2017. október 24., kedd

Orbán, puska, békegalamb

A miniszterelnök október 23-a alkalmából nem említette meg Soros Györgyöt. Mármint név szerint nem emlegette. Helyette nemzetközi pénzügyi köröket, vagy mi a szöszt emlegetett. De nem is ez volt a beszédében elért mélypont. Valószínûleg a „migránsmentes övezet” kifejezés az, ami vitte az olajágat.

Azt a bizonyos olajágat, amit a békegalambbal szokás társítani. Orbán Viktor ezt az olajágat egyre messzebbrõl szemléli. Olyan messzirõl, ahonnan a „migránsmentes övezet” már alig van messzebb a „cigánymentes övezet”, illetve „zsidómentes övezet” kifejezésektõl. Aztán jöhet az „ellenzékmentes övezet”. Elvégre az ellenzékrõl már régóta mondja a kormánypárt, hogy nem is igazán magyar. Mert magyar szerintük csak az, aki hason csúszva nyalja fel a vezér lába nyomát. Miközben aligha hiszem, hogy ma Magyarországon, vagy akár az egész Kárpát-medencében fel tudná bárki is sorolni az elmúlt ezer év negyven generációnyi õsének mindegyikét. De a retorikát illetõen nem is ez a lényeg.

A lényeg inkább az az ordas pánik, amivel Orbán Viktor görcsösen kapaszkodik a szélsõjobbosok várható szavazataiba. Jobbról elõzve a Jobbikon kívül még az onnan ideiglenesen távozott szélsõségesek egy részét is. Régen elfeledve már azt a bizonyos olajágat cipelõ galambot. Távcsõvel figyelve a madarat. A távcsõ alatt pedig ott a puskacsõ is. Aztán... Aztán majd utána az özönvíz.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése