2017. szeptember 13., szerda

Szoftver-tesztelési szerepcsaták

A közelmúltban a BKK-s jegyrendszer körüli mizéria elég világosan mutatta, hogy az informatikai minőségbiztosítás, és benne a szoftverek tesztelése korántsem lényegtelen kérdése a szoftver-fejlesztésnek. Ha ezek alapján valaki azt hiszi, hogy a tesztelés egy jól pozícionált, megérdemelt ranggal bíró munka, és a benne dolgozók szerepe világos, akkor az beszélgessen el néhány informatikai munkahely vezetőjével, fejvadásszal, és munkaügyessel.

Azt fogja tapasztalni, hogy valóban vannak cégek, rendszerek, ahol adnak fenti szempontokra. De ugyanakkor valószínűleg azt fogja tapasztalni, különösen „történelmileg”, hogy szoftvertesztelés elfogadottsága, úgy látszik, hogy örök csatamező. Nem is olyan régről emlékszem még arra, hogy a viták a tesztelő, mint szakma elismeréséről szóltak. Pontosabban arról, hogy a szoftvertesztelés igenis külön „szakma”. Azaz nem úgy kellene hozzáállnia az informatikáért felelős vezetőknek, hogy aki alkalmatlan programozónak az még jó lesz tesztelőnek. Miközben személyes élményeim közé tartozik az az interjú, ahol azzal „kecsegtettek”, hogy ha nagyon jól viselkedek tesztelőként, akkor még programozóvá is előléptethetnek. Valószínűleg nem egy kárvallott bánta ezt, és a hasonló vezetői, munkaerő-piaci szemléletet. Még akkor is, ha különben tudom: a fejlesztő és különösen a manuálisnak hívott tesztelés művelője között van akkora szemléleti különbség, ami részlegesen igazzá teheti a „különben jó lesz” mottójú megközelítést. De nem ez az általános.

Manapság, miután a szakmaiság nagy nehezen, és némi késéssel szétszivárgott a világon, egy új területen nyílnak viták. Szinte a korábbi viták reinkarnációjaként, annak mintájára, emelik fétisszintre az automatizált tesztelést, illetve nézik le ezzel párhuzamosan a manuális tesztelőket. Nem egy esetben azzal együtt lenézve, amit csinálnak. Holott a teszt-automaták, és –scriptek is csak annyira jók, mint azok a programozók, akik megalkották azokat. Így aztán, érthetően le kellene a működésüket ellenőrizni. Paradox módon ezt nem egy esetben a „manuális tesztelők” végzik el. Pontosabban azok, akiket inkább az élőmunka-erőt használó közvetlen tesztelés művelőinek tekintenék. Mert ők azok, akik az évek tapasztalatával megerősítve, nem egyszer nagyobb tudással, analitikai készséggel, komolyabb rendszerszemlélettel fognak hozzá a szoftver-minősítéshez, mint amely mindebből azoknak van, akik a magasba emelik, majd glóriával körberajzolják teszt-automaták környékén ügyködőket.

Mert, ahogy annak idején alig lehetett megértetni az emberekkel, hogy a tesztelés egy külön szakma, ma szinte kilátástalan üggyé válhat megértetni a munkahelyi vezetők, HR-esek, de nem egy esetben a projektek vezetését ellátók egy részével, hogy a két terület kiegészíti egymást. Van olyan „tesztféle”, amiben a „robot”, és van, amiben az „ember” a hatékonyabb tesztelő. Mindkettőre szükség van. Így bármely terület lenézése, „még indulttá” nyilvánítása közvetlen, illetve közvetett károkat egyaránt okozhat.

Zárszó? Az lehetne, hogy természetesen ismerek vezetőket, munkaügyeseket, fejvadászokat, akik nagyon is jól ismerik az egyes területeket, és akik a látszólagos általánosítás miatt meg is bántódhatnának. Tőlük itt azzal kérek elnézést, hogy ez az ing a világért sem rájuk szabatott. De a többiek....

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook