2016. augusztus 15., hétfő

Szünidőtlen oktatásvízió

Forrás: Wikipedia
Élt egyszer egy ember, aki számos dologban hitt, és ezek között előkelő helyett foglalt el az, hogy hitt az emberekben. Valamint abban, hogy minden gyermek nevelhető, és születéstől adott joga, illetve képessége van tanulásra, mert „eszes teremtmény”, és a környezet uralására teremtett. Ezért hitt abban is, hogy a gyermekeket tanítani kell.

Ennek érdekében maga is sokat tanított. Egyben kidolgozott egy hétosztályos tanítási rendszert, melyben nagy szerepet kapott a láttatva tanítás, a példákkal és szemléltetéssel bővített oktatás. A szemléltetve oktatás hatékonyságát éppen úgy igazolta a gyakorlat, ahogy ma már közhelyszerűen emlegetik, hogy a tanár az egész személyiségével és a személyes példájával vesz részt az iskolában végzett pedagógiai munkában. Akiről szó van, az a XVI. század utolsó évtizedében született, és így munkásságának java része a XVII. század első felében teljesedett ki. Akkor, amikor a tudományok fejlődése már sikerrel kezdte felvenni a harcot a gyermekhalandósággal. Amely neveléstörténetileg Comenius korára, mert róla van szó, egy szeretőbb családmodell, a gyermekben lehetőséget látó szülői attitűd kialakulását elősegítette.

Ugyanakkor a gyermek mégis szóba jöhető munkaerőnek, a családi munkamegosztásban részt vevő szereplőnek számított. Különösen a mezőgazdasági területeken. Annak érdekében tehát, hogy a tanítás minden gyermek számára elérhető legyen, érthető, hogy a hagyományos iskolarendszer az téli hónapokra tette az oktatást. Amely megoldás később azért hatékonynak bizonyulhatott, mert a meleg, a tantermekben megrekedő hőség igencsak megviseli a koncentrálóképességet. Nem véletlen talán, hogy az eltelt évszázadok során sem a közismereti alaptanulmányokra szánt idő nem tért el jelentősen attól a hétosztályos modelltől, sem tanórák hossza, sem a tanév beosztása nem nagyon változott. Egyszerűen azért, mert a gyakorlat visszaigazolta, és a generációk sora is ehhez alkalmazkodott. Annyira, hogy még a jelen korunkban megszokott szabadságolási szokások is ezt tükrözik vissza.

Érthető tehát a rendszer tehetetlensége, és az ellenállás minden olyan kezdeményezéssel szemben, amely igen alapos szakmai érveket nélkülözve kíván belenyúlni a tanévbe. Márpedig Palkovics államtitkár által korábban emlegetett átalakításoknak nem igazán van szakmai alapja. Ezt az újabb fejlemények alapján a tanárok különböző szervezeti is többszörösen kifejtették. Ugyanakkor a kilátásba helyezett rövidebb nyári szünet, az ennek kompenzálására átstrukturált tanév, és átkutyult tanterv elég alapos ok lenne egy igazi, szinte mindenkit megszólító tömegmozdulásra a tanévet megelőzően. Ilyenről azonban nem érkezett hír mostanában. Holott más tanári témákban íródott levél, és elhangzott interjú a mozgalom arcaitól. De maradjunk a tanévváltozásos témánál.

Már csak azért is, mert szakmailag nem lesz attól indokoltabb, hogy a kormányzat esetleg bebizonyítja: hatalmában áll akár gágogásra is kötelezni a tanulókat. A nyár sem lesz hűvösebb, és valószínűleg légkondicionált tanterem sem lesz több ettől és a tanári munkának is megmaradnak a korlátai. Ahogy a szülők szabadságolási lehetőségei sem fognak bővülni. A rövidebb tanóra ugyan lehet nagyon vonzó, de ha a tanóra szakaszait tekintjük, akkor nem sokkal lehet rövidebb. A gyermekek figyelmének tárgyra hangolása időt igényel. Figyelembe véve, hogy a padokban nem ki-, illetve bekapcsolható, gombbal állítható tanulógépek, hanem gyermekkorú emberi lények ülnek. Még akkor is, ha az Emmi prominensei hajlamosak is puszta erőforrásként, illetve parancsvégrehajtó szolgaként kezelni mindenkit. Alkalmazkodva a feudális oligarchia rendszerét majmoló vezérséghez.

Egyébként a 168óra kérdésére sem ígértek több légkondicionált termet, hanem inkább azt emlegetik, hogy a szülők szabadságolási lehetőségeinek érdekében is dolgoznak. A gyakorlatban azonban a szülő munkáltatói nem okvetlenül fognak ehhez alkalmazkodni. Amennyiben az Emmi mégis olyan nyilatkozatokat tenne, hogy ami erre utal, az gyakorlatilag a kormányzat által közvetlenül felügyelt foglalkoztatás bővülésére is utalhat. Például, a közmunkában részt vevők számának növekedésére. Ebben az esetben inkább óvakodnék attól a szabadság-ajándéktól, amit a kormányzat akar adni. Ennél egy kicsit kevésbé zűrös, amikor a nyári felejtésre hivatkozik az Emmi. Bár, erre azért lehetne azt mondani, hogy a gyermeket motiválni képes tanár még ebben az esetben is gyors visszazárkózást tudhat elérni.

Még „olcsóbb” ötleteléssel azt is lehetne persze mondani, hogy szakítva a magyar társadalom közmunkaalapú, illetve segédmunka-alapú szemléletével a szülőket is motiválni lehetne. Annak a gondolatnak az elültetését segítve, hogy tanulni érdemes. S akkor akár egy, a szünet derekán beiktatott, korrepetálós hét is beleférne a szünetbe. Majd egyszer. Talán.


Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése