2017. szeptember 30., szombat

Balog legújabb csörtéje a kereszténységgel

Balog Zoltán megszólalt a keresztényüldözésekkel kapcsolatban. Ez kivételesen egy olyan gumicsont, amint a kormány tagjai, és a környezetükben nyáladzó nyalógépek szeretnek rágódni. Nem véletlenül. Látszólag kiváló tematizálási lehetőséget kínáló téma. Különösen akkor, ha kussban vannak a körülményeket, előzményeket, illetve a hazai valóságot illetően.

A téma nem új Orbániában. 2012-ben már komoly konferencia kapcsán szóltak arról, hogy üldözik a keresztényeket. Alkalmasint két különböző számot is emlegetve a vallásuk miatt üldözöttek számarányát illetően. Miközben a kormányslep árnyékkereszténye a szülők egymással élésének viszonya alapján gondolta a legjobbnak a nadrágban kotorászást, illetve a gyermekek megkülönböztetését. Mindössze egyet árulva el az akkori, azóta is regnáló, hatalmi bagázsról. Azt, hogy halványlila gőzük sincs a kereszténységről. Miközben adós maradt Rétvári már akkor is a válasszal arra az egyszerű kérdésre, hogy Magyarországon ki üldöz intézményesen keresztényeket? Akkortájt azt írtam, hogy „Jézus nem tett különbséget a gyermekek között”, mert „Jézus az emberekért általában halt mártírhalált, és így bárki, aki megkülönböztet bárki ember fiát, meggyalázza Isten fiát”. Ez a gondolat a Biblia tanításaiból levezethető. Míg az a szemlélet, amelyik gyermekek között tesz különbséget, a gyermekek kikapcsolódása kapcsán a gyermekek megkülönböztetésének maximális pártolásáról beszél alapvetően helyezkedik szembe Jézus tanításaival. Márpedig Orbán pontosan ezt tette, amikor az őcsényiek gyermekek elleni kirohanásának maximális megértéséről biztosította a világot.

Miközben természetesen kár lenne eltagadni azt a tényt, hogy vannak keresztények, akiket üldöznek. Nem egyszer a vallásuk miatt. De az is előfordul, hogy azért kényszerülnek menekülni, mert rosszkor vannak rossz helyen. Amikor a 2015-ös menekülthullám a magyar határokhoz érkezett, akkor a menekültek között nem kis részben képviseltették magukat a keresztények. Azok, akik vallásuk miatt csakúgy távozni kényszerültek a hazájukból, mint az IS támadásai miatt. Mit is mondott ekkor a kormány? Valamint mit is mondott eközben a magyar kereszténység olyan prominens vezérürüje, mint Erdő Péter? Nagyjából, azt, hogy ott gebedjenek meg, ahol vannak. Erdő, a humánum jegyében csontig benyalt Orbán Viktornak. Olyan mélyen, hogy az a csont alighanem a lengőborda feletti valamelyik gerincmaradvány lehetett. Legfeljebb azt igazolva, hogy hazánkban a keresztény elvek legkomolyabb üldözőit nem a menekültek, illetve nem a társadalmi tömegek szintjén kell keresni. Annyira nem, hogy Harrach Péter a menekültekben az embert meglátó pápával is szembehelyezkedett.

Harrach 2016-ban azt emlegette az említett jelenséggel kapcsolatban, hogy a „pápa menekültügyről vallott gondolatai nem képezik a hivatalos egyházi tanítás részét, vagyis nem jelentenek a hívő katolikusok számára lelkiismeretben kötelező azonosulást”. Mely gondolatfüzérrel kapcsolatban Harrach hálát adhat az örökké valónak, vagy akár Baalnak is, amiért nem pár száz évvel ezelőtt él. Mert akkor valószínűleg már a főtéren üvöltené az ég felé a fájdalmát. Amit a tűzhalál során elszenved. Így legfeljebb csak befele üvölt. A belsejében kongó fekete üresség mélyén. Ám függetlenül attól, hogy Harrach Péter, vagy B. Zsolt mit gondol róla, a pápa valószínűleg egy kicsit jobban tisztában van Jézus tanításaival, mint a magyar kormány, és a vele szövetséges egyházi vezetés. Talán nem teljesen véletlen tehát, hogy Ferenc pápa egy elhatárolódással egyenértékű gesztust tett 2016 májusában.

