Lenézéstesztelő: az egyetem és a Meki

SZTE: ahogy a HVG látta, és ahogy most láthatjuk

Akár a téli uborkaszezon egyik jelének is tekinthetnénk, hogy a HVG egy általuk trollkodásnak tekintett, a bölcsészekkel viccelődő, egyébként három hetes, beírással foglalkozott. Amely valóban azon a tréfán alapulhatott, ami a bölcsész McDonald's-ban várható karrierjét figurázza ki. Noha lehet azon mosolyogni, hogy a képernyőkép tanúsága szerint McDonald's állást ajánlotta frissen végzetteknek, ez lehet az a pont is, amikor talán érdemes megállni pár pillanatra.

Akár annál a pontnál is, hogy a HVG oldalán megjelent képernyőkép eltér attól, ami jelenleg látható az SZTE József Attila Tanulmányi és Információs Központ beírásának felkeresésekor láthatótól. A McDonald's álláshirdetése eltűnt, és legfeljebb egy most is olvasható reakció alapján sejthetjük, hogy ott volt. Tekintsük egy pillanatra valósnak, nem egy kamu-profil által odatettnek a hirdetést. Eltünte ebben az esetben azt jelezheti, hogy az egyetemen valakinek nagyon nem tetszett az ötlet. Ha viccnek gondolta, de szerinte nem illik a tréfa a „komoly” egyetemistákhoz, akkor sajnálom a diákokat a humortalan, porszáraz egyéniségű, sablongondolkodású személyzetért. Mert amilyen az egyetem, olyanok az ott dolgozók is. S viszont. A „nemodavalóság” másik okának sokkal rosszabb üzenete lehet.

Jelezve, hogy a McDonald's-nál végzett munka „büdös” a diplomásoknak. Lenézendő, megalázó és az uborkafájuk alá sorolandó. Aminek egy olyan informális üzenete lehet, hogy a diploma fölé helyezi az egyik embert a másiknak. Holott a gyakorlatban egy világcégnél nagyon is lehet olyan munkakör, amihez kellhet egy diploma. Miközben a vendégekkel napi kapcsolatban levő, őket kiszolgáló személyzetben sem feltétlenül hátrány a képzettség, a szélesebb ismereti horizont. Mert a diploma alapvetően ehhez ad belépőt. Jó esetben szélesebb látókört, ismereti alapokat, egyfajta, a későbbieket megalapozó jogosítványt jelent. Korántsem garancialevelet arra, hogy a papírt megszerző alanyi zseni, és a kiválasztott embertípus tagja. Így aztán az a helyzet, hogy miközben az étteremlánc, továbbra is feltételezve, hogy az ajánlat valós, nyugodtan vállalhatja az ötletet, az egyetemi reakció kifejezetten beképzeltnek, és ostobának tűnik.

Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a diákság körében is az érezheti magát „találva”, illetve sértőnek a hirdetést, aki nagyjában azonosul a fenti, kissé lenéző attitűddel. Mert a végzettek, elfogadva az átmeneti állapotokat, a csoportelhagyásokat, illetve az egyén fejlődőképességét, mégis két nagy csoportot képviselnek. Nem csak Szegeden, hanem általában is. Az egyik csoportba tartoznak azok, akiknek van önbizalma, és az, amit talán leginkább az emberek, illetve a szakma iránti alázatnak mondhatnánk. A szakmától függetlenül. Ők pontosan tudják, hogy a diplomájukkal, papírjaikkal együtt juniorok. De azt is tudják, hogy hol éppen hol tartanak a szakmai és emberi fejlődés fokozataiban. Olykor szakmát is váltanak, de lesznek Valakik. Akkor is, ha ez a Valaki csak egy kiegyensúlyozott, középszintben dolgozó Ember. Nem feltétlenül lesznek vezetők, de nem is lesznek a másokat víz alá nyomó meg nem értett zsenik. Ha pedig tényleg zsenik, akkor előbb-utóbb, itthon, vagy külföldön, de előrébb is jutnak. Mármint akkor, ha a második csoport valamelyik tagja nem kerül olyan helyzetbe, hogy rajtuk élje ki az indulatait.

Mely másik nagy csoport tagjainak szinte csak önbizalma van, és azt hiszik, hogy a diplomájukkal a passzát szelet is ők szellentették. A papa pénze, a saját nyelvük esetleg még pozícióba is juttathatják őket, és ideig-óráig ott is tarthatják. Ugyanakkor a környezetük elszigeteli, alapjában véve sajnálja, lesajnálja, és kiközösíti, könnyű prédái lesznek a demagógiáknak. Azoknak az embertelen demagógiáknak is, amelyek a alternatív magyarázatokat kínálnak a saját, képességeik alapján soha ki nem elégíthető elvárásaiknak. Emberileg senkikké válnak. Hosszúnyelv-díjas vezetőként is. De belőlük lesznek, lehetnek a hatalom és a status quo kritika nélküli kiszolgálói. Míg az előbbi csoport tagjai sokszor, olykor a határon túlra, elmennek, az utóbbiak garantáltan maradnak. A kontraszelekció imamalmait forgatva.

Természetesen vannak az utóbbi csoportban induló, de később fejlődőképesnek bizonyuló emberek éppen úgy, mint ahogy az első csapatban is lesznek olyanok, akikkel elszalad a ló. Meg átmeneti személyiségek. Elvégre nem esztergapadon kialakított egyenemberek vagyunk. Még.

Andrew_s