szerint a nem-szakszervezeti pedagógus-mozgalmárok sem nagyon törték magukat a szakképzési problematikák gordiuszi csomójának átvágásában. Még akkor sem, ha tudom: a zsibbadásig ismételgetett 12 pontból a második elutasít minden változtatást. Követelve, hogy a kormány függessze fel a változtatásokat. S azt sugallva ezzel, hogy a tervezett változtatásokat leszámítva, különben, minden szép, minden jó, és mindennel meg vannak elégedve. Mely utóbbi pont legalább felmenti a CKP-t, hogy a különben sem széles körben publikált munkásságában túl nagy teret szenteljen a témának. Bár, még az is lehet, hogy szentelt. Az, hogy a szülők nagy részének fogalma sincs a gondosan kidolgozott, a tüntetéseket egy pozitív értéknorma mellé szólító alternatív oktatáspolitikáról, az nyilván a szülők hibája.

Ahogy nyilván az is, hogy nem csatlakozhattak százezrével a pedagógusmozgalom vezetői által, a szakképzés valós megreformálásáért, illetve lassan a megmentéséért, hirdetett, a tanárok legalább nyolcvan százalékát utcára hívó tömegtüntetéshez. Még a tanévkezdés előtt. Mert októberben legfeljebb a már megtörtént változások nyugtázására lehet készülni. Demokrácia-flepnit adva vele a hatalomnak. Amely hatalom tulajdonképpen hálatelten pillanthat a szakszervezeti és civil vezetőkre. Októberben már eső után köpönyegként tüntetnek, de igazolják: van itt kérem demokrácia dögivel. Elvégre lehet tüntetni, ha értelme nincs is már. Meg szakszervezet is van. Véleményt is mondhat. Hasonló hatásfokkal. Úgyhogy, minden a legnagyobb rendben van. Nincs itt semmi látnivaló.

Andrew_s