2017. január 30., hétfő

Orbán Szegeden

Csííííz!
MTI Fotó: Ujvári Sándor
Botka László bejelentkezett miniszterelnöknek. Orbán Viktor pedig elment hozzá Szegedre. Látszólag a mosolydiplomácia jegyében. A hivatalos verzió szerint a „Modern városok” program soron következő állomására érkezve. Holott sokkal valószínűbb, hogy alapvetően egy kommunikációs trükk van a látogatás mögött. Vagy nem is annyira trükk.

Maradjunk egy pillanatra a hivatalos verziónál. De tényleg csak egy pillanatra, mert a hivatalos verziót az hitelesíti, illetve hitelteleníti, hogy Orbán Viktor hány várost látogatott meg személyesen a „Modern városok” program keretében. Ha sokat, akkor erősíti. Ha más is úgy emlékezne rá, hogy nem annyira sokat, akkor gyengíti. A többi néma körmondat a kommunikáció ezen térfelén. Miközben az informális kommunikáció terén nem is annyira gyenge húzás volt ez a látogatás a kormányfőtől. Akár egy karaktergyilkossággal is felérő árnyalattal tarkítva. Mert lehet olyan csillagállás, amikor Orbán mosolya pont annyira gyilkos, mint Piszkos Fred barátsága. Csak nem annyira regényhős.

Ennek végiggondolásához kiindulhatunk akár a 2014-es választások előkészületeitől. Amikor is nehezen megmagyarázható ellenzéki gesztusok, húzások követték egymást a Bajnai-Mesterházy páros által összekalapált ellenzéki majdnem-szövetség részéről. S persze több más, magát annyira ellenzékinek beállító politikai szereplő részéről, mint például a Milla nevében kezdetektől obstruáló Juhász Péter. Összességében olyan képet festve Orbán Viktor kihívóiról, hogy a gyógypedagógiáról szökött politikai antitalentumok klubházát alapították meg. Mert ellenkező esetben azt kellett volna nem egy esetben feltételezni, hogy egyfajta háttéralku született a Fidesz és őfelsége ellenzéke között. Azt pedig annak idején bárki felmérhette a virtuális, illetve valós beszélgetések során, hogy az említett háttéralkus forgatókönyvet feltételezők tábora sem üres halmaz. Elég sokan voltak ahhoz, hogy egy ilyen gyanú felébresztése megérje a kormánynak. Feltételezve, hogy némi olajjal való locsolgatás hatására kialakul egy olyan hangulat, aminek legfőbb jellemzője a bizalmatlanság.

Az a fajta bizalmatlanság, ami rokon az összeesküvés-elméletekkel. Amelyhez nem kellenek a továbbiakban bizonyítékok. Mert a bizonyítékok hiánya is csak erősíti. A zavarosban halászás pedig régi, és jól bevált, taktikája a Fidesz kommunikációját irányítóknak. Noha öt éve még inkább a Jobbikkal igyekeztek kikapartatni a gesztenyét. De azt a kisgazdákkal kötött egykori, és a klerikális lobbistákkal kötött jelenidejű koalíció, illetve pártszövetség mutatja legjobban a Fidesz finnyáságának mértékét. Nulla értéken. Így azzal, hogy Orbán ellátogatott Szegedre, végső soron egyfajta kampányhúzást hajtott végre minden hivatalos cáfolat dacára rájátszva az említett bizalmatlanságra. Felélesztve a háttéralkuk körüli találgatásokat. Amelyekkel az MSZP-t valószínűleg jobban vélték gyengíteni, mint a saját szavazótáborukat. Akár okkal gondolhatták az utóbbit, akár ok nélkül. Okkal, mert a jelek szerint Orbán körül egyre erősebb az őt erősítő, és gyakorlatilag érv-, és tényrezisztens hitvilág. De akár ok nélkül is. Mert a damaszkuszi úton már fel-feltűntek az arrafele tartók. A gyengeség legkisebb jelére pedig csak nőni fog a vándorlási fluxus. Míg aztán többen lesznek a végén a Fideszt megtagadók, mint ahányan valaha is rá szavaztak. Ahogy annak idején annyi antifasiszta és ellenálló nőtt ki a semmiből, ahánytól egy vonat sem indulhatott volna el a haláltáborok fele. Ha igaz lett volna az utólag összehazudott megannyi életút.

De ez a jövő zenéje lehet még. Miközben a jelen politikai képhez egy erősen megosztott társadalom, és egy legalább annyira megosztott ellenzék tartozik. Amelynek további atomizálása Orbánnak sok pénzt, és még akár egy mosolyt is megérhet. Az utóbbit, például, Szegeden. Ugyanakkor, ha a háttéralkuk körében akarnánk elindulni, még akár realitása is lehet. Ha feltételeznénk azt, hogy a Fidesz vezetője bármi okból a Jobbik ellen fordul. Ebben az esetben egy abszolút többséget kialakító nagykoalíció előkészítésének is lehetne talán értelme. A zsigeri szólamoktól eltekintve. S még akkor is, ha a jól beidomított papagájkommandó áthangolása problémát okozhat. Megkockáztatom: mindkét oldalon. A centrum felé törekvő, most éppen néppártos maszkban flangáló, de a saját szélsőségeseivel sem igazán szembe menő Jobbik kiszorítása a hatalomból pedig jó ürügy lehet egy nagykoalícióra. A választók torkán is lenyomható lenne talán az árokbetemetés jegyében.

Aztán, hogy ki mindenki fekhetne abba az árokba? Hány ember sorsát rombolná szét végletesen a kleptokrácia stabilizálása? Úgy őszintén! Az érintettek kivételével ki a fenét érdekel a politikai elitben?

Andrew_s

2017. január 29., vasárnap

Uborka-Merci

Senki sem mondhatja, hogy olykor nem érdemes beletúrni az uborkás-tálba. A mostani uborkaszüret egyik fényes darabja például az, hogy Nógrádi György új autót vett. Ráadásul a forráskutatás azt mutatja, hogy az eladó dicsekedett el ezzel a hírrel. A hír közzé varázslója pedig olyan címmel látta el, mintha szégyellnie kellene. Holott nem kell. Neki semmiképpen.

Egy eladónak mindig is reklám, ha egy közismert figura nála vásárol. Régen is komoly értéke volt a „királyi szállító” címkének. Különösen addig, amíg ez valóban a királynak szállítót illette csak meg. Ahogy másutt is teljesen természetes, ha egy celeb vásárlásának reklámértéket tulajdonít az eladó. Az sem kirívó, ha egy celebet a rajongói fizetnek. Akkor sem, ha az illető egy politikai mozgalom mellett exponálja magát. Így aztán, azt hiszem, az eladónak semmi szégyenkezni valója nincs. Ha Nógrádi Györgynek milliói voltak egy új autóra és ott vette, ahol, akkor a kereskedő elemi érdeke, hogy eladja a kiszemelt Mercedes-t. Aki ezen fanyalog, azt tulajdonképpen nem is igazán értem. Az autókereskedőnek mi az ördögöt kellett volna tenni? Megtagadni az eladást? Netán stikában, fű alatt intézni? Okosba’? S legfeljebb ez az egy utóbbi, ami kérdés lehet. Az, hogy Nógrádi az utolsó fillérig mindent kifizetett-e? De egyelőre nincs okunk az ellenkezőjét feltételezni.

Így aztán a kérdés legfeljebb az lehet, hogy a biztonságpolitika királyi flepnijével bíró szakértője miből fizette az autót? De ez ügyben is kár lenne találgatni. Nyilván a jól megérdemelt javadalmazás áll a tranzakció mögött. Azon meg kár is polemizálni, hogy jól megérdemelte-e a javadalmazását. Nyilvánvaló a válasz: igen. Annak, aki fizeti, feltétlenül. Elvégre aranyat érhet egy olyan biztonságpolitikai szakértő, aki bármikor hajlandó bármit mondani. A megrendelő kérése szerint. Belenéz a kristálygömbbe, és akár atomháborút is vizionálna talán, ha ez lenne a kormányhatalmi elvárás. Ahogy a szomorú nizzai tömeggyilkosság esetén sem igényelte a tényeket a vélemény migránsosításához. De kár lenne azt mondani, hogy Nógrádi a hibás, amiért ezért teljesítményért milliókat kap. Nógrádi nem is annyira aprópénzre váltotta a szakértői hírét. Akkor is, ha lassan inkább hírhedt lesz, mint híres. Márpedig ő is a piacról, és a piacból él.

Ha nem lenne igény erre a teljesítményre, akkor nyilvánvalóan felkopna az álla. Vagy többet gondolkodna, mielőtt beszél. De mert ezt fizetik meg, ezt nyújtja. A hiba nem feltétlenül az ő készülékében van. Ahogy az igazi királyi beszállítók korában is létezhettek idióta főkamarások akkor, ha elviselték a jelenlétüket. Akkor is az udvar volt a hunyó az ügyben. Most is az. A hatalom képviselőinek láthatóan megfelel ez a fajta szakértés. Jól meg is fizeti. Ugyanúgy az adóból, ahogy a királyok sem csendes kapálgatással keresték meg azt a pénzt, amiből az udvari bolondot fizették.

Természetesen elfogadható az, ha valakinek nem tetszik, hogy ilyen teljesítménnyel, és a veretes gyűlöletkeltés hablaty-osztályú megtámogatásával lehet annyit keresni, amiből telik a Mercire. Annyit költve egy autóra, ami egy átlag melós egy, de inkább több évi keresete. De ebben az esetben sem Nógrádit kell irigyelni. A panasszal ahhoz kell fordulni, aki fizeti a munkáját. S persze azokhoz, akik a megbízói a megbízójának. Végső soron a választókhoz. Akiknek, a jelek szerint teljesen megfelel az önjelölt király, és mitugrász bandája.

Andrew_s

2017. január 28., szombat

Holocaust emléknap - 2017

Fotó: Botár Gergely/kormany.hu
Január 27.-e 2005 óta a Holocaust áldozatainak emléknapja. Ennek kapcsán jelent meg Zalmen Gradowski hagyatéka. Hivatalosan azért nem lehetne azt mondani, hogy a kormányzati vízcsapokból a megemlékezések sora folyt volna. Ellentétben azzal, hogy a budapesti Olimpia ellenzőit hazaárulózók még mindig tematizálják a kommunikációt. Kicsit talán érthetően. Miközben tudjuk: olimpiai szereplőket sem kímélt a náci gépezet.

Ugyanakkor talán nem is baj, hogy a kormányzat mélységes hallgatásba bocsátkozott az emléknap alkalmából. Tulajdonképpen nem is nagyon hiányzott volna, ha folyamatosan azt hallom, olvasom, hogy Orbán itt, Balog ott, jelent meg, és haknizta végig a pénteket. Egészen egyszerűen azért, mert azt sem igazán lehetett volna elhinni, amit kérdeznek. Ahogy két éve Orbán (fején kalap) az emléknapot megelőzően tartott egy megemlékezést, és már akkor is hiteltelen volt. Eltekintve attól, hogy egy nagyon kétfenekű beszédet mondott a zsidó katonák hamvai felett. Olyan publikum előtt, amelyben képviseltette magát az előző kormányok neohorthysta hordalékát képviselő Boross is. Az, aki szerint a zsidótörvények tengernélküli tengernagya egy morális példakép. S aki szerint a moralitás mélypontját képviselte az a korszak, amelyben, többek között, igazgató is volt. Miközben önként csatlakozó harcos volt a nyilas kormány ideje alatt. S akkor tényleg kellett volna egy ilyen csapattól egy „őszinte” megemlékezés? Aligha.

Azért persze az sem baj, hogy az oktatásért felelős államtitkárság részéről megszólalt Palkovics László. Megemlékezve a holokausztról, és naponta megnyilvánuló előítéletek elleni küzdelem fontosságát emlegetve. Ez utóbbi fontosságát kár lenne alulértékelni. Elég baj az, hogy miközben az államtitkár ezt fontosnak tartja, aközben tudjuk: a diszkrimináció kormány-propaganda. Mert nehéz lenne másként értékelni a szegények iránti megvetést, az iskolai szegregáció pártolását, a szélsőjobbnak tett gesztusokat, és számos más megnyilvánulást a kormány egyes tisztségviselői, olykor intézményi részéről. Tudva, hogy eközben elfelejtenek elhatárolódni a két éve még a miniszterelnökkel haknizó Boross Pétertől, a szalonzsidózó kormánytagoktól, az egyes embereket származásalapon állatnak tekintő párttagoktól.

Így aztán, visszatekintve a tegnapi napra, tényleg kár lett volna, ha komolyabban megerőlteti magát a kormányzati propaganda. Függetlenül attól, hogy álmatag résztvevőt sikerült összerántani a Páva utcai emlékközpontba.

Andrew_s