2017. szeptember 25., hétfő

Gulyástól most fog rettegni a Fidesz. Ja, nem...

Miként a tanártüntetések kapcsán is, most is javasolnám, hogy aki szerint egy blog képes alapjaiban megrázkódtatni az ellenzéket, az ne is olvassa tovább. Mert Gulyás és mozgalma kapcsán aligha lehetne nagy pozitívumot felhozni a legutóbbi szemöldökráncolása kapcsán. Azért meg igazán kár lenne, ha a csodavárókat és a viaszbábuk szurkodásában hívőket kimozdítaná bárki, illetve bármi a kedélyes lavórkájukból.

A legújabb „nagy horderejű” akcióhír egyébként arról szól, hogy a Közös Ország Mozgalom nyilvánosságra hozott egy nyolc párt által aláírt zárónyilatkozatot. A félreértések elkerülésére, magam is az összefogás híve vagyok. Azzal a saját zárónyilatkozattal, hogy egy érdemi program melletti összefogás híve lennék. Valamint egy olyan, ezt megalapozó, dokumentum választási szövetségben való elfogadásának, ami időben is lehetőséget teremt egy program kifejtésére, kommunikációjára. De ezt júliusban is fejtegettem, és legfeljebb annyi változott, hogy Botka már ajánlatokat tesz a még meg sem nyert helyek elosztására. Egyelőre a listán. Ami kétségtelenül kényelmesebb időtöltés, mint egy program pontjainak a valóban nyilvános vitájában porzani. Úgyhogy hagyjuk is magára a helyosztást, és kanyarodjunk vissza a Közös Ország Mozgalom felé.

Olyan nagyon derék, és egyébként ésszerűnek tekinthető javaslatokkal állnak elő, amelynek egyik sarokköve az „arányos választási rendszer”. Jelentsen is ez bármit. Mert gyanítom, hogy Kósa Lajos például a jelenlegi választási rendszerrel teljesen elégedett. Magam pedig leginkább egy pártlista nélküli, közvetlenül választott országgyűlést szeretnék. A saját választókörzetében elszámolásra kötelezhető, és akár visszahívható képviselőkből álló patkót. Még akkor is, ha némelyik képviselőnek bénító sokkot jelentene, hogy először életében felelősségre vonható a döntéseiért, a felszólalásaiért, vagy akár a hallgatásaiért is. Gulyás Márton és mozgalma egyébként nem egy ilyen felelős képviselői körben gondolkodik.

Miközben tényleg borítékolható volt, hogy a kormánypárt nem fogja megváltoztatni a számára kedves, és kényelmes ropirágcsálást biztosító rendszert. Mely ropirágcsálás kényelméről különben jelenleg leginkább az ellenzék látszik gondoskodni. Gulyásék például azzal, hogy jól megfenyegetik a Fideszt egy polgári engedetlenséggel. Amelynek hatásosságához egyébként kevés a meghírdetés. Mert amennyiben az érintettek döntő többsége nem csatlakozik, akkor nagyjából a „jól megmondtuk a kocsmában” szinten lehet hatásos. Mindamellett szeretnék nagyon meglepődni, és azt látni, hogy potenciálisan engedetlenkedők négyötödét valóban sikerül megnyerni az ügynek. Mármint akkor, ha sor kerülne arra a bizonyos meghírdetésre.

Ha ugyanis nem kell meglepődnöm, akkor ez a polgári engedetlenségi felhívás nagyjából annyit ér majd, mint az országos sztrájknak hirdetett, de végül közös cigiszünetté változott pedagógussztrájk. Amely remekül alkalmas volt, a sok kis tüntikével, illetve az akkori mozgalmárok áldástalan tevékenységének is köszönhetően, hogy levezette a feszültséget, de érdemi eredményt csak annyit fialt, hogy a mozgalom mára gyakorlatilag elhalt. Egy nyomokban ellenzéket is tartalmazó Orbán-tagadó mozgalom esetében, amelynek egyik legnagyobb fegyverténye az ellenzéki szalámi továbbszeletelése, nagyjából ugyanerre számítanék. Lenne némi morgás, és semmi több. Leginkább azért, mert valójában ez a jobbára csak a választási rendszert kritizáló cirkusz sem nyújt többet, mint a kenyér, de leginkább, program nélküli felhajtást.

Andrew_s
Comments on Facebook

2017. szeptember 22., péntek

Antihomeopátiás lobbizmus?

Az internet egyik zugában lett hír abból, hogy még mindig él a homeopátiás szert állítólag túladagoló orvos. Amennyiben dr. Novák Hunor életjelet adott magáról. Kétségtelenül jó marketing-érzéket mutatva. Ami nem baj. Ha ezt követően, mondjuk, gyógyszerügynökként kívánna elhelyezkedni. De a lényeg talán nem is ez.

Egészen őszintén szólva azért sem, mert személy szerint eddig azt sem tudtam a derék dokiról, hogy a világon van. Valószínűleg ezért siklottam el afelett a világrengető kísérleti hír felett is, hogy bevett egy egész fiolányi bigyó-bogyót. Élő adásban. Igen kérem!

Hölgyeim és Uraim!

Itt látható dr. Novák, amint halált megvető bátorsággal bevesz egy egész fiola valamit. Csak tessék, tessék!

Azért, akit a valóban kockázatos, valóban önfeláldozó, orvostörténeti önkísérletek érdekelnek, inkább Hugo Glaser, Az ​életért harcoltak című, könyvét forgassa. Míg a mostani, (korántsem) nagy horderővel bíró, kísérletre talán azért került sor, hogy alátámassza azt az állásfoglalást, ami az egész homeopátiás orvoslást egy kézmozdulattal söprik be az áltudományok közé, illetve a kuruzslásba. Az MTA közleménye egyébként elég korrektnek tűnik abból a szempontból, hogy jelzi: korántsem karitatív tevékenységet folytatnak azok, akik a homepátiás termékekkel való kereskedelmet, illetve kezelést végzik. Amennyiben a forgalom dollármilliárdokban mérhető. Amiért azért felmerül a kérdés, hogy a hirtelen ellenbuzgalom oka nem-e egy ahhoz hasonló jelenség, mint a médiaiparban volt a szellemi termékek védelméért való hirtelen fellángolás? Amikor is kicsit nehéz volt eldönteni, hogy valóban a szegény szerzők érdekképviselete, vagy a zeneipari mogulok bevéltelkiesése, a szimpla üzleti irigység volt-e a nagyobb hatású tényező? A jelen helyzetben pedig a gyógyászati lobbié?

Egy percig sem vitatva, hogy egy áttételes vesedaganat ellen aligha lehet túl hatásos a vese alakú kavics deréktájra kötözése. Így aztán minden olyan esetben egyet értek a homeopátia, a szenteltvízszórás és a hasonlók ellenzőivel, amikor hasonló eset van fennforgóban. Amikor az igazolt hatékonyságú, illetve nagyobb gyógyulási eséllyel kecsegtető gyógyászati beavatkozásról beszéli le valaki a beteget annak érdekében, hogy tőle kézrátételes kavicsot vegyen. Jó pénzért.

De a történelemből azért emlékezhetünk arra is, amikor az isteni áldással való gyógyítás monopóliumát kikezdő, gyógynövényekkel gyógyítókat vetették máglyára. Ha sikertelenek voltak a gyógyításban, akkor azért. Ha sikerrel gyógyítottak valamit, akkor pedig azért, mert a sátán súgta meg nekik, hogy mi mire való. Ha pedig a papi áldás dacára nem csökkentek a fájdalmak, akkor az esetet kikiáltották a kínban fetrengő égi büntetésének, és máris helyre állt a világ rendje. Egy percig sem feledve, hogy egyébként a kolostorok kertjeien is termesztettek fúszer-, és gyógynövényeket. Csak a vad flóra kicsit változatosabb.

A homeopátiára visszatérve, a kép valószínűleg nem teljesen fekete és fehér. Mert a placebóhatás eléggé közismert. Ahogy a pszichoszomatikus betegségeket is el-elismeri a tudomány. Így elég furcsa lenne, hogy az egyik oldalon elismerik azokat a betegségeket, amelyek egy pszichológiai állapot talaján alakulnak ki, míg a másik oldalon a pszichológiai állapot változásával elérhető tüneti kezeléseket tagadják. De valójában nincs is így szerencsére. Az MTA közleményében ugyanis azt is olvashatjuk, hogy a „homeopátiás készítmények bármilyen állítólagos hatása a placebohatással magyarázható”. Így az, aki egészen kockának érzi magát, és a nyugodt álmának biztosítását egy kockacukorral tudja esténként biztosítani, akkor nyugodtan tegye meg. Ha nem cukorbeteg, ha nincs agydaganata, csak felzaklatta a nap, és ettől lesz kerek a világa.

Utána már csak azt a kölyöksátánt kell elcsendesíteni, amelyik olyanokat sugdoss, hogy a mostani nagy kirohanás legfőbb mozgató ereje a gyógyászati lobbi bevételirigysége. Meg olyan conteokat, hogy a gyógyszerlobbi él a technológiavisszatartás eszközével a maga haszna érdekében. Mármint akkor, ha a gyógyításra használt szerek, illetve az azok mellékhatásainak kezelésére használt további eljárások potenciális bevétele a nagyobb. De elfogadom, hogy ez biztosan nincs így. Mert mi más is motiválhatna bármely céget is, mint a legfőbb jó. Minden más esetet az olyan fantáziavilágokba utalva, mint amelyben a „Johnny Mnemonic” című film játszódik.

Andrew_s
Comments on Facebook

2017. szeptember 21., csütörtök

Kósa, aki tud

Az országgyűlési munka szellemi fenegyereke, mint azt az Index is kiemeli, igencsak elemében lehetett. Kósa Berci, izé, Bertold, izé, Lajos, mindenesetre nagyon zavarba jött, hogy van egy képviselő a teremben, akinek van pofája egy Bertalan nevű másik képviselő után felszólalni. Ráadásul olyan névvel, ami majdnem ugyanúgy kezdődik. Ráadásul még nő is.

Mert alighanem az így kialakult neurológiai elektronvihar okozhatta, hogy Szél Bernadettből Szél Bertalan lett. Elvégre majdnem olyan, mint a korábban felszólalt Tóth Bertalan. Jó! Egy kicsit más. De mit számít az egy olyan szellemi géniusznak, akiből az ő nagy vezére nagy minisztert akar faragni. Ha nem is egészen úgy, mint az egyszeri viccben. Se nem géniusz, se nem faragják. Kinevzik. Márpedig annak, akinek a vezér széket ad, annak sámlit és székletet is. Ülni és nyalni.

Kórház a front közelében. Az orvos sétál a sebesültek között. Csak rámutat a végtagra, amit amputálni kell, a szanitéc már le is csapja a kis bárddal:
- Bal kéz.
Sutty.
- Jobb kéz.
Sutty.
- Bal láb.
Sutty.
- Mondom bal.
Sutty.
- Mondom láb.
Sutty.”

Forrás: Orvosi viccek

Andrew_s
Comments on Facebook