2017. szeptember 2., szombat

Ki az ellenzék mostanában?

Az ellenzék nem kristálykéve.
Forrás: http://www.tankonyvtar.hu/
Előre bocsátva: Az, aki ma a kölcsönös kompromisszumok keresése helyett a választási rendszeren rugózik, nem a kölcsönösen előnyös kompromisszumos összefogás kereteit keresi, hanem a választókat is megosztva izmozik, egy másik párt vezetőjét akarja leváltani, az egyszerűen nem ellenzéki. Nagyon leegyszerűsítve: aki az összefogáson dolgozik, és nem csak pofázik, az ellenzéki. Míg az, aki csak pofázik, illetve azt hangoztatja, hogy „ma kivel nem fogok össze”, illetve „mindenről a választási rendszer tehet”, az nem ellenzéki. Pontosabban: Orbáné és a Fideszé biztosan nem.

Egy ideje, hallgatom, olvasom azokat a nagyon remekbe szabott ellenzéki megnyilvánulásokat, amelyek a választási rendszer kritikáját igyekeznek megfogalmazni. Nehéz is lenne velük nem egyetérteni. Ugyanakkor van egy apró problémám a kritikai hangok közül nem is eggyel. Azokkal, amelyek szerint a választási rendszer tehet mindenről. Amiből következik, hogy Orbán hatalma a választási rendszer következménye.

Holott tudhatjuk, hogy a 2010. év előtti bénázások nyomán a „régi” választási rendszer alapján kaptak kétharmados jogosítványt az országgyűlésben. A választási rendszer átalakítása csak ezt követte. Azon is érdemes lenne elgondolkodnia a társadalomnak, hogy miként jött össze az a 2010-es Fidesz-győzelem. De a történelem számos más esetet is tartogat, ahonnan meríthetnénk tanulságokat. Arra nézve, hogy a tömeges szellemi gumicsont-osztogatás, azaz a programtalan demagógia miként győzedelmeskedhet. Akkor, ha kellő mennyiségű féligazságokkal van alámelegítve. Felhasználva az akár jogos ellenérzéseket is, mint gyújtóst. Úgyhogy maradjunk a választási rendszernél.

A Fidesz által kreált választási rendszerről tudható, hogy manipulatív. Pontosabban azt az elvet ülteti át a gyakorlatba, hogy a győztes mindent visz. Ezt 2014-ben, de már korábban is tudhatta az ellenzék. Nem véletlenül hangoztatták annyira, hogy a választási rendszer hibája, hogy kikényszeríti az összefogást. Innen szinte egyenesen következik, hogy mit kellett volna tenni korábban. Összefogni. Tehát mit tettek az ellenzéki pártok és mozgalmat? Nem fogtak össze. Kihasználtak minden egyes kis személyes ellenérzést. Annak megmagyarázására, hogy melyik párt miért nem szövetkezik még véletlenül sem a másikkal. Esetleg a másik vezetőjével. Amolyan igazi „ősdemokrata” módon megszabva azt, hogy egy tőle teljesen független politikai szerveződésnek ki legyen a vezetője. Úgyhogy ebből a szempontból Botka, manapság, csak folytatja azt a visszahaladó hagyományt, amit annak idején Juhász indított útjára. Amikor látványosan kirohant Gyurcsány ellen. Hosszú távra meggátolva minden értelmes összefogást.

Ha ezzel összevetem azt, hogy ma sem sokkal jobb a helyzet, akkor legfeljebb egy tanulsággal lehet az ember gazdagabb. Azzal, hogy az ellenzék egyes hangadói a saját, illetve pártszintű, hülyeségükből sem tanulnak. Ezzel szemben találtak páran egy remek vesszőparipát. A választási rendszert. Azt, amelyik minden manipulatív hatásával, de adott. Amely két irányba ígérhet ésszerű kiutat. Amelyik három. De a harmadik egy olyan alternatíva, ami a pártokon is túlmutat. az, amikor egy olyan népszavazás következik be a politikáról, amelyben flaszterből vannak a szavazócédulák. A két lehetséges út egyike aktív választási bojkott. Amelyet egyik ellenzéki párt sem akar, illetve mer kezdeményezni. A bojkott kapcsán megmaradva a „maradj otthon piálni” jellegű passzív bojkott ötleténél. Ami baromi jól hangzik, nem is tartogat felelősséget, a nagy vízen túlról is „bátran” hangoztatható. Amellett, hogy oltári baromság. A maradék lehetőség az összefogás lenne. Amellyel kapcsolatban jelenleg is a kölcsönös köldöknézés zajlik.

Ellenben lehet kritizálni a választási rendszert. Elfeledkezve egy „apróságról”. Azzal a taktikával, és programtalansággal a 2014-es zakó egyenes következménye volt az ellenzéki produkciónak. Egy 2012-től zajló folyamatnak. A választási rendszer lehet oka egy elsöprőnek tűnő győzelemnek, de nem a győzelem tényének. A Fidesz országgyűlési többségének mértékét okozhatta csak a választási rendszer manipuláltsága. Azonban egy futóversenyen az aranyérmet az sem kapja meg, aki egy lépéssel marad le. Nem csak az, aki méterekkel.

Amikor ma, a kompromisszumos összefogás helyett azt hangoztatja egy politikai erő, hogy a választási rendszer a hibás, akkor nem politikai erő, hanem legfeljebb erősködő. Olyan kocsmabivaly, aki előre mentséget keres az irgalmatlan pofonokra. Amit majd kapni fog. Előre megmagyarázva, hogy az ellenzéket megosztó, szétosztó, újraosztó pofázás okozta választási vereség nem következett volna be, ha arányosabb a választási rendszer. Holott a győztes akkor is mindent vinne, ha az ellenzék szerezne több mandátumot. Akkor a Fidesz lenne irgalmatlanul megverve. Ehhez „csak” együtt kellene tudni fellépni. Ha valóban Orbánt és nem egymást akarnák leváltani.

Aki tehát ma a kölcsönös kompromisszumok keresése helyett egy másik párt vezetőjét akarja leváltani, a választási rendszeren rugózik, nem a kölcsönösen előnyös kompromisszumos összefogás kereteit keresi, hanem a választókat is megosztva izmozik, az egyszerűen nem ellenzéki.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook