2018. január 1., hétfő

Orbánjugend: ki és meddig lehet büszke egy iskolára

Talán az iskolákban most elharapódzó honvédelmi intézkedési terv tett érzékenyebbé. Benne van a pakliban. Volt középiskolám honlapját az esetleges érettségi találkozó miatt feltúrva jöttem rá arra, hogy ott már a 2014-es pedagógiai program része volt a „Katonasuli” nevű fakultatív agymosás.

Lehet belőle érettségizni is. A pedagógiai programban taglalva, hogy elvárás az olyan humánus eszközök használatának ismerete, mint a gépkarabély, vagy a kézigránát. A biológiai, vegyi és sugárfegyverekről nem is szólva. Illetve szólva. A tanrend szerint. Ráadásul a pedagógiai program szerint cél a hivatásos katonaság iránti kedv felkeltése is. Miközben volt középiskolám NEM katonai iskola. Annak idején sem volt az.

Amikor odajártam akkor is úgy gondoltam, és ma is úgy gondolom: a kertészet az egyik leghumánusabb ága még a mezőgazdaságnak is. A gyilkolástani ismeretek aligha a humanizmus fokmérői. Hogy miért kell tervszerűen pályaelhagyásra buzdítani a diákokat? Nem tudom. Azt hiszem, talán, nem is nagyon akarom tudni. Ugyanakkor az iskola egykori igazgatójáról, illetve mostani névadójáról, Varga Mártonról olyan anekdoták is keringenek, hogy az iskola, a tanárok, illetve a diákok védelmében a nyilasokat is elhajtotta.

Varga Márton, gondolom, most forog a sírjában.

A magam részéről meg egyre kevésbé vagyok büszke, hogy egykor oda jártam középiskolába. Majd hospitálni is a tanárrá képződésem alatt. Miközben csak remélni merem, hogy nem jön el az az idő, amikor szégyenkeznem kell emiatt.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook