2018. január 3., szerda

Forrásfenyegetéssel az aktivistákért?

Forrás: Városi kurir
Orbán Viktor újabb levélhez adta az aláírását. Ezúttal a sorosozó, a hívei által már régen a vékonybélig benyelt szöveg mellé a tarhálás látszik a fő attitűdnek. Ami kétségtelenül nevetségesnek látszik, és egy szintig az is. A hatalomban levő pártnak olyan lehetőségei vannak, amelyek egyszerűen feleslegessé teszik azt, hogy a további választási kampányhoz levélben lejmoljanak pénzt a lakosságtól.

Ettől kezdve valószínűleg a közvetett célok azok, amelyek indokolhatják a népszavazást pótló bemondásos levelezéshez hasonló megoldást. Az egyik cél kétségtelenül lehet az antiszemita. akár goebbelsinek is tekinthető, uszítás agyakba maszírozása. Önmagában ezért azonban kár levelezgetni. Egyszerűen azért, mert mindazok, akik erre fogékonyak, már úgyis hónapok óta uszulnak. Nekik bőven elegendő a szóvivők, és németszilárdok által fenntartott feszültség. A szövegelés az általuk sosem látott migránsokról, és a mély hallgatás azokról, akiket pénzért juttat a kormányközeli pénzbegyűjtő uniós útlevéhez. Így a nyilvánvaló felszín mögött nyugodtan feltételezhetünk egy sokkal mélyebb réteget. Amelynek kulcsa az orbáni levél utóirata. Az, amely a mellékelt csekk felhasználását népszerűsíti.

Egyszerűen azért, mert a csekknek általában van feladója. Annak az adatai, aki hajlandó pénzt áldozni egy párt támogatására, aranyat érhetnek. Több szempontból is. Az egyik nyilvánvaló szempont, hogy olyan biztos támogatónak számít. Olyannak, akit érdemes megkeresni, és abban a kétes megtiszteltetésben részesíteni, hogy legyen a párt aktivistája. Nagyobb valószínűséggel fogja elvállalni, mint az, akit az utcán szólítanak le. Ha pedig egyszer elvállalta, akkor futni fog az anyagi és személyiségi befektetése után. Tényleg lelkes lesz, és tőle telhetően hatékony. A címlátogatásokat diákmunkában vállaló majdnem-aktivistáknál szinte biztosabban hatékonyabb.

De lehet egy olyan nézőpontja ugyanennek, hogy akár fel sem keresni az adakozókat. Egészen egyszerűen meg kell lebegtetni azt a kommunikációs brossurát, ami a régi „B”-listázós reflexeket kelti életre. Azt, hogy mindaz, aki pénzzel, névvel, címmel támogatta a Fideszt, azt majd felkeresi a végrehajtó hatalom egy kormányváltás után. Akár közvetlenül, akár közvetve. Egyfajta retorziós fenyegetést belengetve. Amit az tesz hatékonnyá, hogy elég a lehetőségét felvetni, mert a többit már megteszi a pánikra való önhangolás. Azzal a várható hatással, hogy a befizető nem csak maga fog elmenni, és lelkesen szavazni a Fideszre, hanem az egész rokonságot és baráti kört is megpróbálja rábeszélni. A valószínűleg sosemvolt „lebukástól” való félelem hatására. Úgy válva a kormánypárt leglelkesebb aktivistájává, hogy valójában senkit sem kell ismernie a pártból. Így még valós, és később a pártot kompromittáló, címlisták -- egyébként vajon csekk-feladói listát is meg kell majd semmisíteni? -- sem kellenek. Elég a puszta lehetőség felvetése.

No, igen! Ez feltevés egy igen aljas, talán nem is létező terv meglétét feltételezné. Senkit sem beszélek rá, és senkit sem beszélnék le arról sem, ha az ilyen mélyre sülyedést nem tételezi fel a kormánypártról. Hátha nekik, az utóbbiaknak van igazuk.


Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook