2016. október 31., hétfő

Lánc, lánc, imalánc

Forrás: HVG
2016. október 31-én lett hír a szlovákiai Új Szó oldalán, hogy Orbán Viktorért imaláncot indítottak északi szomszédainknál (is). Lehet, hogy tudnak valamit? A Közép-Európában is egyre többek által, ezen a napon megtartott Halloween ugyanis a kísértetek és démonok pogány ünnepének „jogutóda”. De ez az imalánc-ügy ennyire nem egyszerű.

Mert valakinek meg is kellett írnia a fohász szövegét. Azt hihetnénk, hogy ez valamelyik túlbuzgó hazai pap volt, de tévednénk. Az Új Szó szerint legalább is egy Rómában élő bencés szerzetes, Kühár Ede, írta azt a szöveget, amit napi öt percet kell mondogatniuk a híveknek. Akik akár sokan is lehetnének. Elvégre Kerényi annak idején, az orbanista ezoterika alapkövének lefektetésekor azt mondta, hogy mindenki spirituálisan Orbánnal van kapcsolatban. Ő biztos. Nem is igazán értem, hogy itt ez a pompás kis imalánc, és Kerényi még nem helyezte szolgálatba magát. Meg egyáltalán. Már nagyon régóta hallgat. Na mindegy. Túléljük valahogy! Addig is itt van nekünk egy kiváló római nyalnok, akarom mondani dalnok, aki megszerzé az elmondandó imát. Hogy miért? Hát miért ne? Például azért, mert az említett bencés szerzetes, mint arra az Új Szó hozzászólói is rámutatnak, jelenleg a függönyön túl van. Elhunyta előtt persze még írhatott volna imát. De az idézett szöveg vészesen hasonlít a Szent Patrikról elnevezett kódex egyik áldására is. Úgyhogy egy elhunyt szerzetes holta után elkövetett plágiumról is szó lehet.

Mint olvashatjuk az említett hírben, Szlovákiában György Ferenc ipolybalogi plébános indította a láncot. Egy másik, szintén ipolysági, úriember azt is elmondja miként terjesztik: „Vagy százötven ismerősömnek küldtem el az imát, ők is legalább ennyinek küldik tovább”. Akinek ismerős ez a megoldás, az nem téved nagyot. Tucatjával keringenek az olyan levelek, amelyekben egyrészt kiugró sikert ígérnek, ha továbbküldi valaki, másrészt minimum szemmel verést, ha nem küldi tovább. Az imalánc terjesztési módja tehát erős hasonlóságot mutat a többi lelki, vagy nem is annyira lelki, piramisjátékhoz. György Ferencet idézve különben ezt írják: „Már Szent Pál is megírta: tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért: a királyokért és minden feljebbvalóért, hogy békés és csendes életet élhessünk, telve istenfélelemmel és tisztességgel”. Amiben lehet valami. Mármint valóban írt ilyesmit. Ha nem is egészen ezt. Pál, a szeretet apostola, ugyanis nem általános intelemként, hanem fiához, Timótheushoz írt első levelében fogalmazott meg hasonlót:
1. Intelek azért mindenek előtt, hogy tartassanak könyörgések, imádságok, esedezések, hálaadások minden emberekért,
2. Királyokért és minden méltóságban levőkért, hogy csendes és nyugodalmas életet éljünk, teljes istenfélelemmel és tisztességgel.
1Tim 2

Amiből világosan látszik, hogy az aktus minden emberért, a könyörgés általános alanyaként értendő. Amiből ne vétessenek ki a királyok és méltóságban levők sem. Mely értelmezés elég konform azzal, hogy minden ember egyenlő, és mindenkit megillet a könyörület. Kivétel nélkül. Még az elöljárókat is. Tehát ne gyűlölködjön feléjük senki azzal, hogy ellenük imádkozik. Szeretetben és gyűlöletmentesen tehát csendes és nyugodalmas lehet az élet. Pál többi leveleihez, illetve Jézus tanításaihoz ez az értelmezés valószínűleg közelebb áll, mint amit a jó plébános úr kicsit torzított szövege takar. Amely sokkal inkább egyfajta hierarchikus igazodást sugall. Talán egyházi teljesítménykényszert tükrözve. De lehet, hogy Károli Gáspár egy másik Bibliát ismert, mint amit György Ferenc olvasott.

