2017. október 22., vasárnap

Gyónni bárkinek?

Pár napja hallgatom, olvasom, hogy azon pörög a média, beleértve a közösségieket is, hogy mi történt a Szcientológia Egyházzal. Mármint azon kívül, hogy hatóságok kiszálltak, házat kutattak, és tették, amit tettek. Gábor György a Facebook-on azt is felveti, hogy a hirtelen vehemencia oka egy oligarchikus immunreakció lehet.

Lehet. Elvégre több olyan vélemény ismert, hogy az említett egyház információkat gyűjt. A személyes információk pedig később a hívek „féken tartására”, illetve harmadik személy befolyásolására is felhasználhatók. Ezt az egyházzal kapcsolatos film is emlegeti. Miközben ez egy általános jelenség. A személyes információ mindig is magas prioritású érték. Nem véletlen, hogy az adatkezeléssel kapcsolatos rendelkezésekben is kiemelt jelentőségű. Ahogy az olyan esetekben is, amikor bárki ilyen információk birtokába jut. Legyen az egy orvos, vagy bárki más. Elég ehhez a gyónási titokra vonatkozó szabályok múltjára gondolni. Mármint arra, hogy ezek a szabályok milyen mélyen beágyazottak az évszázados múltba, valamint a köztudatba. Az utóbbiba annyira, hogy az egyházi személyek felé egyfajta a beosztásukból fakadó bizalommal fordulnak sokan.

Ami azt eredményezi, hogy sokan olyasmiket is elmondanak egy egyház képviselőjének, amit egyébként nem igazán tennének közszemlére. Ugyanakkor érdemes belegondolni, hogy mi garantálja bármely egyház bármely gyóntatója esetén a feljegyzések hiányát. De akár ezt is, hogy a saját memóriájára támaszkodva éljen, illetve éljen vissza a tudomására jutott információval. A feljegyzések esetében pedig elgondolkodhatunk azon is, hogy a technológiai lehetőségek mennyire teszik lokálissá az információk fellelhetőségét. Gábor György azt veti fel, hogy valamely prominens személyről tudhattak meg a szcientológusok valami kínosat. Természetesen ez sem kizárt. Különösen, ha emlékszünk a vezér lányának telefonjával kapcsolatos múltbeli történésekre. A helyzet azonban a jelen esetben kicsit más. Annyiban, hogy egy elektronikusan keletkezett információ ma már bárhol lehet a világban. Akárhány másolatban.

Az, hogy a „Szcientológiai Egyháznak meg kell semmisítenie az adatokat, s be kell fejeznie a harmadik személyekre vonatkozó adatgyűjtéseket”, az egy nagyon derék elhatározás. Azért a megvalósíthatósággal kapcsolatban élhetnek némely kételyek. A kételyek forrásától elindulva pedig feltehető egy másik kérdés is. Az is, hogy vajon ki olyan kerülhetett be abba a bizonyos egyházi hálóba, akiről a hatóság szeretett volna valamit nagyon megtudni? Mert ez a lehetőség is fennállhat. Mert ennek a botnak is két vége van. Mert az a mondás is nagyon régi, hogy az a titok, amit két ember tud, már nem titok többé. A vélt nagyobb haszon érdekében természetesen érdemes lehet megosztani ilyen információt. Például a nemi szokásokat a bőrgyógyásszal.

De egyházzal? Bármelyikkel? Bármit is?

Andrew_s
Comments on Facebook

2017. október 18., szerda

Párbeszédes amneziológia

Hoppá! A Párbeszéd Magyarországért üdvözölni látszik, hogy a Közös Ország Mozgalom mindenkit szeretettel lát az október 23.-i eseményére. Hurrá! Háromszor. Valamint hipp és hipp! Hogy átadja a helyét a hüpp-hüppnek. Mély sajnálkozással. Ha nem is a részvételi felhívás miatt.

Inkább amiatt, hogy a PM prominensein sajnálkozzunk kicsit. Vagy a választókon. Most az üzenték, hogy Karácsony Gergely, a Párbeszéd miniszterelnök-jelöltje, illetve a párt vezetői, tagjai, szimpatizánsai ott lesznek. Korábban azonban azt üzenték, hogy ők aztán nem. Ugyanakkor nem rémlik a széles körű kommunikációja annak, hogy „bocsánat, tévedtünk”. Felvetve, hogy vagy a híreket olvasókat nézik egy kicsit hibbantnak, vagy a PM háza táján harapódzott el az amnéziás roham. Amitől függetlenül még akár üdvözölhetnénk is a közös részvétel ígéretének vízióját. Már csak valami értelmesen kommunikálható program kellene. Olyan, amit nem kétszázan, hanem több millióan éreznek támogathatónak. Amihez, lássuk be, kicsit kevés az üres és nem túl időszerű szólamok ismételgetése.

Ugyanúgy kevés a választások megnyerése előtt a választási rendszer nyomorát emlegetni program helyett, mint a pozitív üzenetekkel meg nem támogatott tucatnyi tanárpont sokszorosan repetázott világgá kiáltása. A színpadon megjelent „civilek” részéről. Mert azért szakszervezeti vezetőket, szervezeti tisztségviselőket ugyanúgy nehéz „civilként” tekinteni, mint amikor az LMP-ből télakot vett politikus lépett fel, korábban, mint „csak” magyar állampolgár. A civil megszólalás az én, talán tév-, képzetem szerint az, amikor azok szólalnak meg, akik a tömegből fel akarnak szólalni. Ahogy az a Népszabadság búcsúztatásakor már majdnem kialakult. Bár azzal, hogy „Gulyás Márton ma reggeli bejelentésének” alapján a „színpadra civileket várnak, de a közönség soraiban minden párt szimpatizánsait jó szívvel látják”, szinte mindegy.

De majd csak kialakul valami. Ha a közös, a Fidesz lózung-polzikkájával szemben valós alternatívát kínáló programok talán nem. Legalább összejönnek az érintettek, megveregetik egymás vállát, majd csendben hazamennek. Mert az utóbbi idők tüntetéseinek a gyakorlata nagyjából ilyen forgatókönyvek mellett zajlik. Legfeljebb megfigyelhetjük majd, hogy ki lesz az a civil, aki a színpadon majd papírról olvassa a gyújtóhangú spontán mondanivalóját. Azoknak a százezreknek, akik nevében majd megjelennek azok, akiket még meg tud szólítani az önszalámizásban világbajnok ellenzék.

Mert közös programok, pártközi kompromisszumban érlelt szakmai anyagok mintha még mindig nem lennének. Csak az idő telik.

Andrew_s
Comments on Facebook

2017. október 15., vasárnap

Októberi, Orbán-kedvi, "ki kivel nem" játék

Forrás: ateliercheri.com
Október 23 egy olyan dátum, ami lehetne akár az országos összefogás emléknapja is. Függetlenül attól, hogy valójában ki, illetve kinek a rokonai mire emlékeznek az 1956-os eseményekkel kapcsolatban. Mondjuk a jelenleg hatalomban levő párt elég sok mindent megtett annak érdekében, hogy kisajátítsa magának az említett dátumot. Így adott lett volna a lehetőség, hogy a hatalom ellenzéke megmutassa: nem fekszik be a hatalom által felkínált ágyba.

Hanem leülnek egy közös, illetve virtuális asztal mellé. Egyeztetnek, és együtt demonstrálnak. Legalább azt, hogy hajlandók szóba állni egymással. Még akkor is, ha a Gulyás Márton valószínűleg jobb provokátor, mint szervező. Még akkor is, ha a Közös Ország Mozgalom komolysági indexe vitatható. De még akkor is, ha a választási törvényről szóló nyilatkozat, időszerűségét, de leginkább időzítését illetően akár egy kabaréjelenet is lehetne. Mert egyszerűen nem ez, hanem a választások megnyerés lehetne a cél. Ha egyáltalán. aztán el lehet molyolni a választási törvénnyel. Utána. Azért persze elfogadható, hogy a nyilatkozatot sok párt aláírta. Legalább gesztusként az említett beszélő viszonyt illetően.

Az már kicsit kevésbé érthető, hogy a legutóbbi hírek szerint szép lassan mindenki kihátrál a közös októberi programból. Kezdve attól, hogy a Fideszből megvilágosult Hadházy Ákos lemondta az LMP nevében. Amire hivatkozva a programnak nevezett ígéret-cunamival jelentkező Momentum is kiszállt a buliból. Hogy aztán nem sokkal később Juhász Péter arról tudósítsa a híveit, hogy az Együtt (senkivel), illetve a Párbeszéd (önmagunkkal) nevű, csilliárdos támogatottságú szerveződések is majd máshogy, máshol ünnepelnek. Aztán, az utóbbi név, mármint Juhász Péter kapcsán bevillant egy közel öt éves helyzet. Az, amikor 2012-ben sikerült olyan gesztushullámot elindítani az ellenzékben, ami legfeljebb a kormány erősítésére volt igen alkalmas. Miközben arra is emlékezhetünk, hogy nem csak a Milla, hanem az LMP is ismerős szereplője mindkét történetnek.

Akkor, 2012-ben írtam:
>>Röviden az ilyen helyzetben azért összefoglalnám, hogy a kormányzatnak milyen ellenzéki fellépés, „eseménynaptár” lehet a szimpatikus:
  1. Legyen belülről megosztott, és lehetőleg a pártjain belül is legyen megosztottság;
  2. Az ellenzéki rendezvényeken ne alakulhasson ki olyan hangulat, ami a hangoskodáson túlmenő tevőleges akciókhoz vezethet;
  3. Az ellenzék ne alakíthasson ki olyan egységfrontot, ami alkalmas lehet összehangolt cselekvésre;
  4. Az előző pont értelmében ne alakulhasson ki olyan ellenzéki rendezvény, melyen a kormányzatot elutasító szervezetek tagsága „összeadódó” tömegként jelenhessen meg;
  5. A mégis megrendezett ellenzéki események létszáma elegendő legyen a demokrácia meglétének valószínűsítésére, de az előzők teljesülése miatt alapvetően tehetetlen legyen;
<< 

Ennek alapján Orbán idén is elküldhet valakit a következő zacskó szotyiért. Mert lassan elmondhatja, hogy nincs szüksége szövetségesekre, ha olyan ellenzéke van, amilyet jelenleg kitermelt a politika.

Andrew_s
Comments on Facebook