Így aztán azt a dilemmát kellhet latolgatnia a magyar keresztényeknek, hogy a keresztények, illetve a keresztény tanítások üldözésével kapcsolatban a Biblia és Jézus tanításait tekintsék irányadónak, vagy az ezekre hivatkozó, de mindezeket magasról mellőző politikusoknak. Ha az utóbbiak mellé teszik le a voksukat, akkor ez is a maguk döntése. Azonban ebben az esetben tegyék fel az polcra azt a bizonyos könyvet és ki ne nyissák semmi pénzért. Ahogy Balog páter számára is van az a pénz, amiért nem lapozza fel. Ugyanakkor a vallásszabadsággal kapcsolatos jog az, hogy valaki higyjen a keresztény tanítások igazságában. Ebben az esetben azonban erősen kétséges, hogy tud-e tiszta lelkiismerettel az embereket lenéző, az embereket származásuk, társadalmi helyzetük, illetve szülőföldjük alapján megkülönböztető politikusok mellé állni. Jézus válasza erre valószínűleg egy határozott „nem” lenne. Már akkor, ha a Jézusnak tulajdonított tanításokat vesszük alapul.

Balog Zoltán miniszter azzal büszkélkedett, hogy hatmillió eurót sikerült elkölteni az üldözött keresztények megsegítéséért felelős helyettes államtitkárság tavalyi létrehozása óta a világszerte üldözött keresztények megsegítésére. Miközben azt hangoztatta, hogy hazánk az üldözött keresztények menedéke szeretne lenni. Igazán kár, hogy ez nem jutott eszébe, amikor a menekültek ideértek. Igazán kár, hogy a Biblia sehol nem hirdeti azt, hogy hencegj az adományaiddal. Miközben az ellenkezőjére felhívja a híveket. Azért persze lehet, hogy Magyarország az üldözött keresztények menedéke szeretne lenni. Az csupán a kérdés, hogy ez miként lehet lehetséges egy olyan hatalom árnyékában, amely láthatóan megtagadja a kereszténység tanításainak egy részét. Amolyan politika haszonlesésből elkövetett kereszténységüldözésként.

Andrew_s

2017. szeptember 28., csütörtök

Wittner és az ő kortünete

Unalmas ismételgetni, hogy „a választásokhoz közeledve...”. Pedig nehéz másként értékelni, amikor az látható, hogy igen változatos eszközökkel folyik a gumicsontok feltálalása és jobboldal a kommunikációs tüzérségének jelmezes főpróbája. Ahogy csatarendbe állították a gyűlöletipari gránátost, Wittner Máriát is. Aki sietett is leszögezni, hogy a baloldaliak hazaárulók. Ha Jézus ezt megélhette volna…

De Wittner esetében is eljöhetett már az idő, amikor a memória már szelektív. Így, függetlenül azok megtörténtétől, még kiválóan emlékszik a saját hőstetteire, de elfelejti a saját részvételét a Nagy Őszi Pisis Forradalom során. A Kossuth téren. 2006-ban. Amikor a gyűlölet elemi egysége szerint vérbe fojtották a megemlékezést. Holott a Kossuth téren nem vér, hanem húgy folyt. A TV székházát sem a baloldaliak gyújtották fel. Sokkal inkább azok a csirkefogók, akik szerint egy épületbe betörni, azt felgyújtani, és Böbe-babán bosszút állni komoly hőstett. Amikor Wittner, a saját szerepén kívül erről is „elfeledkezik”, akkor tulajdonképpen a szódás lovát rugdaló hülyegyerek szintjére süllyed. Indirekt módon a saját korábbi hőstetteit is erre a szintre szállítva le. Még akkor is, ha eltekintünk az olyan véleményektől, hogy a hőstetteket a kezében nem elsősorban géppisztolyt szorítva követte el, és nem is annyira állva, mint fekve.

Habár ez utóbbi kérdést is tisztázhatná egyszer. Ha már az interjút közlő Magyarhirlap.hu-n azt a címet olvashatjuk, hogy „Az őszinteség a legfontosabb”. Különösen azért, mert most hogy Balog meghirdette a „kefélj énekelve” mozgalmat, még külön kitüntetést is kaphatna. Legfeljebb az irányadó promiszkuitást kell kihagynia. De az ’56-os megemlékezéssel kapcsolatban tanúsított szelektív megemlékezőképességére tekintettel, valószínűleg ez is menne. Addig azonban más jellegű órákat tart állítólag. Történelemórákat.

Amely órákkal kapcsolatban azt hiszem osztható a Zárójel.hu –n olvasható vélemény, hogy az a történelemtanár, aki beengedi a fröcsögve gyűlölködő, és aligha tanári végzettséggel rendelkező Wittnert egy történelemórára, az leértékeli és meggyalázza a saját diplomáját, és az oktatást egyaránt. Az a szülő, aki pedig ezt szó nélkül hagyja, az ne csodálkozzon, ha a gyermeke a gyűlöletben fogja megtalálni a saját önigazolását. Márpedig az ilyen személyiségtorzulás kiválóan alkalmas a B-közép újratermelésére, a pogromok verőembereinek biztosítására, de elég szegényes kínálat akkor, ha nem a banánhámozási verseny veszteseiként szeretnék látni a gyermekeket.

Andrew_s

Cigányok a szélsőjobbért

Forrás: MNO videó
A Magyar Nemzet című orgánum úgy értesült, illetve úgy értesíti olvasóit, hogy az Opre Roma Demokrata Néppárt népszavazással szeretne önálló cigány tartományt kialakítani. Ehhez négy északkelet-magyarországi megyét gondolnak legalkalmasabbnak. A Kamarás István vezette politikai entitás szerint ez így teljesen rendben van.

A választások közeledtével azonban kétségtelenül igen hatásos politikai akcióról beszélhetünk. Mármint akkor roppant hatásos, ha a cél a szélsőségesek előtérbe juttatása, és a közbeszéd gumicsont irányú tematizálása. Minden esetre próbáljuk meg egy futó pillanatra komolyan venni az ötletet. Ebben az esetben könnyen felmerülhet sokakban, hogy a tiszta „játékszabályok” érdekében, az így kialakuló tartománynak
  • Legyen önálló gazdasága. Ezzel párhuzamosan semmi további támogatásra ne tartsanak igényt.
  • Legyen betervezve a saját erőforrásokból fenntartott, belügyi funkciót ellátó szervezet, ami a tartomány határain túl élők számára is garanciát képes biztosítani annak érdekében, hogy fel se merüljön a most divatos „cigánybűnözés” fogalommal analóg tartományi vendégbűnözés gyanúja.
  • Az erről döntő népszavazásnak az egész országra kiterjedőnek kell lennie. Ha pedig a többségi társadalom nem járul hozzá, akkor bizony elvárható a cigányság részéről a tömeges kivándorlás előkészítése. A kezdeményező párt saját hatáskörében. Ugyanis a sértettség okozta bosszú lehetőségétől a leszavazókat is meg kell tudni védeni.
  • Amennyiben a kivándorlás elmarad, illetve a bosszú lehetőségét tekintve nem lehet társadalmi garanciát nyújtani, akkor ne csodálkozzon senki a társadalom fasizálódásán.

Egyébként az ötlet kinyilvánításával önmagában is nagy lépést tettek a pogromok felé. A felvetés önmagában is gyúanyagot adhat a szélsőjobb kezébe egy választási győzelem kivívásához. Ha ez elmarad, akkor is táplálhatja az előítéleteket. Olyanokban is, akik eddig egy vállvonásnyi bizonytalansággal billegtek annak határán. Miközben azokat is a billegés állapotába taszíthat, akik eddig nem különösebben foglalkoztak a kérdéssel. A cigányság önelkülönítése, és integráció-elutasítása valószínűleg elért ezzel a javaslattal arra a pontra, ami könnyen vezethet egy végletes, és végzetessé eszkalálódó szembenálláshoz. Amiért csak gratulálni lehet az ilyen ötletekkel előálló politikai agyhalottaknak.

Andrew_s