De ettől még persze nyugodtan imádkozhat valaki Orbán Viktorért. Egyéni, hitbeli magánügye. Tulajdonképpen nem is tudom, hogy akár az Új Szóhoz hogy kerülhetett el hírként. Mert Máté azt tanítja, hogy:
5. És mikor imádkozol, ne légy olyan, mint a képmutatók, a kik a gyülekezetekben és az utczák szegeletein fenállva szeretnek imádkozni, hogy lássák őket az emberek. Bizony mondom néktek: elvették jutalmukat.
6. Te pedig a mikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, a ki titkon van; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván.
7. És mikor imádkoztok, ne legyetek sok beszédűek, mint a pogányok, a kik azt gondolják, hogy az ő sok beszédükért hallgattatnak meg.
Mt 6: 11

Azonban még ettől függetlenül is nyugodtan lehet, akár hivalkodó, imalánc-leveleket is küldözgetni. Ám azt is csak módjával. Mert a ló túloldalán ott áll Mózes a kőtáblákkal (2 Moz 20: 3-4). De még Máté is adhat egy kokit annak, aki Jézus nevében gyűlölködik. S akkor mi lesz az imalánccal?
15. Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól, a kik juhoknak ruhájában jőnek hozzátok, de belől ragadozó farkasok.
16. Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Vajjon a tövisről szednek-é szőlőt, vagy a bojtorjánról fügét?
Mt 7

Andrew_s
Comments on Facebook

ATV: Műsorajánló tiszteletkörök

Az ATV honlapjára kikerült egy előzetes egy holnap adásba kerülő „Egyenes beszéd”-felvételről. A címe alapján, amelyben azt emelik ki, hogy Havas szerint a DK és az MSZP vezetője is csak makog, biztos sok nézőt fog vonzani az említett pártokból. Vagy sem. Pedig a műsorból kiemelt szöveg szerint akár érdemes is lehet megnézni. Legfeljebb egy verítékszagú élménnyel lesz gazdagabb a kedves néző.

S ezt az állítást valószínűleg akkor is fenn lehet tartani, ha különben egyáltalán nem kell gyenge képességűnek feltételezni sem Farkasházyt, sem Havast. De nagyon nehéz lehet úgy megmondani a követendő irányt, hogy még egy kedvcsinálóba is csak féligazságokat sikerül besuvasztani. Például, egy Farkasházy-idézet szerint: „2014-ben nem volt összefogás, az utolsó pillanatban megállapodtak, addig inkább keresztbe tettek egymásnak”. Amivel nagyon nehezen tudnék vitatkozni, hiszen magam is ilyeneket irkáltam annak idején. Csak a teljes képhez a szárszói dzsembori is hozzátartozik, meg az önmagát elitnek beállító „ellenzéki értelmiség”. Mely utóbbi majdnem olyan fából vaskarika, mint a „baloldali liberális”. Ahogy a vegytiszta liberalizmus sokkal inkább jobboldali, és legfeljebb a Fideszhez képest baloldali ideológia, ugyanúgy az értelmiségi lét egyik alappillére kell(ene) legyen egy önreflexió, illetve a kérdések feltevése. Ha tetszik, a kétség maga. Az igazi kétségek, illetve kérdések sokszor mindenkivel szembeni egyfajta ellenzékiséget jelentenek. A kormány, önmaga felé kérdések nélkül létező ellenzéke alig jobb, mint a túloldal. Csak a hitvilága más.

S a hosszabb kitérő után menjünk vissza Szárszóra. 2013-ban. Ott azt láttuk, hogy felvonult az ellenzéki értelmiség színe és java. Megveregették egymás vállát, és megszámolták a köldökeiket. Majd a színpadra felengedték a Bajnai-Mesterházy párost. Akikben nyilvánvalóan nem volt igény másokat odahívni. A szervezőben pedig láthatóan nem volt szándék másokat odaengedni. Miközben a mindennapi kommunikációból világos volt, hogy az ellenzék sok szempontból felült a saját retorikájának. Pont az önreflexió és a kérdések hiánya miatt. Ami jócskán túlmutatott persze Szárszón. Ahova a házigazda nyilvánvalóan azt hív meg, akit akar, és úgy szervezi meg a haknit, ahogy akarja. De akkor, amikor akár mérföldkőnek is tekinthető a rendezvénye abban, hogy nyár végére kialakuljon egy vezérelvű, mindenki mást, még a potenciális szövetségeseket is elutasító ellenzéki mag, akkor kicsit álfanyalgásnak tűnik Farkasházytól az idézett állítás. Az igazságtartalmától függetlenül.

Ahogy Havassal sem lehetne érdemben vitatkozni abban, hogy „az egykori fideszesek nélkül nem lehet leváltani a jelenlegi kormányt”. Már akkor, ha az „egykori fideszesek” alatt az egykor Fideszre szavazókat kell érteni. Nem pedig azokat az uralkodó széljárásban tengő-lengő politikai szereplőket, akik ide-oda rohangálnak a pártok között. Azt a látszatot keltve, hogy a legfontosabb elv, amit követnek az nem más, mint a képviselői, illetve szakértői javadalmak beseprése. Az egykori Fidesz-szavazók megszólítását viszont nem lehet a jelen ellenzék erényei közé sorolni. Kivéve talán a Jobbikot. Amennyiben azt ellenzéknek, és nem Orbán, a szélsőjobb felé kinyújtott, nyúlványának tekintjük. Esetleg a kormány populista retorikájának gyakorlóterepeként. Az egyéb szervezetekre alig valószínű, hogy szavaznának. Már csak önigazolásból sem. Mert nehogy már még baloldalinak nézzék őket. Nopláne demokratának. Netán liberálisnak. Pfúj! Miközben a kormánnyal szembeni legnagyobb valós blokk mégis csak az a két párt, amelyek vezetője Havas szerint csak makog.

Természetesen vele ellentétben, azért megfordult az 1980-as évek Magyar Rádiójában hírszerkesztőként, és majdnem egy hétig Horn Miniszterelenöki Hivatalának államtitkára is volt. Ahonnan nem az elvei miatt távozott néhány nap után. De ez a meghaladott múlt. S most leginkább egy „valódi kereszténydemokrata néppárt” tagja szeretne lenni. Ami, lássuk be, komoly kihívás lehet. A kereszténydemokratákat ugyanis általában konzervatív és jobboldali pártokként tartják nyilván. Márpedig a kereszténység inkább baloldali eszmerendszer. Már akkor, ha az Új Szövetség iratait és nem a Vatikán-központú egyház működését nézzük. Jézus közössége pedig nem csak demokratikus, hanem kifejezetten kommunisztikus közösség volt. Egy valódi kereszténydemokrata néppárt tehát inkább lenne baloldali, mint sem. Innen indulva viszont akár érdekes is lenne meghallgatni Havas értelmezését arról, hogy a „nem vagyok baloldali” miként fér ezzel össze.

De a műsorajánló alapján valószínűbbnek tűnik, hogy a szokásos szellemi körtáncról lesz szó a műsorban. Amely alapján néhányan helikopterrel járnak, míg a jelen ellenzék pedig a helikopter maga. A stúdióban pedig mindig, mindenki okos. Ahogy egy blogon is :-)

Andrew_s
Comments on Facebook

2016. október 30., vasárnap

Gazdasági exodus: Kósa-prizma

Kósa Lajos a maga sajátos módján készülhetett elő a Halloween-re. Vagy a tök árthatott meg, vagy más. Például az, hogy azt mondhatták neki: „Most kiállsz kedves Lajos, és a rádióban beszélsz a mi zseninkről, kedves Lajos”. Lajos pedig nekidurálta magát, és beszélt. Reálbérről és nemzetközi helyzetről. Ami szerinte mind habos torta.

Holott már a klasszikusból is tudjuk, hogy minden nem lehet egyszerre habos torta. Különösen, ha az egyik fokozódik. Márpedig a mi kedves Lajosunk szerint a reálbérek annyira növekednek, hogy maholnap nem látjuk majd az eget a sok helikoptertől. Csak az emberek ne lennének. Nem igaz, kedves Lajos? Zavarják a képet, és képesek látni az ételosztáson kígyózó sorokat. Ahol persze nyilván kalandvágyból állnak az emberek sorban. Nem is lehet természetesen másként. Mert a mi kedves Lajosunk, és még egekbe magasztalódott Viktorunk szerint itt maholnap a bele kell a Dunát vezetni majd a Balatonba, hogy legyen hely a tejnek. A mézről nem is beszélve. Amivel tele a Tisza-tó. Mert a méz onnan jön, kérem szépen. A Tiszán. Mészáros már talán a koncesszión gondolkodik. Arra nézvést, hogy a Tiszából érkező mézet, miként tudja majd a Balatonba gyűjtött tejjel keverni, és elszállítani Felcsútra. Ahonnan majd teríti a mézes iskolatejet, a rossz szokásból éhező gyermekeknek. Akiknek a szülei egyre magasabb reálbért keresnek. Lajosunk szerint.

Csak rohadtul nem találnak. A mindennapok tapasztalata szerint. Mert hiába beszél a mi kedves Lajosunk, azok az élhetetlen emberek, akiknek egy mészárosuk sincs a zsebükben, a boltba járnának vásárolni. Már akkor, ha van némi pénz a zsebükben. Meg olyan munkahelyük, amely nem rész-fabatkában mérhető éves jövedelmet biztosít. Mert hiába mondja a mi könnyes szemmel csodált Kósa Lajosunk, hogy „a foglalkoztatottak száma a korábbi 3,4 millióról 4,3 millióra nőtt”, azért tudjuk: ebben nem kis részben benne vannak a közrabszolgák is. Az ő „mindenre elég” jövedelmükkel. Amelyből egyébként még egy képviselő, illetve miniszter sem próbált megélni. Pedig igény volna rá. Mármint arra, hogy élénk érdeklődéssel kísérve mutassák be, hogy évi három-négy hónapnyi, de akár folyamatos közmunkából is miként vesznek helikoptert. Esetleg cipőt és kenyeret. Nem vagy! És! Mert különben fogja a maradék cipőjét, és elballag az országból, aki teheti.

Habár a mi kedves Lajosunk szerint ez sem egészen így van. Hanem amúgy. De lehet, hogy még emígy is. Mert imigyen szólt: belesimulunk az európai országok közé. Azzal, hogy nálunk a lakosság kevesebb, mint egy tizede párolgott el az országból. Ellentétben Bulgáriával, ahonnan Kósa szerint az emberek harmada távozott. Egyébként Kósa a számok bűvölésekor nagyon ott van a szeren. Mert hol munkavállalókról, hogy a lakosságról, hol arányokról beszél. Igazi „itt a piros, hol a pirost” játszik. Annak érdekében, hogy a csúnya ellenzéknek ellent tudjon mondani. Annyiban, hogy szerinte nem az ellenzék által felhánytorgatott életkörülmények, illetve az egzisztenciális kilátástalanság a mozgások oka. Elvégre szerinte a legnagyobb, nem a hazájában dolgozó népesség a németeké, akik több mint másfél millióan teszik ezt. Igen ám, de Németország lakosságának létszáma mintegy 82 millió fő. Ez azt jelenti, hogy a lakosságának legfeljebb két százaléka dolgozik külföldön. Ami a lakosság arányát tekintve ötöde a külföldre távozott magyarokénak. S ez akkor is jelentős, ötszörös különbség, ha kihagyunk a számításból két másik tényezőt.

Az egyik igen jelentős tényező a német és magyar munkaerő-kivándorlásban a célmunkakörök különbsége. A német munkavállalók Németországon kívül is ritkán helyezkednek el más szakmában, és az EU területén elismerhető végzettségük szintje alatt. A külföldön munkát vállaló magyaroknál jellemzőbb a végzettségtől eltérő, és a végzettség szintje alatti munkavállalás. A kezdetekben. Mert a későbbiekben természetesen sokan visszakapaszkodnak a munkaerőpiaci létrákra. Elvégre idejük általában van rá. Tekintetbe véve, hogy a magyar munkaerő remigrációja igen alacsony, néhány ezrelékben, esetleg százalékban mérhető, szintű. Ami azt jelentheti, hogy aki egyszer kint megállta a helyét, az többnyire nem települ vissza. Ellenben kihívja a családját, illetve azt az itt megismert kollegát, akinek a tudásában megbízik. Aki majd szintén kiviszi a családját, stb. Egy önerősítő gazdasági exodus-hullámot generálva.

Mely gazdasági exodus könnyen lehet, hogy a jelen kormányzat egyik legjelentősebb „eredményének” tekinthető. Akár ott van Kósa a szeren, akár lejön róla. Akár kinézi a mi kedves Lajosunk az emberekből a négy alapműveletre való képességet, akár nem.

Andrew_s
Comments on Facebook