2017. július 6., csütörtök

Rombolással a kivándorlás ellen

A mostani középiskolás és fiatal felnőtt generációk két kormányzati hatás kereszttüzében vannak. Az egyik, hogy egyre növekszik a kivándorlók, a másutt munkát, és megélhetést keresők aránya. Annyira, hogy az évekkel ezelőtt említett jelenség, a társadalom szociális abortusza immár egy öngerjesztő hullám hétköznapi valósága. A másik, nem kevésbé jelentős hatás az, hogy az iskolarendszer, illetve az oktatáspolitika színvonala zuhanórepülésbe váltott. Nem most. Már 2012-ben prognosztizálható volt, hogy „tulajdonképpen jobban jár az, aki egy képességfelmérés után, lehetőleg már a középiskola vége fele, külföldre küldi a gyermeket”. Az előbb említett folyamatot is gyorsítva.

Kérdezhetnénk, hogy miért jó ez az országnak? De tudjuk: nem jó. Miért jó ez a hatalomnak? A triviális válasz: mert a tanulmányaiban visszafogott, manipulálható nemzedék jobb szolga, mint az autonóm egyéniségek alkotta sokaság tagjai. A hatalomnak különben a kivándorlás is jó. Az elégedetleneket exportálja. Ráadásul azokat, akik önálló gondolkodásra alkalmasak, illetve képesek. Azokat, akik esetleg képesek megszólítani másokat. S amíg a rokonok itt élnek, a kint dolgozók pénzét importálja a kormány. A potenciális ellenzéki tömeg távozása tehát dupla haszon. A hatalomnak. S sokszoros kár az országnak. Nem az ellenzéknek. Az országnak. Ahol a hatalom felé azért létezik az elvárás, hogy meg kellene fékezni a kivándorlási hullámot. Vagy növelni a népszaporulatot. Vagy inkább mindkettőt.

Ezen a ponton gondolkodjunk el egy másik fonalán is a történéseknek. Azon, ami mellett megtekinthetjük a környező államok lakosságarányos elvándorlási adatait. Nem lenne meglepő, hogy többen távoznának onnan, ahol magasabb szintű az oktatás, és azon belül is az idegen nyelvek oktatása. Pontosítva az utóbbit: ahol nem az ad okot büszkeségre, ha nem beszél lehetőleg semmilyen idegen nyelvet valaki. Ami, Magyarországon, régi hagyománynak számít. Amely folyamatra csak ráerősít a nemzet focistájának melldöngetően nemzeti nemzetiességi illiberalizmusa. Eleve idegent, és eltaposni ellenséget sejtetve azokban, akik a felcsútin kívül más nyelvet is használni képesek. A nyelvtudás korlátozottsága pedig csökkenti a kivándorlás lehetőségét. A gyatrán képzett szakember, a tudomány helyett melldöngetésben jeleskedő gagyipapiros talpnyaló, pedig amúgy is kevésbé keresett külföldön.

A képlet tehát adott: generációk számára kell elrontani a kivándorlás lehetőségét. Amihez „csak” le kell rombolni az iskolarendszert, és erősíteni kell az idegen nyelvekkel szembeni előítéletet. Egyben ellenszenvessé téve mindazokat, akik ezt képesek meghaladni. Nem azonnal, de öt-tíz éven belül valóban csökkentheti a kivándorlási rátát. Amit majd el lehet adni az Orbán-rendszer nagy eredményének. Akkor is, ha valójában nem több, mint a vasfüggönyhöz való visszatérés. Azzal a különbséggel, hogy vasfüggöny a fejekben lesz. Eltékozolva az éveket, a generációk életét, az unokák jövőjét.

Egy olyan hatalom oltárán áldozva fel mindezt, amely néhány, majdan lerohadó stadionon, sok-sok plakáton, és rengeteg gyűlöleten kívül, szinte semmit nem képes adni az ország lakosainak.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook