2017. október 7., szombat

Jogsit a városi biciklistáknak

Pár napja bukkant fel a hír, hogy a változatosság kedvéért újra átszabják a Szent Gellért tér környékének forgalmát. Ezúttal a kerékpárosok kedvéért kezdenek festegetésbe. Az Index publicistája szerint annak a jegyében, hogy győzött az ésszerűség. Irodalmi munkásságának részeként elfogadom a véleményét. A magamé meg az, hogy túl sokat nem járhatott arrafele.

Mármint gyalog. Nézelődve. Nem kerékpárral vagy autóval, vagy futólag átutazva egy villamoson, hanem „csak úgy”. Ha mégis, akkor lehet, hogy nem ugyanazt a helyet ismerjük ugyanannak. Az, hogy a Bartók Béla út közlekedése rémes, az persze nem új. A magam emlékei szerint az M7-es megnyitása óta alkalmatlan arra a forgalomra, amit át szeretnének vezetni rajta. Előtte egy közepes forgalmú út volt a sok közül. Két olyan buszjárattal, az 1-essel és a 7-es családdal, amely keresztülszelte a várost, és összekötötte a területet a főváros más fontos pontjaival. De ez mára már a múlt. Még akkor is, ha személy szerint talpig vasban váratnám meg a körtéren a következő 1-es buszt azzal, aki az említett járat megszüntetését eredményező döntést meghozta.

Azóta a környéket többször átszabták. Nem egy esetben olyan rövid nyugodalmas periódust hagyva két útfelbontásos manőver között, ami kétséget ébreszthet az azt elrendelők ép eszét illetően. Illetve a korrupciómentességben. Eközben a buszjáratokat agyonritkították, a metró állomásai gyakorlatilag mindentől távol vannak, vagy szinte feleslegesek. Ami azonban szinte biztosan jó ötletnek bizonyult, az a fonódó villamosok rendszere. Az ennek érdekében kialakított szélesebb peronok kétségtelenül beszűkítették a Bartók Béla utat. Az, hogy a tervezésnél másfél útsávot hagytak az autóknak, a Szent Gellért térnél, az igazán „zseniális” ötletnek bizonyult. Részben persze érthetően, mert a száz éves házakat kicsit nehéz odébb tolni. De ez a tervezés pillanatában is így volt. Ahogy az sem újdonság, hogy a környéken üzletek vannak. Ahova olykor szállítanak is. Miközben aligha várható el az ott lakóktól, hogy lebegtessék az autóikat. De talán ez is egy másik történet. Abból a szempontból, hogy a kialakított fél sávból most bicikli út lesz. Gyakorlatilag végképp elzárva a tovább-szűkített közút egyre idegesebb autósaitól.

Látszólag ez lehet jó megoldás, de az ideges autós nem feltétlenül jó partnere a kerékpárosnak. Akik egy részénél jelenleg is nagyobb az öntudatuk, mint az empátiájuk. Ezt sokan megtapasztalhatják ott, ahol az egykori járdára vitték fel a kerékpárutat. De természetesen nem szeretném kétségbe vonni a kerékpárosok jogát az egészséges életmódra, illetve a sportra. Noha él bennem némi kétely, hogy korántsem hegyvidéki levegőt biztosító közúton sportolva erőteljesen ápolódik az egészség. Miközben talán érdemes lenne tudomásul venni, hogy a kerékpár nem tömegközlekedési eszköz. Akkor sem, ha tömegek teszik kockára a saját biztonságukat, vagy a „közönséges” gyalogosokét. Egyébként, gyalogosként akár üdvözölhetném az ötletet, hogy a járdáról letiltsák a kerékpárosokat. Akár büntetés terhe mellett. Nem csak itt, hanem általában is. Tudomásul véve, hogy a kerékpározás nem bélyeggyűjtés szintű hobbi, és a kerékpár közlekedési eszköz.

Azért persze érdekelne, hogy hány kerékpáros maradna a közutakon, ha a gyalogosok között szlalomozva nem közlekedhetnének, a kerékpárokat rendszámtáblákkal kellene ellátni, és a közúti kerékpározást, egy alapos elméleti és gyakorlati vizsga, egészségügyi alkalmasság-vizsgálat után megszerezhető, jogosítványhoz kötnék. Ha közlekedési eszközként kezelnék a közlekedési eszközt. Valószínűleg a városi kerékpárosok száma így már könnyedén kezelhető lenne. A Szent Gellért tér környékétől függetlenül. Amellyel kapcsolatban, azt hiszem, hosszasan lehetne vitatkozni a közlekedés szervezéséről. Akár leporolva az évtizedes terveket is a sétálóutcásításról.

Andrew_s

1 megjegyzés:

  1. Lerágott csont.
    Az autós, ha úgy dönt a tiltás ellenére is közlekedik, vagy parkol a kerékpárúton, a segéd/motoros,ha úgy dönt továbbra is közlekedik a kerékpárúron, a kerékpáros, ha úgy dönt továbbra is áthajt a tilos, jelzésen, vagy a gyalogátkelőhelyen, és szlalomozik a járdán a gyalogosok között, a gyalogos, ha van hely, akkor is sétál, vagy megáll beszélgetni a kerékpárúton. Sorolhatnám tovább.
    A közlekedési morál, kultúra nem a jogosítványon múlik, hanem a tudaton.

    VálaszTörlés

Comments on Facebook