2016. január 31., vasárnap

Bátor svéd-tornászok: Maszkkal a gyermekek ellen

Forrás: Az Aftonbladet videója
Svédországból érkezett hírek szerint a tömegben, és akkor is csak fiatalok ellen bátrak kikapaszkodtak a barna kupacokból. Maszkot öltöttek, és elmentek „menekültet verni”. Igazolva azt, hogy a bűnbakkeresés korántsem egy nép, illetve kultúra sajátja. Ott szunnyad valahol a gyíkagy mélyén, és amikor esélyt lát a frusztráció levezetésére, akkor kikapaszkodik a galeri-erőszak tornácára. Megfigyelhető volt ez akkor, amikor nem is olyan régen a Planetárium szívta meg a hazai ultrák idiotizmusát.

Nem mintha a menekültek teljesen megúszták volna a randalírozásukat. Elvégre a csapatintelligencia leszállításával hazánkban is nagyon bátorrá válnak a szélsőséges utcahősök, és az őket támogató politikai slepp tagjai. Azért persze, a roham elmúltával, még talán ők is ki kérnék maguknak, ha minden magyart az ultrák, illetve a hasonló szervezetek alapján ítélnének meg. Így aztán az is hiba lenne, ha mondjuk a svédeket ítélnénk meg általában annak alapján, amit a közel száz, a hírek szerint az ottani ultráknak megfelelő futballhuligán követett el. A The Guardian információi szerint ugyanis ebből a körből kerültek ki azok a maszkot viselő figurák, akik a menekült gyermekek megverésében látták minden problémájuk orvoslását. Ami első olvasatra igencsak baromság, és inkább rasszista indíttatású garázdaságnak tűnik. Második olvasatra is. Harmadikra már egyfajta vérgőzös vérbosszúval átszőtt rasszista indíttatású garázdaságnak.

A The Guardian úgy tudja, hogy a maszkos rasszisták utcára vonulását egy 22 éves, menekültekkel foglalkozó szociális munkás, Alexandra Mezher meggyilkolásával indokolták a gyermekverők. Az Independent szintén említi ezt a motívumot. Ugyanakkor az általuk megjelölt Aftonbladet-cikk nem tartalmazza az említett nevet. Igaz, ez utóbbit inkább a szemtanúk beszámolóinak forrásaként jelölik meg. Amely nyilvánvalóan kiegészült a rendőrségi forrásokkal. Amelyek nyomán azonban aligha lehet azt mondani, hogy a vizsgálat lezárult az ügyben. Miközben több maszkos kivonulónál találtak késeket, boxereket. Ami alátámasztani látszik az Independent azon véleményét, hogy szervezett, a neo-nácikkal rokonítható bandákból verbuválódott a maszkos bátrak csoportja. A szervezettséget látszik alátámasztani az is, hogy röplapokkal „felszerelve” érkeztek a gyermekek „megbüntetését” végrehajtani. Nagyjából azt a zseniális logikát követve, hogy amennyiben megverik az Észak-Afrikából érkezett „csellengő” fiatalokat, akkor biztos köztük vannak az érintettek is. Talán azért mert gyermekkorukban őket is hasonló logika mentén verték laposra a rokonok. Mely frusztráción azóta sem tudtak túlnőni.

Az Independent különbem idézi a svéd neonácik nyilatkozatát arról, hogy „megtisztították a főpályaudvar környékét”. Amely megfogalmazás vészesen hasonlít egy hazai nyilatkozatra a Keleti pályaudvar környékéről. Nem állítva, már csak a várható perek miatt sem állítva, hogy a hazai feketebakancsosok nácik. Pusztán frusztrált, tömegben-bátor, szegény, megvezetett, és vezér után epekedő tagjai az állampolgárok tömegének. Stockholmban, az Aftonbladet videója szerint, egyébként inkább a rendőrség látszott félrelapátolni a maszkos bandát. Akikkel kapcsolatban külön pikantériája lenne az ügynek, ha esetleg kiderülne: egy valamikori bevándorló, egyfajta „import-ultra” a szervező. Elvégre Európában nem csak arabok, afrikaiak jönnek-mennek manapság sem.

Ugyanakkor, ahogy a kölni események kapcsán, ezúttal sem kívánom menteni azokat a bevándorlókat, akik bűncselekményt követnek el. De minden ilyen esetben, ahogy akkor is, azt várom el, hogy ne rasszista önbíráskodás mentén, hanem a rendőrségi vizsgálatok eredményeként történjen a számonkérés. Csak azokon, akik valóban az elkövetők. Mellőzve a kollektív bűnösség eszméjét és a rasszista motívumokat. Egy füst alatt valós eljárás alá vonva azokat is, akik háborús traumától amúgy is terhelt gyermekeken kívánják levezetni a saját, talán szintén gyermekkorukban elszenvedett frusztrációjukat. Nem vonva kétségbe azt sem, hogy a gyűlölet gerjesztése könnyedén a neonáci, rasszista csoportokba lökheti mindazokat, akiknek kényelmesebb egy bűnbakot keresni mindenhez, mintsem szembenézni a saját problémájukkal.

Korántsem csak Svédországban.

Andrew_s
Comments on Facebook

2016. január 30., szombat

Orbán beszéde Pistának jó lesz?

Fotó: MTI / Koszticsák Szilárd
Azt olvasom, hogy Orbán Viktor elment Bulgáriába, hogy hangoztassa: a nőket meg kell védeni az erőszaktól. S igaza is van. A nőket tényleg meg kell védeni az erőszaktól. Ahogy meg kellene tulajdonképpen mindenkit védeni az erőszaktól. Akárki is az elkövető. S akárki az áldozat. Ennek megállapításáért nem kellene Szófiába elutaznia Orbán Viktornak. Ha pedig problémát lát ezen a téren, akkor a belügyminiszterével kellene értekezni.

Aki még nem Európa egyesített belügyeiért felelős. Ahogy Orbán Viktor sem az Európai Császárság felkent uralkodója. Akármit is mondanak a hangok. Amelyek megsúghatnák neki azt is, hogy a nők elleni erőszak ellen akkor is lenne tennivaló, ha mindenki maradna a kies hazájában. Mert valami azt súgja, hogy egy olyan magas látenciával bíró bűncselekménycsoport, mint a nők ellen elkövetett fizikai, illetve pszichikai erőszak nem kifejezetten a menekültkérdéshez kapcsolódik. Még Németországban sem. Még akkor sem, ha a kölni eseményekben valóban részt vettek a frissen, vagy korábban érkezettek. S akkor sem, ha természetesen eszemben sincs felmenteni az elkövetőket pusztán azért, mert bevándorlók. Ahogy a hazánkban elkövetett nők elleni erőszakért is bűnhődjön az elkövető. Fajra, vallásra, beosztásra, és igen, nemre való tekintet nélkül. Ez azonban, mintha nem lenne teljesen konform azzal a nézettel, ami sokkal közelebb állónak látszik a jelen, szélsőjobb felé hajló politikai világképpel.

Azzal, amely egyenlőségjelet kíván tenni a nemi erőszakoló és a „migráns” közé. Ugyanúgy, ahogy hazánkban korábban is próbálkoztak a nemi erőszakot a cigányok privilégiumaként feltüntetni a fasisztoid bulvárszemetek. S ezen az sem változtat, ha a menekülthullám nyomán éledő rasszizmussal Magyarország nem számít egyedül levőnek Európa térképén. Annyira, hogy az összeesküvés-hívők nyugodtan felállíthatnák a teóriát: a menekülthullámot a szélsőjobboldali világ-összeesküvés uszította rá Európára, és a kölni erőszakhullám is az ő művük. Mert a szélsőjobb, a rasszizmust hirdető önbezárt mozgalmak kétségkívül haszonélvezői a kialakult helyzetnek. Nem kicsit, hanem alaposan. Ahogy a gyűlöletkeltésnek, melynek kezdete messze a kölni események előttre datálhatók, ugyancsak haszonélvezője a hazai szélsőjobb ugyanúgy, mint a permanens népvédelmet hirdető miniszterelnöki fun-klub. Amelynek szájalása arra vonatkozólag, hogy a németországi eseményekkel visszamenőleg indokolják meg tetteiket és döntéseiket az időutazás gyanúját veti fel. Vagy a puszta kifogás-keresést.

Ahogy a szófiai hakni sem szolgál mást. Ha ugyanis feltételezzük, hogy a nők elleni erőszak a menekültekkel jár, akkor például a vak-komondoros Balogh állampolgárságát is felül kellene vizsgálni. De erről gondolom szó sincs. Egyikről sem. Sem az említett felülvizsgálatról, sem a kizárólag menekültekhez köthető erőszakról. Ellenben az tudható, hogy a nők elleni erőszak szignifikáns hányadát a családon belül követik el, illetve ismerős az elkövető. A családon belüli erőszak megítélése kapcsán pedig még emlékezhetünk Varga István akkori fideszes képviselő elhíresült fellépésére. Aki jószerivel azt fejtegette, hogy az egészről a nők tehetnek, mert nem szülnek eleget. Ahonnan csak egy kis lépés eljutni odáig, hogy a családbarát párt képviselője szerint az asszony pofonnal is ágyra teríthető, ha nem „szolgál jól”. Holott 2012. szeptemberében még nem volt menekülthullám. Csak Fidesz.

Ahogy a szíriai, illetve afrikai menekültek 2013-ban is messze jártak még. Holott akkor robbant a Jobbiktól nem túl messze hullott Pista listájának a botránya. Amikor azért megszólalhatott volna a vészcsengő: a pszichikai nyomással, csoportnyomással kialakított szexjáték-helyzetek akár könnyed erőszaknak is felfoghatók. Majd jött a vak komondor esete Terikével. S bár Baloghot kizárták később a Fideszből, a parlamenti fizetése azért megmaradt. S ahogy 2012-ból, úgy 2013-ból sem emlékszem Orbán Viktornak a nőket, illetve a gyengéket általában védeni szándékozó, gyújtó hangú szónoklatára. Pedig megtehette volna. Szinte biztosan kapott volna hozzá mikrofont. Ha kell, élő mikrofonállványt is. S talán megérte volna, ha felszólal. Talán kevesebb alapja lett volna azoknak az internetes pletykáknak, amelyek háztáji vitákat vizionáltak a felesége napszemüveges fellépései mögé. De nem! Orbán Viktornak menekültek lettek, és szófiai fellépés, hogy hirtelen megtalálja a témát.

Elfogadva persze azt is, hogy az elesettek védelme egy miniszterelnök alapfeladatai között szerepel. Ott kell, hogy szerepeljen. Az elesettek nemétől, származásától, vallásától függetlenül. Ha ugyanis a védtelenek egyik rétegét kommunikációs pofozó-bábúnak használja a védtelenek másik rétegének látszatvédelmét emlegetve, akkor kilóg a lóláb. A kifogásokat kereső, pusztán hatalomtechnikai hóhányást folytató kommunikációs luftballont tartó patás lába. Még akkor is, ha a szöveg főpróbáját külföldön tartják meg. Bár az is lehet, hogy a nőknek is addig jó, amíg nem Orbán és csatlósai védik meg őket.

Andrew_s
Comments on Facebook

G. Fodor a jó izlés és a kopaszok ellen

Oly öröm fogni... a mikrofont
Fotó: MTI / Koszticsák Szilárd
A bulvártörténetek azok, amelyek között korántsem bírok naprakész olvasottsággal. Másban sem biztos, de ebben kiugróan. De azt követően, ma a háttérrádióból még mindig visszaköszönt Tóbiás József családi esete a 888.hu-val, csak-csak megpróbálom kordába szedni az ezzel kapcsolatos véleményem. Tudva azt is, hogy alapvetően egy kommunikációs csalinak tűnik az egész „ügy”.

Mert azért érdemes azt is látni: igencsak jókor verte ki a biztosítékot G. Fodor portálja a biztosítékot. Egy üggyel, amit G. Fodor lezártnak tekint. De amely ügy beszélni, valamint csócsálni valót biztosítva akkor, amikor különben a szükségállapot-törvény, a statisztikákkal kozmetikázva sem bíztató foglalkoztatottság, az összeomló ellátási rendszerek, kivándorlási arányok okozta gazdasági csődközelség, a gárdákat esetleg legalizáló jobbikos hadsereg-javaslatok, és más ügyek igencsak igényelték a figyelem megosztását. Ha elterelni nem igazán sikerült. Az is világos, hogy az MSZP elnökének erőit akkor is megosztaná a kialakult botrány, ha morális nyertesként jön ki az egészből. Ahogy morálisan eljátszhatják néhányan a „jó fideszes” szerepét is, amikor elhatárolódnak a botrány alap-történetétől, és annak kirobbantójától. Mindezek hatására pár kérdés kapcsán erős kétségeim vannak.

Aziránt például egészen biztosan, hogy ez a 888 részéről egy önálló, Orbán környezetének legalább hallgatólagos támogatását sem bíró, akció lett volna. Egy despotikus, hűbérrendszert építő, és személyi kultuszra épült rendszer esetében ezt feltételezni alighanem balgaság lenne. Ha pedig elfogadjuk, hogy nem önálló akció volt, akkor szinte biztosan történt valamiféle kommunikációs, illetve politikai becslés is az üggyel kapcsolatban. Amibe szinte biztosan belekerült az, hogy ilyen helyzetben nagyon nehéz nem túlreagálni a kérdést. Márpedig a túlreagáló, ideges ellenfél hibázik. Nem véletlen, hogy hasonló, nem is okvetlen gusztusosabb gesztusokkal gyakran éltek annakidején a ringbe szálló nagyágyúk. Talán most is élnek ilyen eszközökkel, de mostanában nem néztem ilyen meccseket. Alkalmasint ez is inkább a miniszterelnök köreire utal ötletgyárosként. Orbán esetében ismert a stadionszocializációja. Éppen úgy, mint az alapvető pitiánerség. Márpedig egy ellenzéki párt elnökét a magánéletén, a családján keresztül támadni, és azon mód, ahogy ez megtörtént alapvetően pitiáner. No meg bunkó. Illetve mélyen etikátlan. De a sajtóetika sosem tartozott Orbánia érzékenyen betartandó területei közé. Már a diáktüntetések kapcsán sem.

Az tehát, hogy Tóbiás az egész családja nevében pereskedni szándékozik, aligha karcol meg valakit is „osztjónapotország” katonái esetében. Különösen, mert a feljelentések hatása erősen vitatható lesz. Alighanem erősen függve a feljelentések tartalmától. Mert az is könnyen előfordulhat, hogy kellő túlreagálás esetén nem is lesz hatásuk. Az alaptörténet ugyanis, mint tudjuk, az, hogy a 888.hu-ra kikerültek a pártelnök feleségének, Rába Tímeának azok a képei, amelyek igen lengén ábrázolják. Alkalmasint a képeket aligha a fiók mélye rejtegette, és valószínűleg publicitásra szánták eredetileg is. Ebben az esetben akkor is legfeljebb a másod, vagy sokadközlés joga kapcsán perelhetne az eredetiket készítő, ha a három-mellű nőt ábrázolnák. Miközben Rába Tímeának aligha van mit szégyellni a képeken. Baromi jól néz ki rajtuk, és aligha felelős azért, hogy a képek láttán kinek milyen gondolatai támadnak. G. Fodor-nak, ha feltételezzük, hogy az aláírás nélküli szöveg az övé, például falusi rötyin végzett önkényeztetése. Ez sokkal inkább az írás szerzőjét, mint Tóbiás József feleségét minősíti. Ahogy az irigység sem lehet per tárgya. Mert nyilván sokakban inkább a férje iránti irigységet generál a manapság is „jelenség” Rába Tímea. Az MSZP elnöke ebből a szempontból akár büszke is lehetne.

Az persze egy egészen más kérdéskör, ami az inkriminált, és mára a netről levett közlés egyéb elemeire vonatkozik. A pártelnök leányát belerángatni a cikkbe kifejezetten szemét húzás. Különösen azt követően, hogy az anyját, és vele minden nőt, előzőleg maszturbációs segédeszköznek minősítették. Amely lehet, hogy teljesen konform a Kövér-Ákos szemlélettel, de arról a szemléletről meg senki sem mondta, hogy kultúremberhez méltó. Az ugyanis valószínű, hogy a képek a szépségkirálynő tudtával készültek, és az is, hogy a férje tudott róluk, de a gyermeknek ehhez igencsak semmi köze. Ahogy ahhoz sem, hogy melyik szülőtől mit örökölt. Amely utóbbival kapcsolatban érdekes megállapítás az, amely szerint jó, hogy nem a papa kopasz fejét örökölte. Amely kiszólás akár jópofinak is lehetett eredetileg szánva. De nem az. Mert úgy állítja be, mintha a kopaszság valami elviselhetetlenül degradáló hátrány lenne. Amiért joggal tiltakozhatna mindenki, de különösen azok a nők, akiknek bármely okból hiányzik a haja.

Miközben persze tudjuk: G Fodor-t olvasni a kormánypárt részéről lehet felüdülés, és az irigységtől csorgó nyálú kocsmaszavazóiknak akár kielégítő is. De a többieknek, ha már kopaszság, és nő, inkább Sinéad O’Connor számainak meghallgatását javaslom.

Andrew_s
Comments on Facebook

2016. január 28., csütörtök

Balog az oktatás hazaffyasságáról

A mai nap a jelek szerint az oktatáspolitikai sündisznóság jegyében zajlik. Kezdetként, illetve napzártaként biztosan. Reggel, még félálmomban, a tényalapú tanítást szólta le valaki azzal, hogy a kompetencialapú oktatásnál nincs jobb. Este meg, kicsit megkésve Balog Zoltán miniszter fellépéséről olvastam a híreket. Azért is kár volt talán.

Sorban haladva: nézzük azt a fránya kompetencia-alapú izét. Jópofa varázsszó. Főleg akkor, ha nem gondolja végig valaki azt, amit mond. Akkor megkaphatja a czunyiné-díjat is. Aki, mint tudjuk, még büszke is arra, hogy semmit nem tud a természettudományokból. de azért irányítja. Ahogy kiváló elődje, és talán példaképe, Hoffman Rózsa is. Ő nem volt büszke, hogy buta. S az is lehet, hogy szimplán eljátszotta csak ezt a nagy kormányzati szimulátorban. Amelyik azt szimulálja, hogy Orbán Viktoron kívül bárki, bármiről mondhat a kormányfőtől független véleményt. Tehát talán lehet, hogy Czunyiné titokban a kémia nagyszerű ismerője. Csak hát nincs neki megengedve a kibontakozás. Hagyjuk is tehát magára, és nézzük a kompetencia-fetisizmust. Amit már akkor sem értettem, amikor a tanárképzés során esett tőle hasra az akkor éppen felkent papsága. Volt is pár vitám ezügyben. Értelmes, jó viták. Korántsem olyanok, mint amikor egy rádióadó morogja reggel, hogy kompetenciaország mennyország.

Persze! Tudom én, hogy a készségeket nem szabad elhanyagolni, meg fejleszteni kell. Ciceróról sem tudnánk, hogy létezett, ha nem fejlesztette volna a beszédkészségét. Tehát ez a fejlesztés kell. Azonban kíváncsi lennék arra, amint a gravitációval, aerodinamikával, és hasonlókkal kapcsolatos ténytudások nélkül próbálna valaki, pusztán képességfejlesztés alapján állva repülni. A talajfogásig biztos menne a dolog. Ha túléli, akkor a gipszpakolás alatt legalább elmeditálhat a Föld és a felette elinduló testek viszonyán. Tehát nyilván van, amikor a kompetenciafejlesztés, és lesz, amikor a tények, mondhatni a nyers adatok világa felé célszerű nyitni. Nem az egyszeri szója-programok mintájára, amikor a hegyi réteken is szóját kellett vetni a Párt szavára, hanem csak úgy. Az ésszerűség határait figyelembe venni. Mert biztos nagyon jó az internethasználati kompetencia. De a tízedik emeletről lefele repülve késő lehet ráguglizni az aerodinamikára. S természetesen a túlsó part sem zöldebb. Aki a diákokból kétlábú lexikonokat akar nevelni, az kerülje el messze az iskolai pulpitust.

Egy kompetenciát azonban mindenképpen hajlandó vagyok fétisként kezelni. Illetve kettőt, de egymáshoz lőcsölve. Az egyik a tanulás készsége, a másik pedig a tudásszerző kíváncsiságé. A diákokat meg kell tanítani tanulni. Valamint hagyni kell, merni kell őket kíváncsinak lenni. Hogy szeressenek tudni. Sok mindenről sokfélét. Még akkor is, ha tanárok rémálma a tudni szerető, és tanulni képes diák. Fétiscentrumuktól, szellemi g-pontjuktól teljesen függetlenül. Legalább annyira, ahogy az uralkodók rémálma a tőlük független egzisztencia és gondolkodás. Amivel nem lehet visszaélni, illetve amit nagyon nehéz becsapni. Esetleg lehetetlen is.

Idáig jutva aztán könnyű a monocentrikus orbánnyomatékkal hajtott kormányra asszociálni. Amelynek tagjai közül, ha már oktatás, tényleg figyelmezzünk Balog Zoltánra. Még akkor is, ha nem kirívó kormánytag. A szürkeségből sem emelkedik ki, és inkompetensnek is pont olyan tehetségtelen, mint sok más tagja kormányzatnak. Csak, ugyebár, az oktatásért is ő felel. Akkor is, amikor azzal haknizik a Pesterzsébeti Polgári Estéken, az MTI szerint, hogy „versenyképes tudást és hazafiasságot kell adni a felnövekvő nemzedékeknek”. Tudom-tudom! Ezt egy bullshit-generátor is mondhatta volna. S majdnem telitalálat. De nem! Ezt, mint írtam, az MTI szerint a miniszter mondta. Akinek nyilván csak halvány gőze van a versenyképes tudásról. Hazafiság-ügyben nem tudom, hogy áll. De azért gyanítom: a jövő generációja alól szétverni az oktatást nem éppen hazafias tett. Amellett a nem kevésbé lényeges egészségügy állapota sem azt mutatja, hogy a miniszter a szólamokon kívül sokat érdeklődik a haza fiai és leányai iránt.

Azért persze ez is relatív. Mármint a szólamiság. Mert a beszédírói szólamgenerátor a következő fordulóval azt adatta elő Balog Zoltánnal, hogy: „aki az egész világon mindenütt otthon van, a sehova nem tartozik”. Azért ezt, a minden embert megváltó Jézus lelkészének talán jobban meg kellene magyaráznia. Mármint akkor, ha nem a hasonló rizsára előszelektált hallgatóság előtt adná elő. Mert az, aki az egész világon otthon van, az egy helyre biztosan tartozik. A Földre. Arra a bolygóra, amit most éppen az önmagát értelmes állatnak hirdető Homo sapiens igyekszik tönkre tenni. Gaia pillanatnyi hangulatától most eltekintve, ahhoz, hogy valaki a világot tekintse otthonának, ahhoz el kell fogadnia: egy emberi faj globális közösségének a tagja.

Márpedig pont ez az a szemlélet, amelyik elvezet oda, hogy egy absztrakt horda az egész emberiség. Mely szemlélet viszont elejét veheti a rasszizmusnak, az idegengyűlöletnek, a másikban csak az ellenséget látó, a tőle különbözőt állatnak tekintő ideológiáknak. Na mármost, kedves miniszterem! Aki az egész világon otthon van, az csak egy valahova nem tartozik. Az olyan ideológiák tapsoncai közé, amelynek jegyében le lehet állatozni még a honfitársat is, amelyik permanens szabadságharcot folytat lassan már önmaga ellen is, és legfeljebb gyűlöletkeltésben teljesít remekül. Mint Orbánia is. Miközben az emberi erőforrások százezrével hagyták el az országot.

Andrew_s
Comments on Facebook

2016. január 26., kedd

Dallal csalogatva messzebre a messze élőket

A nemzeti, bocsánat, NEMZETI barackfa terméséből a jelek szerint lassan már pálinkát sem fognak főzni. Mármint akkor, ha külföldön kereslet támad a magyar pálinkafőzőkre. Vagy felhagyva a kezdődő májelégtelenség ápolásával, a pálinka ivói néznek munka után. Ott ahol van. Külföldön. Ahonnan 2013. vége felé hatalmas eredményként sikerült is visszacsalogatni a kitávozottak 0,0042%-át. De most a kormány új akcióba lendül. Énekeltet.

Nem először kísérletezve azzal, hogy valami népnemzeti kottaolvasást rendezzen. A barackfát megéneklő rigmus kottája is elérhető. Arról meg a világért le nem beszélnék senkit, hogy énekelgesse. Legfeljebb előtte szóljon a szomszédoknak. Az semmiképpen nem árthat. Biztos, ami biztos. Habár ez az összetartozósdi nem nagyon jöhetett be, ha a gazdasági exodus mértékét tekintjük. S persze azt a visszatérési arányt, ami nagyjából megfelel a munkaerőpiacon megbukottak vélhető arányának. Elvégre ott, ahol dolgozni kell, és nem alanyi jogon, a megfelelő előszobában végrehajtott tapsolásért jár a kolbász-kerítés, előfordul, hogy valaki nem jár sikerrel. De azt sem vonom kétségbe, hogy tényleg felbuzdul valakiben a honvágy annyira, amely mérték a közrabszolgasággal is dacol, és hazakerget. Ahogy az is cudar, aki tagadja: lehetnek visszatérő vállalkozók is. Nagyjából ezek a csoportok tehetik ki annak a sokasságnak a gerincét, amelyről a Gyere Haza Fiatal programjának keretében ekként emlékeztek meg: „A program által hazatért fiatalok száma hónapról-hónapra növekszik, több száz fiatallal tartják munkatársaink a kapcsolatot, és több ezer fő regisztrált a programunkba”. De érdemes talán azt is figyelembe venni, hogy a kapcsolattartás és a regisztrálás pusztán gondolkodóba esést is jelenthet.

Amellett, hogy a „több ezer” fiatal hazatérése nagyjából a távozottak egy ezrelékének, illetve legfeljebb egy százalékának, visszatérését jelentené. A többieket, regisztrálni sem regisztráló, mintegy 99% -ot, illetve világ különböző pontjain élő magyarokat általában, célozza meg az Örökségünk mozgalom. Beharangozója Potápi Árpád János nemzetpolitikai államtitkár volt. Egészségére. Azt a dalt is, amelynek népszerűsítésére indult a mozgalom, ha igaz. Ha nem, hát nem. Ellenben a kezdeményezés kétségtelenül figyelemre méltó. Különösen a hazai politikai körülmények, és a hazai kivándorlás-történelem ismeretében. Akár csak az utóbbi szemelvényes ismertében. A Magyarországról eltávozott, külföldön sikert, tudományos karriert kivívó magyarokra például töretlen büszkeséggel, és kidüllesztett mellkassal emlékeznek meg sokan. Azok is a különleges magyar géniuszt emlegetve velük kapcsolatban, akiknek ideológiai előfutárai elől menekültek el az országból. Mert akkor, ha ott maradnak, jó, ha egyáltalán életben maradnak. De ahogy más földrészekre értek, rögtön a nemzeti büszkeség tárgyává váltak.

A történelemmel, valamint napjaink politikájával, a horthyzmus reneszánszával, hallgatólagos kormányzati támogatásával, a gazdasági exodushoz vezető egzisztenciális pangással szembeénekelni azért mégis érdekes kezdeményezés. Bár lehet, hogy a rasszizmus visszaszorítása, az egzisztenciális-, és létbizonytalanság felszámolása, az évtizedekre átlátható gazdaságpolitika többet használna. Azért persze még lehet énekelni is. Ahogy az idősebbek emlékezhetnek azokra a remek filmekre, amikor a hősnek nem volt mit ennie, gyógyszer híján belehalhatott egy karcolásba, de azért lelkesen énekelve lobogtatta a párt zászlaját, és kezét-lábát törte, hogy beléphessen a kolhozba, illetve TSz-be. Mielőtt tényleg kezét-lábát törik. Amellett a HVG-ben bemutatott felvétel szereplőitől sem irigylem az éneklést. Különösen a gyermekektől nem. Akik remélem jól érezték magukat a felvétel közben. De akkor sem, ha esetleg a KDNP által hibás szokásnak aposztrofált gyermekkori, étkezési depriváció alanyai. Mely esetben legalább azt remélem, hogy az énekért cserében jóllakhattak.

Ebben a reményben, üsse kavics, meghallgatom a felvételt. Szemet hunyva afelett, hogy a gitáros énekesnek a hangterjedelme elfér két zárójel között, és gyermeklányoknak mossák bele a fejébe, hogy a gyermekeiknek mit adjanak tovább. A menekülni-vágyáson kívül.

Andrew_s
Comments on Facebook

2016. január 24., vasárnap

Anyázni csak pontosan, szépen, gondolkodni nem érdemes

A Demokratikus Koalíció (DK) elnöke, Gyurcsány Ferenc, megtartotta tegnap a maga évértékelőjét. Az interneten végighallgatható volt, és alighanem minden további nélkül atomjaira is szedhető a pártelnök véleménye. Beleértve az ország helyzetéről, a kormányról, illetve az annak elnökéről megfogalmazott mondandót.

Egyet sem kell vele mindenben érteni. Miért is kellene? Ennek ellenére meglepett, amikor egy olyan cikkcímmel találkoztam, amely alig a beszédet követően, de sebtében elhajtotta Gyurcsány Ferencet a „p*csába”. Egyszerűen szembejött a cikk címe a Facebook-on, miután egy ismerős kommentelte az egyik megosztását. S annyira prosztó volt, hogy kíváncsivá tett. Ebből a szempontból tehát célszerűnek is tekinthető kommunikációs manipuláció olyan cikkcímet adni, ami nemi-szervvel, salakürítéssel, és hányással kapcsolatos. Amellett azért is célszerű lehet ilyen címet adni, mert legalább a tartalom kapcsán sem okvetlenül táplálunk magas követelményeket. Mondom ezt annak ellenére, hogy pár korábbi írás megalkotásakor magam is használtam e szavakat. Tehát nem ítélem el kapásból a cikket jegyző Molnár Bálintot sem. A nevét remélem jól írtam. Mert a „kolozsváros”-on a másolás lehetősége le vagyon tiltva. Így szokásomtól eltérően link-ként nem is teszem be a forrást az írásba. Az ember alkalmazkodjon a szerző elvárásaihoz. Ha az oldalról másolni nem lehet, akkor minek? Hivatkozni képekkel fogok a lényegesebb pontokra. Pötyögje be a Google-ba az, aki akarja.

A körülményes felvezetőért ezúton is elnézést kérek. Maradjunk a „gyurcsánymenjenapicsába” írásnál. Amit alig a beszéd elhangzása után közzé tettek, és a szerzőtől elvárható, hogy valami nagyon ütőset, és nyilvánvalót tálaljon indokként. Prosztóilag. Az írás elejéből megtudjuk, hogy „jajjafidesz” és „jajjajobbik”. Ez igaz, de ez nem igazán DK-függő. Vagy ha igen, akkor sem mostani lelemény. Olvassunk tovább. Jön Bokros Lajos pártjának emlegetése. Valamint az általuk szervezett, azóta lezajlott tüntetés ismertetése. Kezdek gyanút fogni, hogy Gyurcsány, noha sok mindenről tehet, de Bokros Lajosról talán nem. De sebaj. A kitartás szép erény, és meg is hozza a gyümölcsét. Megtudjuk, hogy a szerző közel egy órás kínszenvedéssel reagált Gyurcsány évértékelőjére. Melyre hivatkozva különben az Origo cikke van alálinkelve. Tehát nem élőben hallotta, hanem egy portáloldal végigolvasása tartott egy órát? A megfejtés egyszerűbb. Az Origo, igaz szerkesztett formában, folyamatosan kísérte a beszédet. Ne cikizzük tehát a „kolozsváros” szerzőjét azért, amiről nem tehet. Azért, hogy nem tudta, nyilván technikai okokból egyenesben hallgatni a neten. Talán efeletti boszankodástól hajtva is picsázik egy kicsit.

Ellenben csak célhoz érünk. Egyrészt megtudjuk, hogy a mazochista szerző, a kínszenvedést követően hiányolta a 2015-ös év értékeléséből a MoMa mostani tüntetésére felszólító lánglelkű buzdítást. Viszont sokalja a reszelt sárgarépát. Esetleg nem is szereti. Gyurcsány meg képes a fiát is azzal etetni. Skandallum! De tényleg! Feri! Tényleg szedd össze a cókmókod is indulj oda, amit ez a kifinomult ízlésű szalonnabitorló javasolt. Tudod! A π, az! Az tehet mindenről. Meg a DK. Meg a magyar poligon ló. A permanens túloldalával. Amelynek az egyik oldala nyilvánvalóan az, hogy a „kolozsváros” (a szalonnához hagymát is kérünk) szerzője szerint megbocsáthatatlan bűn, hogy Gyurcsány Ferenc nem biztosította támogatásáról Bokros Lajost. Vélelmezve, hogy ezt azért nem tette, mert nem állhatott a színpadra. S ezért jelöli ki a cikket jegyző Molnár Bálint a DK elnöke számára a női nemi szervet kényszertartózkodási helyként. Ennyi! Megtudtuk a minden titkok igazságát: „Többek között ezért ennyire reménytelen ez az ország: mert egy ilyen Gyurcsány Ferenc ilyen módon akarja megmenteni azt Orbán Viktortól”.

A végére mi maradt? Az említett cikkből nem sok. Lassan az országból sem. Ezért tök jó, hogy egy tüntetésen nem a programot kéri számon az, aki szólni kíván róla, hanem egy másik párton azt, hogy miért nincs ott. Alkalmasint szerintem is jobb lett volna, ha a DK legalább a szimpátiájáról biztosítja Bokros Lajost. Akár ki is mehettek volna. S akkor nem ezren, hanem ezerkétszázan lettek volna jelen. Ez még mindig messze van ugyan attól az 1-2 százezertől, amely kívánatos lenne ahhoz, hogy tömegnek is tűnjön, de mégis közelebb. Ráadásul még azon is el lehet töprengeni, hogy a tüntetést most pártolók mennyire sárosak a választások szinte előre megfontoltnak tűnő elvesztésében. Mert a jelenlegi helyzet nem jöhetett volna létre, ha nem egy olyan vezérelvű, kétfejű ellenzék száll ringbe, amely programmal és nem ellenségképpel rendelkezik. Programmal az ország számára úgy, hogy nem azon osztja meg hónapokig az energiákat, hogy kivel nem ülnek le tárgyalni. De ez egy másik történet. Nem is ide tartozik talán. Már.

Andrew_s
Comments on Facebook

Az elszigeteltség meleg ketrecében?

A képviselői család. Hullan Zsuzsa, Mihályfi Balázs, Csobot Adél
Fotó: Átrium Film-Színház / Mészáros Csaba
A közepénél kezdve: az „Őrült nők ketrece” egy igazán jó, és a másság kérdését okkal feszegető színdarab. Nem véletlen az, hogy hazánkban is színpadra tűzték. Legutóbb Alföldi Róbert rendezésében láthatta a nagyérdemű az Átrium Film-Színházban (az egykori Május 1. moziban) 2016. január 23.-án. Főszereplők: Stohl András és Hevér Gábor.

Aki a darabot véletlenül nem ismeri, annak érdemes talán tudnia, hogy korántsem napjaink kulturális terméke. A Jean Poiret által írt színdarabot 1973-ban mutatták be. Nem sokkal később francia és olasz koprodukcióban filmvígjáték készült belőle.A zenés darab Jerry Herman és Harvey Fierstein keze munkája. A filmet, egyszer régen, hazánkban is bemutatták. Méltán sikerrel. Már csak azért is, mert a hazai bemutatásakor a homoszexualitás egyfajta köz-kommunikációs tabu volt a nyolcvanas évek elején. Legtöbbször kriminális esetek tudódtak ki, amikor a saját frusztrációjuknak megfelelő ellenségképüket a melegekben látták meg a „kopaszok”, és „buziveréseket” tartottak. Az pedig a Pride szélsőséges visszhangjaiból látható, hogy egybiteséknél ma sem nagyon léptek odébb. Még akkor sem, ha a szociálisan retartáld népség egyes tagjai diplomát szereznek, és esetleg a parlamentben találtak munkahelyet. Amiért erről érdemes szólni az az, hogy a darab megírása, majd műsorra tűzése korántsem olyan körülmények között történt, ami kedvezett volna a baráti megítélésének. Az akkori Franciaországban. S ahhoz is komoly vakság kellene, ha nem vennénk észre, hogy a ma Magyarországa, sok szempontból, semmivel sem jobb, mint az akkori. Jó, ha nem rosszabb. Csak a világ változott közben. Talán.

Ugyanakkor, mind a színdarab eredetije, mind az abból készült film, képes úgy szembesíteni a nézőt akár a saját előítéleteivel is, hogy nem veri velük pofán. Kinevetteti a szögletes agyú képviselőt. S az, aki a filmből emlékszik, hogy a nagy honvédő pártfőnöke miként halt mag, az tudja: szembesülést jelent a mű a szemforgatással, a kétszínűséggel is. Kinevettetve az egész, alapvetően a gondolkodást, az emberséget megtagadó, illetve szellemi és életviteli esztergát jelentő, valamint a csak tiltásokat ismerő erkölcsi honvédelmet. Pofán-verésileg éppen azért jelentős a korábbi kiemelés, mert tudjuk máshonnan: az erőszakosság kontraproduktív. Miközben a finom, mondhatni lappangó humor, a félmondatok formájában megragadó mondanivalók hálózata sokkal hatásosabb. Az utalások sokszor jobban szolgálják a megértést, mint az, ha a képébe üvöltik valakinek: „hát nem érted, b+?”.

Az, akinek a film tetszett, vagy netán a film világát, és szemléletét, a nevettetve nevelés hirdető megoldást osztja, az nem biztos, hogy jól jár a különben évek óta teltházas Átrium-előadással. Alföldi nyilvánvalóan azoknak rendezte a darabot, akiknek a dramaturgiai szereppel, ott és akkor, aligha bíró obszcén kiszólások humorosak, és akik jól mulatnak azon, ha napi magyar politikai állapotokra való nyílt kiszólások tarkítják az előadást. Amiben azért, lássuk be, Hofi Géza, annak idején, klasszisokkal volt jobb. Talán azért mert Hofi is tudta: a csattanó alapjait kell letennie, és hagyni, hogy a néző maga jusson el a csúcsra. A közvetlen kiszólások ezzel szemben nem irányítják, hanem megszabni akarják a gondolkodást. Akár pont az ellenkező hatást is kiváltva. Ráadásul feleslegesen akkor, ha a darab szempontjából, mondanivalójából kilóg, vagy inkább kipotyog. Ahogy teljesen felesleges a talpig kokárdában előadott transzvesztita táncszám a darab első felvonásában. Felkínálva a teljes gondolatiság „rohadt magyargyülölő” kezdetű elutasításának sablonját azoknak is, akik különben talán elgondolkodnának a valós mondanivalóján az eredeti darabnak. Az pedig rossz válasz, hogy „úgyis azok mennek el, akik...”. Mert ezzel éppen az árkok hallgatólagos elismerését, és persze mélyítését szolgálja a rendezés. Valószínűleg „nagyobbat szólt” volna, ha a magyar politikának szóló üzenet ugyanúgy csak egy, de az ugandai diák felgyújtásához, vagy az orosz viszonyok jelzéséhez hasonlóan „ütős” pont kerül a darabba. Melynek rendezése a záró-színsorok környékén, képviselő buzizós kirohanásakor, még adta is volna magát. De addigra már csak ezen is sokan mosolyogtak. Holott akár sírhattak is volna. Ha felismerik: a szélsőjobbon pont ez, a hitleri idéző szemlélet látható, és hallható.

Ugyanakkor az, aki a színészi teljesítményre illetve a darab valós erejére kíváncsi, mégis inkább nézze meg. Annak ellenére, hogy a börtön-célzás pillanatát talán nélkülözni tudtuk volna, Stohl András teljesítménye tényleg hatalmas. Kihozva a szerepből azt, ami kihozható. Vagy akár kicsit többet is. Magasra feltéve a lécet mindenki másnak is, aki a színpadra lép mellette. Mert vagy megugorják, vagy kiszürkülnek a darabból. S nyugodtan mondhatjuk: megugorták. Nem csak Hevér Gábor, hanem mindenki. Bármilyen fából vaskarikának tűnik, de nagyon úgy néz ki, hogy a darab, és a darab generálta színészi teljesítmény legyőzte a rendezőt.

Andrew_s
Comments on Facebook

2016. január 23., szombat

Lezárul a káder-casting első fordulója

Forrás: Varánusz
A kormányzati háttérintézmények kapcsán jött a hír, hogy bezárási hullám söpör végig rajtuk. Nem egy esetben olyan intézményeket is elsöpörve, amelyek nagyjából a tervidőszak, illetve a szervezés korszakát élik. Megindult a stáb összeállítása, majd megszűnnek. Látszólag ésszerűtlenül. Valójában talán a hatalom egyedfejlődésének teljesen ésszerű momentumaként.

Az utóbbi kapcsán egy három szintes lebontást terjesztenék elő megfontolásra. Nyilvánosan kijelentve: nincs nálam a bölcsek köve.

1. szint:
Adott egy „kis vidéki senki”, aki saját bevallása, pontosabban az egy éve felkapott videó-felvétel, szerint már a kezdeteknél is rendelkezett némi személyiségzavarral. A történelemben korántsem egyedüli esetként, hatalmat kap. A vidékiség, és a komplexusok tömege ugyanis korántsem jelent tehetségtelenséget. Például, a környezet megvezetésének és manipulálásának tehetségében való fukarkodást. A hatalom kiépítése egyedül nyilvánvalóan az előzőek ellenére sem megy. Mögötte ott vannak a királycsinálók. Aktívan, illetve passzívan. Azok, akiknek egy része egy idő után terhessé válik. Valószínűleg a történelem más szereplőinél, akár Hitler esetében sem volt más a helyzet. De Orbán esetében, látva a Simicska-viszályt, illetve az új oligarchia kialakítását ez elég látványos.

2. szint:
A hatalom közelében kialakul egy árnyékintézményi rendszer. A kormányzat árnyékkormánya. Mert több a hatalommániás, mint a ténylegesen rendelkezésre álló pozíció. Eközben a formális hatalomgyakorlás valójában csak díszletté válik. A jelenség nem csak a politikában ismert. Peter-elv, illetve Parkinson törvényei kapcsán is olvashatunk hasonlókról. Az egyre kontraszelektáltabb, felduzzadó, és gyakran hatékonyság-vesztett, ám mindenki szeme előtt levő, formális gépezett mögé kiépül az alternatív kormányzati rendszer. Vagy legalább is erős szándék alakul ki a létrehozására. Hazánkban a tendencia 2014 óta elég nyilvánvaló. Az eltelt, mintegy két éves, időszakban szintén történt pár lépés ebbe az irányba. A tendencia lényege azonban nem tűnik sérülni. A terrorveszélyes rizsa ugyancsak ezt a folyamatot is szolgálja. Az pedig világos, hogy egy ilyen alternatív hatalmi rendszer szintén nem lehet kipróbált és főleg csak a rendszernek kiszolgáltatott káderek nélkül működtetni.

3. szint:
Káderválogatás. A jelenleg tehető megfigyelések számos régebbi, szinte nosztalgikus vonással bírnak. A kádárizmus fénykorában is jöttek-mentek a minisztériumi intézetek, iskolák, illetve bizottságok. Esetleg intézet-előkészítő bizottságok. Titán-elvtársak (Ti tán tudtok velük valamit kezdeni) potyogtak ejtőernyővel mindenfele. A hatalom által, nem egy esetben, közéjük csempészve a következő korszak komiszárjait is. Sosem az volt a lényeg, hogy az intézményt, a bizottságokat hogyan hívták. A kulcsfontosságú információ mindig az volt, a kremlinológia szabályai szerint, hogy kik, és milyen irányban mozogtak eközben. Alulról felemelkedve, vagy örökre eltűnve. Akár az alkoholelvonóban. Maga a miniszterelnök is megjárta például a MÉM Vezetőképző Intézetét. S jól látható, hogy az orbanikus bolsevizmusban sincs másként. Egészen egyszerűen létrehoztak egy káderszelekciós rendszert. Egyfajta gyakorló- és casting-terepet alkotva. Mert a következő tíz évet is meg kell alapozni valakikkel. A jövő káder-reménységeit kipróbálták, beszabályozták, learatták. Sokan utcára kerülnek? Igen. Érdekel ez „odafent” valakit. Gyanítom, hogy annyira sem, mint negyven évvel ezelőtt.

Hát ennyi volt, kedves olvasók a három, talán kicsit elnagyolt szint. Ja, hogy ez sokba kerül? Kinek? Az utca emberének? Annak, akinek Ibizáról továbbra is csak a térkép egy pöttye jut az eszébe? Számít? Pont annyit, mint a casting végén utcára kerülők.

Andrew_s
Comments on Facebook

2016. január 20., szerda

Állapotmegmaradás

A fekete lyuk képének forrása: Wikipedia
A szükségállapot bevezetésének új minősítése változatos mértékben kavarta fel a vizet. Egyesek szerint nem eléggé, míg mások szinte biztosan jönnek majd a túlmozgásos politika címkéjével. Nagyjából egy hete szoktatja a kormányzat a köztudatot a gondolathoz. Míg a tényleges intézkedési tervek némely hírek szerint most szivárogtak ki. Ezen verzió szerint egy jobbikos politikus, Novák Előd révén. Azon még gondolkodom, hogy ez Novák bátorságát, vagy az öndefiniciójuk szerinti demokratikus ellenzéket minősíti-e jobban?

Hajlok arra, hogy az utóbbit. Mert az világos, hogy a szükségállapot kihirdetése a gárdáknak szinte biztosan kedvez. Feltéve, ha a szükségállapotot a Jobbik által dédelgetett önkéntes sorkatonaság bevezetése után hirdetnék ki. Addig azonban a Jobbik is áldozata lehet a bevezetésének. Amennyiben a kormányzat úgy dönt, hogy a hatalmát veszélyeztető mértékben megerősödik a hallgatólagos támogatottsága. Novák Előd gesztusát tehát a párt jól felfogott érdeke is motiválhatta. Miközben valami azt súgja, hogy az általa kiszivárogtatott tervezet más ellenzéki képviselőknek is a keze ügyébe keveredhetett. Akkor pedig él a kérdés, hogy a kormányzatnak, s vele Orbán Viktornak, rendkívüli személyes hatalmat biztosító rendelkezéscsomag vajon csökkenti a demokráciát, vagy nem? Ha nem, akkor semmi dolgunk vele. Lehet továbbra is menetelni a nemzeti demokrácia orbanista felfogása felé vezető műúton. Ha pedig az túl kátyúsnak bizonyul, majd csak lesznek olyan nemzeti munkások, önként kirendelt közmunkaszolgálatosok, akik majd megcsinálják.

Ha ezt a teóriát elvetjük, és minden ellenőrzés alól kitörni készülő hatalmi centralizációt demokráciacsökkentőnek fogadunk el, akkor viszont adódik egy kérdés az ellenzékhez. Mégis mikor gondolták az álláspontjukat tisztázni a köznép előtt? Valamint miért nem érezték szükségesnek ismertetni a tervezetet? Az „akartuk, de Előd megelőzött minket” nem játszik, mint válasz. Politikai oldalról nézve a helyzetet van egy olyan halvány érzésem, hogy a demokratikusabb ellenzéknek, gondos megfontolás után, megint sikerült lépést vesztenie a Jobbikkal szemben. 2013 ősze óta nem először. Amihez inkább nem gratulálnék. Miközben érdemes talán mélyebben a veséjébe nézni a kiszivárgott tervezetnek, túl azon, mely mástól már netvilágot látott.

Ugyanakkor a helyzet politikuma mellett van ugyanis pár pontja a tervezetnek, ami több oldalról is elgondolkodtató. Akár technikai oldalról is. Ugyanis jóval túlmutat azon, mint amit látszólag mond. Mint például az a lehetőség, ami az internetet lekapcsolhatnák. Már amennyiben a nováki lista helyes. A teljes netlekapcsolás ugyanis elég nehézkesnek tűnik akkor, amikor tulajdonképpen lehetséges a műholdas kapcsolatok fenntartása. De tegyük fel, hogy acélhálót húzva az ország fölé megoldják. A kábeleket pedig elvágják. Ez természetesen azt jelentené, hogy a mára közművé vált internet megszűnik. Tekintettel arra, hogy az általános közkommunikáció jórészt a digitális csatornákra terelődött, ez az alacsonyabb szintű közigazgatást is könnyedén megbéníthatja. Ez azt is jelentheti, hogy az önkormányzati rendszer gyakorlatilag csődöt mond. Egészen alacsony szinten is átadva a helyét a militáns közigazgatásnak. Nem csak rendeletileg, hanem közigazgatásilag. Egyben persze biztosítva a totális információs monopóliumot.

Ez utóbbi hatására úgy lehetne kezelni az embereket, mint egyes sci-fikben a föld alá kényszerített lakosságot. Megfosztva attól a lehetőségtől is, ami a veszélyhelyzet megszűnésének felismerését jelenti. Egy ilyen helyzetben a szükségállapotot végső soron csak kihirdetni kell. Utána a rendszer önfenntartó. Akár áldozatokat is lehet olykor prezentálni. Tekintve, hogy a sötétben bujkáló, ürgebőrbe varrt ügynök vádját bármikor, bárkire rá lehet húzni. Aki cáfol, az a nemzeti demokrácia ellensége, és mehet mellé a menetbe. De a cáfolathoz információi is kell. Az meg ugyebár nincs. Akinek van, az szintén a nemzeti demokrácia ellensége, mert felforgató eszméivel azt állítja: nincs is igazándiból akkora terrorveszély. Tehát tulajdonképpen nem is kell teljesen elzárni a netet. Kis szivárgásokat akár hagyni is lehet. Legalább könnyebb lebuktatni a sötétben netet olvasó ürgéket.

A teljesen önfenntartóvá varázsolt rendszerre pedig igaz lehet az állapot megmaradásának törvénye. Nem a halmazállapoté, hanem a szükségállapoté. Biztosítva, hogy Szíriában már régen virágzó kertek, és demokratikus választások lesznek, amikor itt, a Nyugat-Balkánon még bőven lokális fekete lyuk fog mélyülni. Tanúsítva azt, hogy hova vezet, amikor egy helyi kiskirály nullával oszt. Miközben az ellenzék akkor is hagyta, amikor még talán tehetett volna valamit.

Andrew_s
Comments on Facebook

2016. január 18., hétfő

Über-Vauúú Kivülről

Fotó: MTI / Lakatos Péter
Taxiügyben azt tudom, hogy nem vagyok túlságosan nagyfogyasztója sem a sárga, sem a sárgátlan bérszállítóknak. Sem taxival, sem Uber-rel nem járok túl sokat. Annyira, hogy az utóbbival, emlékeim szerint eddig nem is éltem. A mai napi események nyomán azért lehet, hogy sort kerítek rá. Vagy sem. Viszont a sárgáknak berajzoltam egy fekete pontot.

A híráramlat két vége számomra az volt, hogy reggel a rádióban hallottam a lezárásról. Este meg azt olvasom az MTI-nél, hogy a tüntetés folytatásáról a BRFK-val zajlik az egyeztetés. A taxisok által felvetett probléma persze nem egészen új, és talán nem is magyar specialitás. A közösségi, telefonalkalmazással szervezett személyfuvarozás kétségtelen konkurenciája az állami befizetésekre kötelezett, és talán vízfejekből sem szűkölködő szép nagy taxis társaságoknak. Amelyekkel kapcsolatban, ha nem is széleskörű, de változatos tapasztalatokat sikerült gyűjteni életem eddigi évtizedei alatt. Melyben benne vannak gyermekként szerzettek éppen úgy, mint mondjuk az utolsó pár év. Maradok az utóbbinál. Ha rajtam múlik, akkor ugyanazt a társaságot hívom, és eddig a leglehetetlenebb időpontokban is tisztességgel, és a diszpécser által becsült időn belül hazadobott a kocka. Ezzel szemben, amikor Angliából megjöttem, akkor azért észrevettem, hogy Liszt Ferihegyen szálltam be az oda rendszeresített társaság autójában. Megfogadva, hogy széles ívben elkerülöm, ha tehetem. De ezzel nem akarok senkit lebeszélni róluk. Biztos nekem nem volt szerencsém, úgy egy éve. Meg a sofőrnek, hogy ismerem Budapestet annyira, amennyire. Snitt! Tüntetés.

Reggel tehát halottam, hogy lezárták a várost és bőszen tüntetnek. Kezdetben hézagosan volt világos, hogy mi ellen, de ezt a koffeinhiány számlájára írtam. Aztán, már a munkahelyen halottam a kollegáktól, hogy voltak buszok, amelyeket szerte tereltek. Nyilván balszerencséjére annak, aki a Bajcsy-n vagy a Deák tér környékén akart közlekedni. Délután persze azt is hallottam, hogy az Uber telefonos alkalmazását extra számban töltötték le. Amit már csak azért is megértek, mert amikor dugó van, akkor a kollegák szidalmaitól mentesülő magánautósok, a kertek alatt simán célhoz vihetik a kuncsaftot. A nagy lezárósdi tehát a konkurenciának egészen biztosan használt. Közben aztán hallottam, hogy a követelések egyike az említett telefonos alkalmazás letiltása. Amellyel, és általában a tüntetéssel, kapcsolatban az első reakcióm nagyjából úgy foglalható össze, hogy „**-/*?*?@*&{****}”. Ami kifejtve PC-ül annyit tesz, hogy „Tetszettek gondolkodni is néha? Jóemberek! De tényleg!”

Mert, például az, aki az alkalmazástiltást, mint a követelést kitalálta az vagy totális internetcenzúrát követel, vagy igen szerény ismeretek ragadtak rá. Egy telefonos alkalmazás ugyanis pont olyan alkalmazás, mint a többi. Ami pedig egyszer felkerült a világhálóra, az általában ott is marad. Legfeljebb szervert változtat. S kap egy néhány soros leírást a feltelepítés off-line módjáról. Úgyhogy a letiltást, nagy valószínűséggel, akár el is lehet felejteni. Ha valakiben most felhorgad a kétség, hogy mégsem, annak figyelmébe ajánlom a Napster ellen annak idején felvonultatott gazdasági és jogi apparátust. Annak összehasonlítását a Budapesten közteret lezáró taxisok lehetőségeivel. Majd azt, hogy mennyire nem létezik közösségi médiaszolgáltatás, illetve zeneletöltés az említett rendszer 2001-es, első körös, majd fellebbezett, lezárása óta. Vagy, akár, 2011 óta. Tehát az internet irányából megközelíteni ezt a kérdést elég furának tűnik. Különösen olyan olvasatban, hogy minderről a hatalom gondoskodjon a taxisok kedvéért. Ilyen szempontból a főpolgármestertől elég realista az a válasz, hogy: „a fővárosnak nincs hatósági eszköze és fizikai lehetősége arra, hogy az Ubert betiltsa vagy lekapcsolja”. Már amennyiben a a netes alkalmazásra is gondolt.

Nem vitatva, hogy a hivatásosokat a hatalom, ilyen-olyan ötletekkel megóvta a piaci versenyben való hatékony részvételtől. Ennek alapján azt vártam volna, hogy a főpolgármesternek, netán a törvényhozásnak benyújtott petícióban tiltakoznak a saját versenypozícióik javítása érdekében. Mégpedig nem azzal, hogy mindenki más versenyhelyzetét tessék lerontani az aktuális szintre. Mert azért lássuk be: ha nem sikerül versenyképes áron, versenyképes szolgáltatást biztosítani, akkor az Uber helyett lesz más, másként. Legfeljebb. A „dögöljön meg az Uber, illetve tehene is” szólama meg elszáll. Szóval valahogy olyasmit gondoltam várni, hogy a taxistársaságok a drosztpénz csökkentésével, netán eltörlésével, és hasonlókkal rukkolnak elő. Talán ez a várakozásom azt is jelzi, hogy nem ismerem a taxis rendszereket, csak a „túloldalról”.

Arról az oldalról, ahol a gyorsabb, biztosabb és olcsóbb megoldásokban érdekeltek az emberek. Erről az oldalról pedig a fentieken kívül még a bizalom játszhat. Nem az elvi, hanem a valós. Mert ha eljátszadozok a gondolattal, hogy egy helyismerettel nem rendelkező magyarul nem igazán tudó turista, éjjel hova fordulhat a panaszával, akkor kétségeim vannak. Aziránt is, hogy fordulna-e panasszal. Ahhoz ugyanis annak kellene feltűnnie, hogy mondjuk a Déli pályaudvartól a Nyugatiba nem Kelenföld érintése a legrövidebb út. De ez csak egy hipotetikus példa. A saját korábbi példám tulajdonképpen happy enddel zárult. Némi duzzogással arra, hogy jó nekem a BAH-csomóponton is áthaladni egy új-budai kitérő helyett, és némi kioktatással arra nézvést, hogy mikor kellett volna szólnom a kártyával való fizetési szándékomról. S igen, megalkuvó voltam. Éjjel, hulla fáradtan, annak örülve, hogy hazaértem, a fenének volt kedve tipródni taxissal. De mint írtam, biztos minden más taxis talpig becsületes, sosem „autókáztat” meg senkit, és mindig csak úgy tukmálja a nyugtát, számlát a kedves vendégre. Akinek előre nyitja az ajtót, készséggel pakolja ki és be a kofferjét. Csak az a néhány többi ne lenne. Talán használna a szolidarításnak is. Amikor esetleg rászorulnának a lezáráskori anyázások közepette.

Andrew_s
Comments on Facebook

2016. január 17., vasárnap

Manipulációról, és ... ahonnan békében is menekülnek

Ha már született némi utánlövés a „Saul fia” kapcsán, akkor most tegyük le, egy kicsit, azt témát, és nézzünk szét a csontos-tálban. Már csak azért is, mert a „Köln+menekültek” cédulával ellátott darabot nem hagyják nyugodni a vizsgálatok befejezéséig. Lehet, hogy Kölnben sem, de az biztos, hogy hazánkban nem.

A legfrissebb, különben Fidesz-közeli vélemény szerint tudatos médiamanipuláció zajlott Németországban. Annyira azért nem manipulálták a híreket, hogy illusztrációként régebben és máshonnan származó videókat játszottak volna be, de minden nem lehet tökéletes. Az MTVA talán már szervezi a továbbképzéseket a német kollegáknak. Nem feledve, hogy olyan vélemény is ismert, ami alapján a német média tulajdonképpen semmit nem hallgatott el. Ami szintén lehet némileg túlzott megállapítás. Annak fényében, hogy nyilvános bocsánatkérés is történt az eset kapcsán. Azért a német közvélemény összességében nem a magyar filmhíradóból kellett, hogy tájékozódjon. Ami mégis azt jelzi, hogy az információk közkinccsé lettek. Először már január 2.-án is tudósítva az történtekről. Ezt követően tényleg érdekes lehet az a vélemény a Fidesz civiljei részéről, hogy tudatosan manipulált volt az, ami nem biztos, hogy manipulált volt.

Eközben, és jön a visszatekintő szakasz, elgondolkodhatunk azon, hogy vajon a Fidesz egyes politikusai mennyire manipulálnak. Esetleg mennyire szeretnének manipulálni. Kósa Lajos az MTI tudósítása szerint például még két napja is olyanokat mondott, hogy a német média hosszú ideig hallgatott. Ami leginkább azt jelzi, hogy Kósa felült a környezetéből indult retorikának. De nem csak ebben. A kölni események kapcsán is a lázári refrént nyomta.  Mert olyan kijelentést is tett az MTI szerint, hogy pusztán a Fidesznek köszönhető, hogy a budapesti Szilveszter nem olyan lett, mint a kölni. Ami viszont fordítva is igaz kissé. A kölni Szilveszter alakulásában a magyar kormányzat sem feltétlenül ártatlan. A nyár végi és őszi eseményeket visszaidézve ugyanis emlékezhetünk rá, hogy a Keleti pályaudvarnál megrendezett népmegfélemlítési menekült-duzzasztás után gyakorlatilag transzparenssé vált az ország a menekültáradattal szemben. Amikor is buszok szállították a déli határról Hegyeshalom térségébe a menekülteket. Amikor tehát azt halljuk, hogy a kölni eseményekben részt vevőkből hányan jutottak ki Magyarországon keresztül, akkor érdemes erre a részletre figyelni. Valamint arra, hogy Orbán Viktor kormánya közel fél évig csak magyar nyelvű gyűlöletkampányokkal készült a kormányfő által már egy éve várhatónak jelzett menekülthullámra.

Így azoknak a meg nem valósult magyar fogadóállomásoknak, amelyeken kulturáltabban és szűrve lehetett volna átengedni a menekülteket, és amelyek árából plakátoltak inkább, közvetve szintén következménye a kölni eseménysorozat. Legalább is részben az Kósa helyében lehet, hogy jobb lett volna hallgatni a témáról. Még akkor is, ha sejtem: a Fidesz választmányi gyűlésén részt vevő híveknek teljesen megfelelt ez a felszólalás. Függetlenül a morális gyehennától. Hiányérzetük legfeljebb a „gyurcsányahibás” refrén elmaradása okán lehetett. Már akkor, ha tényleg feltétel a kormánypártban, az elvárt taps időzítésére alkalmas, perceknél hosszabb távú memória hiánya. Mely memóriahiány nyilvánvalóan történelmi párhuzamokra való emlékezést is gátolja. Biztosítva a tapsot annak, amikor a kormányzat gyakorlatilag a vezéri teljhatalmat biztosító szükségállapot kihirdetésének lehetőségén, illetve ennek megalapozásán dolgozik.

Amelynek kapcsán Kósa ugyancsak elereszt egy kommunikáció-manipulációt. Jelezve, hogy akinek ez nem tetszik, az azonnal átírja magát a szocialistákhoz. Mely szemlélet különben igencsak leleplező. Azért is, mert az „aki nincs velünk, az ellenünk van” szemlélete tipikusan a diktatúrákra igaz. De, részben ebből következően, azért is leleplező, mert ezzel gyakorlatilag nyíltan beismerte: a demokrácia a másik oldalon, az ellenzéknél keresendő. Azon, amelyik a kötelező és legfeljebb egzisztenciatemetésre alkalmas sorkatonaság eltörléséért is felelős. Ahogy azt Kövér László kiemelte a napi történések forgatagából. Abból az örvényből, ami a kötelező katonai szolgálat visszavezetése körül alakult ki. S amellyel kapcsolatban arra is érdemes emlékezni, hogy a Jobbik már szeptemberben egy önkéntes sorkatonaság felállítását javasolta. Amely, sok más egyéb mellett, ahogy a menekültek kapcsán már gondolhattunk erre is, akár a gárdaszerű izékben ma előforduló figurákat is legálisnak tűnő formációba foglalhatná.

Akiknek aztán egy szükségállapot során ugyancsak kulcsszerep is juthat a lakosság globális sakkban-tartása során. Meg persze a renitens, sorozott állomány féken tartásában, betörésében. Amit majd csak létrehoznak a sok ide-oda vándorló fiatal tenyész-kutricában tartása érdekében. A klerikális tagozat áldásával.

Andrew_s
Comments on Facebook