Tanítanék: demonstrálták a jelenlétet a Kossuth téren

Felhős mélabú és sok mikrofon
Forrás: Városi Kurir

A Tanítanék mozgalom a budapesti Kossuth Lajos téren vasárnap tartott egy demonstrációt. Az interneten még visszanézhetők a felvételek, és aligha található olyan, amelyen több szézezres tömeget sejthetne bárki. Ugyanakkor, ha valakinek sok ideje van, érdemes végighallgatni. Legalább lesz saját véleménye az eseményről. Az szinte mindig a legjobb opció.

Már csak azért is, mert az esemény szervezésének, mondandójának vitatásakor jobbak a személyes érvek, mint a szajkó viselkedésének lemásolása. Mert a szervezés kapcsán például nekem nem igazán tetszett a légiriadós indítás. Különösen a Holocaust emléknapjának másnapján tűnt izléstelennek. De egyébként is minimum giccses, túlpozícionáló. Még akkor is, ha tudom, hogy a regnáló hatalom gyakorlatilag szőnyegbombázás alá vette az oktatást, és azóta is a kézivezérlés felé haladnak a történések. Felidézve a kádári oktatáspolitikát, illetve iskolarendszert. Ami különben, például az akkori szakközépiskolai, technikumi rendszerrel kifejezetten előrébb mutató volt a jelenleginél. Vagy csak én voltam fiatalabb. Ellenben emlékszem azokra a tanáraimra is, akik nem a rendszer szidásában élték ki ambicióikat, hanem a határok, és azok átlépési lehetőségeinek megmutatásában. Noha az önsajnálat valószínűleg számukra is sokkal kényelmesebb lett volna. De tudták, érezték: az iskola mindennapjaiban, a tényleges tanításban, illetve nevelésben, a tanárok felelőssége a legnagyobb.

Mert ez az egyik gondolat, amitől nem igazán sikerült megszabadulnom. Attól, hogy az egyre csökkenő létszámú tüntetések alapvetően egyfajta önsajnálatra koncenctrálnak. Mármint azon túl, hogy egy politikailag aktív, de szakmailag esetleg megkérdőjelezhető kör számára egyfajta legitimációs minimumot biztosítanak. Még akkor is, ha Pilz valami oktatási minimumról beszélt. Ami kétségtelenül lényeges lenne, ha lenne. De erősen kérdéses, hogy amennyiben egy politikai orientációval bíró okatáspolitikával szemben egy másik, szintén politikai orientációval bíró oktatáspolitikát mutatnak fel, akkor az mennyiben jelent haladást. Ettől mennyivel kevésbé fogják úgy érezni a tanárok, a szülők, és általában a társadalom, hogy a pártok, és egy elitista egylet bugázza össze a fejük felett az oktatáspolitikát? Mert azt nem tartom széles körben, közérthetően kommunikált alternatívának, hogy a CKP szült pár egeret, és az az internet egy csücskében elolvasható. De ettől még bárki más szerint lehet ez a legjobb és legcsillogóbb. A tüntetésen résztvevők létszáma, minden esetre, nem a széles körű megszólítottságot mutatja.

Ahogy korábban is az volt a legnagyobb gond a tanárok, szakmailag nem egy esetben jogos, felháborodására rászervezők ténykedésével, hogy valójában egy nagyon szűk kört sikerült megszólítani. Szerintem törvényszerűen. A negatív üzenet, a jelenlegi helyzet puszta elutasítása, ugyanis képes indulatokat gerjeszteni, de csak ennyi van benne. Ha y indulatok sem jutnak el a katarzisig, akkor az ökölrázásba előbb-utóbb kifáradnak az emberek. Vagy már bele sem kezdenek. Közel két éve azt írtam, hogy ez a fajta szervezés arccal a semi fele zajlik. Mert szerintem igen sok szempontot, például a társadalmi bizalom kialakítását is elhanyagolja. Amihez az továbbra is kevés, hogy hatalmas késéssel ugyan, de sikerült a pártok egy részével is valami megbeszélést összehozni. Ha nincs mögötte egyfajta társadalmi konszenzus, akkor az baj. Mert az oktatáspolitika generációkra hat, és nem egy-egy négy éves választási ciklusra. Lehet, hogy a nagyobb megszólítási hajlandóság, és a kevesebb pártorientáció több lenne? Lehet.

Már csak azért is, mert a tanár, akár tetszik, akár nem tetszik a tanárok egy részének, egy társadalmi szolgáltatóágazat munkavállalója. Ebből a szempontból nem egy társadalmon kívül, és társadalom felett álló entitás. Így az ágazat, illetve a tanárok javadalmazása valójában pont annyi, amennyit a társadalom erre szán. Lehet a kormányra mutogatni, de ez egy kicsit független ettől. Nem látunk ugyanis százezres, milliós, erőszakkal lenyomott tüntetéseket a stadionok ellen, és az oktatás mellett. Márpedig unalomig hallhatjuk, hogy az Orbán-kormány csak az erőből ért. Talán, ha az emberek nem úgy éreznék, hogy a tanárok valójában csak párnákat kérnek a ketrecbe, de a gyermekeik jövőjét továbbra is fejük felett pártoskodjkák össze, kicsit többen szorítanénak a tanártüntetéseknek. Talán, ha a tanárok sem éreznék úgy, hogy politikai aktiviták másznak be a közéletbe a hátukon, akkor többen mennének el a tüntetésekre. Talán, ha a szülők nem éreznék úgy, hogy kevés az alap az érdemi változásra, kicsit szolidárisabbak lennének. Vagy nem is kicsit.

Lehet azt mondani, hogy a tanárokat alulfizetik, és valószínűleg igaz is. De ameddig erre a szülők jelentős része csak legyint azzal, hogy „az olyannak, mint X a napköziből még ez is sok”, addig egymásnak panaszkodhatnak az érintettek. Lehet azt mondani, hogy a tanárok materiális és erkölcsi megbecsültségét vissza kell állítani. Az előbbit sokan nem is értik, és legyintenek, az utóbbiról meg sokaknak a pedofilbotrányok jutnak az eszébe. Mert a „tanárság” alapvetően egy üres, absztrakt halmaz a szülőknek. Az emberek továbbra is az adott iskola adott tanáraival találkoznak. Az vagy jól tanít és „jó fej”, vagy csapnivaló. Ha az utóbbit sem vetik ki maguk közül a tanárok, és nem az előbbi van túlsúlyban, akkor nem lesz olyan társadalmi nyomás egyik kormányon sem, amitől mozdulni gondolnának.

De azért ki lehet menni a Kossuth térre. Különösen, ha jó idő van. Azért, újrahallgatva a felszólalásokat sem egészen világos, hogy a panaszcunami előadásán, néhány aktivista szereplésén, és az önsajnálaton, illetve az utóbbival kapcsolatos üres frázisok, akár molinóra pingált, halmazán kívül tulajdonképpen miről is szólt az egész. Ami természetesen lehet az én hibám. Amit a legvilágosabban az fog megmutatni, ha százezres, okatáspolitikai változást követelő tüntetések fognak dübörögni.

Andrew_s