2017. január 10., kedd

Németh Szilárd, az őszinte

Felirat hozzáadása
Kezdem megkedvelni Németh Szilárdot! Tényleg! Egy igazi szókimondó, alig köntörfalazó egyenes ember. Annyira egyenes ugyan, amennyire csak gerinc nélkül ez lehetséges. De azért egyenes. Még akkor is, ha ennek látszatát nem az említett, már régen leadott gerince, hanem az ostobasággal határos nemtudommije adja. Mert itt van a legutóbbi megnyilatkozása.

Az, amiben a civilek ellen rohant ki. Nyilván nem is teljesen önszántából, és olyan mértékben, ami indokolatlan. De megtette. A látszólagos indokolatlanság miatt például máris kigyulladhatnak a vészlámpák: mi zajlik, illetve terveződik vajon a háttérben? Mert a rezsibiztos önmagában alkalmatlan egy koherens összeesküvés-elmélet összetákolására. Az eddigi megnyilvánulásai alapján legalább is ez lehet a benyomásunk. Akik tehát kizavarták megszólalni, nyilvánvalóan tudták: magára vonja a tüzet. S ezzel eltereli a figyelmet. De vajon miről? Ez könnyedén lehet majd pár nap, hét múlva sokkal fontosabb, mint az, amit ez a szegény, bár érdemein felül fizetett politikus-alkatú báb mondott mostanság. Addig, amíg nem derül ki a turpiság, maradjunk tehát egy kicsit annál, amit mondott. Sorosozva, vagy maga sem tudva, hogy mit beszélve. Mert ellenkező esetben, ha tudta volna, hogy mit beszél, alighanem mást mond. De Németh Szilárd egy őszintén buta, vagy bután őszinte ember. Ízlés dolga.

Olyanokat mondott például, hogy: „A Soros-birodalom álciviljeit azért tartják, hogy a globális nagytőkét, a politikai korrektség világát átnyomják a nemzeti kormányok fölött”. Ami alapján futólag még az is felmerülhet, hogy a kormányülésre való belépéskor szinte kötelező lehet egy olyan felkiáltás, ami alkalmas a Soroshoz nem tartozás igazolására. Már az ajtóban bekiáltva a többieknek, illetve a miniszterelnöknek. Olyasmit, hogy „sziasztok, idióta, tetű tolvaj csótányai az orbanista feudál-illiberalizmusnak”. Mert egy ilyen beköszönést még az árnyéka sem érintheti a politikai korrektségnek. Amely alkalmazásával ugyanezt több bekezdésnyivel kellhet körülírni. Bár a kormányülésen talán erre sincs szükség. Elvégre ismerik egymást. Minek minduntalan leszögezni az ismert állapotokat?

Az persze egy megint más kérdés, hogy Rétvári a kormány nevében éppen mostanság nyomta a civilek nyakába a krízishelyzetek kezelését. Elvégre a kormány olyan csipp-csupp dolgokkal nem ér rá foglalkozni, mint fagyhalál. De azt is felhánytorgathatnánk, hogy Németh Szilárd hallhatóan nem gondolt bele: leleplezte Orbán Viktort. Azt az ifjú csemetét, aki jórészt Kádár polgárai, valamint később Soros pénzén tanulhatta ki a politika alapjait. Akkor még jórészt civilként, de talán már világuralmi ambíciókkal. Talán nem is gecizett le mindenkit. A jelenlegi miniszterelnök tehát, ha tetszik, egyik archetípusa a Soros-birodalom álciviljeinek. Talán még innen, a lelkiismereti hasadásból fakad, hogy Orbán utálja is Sorost, mint a szart. A pénzét talán továbbra sem, de Sorost igen. Ha Németh itt megáll, talán már akkor is elég lett volna a sorok közti őszinteségből. De őt nem olyan fából faragták, aki megáll félúton.

Folytatta tehát. Azzal, hogy a civil szervezetek közül azokat, amelyek nem felelnek meg a kormány ízlésének, és ezzel szerintük sorosozás-érettek, el kell söpörni. Nem is akár hogyan. Németh szerint: „Ezeket a szervezeteket minden eszközzel vissza kell szorítani, és azt gondolom, hogy el kell innen takarítani”. S most mondja valaki, hogy nem kedvelhető ez a derék díszgerinctelen. Eddig lehettek talán kétségek, hogy a civil szervezetek közhivatali vegzálása koncepciós eljáráscsokor volt. Mostantól nem kell kétségek között hányódnunk. Az volt. Miközben persze, akár a regényekből is tudhatjuk, a „minden eszköz” egy igen tág fogalomkör. A koncepciós perek, az esetleg szó szerint kivert vallomások világa ismert a hazai történelemből. A politikai zsarolást is rebesgetik az egykori beszervezések eszköztárából. A bizonytalan éjszakán elkövetett, halálos következményekkel járó, létráért indulás nem is olyan régen fordult elő. Aztán jöhetnek az önbetörések, önrobbantások tiszteletlen körei. Elkövetőként az ellenzéket sejtetve, és első körön egy civil mozgalmat is belerángatva.

A későbbiekben egy-egy véletlen baleset, látszólag oktalan betörés, sorozatos, és láthatóan alaptalan hatósági vizsgálatok esetén itt állnánk találgatva a háttérbeli érdekviszonyokat. De most mindettől megkímél minket Németh Szilárd. Előre szól, hogy jön a minden áron, azaz bármi áron való eltakarítások kora. Úton a demokráciából a bolsevik, majd ki tudja milyen diktatúrák felé, a történelemben visszavezető úton. Hát nem kedves? De legalább egyszerű, mint a faék.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook